Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-13 / 36. szám
T9W. fefcraär H, esBtSi-fSS Szírrel és okos szóval... Künn, a fénnyel hintett országúton, zörgő szekerek és fecskefarkú gépkocsik robognak, traktorok pufogása tépi a csendet, s a betonon túl a hétköznapi falu élete zajlik. Itt, a tágas parkkal övezett lakiteleki tanácsházán is elevenek a folyosók; férfiak, nők, öregek, fiatalok jönnek ügyesbajos gondjaikkal, kémek igazolást. útbaigazítást szinte elképzelhetetlenül sokféle esetben. Lőrinez Istvánná vb-elnök ajtaján két-hárompercenként kopognak a? ügyfelek. Vele való beszélgetésünk ezért jóformán csak az általában hosszadalmas panaszfeivételek, sérelemorvoslások, tanácsadások ritka rövid szüneteire szorítkozik. Sorsok orvosa Síró asszony lép be: ő is, a férje is betegek, megrokkantak. Az ősszel bevonult a fiuk, s most — mivel egyetlen támaszuk — az ő leszereltetését szeretnék „kijárni”. Az elnökasz- szony tanácsot ad neki. Majd az Állatforgalmi Vállalat felvásárlója érkezik, papírokkal, s aláírást kér. A Szikra Tsz-ből 31 hízott sertést adtak át a mai napon. Később fiatalasszony panaszolja, hogy a TEGI-től két éve „kihelyezett” tehén meddő, állatorvosi igazolást viszont nem kap. Javaslat: írjon a vállalatnak, hogy cseréljék vagy selejtezzék ki a tehenet. ^Megint jönnek, kopogtatnak.” Jó néhány lakiteleki egész délelőtt egymásnak adja a kilincset: szerződéses ügyek, családi gondok, s a társas együttélés számos problémája kerül szóba — és a vb-elnök mindegyikre talál orvoslást. — Bizony, nemegyszer fárasztó a munkám — mondja az egyik lélegzetvételnyi szünetben —, de ha huszadszor kopogtat valaki, akkor is türelmesen foglalkozom vele. Ha pedig netán „fogósabb” esetről van szó, akkor felütjük a vonatkozó rendeletet. Üres kézzel senki sem mehet el innen. Lőrinez Istvánná nem csupán ség. Hol jogásznak, hol pedig agronómusnak kell lennie; értenie kell sok mindenhez, sorsokat irányítani, életek folyásába döntően beleszólni. S emellett még háziasszony és anya is. „Ezen az úton kell járnom..." A közeli Alpáron született, szülei agrárp roletárak voltak. Hatéves korában már dolgozott, cselédkedett, majd napszámba járt. Tizennyolc éves volt, amikor férjhezment. A felszabadulás után nyomban részt kért á mozgalmi életből. — Nem volt akkor még fogalmam a politikához — emlékezik —, csak a véremben volt, hogy ezen az úton kell járnom, csak éreztem, mit kell tennem. S az ösztönös pártosság az évek során egyre tudatosabbá válik benne: pártiskolák, tanfolyamok szilárdítják meggyőződését, csiszolják igazi kommunistává. Három évig községi párttitkár, 1952 óta pedig a községi tanács vb-elnöke. Az állandó önművelésre, a szakmai és politikai továbbképzésre terelődik ezután a szó. — Hosszú éveken át csak a politikai irodalom, no meg a rendeletek tanulmányozását engedte meg az elfoglaltságom — mondja. — Csak most, amikor már a négy gyerek egyi- két-másikát „szárnyára bocsátottam”, s a többi is elég nagy már, jut valamivel több idő a egy-egy színházra, mozira is. Emellett, még ha az éjszakából kell is hozzá az időt kölcsön vennie — hiszen este hét óra előtt sohasem jut haza —, a háztartás vezetése is az ő feladatai