Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

1964. március 14. szombat S. oldal Beszélgetés a filmről Egyetem a Duna partján Hogyan lettem Egy karrier szinte már a le- hetelenség határait súroló tör­ténete, amelynek éppen ez az abszurditás adja meg a valóság­ízét. Mert miről is szól ez a jet hadifoglyok és a jól táplált német katonák labdarúgómér­kőzésen mérték össze „erejüket”. A tét nagy volt a szovjet játé­kosok részére. Veszteség esetén élet — ha még oly becstelen is —, a győzelem — biztos halál. És a bátor katonák minden ere­jüket összeszedve az utóbbit választották. Vaskút községfejlesztési ter­vében igen figyelemre méltó adatok szerepelnek: 1955-ben, amikor létrehozták a községfej­lesztési alapot, az egész évi összbevétel csupán 51 ezer 114 forintot tett ki. 1963-ban ez az összeg azonban már körülbelül a harmincszorossára, vagyis 1 millió 484 forintra emelkedett. A tervezett létesítményekből, többek között megvalósult 10 ezer 256 négyzetméter járda, valamint 10 ezer 994 négyzet- méter kövesút építése, a vízhá­lózat kiépítésére pedig 6525 mé­ter vízcsövet használtak fel. A társadalmi munka értéke 223 ezer 356 forint volt, s amikor ezt az összeget felbontották, ki­vesérigasgató ? vissza bűntények megkísérlésé­től — eredménytelenül — végül is karrierjének csúcsára érke­zik, de ezzel a kör nem zárul be. Irodájában megjelenik egy erővel a külső és a játékosokban lezajló belső küzdelem drámai­ságát. A film hangulatában ki­tűnően adja vissza a megtörtént eseményeket, merész gépmoz­gásai, a szereplők lélektanilag jól megalapozott játéka mind a tűnt, hogy egy-egy lakosra 58,80 forint jutott. A község már 1962-ben el­nyerte az MSZMP járási bizott­sága és a járási tanács vb ván­dorzászlaját, mint a községfej­lesztésben legjobb eredményt elért község. Az idei KöFA-ter­vekből megvalósításra vár még 10 ezer 64 négyzetméter járda és 4920 négyzetméter kövesút megépítése, valamint 6340 mé­ter vízhálózat-bővítés. Ebben az évben a társadalmi munka ér­téke meghaladja a 200 ezer fo­rintot. Az 1964-es esztendőben a község bevételi terve 1 mil­lió 778 ezer, a várható kiadás ebből 1 millió 759 ezer forint lesz. Vaskút tavaly nyerte el ne­Dunavecsén. a járási pártbi­zottság egyik termében minden héten találkozik huszonkét em­ber. Egy részük itt lakik a já­rási székhelyen, mások a kör­nyező falvakban ülnek vonatra, buszra, hogy egyetemükre utaz­zanak. A marxista—leninista esti egyetem kihelyezett osztá- ya tavaly alakult Dunavecsén. lallgatói örömmel vállalták a tanulást, s amikor megkérdez­tük tőlük ennek okát, vala­mennyien m megnövekedett igényekre, nagyobb, sokoldalúbb tudás, í szélesebb látókör megszerzé­sének szükségességére hivatkoz­tak. Erről beszélt a tsz-elnök, a revizor, a párt- és KlSZ-funk- cionárius, a tanácsi dolgozó, a pedagógus — akik ma már el­végezhetik messzire utazgatás nélkül is helyben, a járási szék­helyen a hároméves esti egye­temet. Káposztás Mihály elvtárs, a járási pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, a tagozat egyik előadója, a következő­képp fogalmazta meg az itt fo­lyó tanítás sajátosságait: — A mi oktatásunknak nem a holt tudás sulykolása a célja, hanem az, hogy a résztvevők gyakorlati munkáját, az élet­ben, a termelésben való eliga­zodásukat segítse. Arra szeret­nénk mindenkit megtanítani, hogy alkotó módon, kritikusan és egyre nagyobb igénnyel szemlélje saját munkáját, az eddig követett módszereit, hogy világnézetünket és pártunk po­litikáját magas színvonalon értse, hirdesse, teljes következetességgel kép­viselje. A pártoktatás jövendő, felkészült propagandistáit ké­pezzük ma Dunavecsén. A vecsei marxista egyetem híre a járás minden részébe el­jutott már. Valamivel több mint fél év telt el működése óta, de már megkezdődött a je­lentkezés a következő évfolyam­ra. Tízen vannak ez idáig a leendő hallgatók. Ám most nem a jövő, hanem a jelen egyetemistáiról írunk, pontosabban első félévi munká­jukról. 