Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
I \ A Petőfi Népe megkérdette Madarász László elvFársaF, a megyei tanács vb elnökhelyettesét Olyan ritkán emlegetjük, mintha elfelejtettük volna. Pedig Móra Ferencet rém lehet elfelejteni. Aki egyszer is kézbe vette valamelyik könyvét, s abból akárcsak egy oldalnyit is elolvasott, nem tud szabadulni a vágytól, hogy megismerkedjen műveivel, életével, munkásságával. írásaiból a csendes derű, a fanyar humor, és valami keserű árad. A gyermekkor szív- fájdító emlékeit, könnyes- vidám perceit, s a föld népe, a „célszerű szegény emberek” hamis illúzióktól megtisztított életének képeit rajzolgatta. Nem volt nyíltan lázadó, de majd minden írása vádirat korának testet-lelket sorvasztó légköre, embertelen törvényei és a kisembereket megnyomorító rendje ellen. Csendes, ci tér ásnak tartatta önmagát, aki a magyar pusztaságban pengeti dalait. Nagy- nagy szerénységénél csak mérhetetlen emberszeretete és segíteni, hatni akarása volt a nagyobb. Ez vezérelte tollát, amikor szegedi újságíróként a kis félegyházi hajlékra, édesapjára — az öreg foltozó szűcsre — és lakóhelyükre, a Daru utcára emlékezett. Ez sarkallta — a nagy nyilvánosság előtt ma még kevéssé ismert — háborúellenes, s az új rend eljövetelét is meglátó, majd azt bátran üdvözlő publicisztikai cikkeinek megírására. És sünikor ismét sötétség borult a magyar égre, kereste és meg is találta azt a formát, amely lehetővé tette számára, hogy mégis kifejezze érzéseit, gondolatait a szépirodalom, a különféle újságírói és írói műfajok érzelmekre, emberi indulatokra ható gyönyörű nyelvén. Móra Ferenc életének nem kicsiny és nem jelentéktelen szakasza — éppen a gyermek- és diákévek egész életre kiható sok-sok emléke — fűződik Félegyházához. Nemcsak a kegyelet és a tisztelet mondatta vele: „Engem Félegyháza tett íróvá.” A szegedi évek kibontakozó írói virágzása sem lehetett volna teljes a gyermeki élmények, a rügybontó esztendők nélkül. Félegyházán ma már utcanév, szobor és emléktábla hirdeti, hogy az utódok közül sokan gondolnak kegyelettel városuk kitűnő fiára. Igaz, van még pótolnivaló is bőségesen az emlékek megbecsülésében, megőrzésében. Hiszen a már irodalomtörténeti szempontból is elismert igazi — nem a Daru, hanem a Szarvas utcai — szülőház ma is inkább takargatni, semmint mutogatni való állapotban van. Szobrának környéke sem a legteljesebb megbecsülésről árulkodik. Nehezen születik újjá a Móra-szoba is, ahol a kincset érő kézáratok, első zsengéit őrző újságpéldányok végre ismét méltó helyre kerülnének. Volna mit a tárlók üveglapja alá rakni, hiszen Móra élete, munkássága teli van félegyházá vonatkozásokkal. A kis gimnazista Móra Ferkó első verseit a Félegyházi Hírlap tette közzé igen rangos — tárca — tördelésben. Az ifjú poéta szinte kiváltságokat élvezett tanárai előtt, akik szerették, megbíztak benne, p egyengették útját. Kitűnő bizonyítványokkal, jeles dolgozatokkal szolgált rá a bizalomra, segítségre. Ismerjük — már lapunk is publikálta — az ódát. amely- lyel tizenhat esztendős diákként a kecskeméti Katona-em- lékünnepségen köszöntötte a „halhatatlan kecskeméti Bánk bánt”, vagy a Pusztaszeren című költeményét, amelyben 17 éves fővel a királynak tesz szemrehányást, amiért nem jelent meg a mil- lenneumi ünnepségeken. Félegyháza 48-as hagyományainak is része volt abban, hogy Móra Ferenc, a későbbi szegedi újságíró, háborúellenes