közé tartozik. A vezetés művészete Az imént orvoshoz hasonlítottuk. S most azért kínálkozik újfent ez a párhuzam, mert kezét a szorosan vett elfoglaltságán kívül a társadalmi élet ütőerén is ott tartja. Belát — mert hivatásánál fogva kénytelen belátni — a családi otthonokba, és segít szokszor apró- cseprőnek tűnő, máskor viszont nyomasztó gondok megoldásáatai, szavai rrnndun- za térnek közvetlen inak köréhez, a ácsapparátushoz, 5tés művészetét nem gtanulni, de el kell Hidegen, gépies me- >ben a munkakörben — legalább is jól — tevékenykedni, kell sok töprengés, in a szárazon meg- paragrafusok út- az emberek javát szolgáló megoldást És gondt tálán vis munkatárs községi tai — A ve könnyű m sajátítani, revséggel < nem lehet nem lehet Nemegysze fejtörés ál fogalmazót vésztőjébe] legjobban meglelni. Sok a papírmunka Gondjai, nehézségei persze nemcsak ; s ügyfélnek, de a község el& emberének is vannak. — Kévé a nap huszonnégy órája — ] jnaszolja. — Sok a papírmunk , az adminisztráció. A fel ttes szervek ugyanazon téma :örből gyakran egészen rövid időn belül többször is kérnek jelentést, statisztikai kimutatást Sok idő megy így veszendőbe aminek pedig amúgy is s ükében vagyunk. Az adminisztr: nős feladatok viszont egyr i szaporodnak. Ezelőtt két é vei még jóval többször jutott m el az otthonokba, érthettem szót a falusiakkal. Ma már j formán csak itt, a hivatalban tudok velük foglalkozni ... Nagy szí vetettel beszél arról, hogy tíz négy munkatársa mennyire i ákiismeretesen végzi feladatát. I sdig rengeteg a munkájuk, ami a nyolc órába bele kell sűríte iök. Minden percet gazdaságos n kell kihasználniuk. Emel ;tt valamennyien középiskolai -.agy technikumi tanulmányokat is folytatnak. ... Cseng a telefon. A déli harangszó is átszáll a lakiteleki házak felett. Hivatalosan vége az ügyfélfogadásnak. De a folyosón még várakoznak, s az elnökasszony a telefonbeszélgetés végeztével úgy tárgyal velük tovább, mintha még csak reggel nyolc óra volna ... közéleti és politikai személyiben. Jóba Tibor 3. oldal A fűtő A tiszakécskei Űj Élet Termelőszövetkezet üvegházainak egyenletes hőmérsékleten tartása Kiss István fűtő feladata. A kényes primőrpalánták más-más hőigényének megfelelően 15—26 Celsius-fok körüli meleget „teremt” számukra. Kitárul a kazánajtó, s újabb lapát kokszot dob a lángok közé. Két 12 órás műszakban mintegy 6 mázsa tüzelőanyag fogy itt el. A korán piacra kerülő zöldségfélék árából sokszorosan megtérül a velük való törődés. Á gazdákkal együtt A bajai Vörös Fény Tsz párt- és gazdaságvezetői felkészültek a közeljövőben megtartandó tervtárgyaló közgyűlésre. Ennek során az idei előzetes terveket a szövetkezeti gazdákkal együtt vitatják majd meg. Az ezt megelőző családlátogatások alkalmával valamennyi dolgozó taggal — és a tsz-nyugdíjasokkal is — elbeszélgetnek az eddigi eredményekről, a közös gazdaságban idén elvégzendő feladatokról, s javaslatokat kérnek tőlük a némely részletében változtatásra szoruló bérezési rendszert illetően is. Felkeresik rajtuk kívül az iparban elhelyezkedett volt tsz-tagokat, elébük tárva a közös gazdaság elmúlt évi eredményeit, gazdasági fejlődésének tényeit. A termelőszövetkezetben — egyébként tavaly egy tagra 15 ezer 390 forint jövedelem — az előző évinél 57 százalékkal több — jutott. Ügyvéd T udom, koromnak szól a megtiszteltetés — szerénykedik dr. Szabó József, Kecskemét és a megye legidősebb gyakorló ügyvédje, mikor találkoztam vele a munkaközösség váróhelyiségében. Sosem találkoztunk ezelőtt, de „Józsi bácsira” holtbiztosán ráismertem — a híréről. Mondták, hogy magas, elegáns öregúr. Egészséges színű arca — nyolcvan évét meghazudtölóan — mozgékony szellemi érdeklődést sugároz. „Olyan kedves kék szemű bácsi, hogy nem is hinné az ember ügyvédnek” — jellemezte valaki. Perceken belül az egyik — festményekkel hangulatossá tett irodában beszélgetünk. Bevezetőnek nemzeti színekkel, népköztársasági címerrel ékesített díszoklevél kerül az asztalkára. A dátuma 1962. április 26. Miniszteri dicséret az ügyvédi pályán öt évtizeden át kifejtett eredményes munkásságért. Ügyvéd... Éles kontrasztként Oscar Wilde imposztor hasonlata jut eszembe. Valahol — az ügyvédi lelkületet olyan kosárhoz hasonlítja, amelybe mindenki, lelkifurdalás nélkül bedobálhatja a szennyesét. Milyen volt régen az ügyvédi hivatás, hogy a szellemes paradoxonok atyja így vélekedett róla? Ki lenne illetékesebb a válaszadásra, mint dr. Szabó József, aki édesapjával együtt, összesen majdnem egy évszázadot töltött ezen a pályán, szülővárosunkban, Kecskeméten. — Ez legyen a mentségem arra — mentegetőzik dr. Szabó József —, ha elfogultan és úgy látom, hogy az ügyvédi hivatásnak megannyi szép. nemes, felemelő, emberséges és közhasznú tartalma van. Megalkuvás nélkül kiállani, küzdeni az igazság és törvényesség érvényesüléséért, ügyfeleinket segítőén szolgálni a jogszolgáltatás minden területén — nemcsak kitüntető, de nagy felelősséggel, nemegyszer nagy megterheléssel járó feladat is... K is szünet következik a szép pátoszú mondatok után. Elmélyült arccal, egy élet munkásságára visszanéző szemmel fogalmazta azokat. Hosszú ujjai hegyét — mini a tárgyalások okfejtései során megszokta — érzései impulzusának megfelelően időnként egymásnak feszítette... Lehet, azok a régirégi hangulatok lopakodtak'visz- sza ezekben a percekben, melyekkel az ügyvédi eskü letétele után hivatását elkezdte. Telve az igazság erejébe vetett hittel. Az élet azonban... — Hivatásunk ideális betöltésében — különösen a régmúltban — lemaradtunk — halkul a beszéde, hogy majd fokozatosan hevüljön a tények felelevenítésétől. — A pályatársakat elválasztotta egymástól az anyagi versengés, a „piszkos konkwr-. rencia” — egymás lebecsülése, az ügyfeleknek vagyoni és társadalmi helyzetük szerint való megválogatása, kiszolgálása... Milyen ügyekben kellett volna „igazságot tenni”? A vagyon és megint a vagyon... Birtokmegosztási perek. Késhegyig menő viaskodások, melyek gyerekeket a szülők, testvért a testvér halálos ellenségévé tettek... Megértettem annak az örökre emlékezetes jelenetnek a mély értelmét, amelynek apám irodájában voltam tanúja. Beállított egy magából kikelt parasztember: „Ügyvéd úr! — halottat hoztam...” — így kezdte, öreg édesapám azt hitte, bolonddal van dolga, de hamar kipattant a tragédia, összevesztek a birtokon, s egyik testvér a másikat megölte... A