4,18 volt a januárban lezaj­lott félévi vizsgák átlagered­ménye. Megfeszített, lelkes munka húzódik e mögött. Az eredményen túl azonban még érdekesebb a kérdés: hogyan tudják már most; vagy kíván­ják később hasznosítani gyakor­lati munkájukban az eddig ta­nultakat a hallgatók? Báli Ferenc, a szabadszállási Lenin Tsz elnöke: — Kérem, én pesti ember va­gyok, ott is lakom, onnan uta­zom minden héten munkahe­lyemre. Nem tudok állandóan a szövetkezetben lenni, már ez elég sok gondot okoz. Gondol­hatja, ilyen körülmények kö­zött mit jelent az újabb „mun­kakiesés”, az, hogy amíg egye­temre járok, megint nem tar­tózkodom a gazdaságban. Még­gyedszer a „Takarékos község” címet. Ez mirtden évben 30 ezer forintot is jelentett. Az összeget községfejlesztési célokra fordí­tották. A község lakosságának takarékbetét állománya 1962- ben három és féllmillió forint volt, de 1963-ban már ötmil­lióra emelkedett. Jelenleg 21 személygépkocsi-tulajdonos van a községben, számottevő részük termelőszövetkezeti tag. Ez a néhány adat is híven tükrözi, hogy a gyors fejlődés­nek indult és jó anyagi körül­mények között élő „háromnyel­vű” község — ott lenn, a déli végeken — semmiben sem akar lemaradni a megye többi köz­sége mögött. V. I. se sajnálom a fáradságot, sőt... Az, hogy a filozófia, a dialek­tikus materializmus alapjaival megismerkedtem, már most so­kat segít pl. a mezőgazdasági értelmiség mai problémáinak, a társadalomban elfoglalt helyé­nek, szerepének, lehetőségeinek reális megítélésében. Horváth József, a Dunavecsei Járási Tanács V. B. elnökhe­lyettese: — Nemrég az általánosítás filozófiai fogalmáról tanultunk. Ez abban as elemzésben segít most nekem, aminek célja a tsz-ek jövedelmezőségének meg­állapítása, vagy a lemaradások okainak kiderítése. Ugyancsak a közgazdasági szemlélet fontosságáról, alkal­mazásának jelentőségéről be­szélt Mészáros István, az FJK főrevizora, majd hozzáfűzte: Még mindig tart a vita a szak­emberek körében: az általános, vagy a rendszeres ellenőrzés a célszerű módja a revizori mun­kának? Itt megtanulhattam, hogy a jelenségeket hogyan ele­mezzem. így mint közgazdász világosabban felismerem a kü­lönböző tendenciákat, azok vár­ható kihatásait. Ezen a héten zajlottak le va­lamennyi járásban és városban az általános iskolások tanulmá­nyi versenyei orosz nyelvből. A versenyek iránt nagy volt az ér­deklődés. A jelentkezők között ott voltak a kisebb falusi isko­lák tanulói is. A jelenlevő vendégek és szak­emberek véleménye szerint a résztvevők igen alapos felké­AHHCZ, hogy valóban érté­kelni tudjuk azt a hősi és el­szánt küzdelmet, amelyet a kom­munisták, baloldali szociálde­mokraták, forradalmi érzésű munkások, parasztok, értelmi­ségiek vívtak a Horthy-korszak alatt és ellen, a magyar nép jobb jövőjéért, az eddigieknél is alaposabban tanulmányozni kell e harc dokumentumait. A személyi kultusz időszakában csak szűk határok közt tájéko­zódhattunk a húszas évek har­cairól, hiszen az eredeti okmá­nyokban, dokumentumokban olyan, akkor „tilos” nevek is szerepeltek, mint például Kun Béláé, a magyar forradalmi munkásmozgalom egyik kiemel­kedő vezetőjéé. Az ellenforra­dalmat közvetlenül megelőző időkben meg olyan — elfogad­hatatlan — nézetek ütötték fel fejüket, amelyek szerint „az il­legális kommunista párt mun­káját, különösen a húszas évek­ben, annyira jellemezték a szek­tás hibák, hogy nem is érdemes tanulmányozni”. AZ 1956-OS ellenforradalom leverését követő szocialista kon­szolidáció, a leninizmus tudomá­nyosan megalapozott elveinek és gyakorlatának a különböző elő­jelű torzulásoktól való megsza­badulása tette lehetővé, hogy a Párttörténeti Intézet munkatár­sai összegyűjthessék a húszas évek munkásmozgalmának leg­fontosabb és legjellemzőbb, a kor valóságát kifejező dokumen­tumait. Az a vaskos, levéltári és sajtóanyagot tartalmazó gyűjte­mény — amely egy három kö­tetre tervezett sorozat első kö­teteként a Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot — a legkülönbözőbb oldalakról világítja meg, milyen erők ve­zették — és milyenek hátrál­tatták — a magyar munkásosz­tály felemelkedését az 1919-es Az esti