cikkeivel az orosz forradalmat üdvözlő írásaival, s a munkástanács tagjaként elmondott beszédeivel is hitet tett a kisemberek iránti hűségéről. Az érzelmi szálak Félegyházához való kötődésében azonban nem kis része van az ifjonti évek legszebb élményének, a szerelemnek is. Talán még szülővárosában is kevesen tudják, hogy a Héderi Antal utca — volt Szapári utca — 16. szám alatti kis, zsúptetős épület milyen Móra-titkoka't rejteget, ötévi jegyesség és sok-sok itt töltött kedves este után vitte el innét Walleshausen Ilonkát, egy borbélymester özvegyének lányát Szegedre, a már jó nevű újságíró, Móra Ferenc. Megható kedvességgel, játékossággal ír erről az időszakról Panka lányának Az öregház című versében: „Lelkem Panna lányom, Mese, mese, mátka — Nem tündérkastély ez. Öreganyád háza. Nincsen neki tornya Kacsalábon forgó, Alacsony kapuja, Szívesen nyikorgó .. A királylány, aki lakta — Panka édesanyja —, a királyfi, aki látogatta — Panka édesapja. Ha nem is küzdött hétfejű sárkánnyal, de azért az eltelt sok esztendő nem volt „könnyű” számára: „Mert ha otthon voltam, . Márjásozni kellett. Minden áldott este, S veszteni amellett.” Néha aztán kiszökött a parányi kertbe, amelynek széle- hossza csak öt arasz volt, de rózsa és muskátli nyílt a közepében. Az élet igenlése, az örömön át csak néhol kiütköző halvány szomorúság és humor — utánozhatatlan, szívhez szóló humor ez jellemzi, mint megany- nyi írását, ezt a versét is. „So6e láttam félszivar nélkül és sose láttam humor nélkül. Ez volt az ő nagy tartalma, szóban és írásban.” — írta róla Móricz Zsigmond. S menynyire igaza van! A derű csillan fel legszomorúbb írásaiban, amelyben gyermekkorát, vagy későbbi éveit idézi. S az a mély emberség, amely így summázódott végül a Szegedi Napló 1918-as karácsonyi számában írt cikkében: „Hiszek az emberben!” Igazi humánum, tiszta emberség, népének jobb jövőjébe vetett bizalom hatotta át Móra Ferencet ifjú éveitől egészen haláláig. Haláláig, amelynek 30. éves évfordulójára ezekben a napokban emlékezünk. P. Tótti Pál A múlt hét végén és e hót elején a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó széles körű ankétet rendezett valamennyi járásban az iskolaév első felében szerzett tapasztalatokról és a tanácsadóra a következő félévben háruló feladatokról. Különösen tartalmas és élénk vita zajlott le a kiskunfélegyházi járásban, a mezőgazdasági szakmunkásképzésről. A járás termelőszövetkezetei ugyanis tavaly a korábbi évekhez viszonyítva igen nagy megértést tanúsítottak a mezőgazdasági szakmunkás-utánpótlás iránt, és számos termelőszövetkezet szerződtetett tanulót. Felkerestük Madarász László elvtársat, a megyei tanács vb elnökhelyettesét, a Pályaválasztási Tanácsadó elnökét, aki a Kiskunfélegyházán megtartott ankétot vezette. Megkértük, hogy számoljon be olvasóinknak az ott szerzett tapasztalatokról. — A most lefolytatott ankétok célja az volt — mondotta bevezetőül Madarász László elvtárs —, hogy a Megyei Pálya- választási Tanácsadó szoros kapcsolatot építsen ki a tanácsadásban résztvevő helyi szervekkel és felelősökkel. Az ankétokkal összegezni akartuk az eddigi tapasztalatokat, tisztázni a fogalmakat, és felhívni a figyelmet a legfontosabb problémákra. Azonkívül ezen az utón is terjeszteni a jó gyakorlati módszereket. Kiket hívtak meg ezekre a tanácskozásokra? — Meghívtuk a járási, városi pártbizottságok, járási és városi tanácsok, valamint a tömegszervezetek képviselőit, az iskolák igazgatóit, osztályfőnököket a középiskolákból és az általános iskolák felső tagozataiból. Mi állt a tanácskozások középpontjában? — Az elvi kérdések mellett megyénk jellegénél fogva a mezőgazdasági pályák iránti érdeklődés és a mezőgazdasági szakképzés helyzete. Megállapítható, hogy megyeszerte sokkal eredményesebb a pedagógusok munkája ebben a tekintetben, mint az előző években volt. Általában sikerült a figyelmet a mezőgazdasági pályák felé irányítaniuk. Ugyanakkor azonban súlyos ellentmondások is keletkeztek. A felsőbb fokú képzést nyújtó intézmények iránt ugyanis — technikumtól egyetemig— igen nagy ma már az érdeklődés. A mezőgazdasági szakmunkásképzés iránti érdeklődés azonban mélyen a szükségletek alatt van. A kiskunfélegyházi ankéton is több ízben hangoztatták a jelenlevők, hogy a pedagógusok ilyen irányú munkája kárba vész, meddő marad. Mi ennek az oka? — Négy pontban foglalhatnám össze az okokat. Először említeném a mezőgazdasági szakmunkásképzés szervezetlenségét. A pedagógusok a téli hónapokban már gyűjtötték a jelentkezőket, mert február 15-ig kell leadni az íveket. A jelentkezési lapnak azonban van egy olyan pontja, ahova azt kellene beírni, hogy melyik mezőgazdasági üzemmel akar szerző-- dést kötni a tanuló. De sem az iskola, sem a tanulók, sem pedig a szülők nem tudnak róla, melyik üzem hajlandó szerződést kötni mezőgazdasági tanulókkal. Másodszor: nagyon sok gondot okoznak az eddig szerzett rossz tapasztalatok. A múlt évben szerződött tanulók közül igen sokan felbontották szerződésüket, mert a termelőszövetkezetek nem törődtek sőt számos helyen nem is látták őket szívesen. — Az egyes mezőgazdasági szakmákban túlságosan szétszórt a képzés — folytatta Madarász László elvtárs. — Az állattenyésztési szakot például csak Hódmezővásárhelyen lehet elvégezni. Ilyen messzire főleg a lányos szülők nem szívesen engedik el gyermekeiket évente több hónapra, az elméleti tanfolyamok idejére. Hasonlóan sok gondot okoz az, hogy a termelőszövetkezetek többsége nem tartja be a tanulók érdekeit védő előírásokat. A legtöbb termelőszövetkezetben nincs is útmutató, amely előírja, hogy a nyolchónapos gyakorlati képzés alatt hogyan kell foglalkozni a tanulóval és mit kell adni számára. Itt-ott megtalálható ugyan az 1962-ben kiadott útmutató, a legújabb kiadásból azonban például a félegyházi járásban csak egy van, az a járási tanács agro- propagandistájának féltett kincse, amihez nem is hivatalosan jutott, csak valahogyan személyesen „szerezte meg” a központi szervektől. Sok a panasz amiatt is, hogy a termelőszövetkezetek a tanulókat nem a választott^ szakmának megfelelő munkaterületen foglalkoztatják, hanem segédmunkásnak tekintik. — A harmadik fontos ok: az anyagi érdekeltség hiánya. A szakmunkások bérezése ugyanis a termelőszövetkezeteknél még rendezetlen. Ám, még ha meg is tartják a normatívákat, bérezésük akkor sem állja ki az összehasonlítást az ipari szakmákkal. — A negyedik ok: a mező- gazdasági szakmunkásképzés rendszere körüli bizonytalanság. Senki nem tudja megmondani, hogy a jelenlegi képzésrendszer megmarad-e, vagy átalakul. A felsőbb szervek bizonyos reformot kilátásba helyeztek, de a reform természetéről senki sem tud semmit. Milyen állásfoglalás alakult ki mindezek után a kiskunfélegyházi tanácskozáson? — A pályaválasztási tanácsadásnak egyik legfontosabb feladata a mezőgazdasági szakmák ismertetése és azoknak a távlatoknak bemutatása, amelyek megyénk mezőgazdasága előtt állnak. A pedagógusok és valamennyi érdekelt szerv egyöntetű véleménye tehát az volt, hogy minden nehézség ellenére folytatni kell a fiataloknak a mezőgazdasági pályákra való irányítását. A jelenlegi nehézségek ugyanis meggyőződésünk szerint átmeneti jellegűek, nagyon hamar gyökeres változásokra van szükség. A jövő mezőgazdaságának szakemberszükX Pályaválasztási Tanácsadó idei tapasztalatairól, a mezőgazdasági szakmunkásképzés helyzetéről séglete viszont sürget, nem várhatunk éi nem állíthatjuk le a mezőgazdasági szakmák további erőteljes propagandáját. Milyen feladat hárul tehát a pedagógusokra? — Lényeges, hogy a pedagógus jól ismerje mezőgazdaságunk jövőjét és meggyőző módon ismertesse a tanulókkal, valamint a szülőkkel is. Éppen ez az új feladat: kiterjeszteni az agitációt és a felvilágosítást a szülőkre. Arra gondolunk például, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekbe szervezett kirándulásokra a jövőben ne csak a tanulót vigyék el, hanem minél több szülőt is. Milyen javaslatok hangzottak el az előbb említett hibák leküzdésére? — Az egyik legfontosabb javaslatnak tartom az iskolabázis kiépítésének ötletét. A kiskunfélegyházi járásban például a gátéri „Russz majorban” és a félegyházi tangazdaságban lehetne olyan bentlakásos iskolát létesíteni, amely közvetlenül a környékbeli mezőgazdasági nagyüzemekre támaszkodik, s így a gyakorlati munka megszervezése nem okozna gondot; Hasznosnak találom azt a javaslatot is, hogy a jövőben korábban kezdjék a tájékoztatást; Hogyan lehetne megvál- toztatni a szakmunkásképzés helyzetét a termelőszö- vetkezetekben? ■— Addig is, míg a most folyó tapasztalatgyűjtés eredményeképpen a mezőgazdasági szakmunkásképzés rendszerére vonatkozó új rendelkezések meg nem születnek, el kell látni a termelőszövetkezeteket az érvényben levő útmutatókkal, amelyek a gyakorlati foglalkozás tartalmi és módszertani követeléseit tartalmazzák. Ez nagyon sürgős, és végül is köny- nyen teljesíthető feladat. A másik már nehezebb: szívós felvilágosításra van szükség. A termelőszövetkezeti vezetők legalább annyira tekintsék saját ügyüknek a tanulóképzést, hogy az érvényben levő előírásoknak megfelelően foglalkozzanak velük. Befejezésül elmondotta Madarász elvtárs, hogy a megyében az illetéke» szervek a saját hatáskörük és az érvényben levő rendelkezések keretein belül minden lehetséges támogatást megadnak a mezőgazdasági szakmunkásképzés számára. A megyei tanács vb február 11-én tárgyalja a szakmunkásképzés ügyét. Az ottani határozatoktól sokat várnak a Megyei Pálya- választási Tanácsadó munkatársai és az oktatás szervezésével, lebonyolításával foglalkozó szervek. Gyökeres változásokat azonban csak a főhatóságok segítsége és számos alapvető módosítás hozhat. MAGADRA HAGYLAK... Ó, mennyi mindent tudsz meséim egy ilyen új találkozáskor! Én hallgatlak. Nem részegít meg jobban egy jó, tüzes, pohár bor, mint e kedves beszélgetések. Beszélj, folytasd. Szótlan figyellek; ne várd, hogy szóljak! Jobb nekem, ha hallgathatlak. E percek úgyis oly kevesek, ritkák, s be’ gyorsak! Jöttem, s megyek. Te átölelsz még; talán valamit kérdenél is, de mielőtt néked felelnék, már vonatkerék kattogása suhint szívembe. Hűs az éjjel s magadra hagylak újra... újra... el nem mondott, sok kis meséddel... Antalfy István velük, Móra Ferenc emlékezete