kíméletlen végrehajtási ügyek... A Horthy-időkre jellemző rengeteg árverés. Ügynökök jártak a parasztok nyakára: „Vegyen vetőgépet, műtrágyát. Nem kell azonnal fizetni. Majd részletre...” Hány birtok került dobra egyetlen vetőgépért? És mit kezdhetett a kisparaszt a műtrágyával, mikor nem értett a használatához?... Nekem erre nem volt szívem — mint ahogy büntetőügyekhez sem —, de mennyi ügyvéd és ügyfél jó kapcsolatát rontották meg az irgalmatlan költség-perek?... Tizenkilencben igazságot ■ szolgáltatott a történelem. Józsi bácsi az új kor katonája lett, a lakásügyi népbiztosságon tevékenykedett. Együtt dolgozott a vértanúhalált halt Szegedi Lajossal. Munkatársa volt dr. Halmos Lajos ügyvéd. A kommün bukása után dr. Szabó Józseffel majd egy évtizeden át szóba sem álltak azok a kollegák, akiket az első világháború idején, míg ők katonáskodtak, helyettesített, hogy családjaikon segítsen... Az ügyvédekkel szemben negyvenöt után is lassan olvadt a bizalmatlanság jege. Dr. Szabó József első perctől kezdve a dolgozó nép mellett állt. Szembehelyezkedett azokkal, akik a forradalom ellen indítottak pert, akik felé zúgott a tiltakozás: „Földet vissza nem adunk!” Ezeket azóta kirostálták maguk közül a rendszerünkben helyükre talált régi ügyvédek, akik az újakkal összefogva az országban elsőnek alakítottak ügyvédi munkaközösséget Kecskeméten. LJ ol vagyunk már attól. ** hogy anyagi versengésből szemben álljunk egymással?! — legyint jókedvűen Józsi bácsi. Megismertük, becsüljük egymást. Segítünk egymásnak, közösen gyarapítjuk szakmai tudásunkat. Együtt tárgyaljuk meg — anélkül, hogy neveket említenénk — a nehezebb jogeseteket. Alig van, aki nem képezi magát — magasabb fokon — marxizmusból. így bátran foglalunk állást, vállalunk védelmet „kényesebb” ügyekben is... Az emberek mindinkább bizalommal jönnek hozzánk jogi tanácsért. Nem úgy, mint „furfangos fiskálisokhoz”, akik „pénzért mindent vállalnak”. n endszeres felvilágosítással, ** a jogkeresők alapos tájékoztatásával arra törekszünk: minél kevesebb üggyel kelljen bírósághoz fordulni. Ingyen látjuk el a gyerektartási pert, az apasági s egyéb szociális jellegű ügyeket. Rendbehozunk házasságokat, mikor a felek pillanatnyi fellángolások, sértődöttség miatt könnyelműen válnának, gyermekeik sorsáról megfeledkezve... Mi mindennel felkeresnek bennünket, de csak jöjjenek, minthogy pereskedjenek. Egyik érdeklődik, ne perelje-e a várost, hogy 100 Ft-ot fizessen a házhelynek kisajátított földért — ne 75-öt négyszögölenként. Megnyugtatjuk, elégedjen csak meg 75 Ft-tal, bőven meg van fizetve... A másik afelől kér tanácsot, belép- jen-e a tsz-be?... A szövetkezetek 60 százalékának jogi képviseletét ügyvédek látják el... — Bírja-e erővel Józsi bácsi? Valósággal nekipirosodik amúgy is pozsgás arca, míg lelkesen állítja. — Egy gondunk volt még: a nyugdíj. Engem se hagyott nyugton, mi lesz a feleségemmel, a félárva unokákkal, akiket segítünk, mert jólesik, hogy még most is adhatunk a gyerekeinknek, ha lessek a lábamról.. Múltán nyugdijunkat megnyugtatóan rendezték, azóta szinte megfiatalodva dolgozom... Ne mások keressenek rám, ameddig erőm bírja, inkább én — másokra... Tóth István