egyetem kihelyezett osztályának hallgatói már az el­ső félévi szemináriumokon át­tértek az anyagkövető módszer­ről a vitatkozó módszerre• Így a tanulás eredményesebb. Az alapos konzultációk is so­kat segítették. Részletes szö­veggyűjteményt kaptak kézhez, ami sok időt takarít meg a számukra... ' Ma Bognár Lajos, a kecske­méti esti egyetem tanára tart előadást. Már invitálja „diák­jait” a következő órára, így hát befejezzük a beszélgetést. Amíg elfoglalják a hallgatók a helyü­ket, Káposztás elvtárs még megjegyzi: — Különböző beosztás, elő­képzettség, iskolai végzettség és foglalkozás. Ez jellemezte a résztvevőket, amikor megindí­tottuk az oktatást. A célunk az volt, hogy elfogadható átlag- színvonalra hozzuk fel azokat, akiknél erre szükség volt. Nagy erőfeszítéseket kívánt, de sike­rült, sokkal hamarabb, mint re­méltük. Ügy gondoljuk, a nagyszerű 4,18 átlageredményen túl ez a pedagógiai tett is megérdemli a méltatást. Bubor Gyula szültségről tettek tanúságot. A magas színvonal egyszersmind a pedagógusok jó munkáját di­cséri. A járási, városi versenyek első 15 helyezettjét könyvajándékok­kal és oklevéllel jutalmazták. A legjobbak áprilisban a megyei versenyen mérik össze tudásu­kat. Tanácsköztársaság bukása után. Éppen a „lakkozó” szempon­toktól mentes szerkesztés segíti a kötet olvasóját, tanulmányo­zóját annak felismerésében, hogy bár a kommunisták és a szimpatizánsok küzdelmét az osztályellenség terrorja, a csel­vetései mellett nemegyszer szubjektív okok is nehezítették A kommunisták voltak az 1919- től 1929-ig terjedő időszakban js a valóban forradalmi szel­lemű megmozdulások szervezői, vezetői. És ők látták legjobban — a marxizmus—leninizmus el­méletének segítségével — azt a távlatot, amely felé a magyar nép történelme halad. A kor­szak kiemelkedő magyar forra­dalmárai közül többen később utat tévesztettek. Ennek sok oka van, amelyek alapos elemzése a magyar történetírás fontos feladata. Mindez nem vethet azonban árnyékot arra a nagy­szerű harcra, amelyet a Kom­munisták Magyarországi Pártja vezetői és közkatonái, a Magyar Szocialista Munkáspárt aktív tagjai és a szakszervezeti ellen­zék résztvevői ebben az idő­ben értünk, a ml boldog éle­tünkért vívtak. SOK OLYAN név is szerepel a kötetben, akikről eddig sem­mit sem hallottunk. Többek kö­zött szabolcsi bányászok, an­gyalföldi cipészek, szabolcsi ku­bikusok, szegedi munkanélkü­liek nevei szerepelnek mind a munkásmozgalom okmányaiban, mind a Horthy-rendőrség és be­súgószervezet bizalmas jelenté­seiben. Nevek, amelyek viselői közül már kevesen élnek, ne­vek, amelyek hordozói a poklok poklát szenvedték végig, s nem vesztették el hitüket a szocializ­mus győzelmében. Nevek, ame­lyeket meg kell őriznünk emlé­kezetünkben» Jean—Claude Brialy és Sophie Daumier a Hogyan lettem vezér- igazgató? — című francia film főszereplői. rendkívül szórakoztató, ugyan­akkor tanulságos francia film­komédia? Arról, hogy mennyi fondorlat, cselszövés, váratlan szerencse, sőt véletlen haláleset kell ahhoz, hogy a párizsi idegenforgalmi vállalat elszántan törtető fiatal tisztviselője beülhessen a vezér- igazgató hőn áhított székébe. Az ifjú — aki persze maga sem riad A harmadik félidő A művészi szovjet film al­kotói a történelemből merítet­ték témájukat. Az eset 1942-ben a valóságban is lejátszódott Ki- jevben, ahol a legyengült szov­siker részesei; Négyszeresen takarékos község Vaskút mártír fiatalember, aki kezdi élőről azt, amit ő már befeje­zett. A törtetést. A kitűnően felépített, ötlet­gazdag filmben remekelnek a szereplők is. A népszerű komi­kus Louis de Funes a vezér- igazgató, Jean-Claude Brialy, a fiatal tisztviselő szerepében nyújt felejhetetlen alakítást. A film rendezője — Karjelov és Zajcev operatőr a bevezető rész vontatottsága után a mér­kőzés jeleneteiben ábrázolják magas hőfokon és szuggesztív Kitűnő eredmények az orosz nyelvi tanulmányi versenyeken DOKUMENTUMOK a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919 — 1929

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents