Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
19S4. február 9, vasárnap 3. oldal A pártszervezetek segítőtársai Pártonkivüli aktivista csoportok mankójának tapasztalatai a kiskunhalasi járásban Önkényes kilépő — könnyebb munkakör — kártérítés Ügyek a Területi A termelőszövetkezetek gazdasági feladatait segítő és politikai munkáját irányító párt- alapszervezetek általában kis- létszámúak. Ezért jelentős az 1VJSZMP Politikai Bizottságának közel négy évvel ezelőtt hozott határozata, amely a párt célkitűzéseivel egyetértő, azokat tevékenyen is támogató párton- kíviili aktivista csoportok szervezései tűzte feladatul. Az azóta élteit idő számos jó tapasztalattal igazolta a határozat hasznosságát. A párt- szervezetek ugyanis megtalálták az utat a közös munkában jeleskedő pártonkívüli dolgozókhoz, akik szívesen vállalkoztak felvilágosító, buzdító szóval js. a párt célkitűzéseinek segítésére. S közülük számos tsz- gazdával — akik munkájuk és magatartásuk alapján erre érdemessé váltak — gyarapították a párt tagjainak sorait. Az általános megállapításon túl azonban tekintsünk • az MSZMP Kiskunhalasi Járási- Városi Végrehajtó Bizottsága ez irányú tevékenységébe. A végrehajtó bizottság munkaterve alapján ugyanis a párt- és tömegszervezetek osztálya nemrégiben brigádmunkával vizsgálta a pártszervezetek mellett létrehozott és munkájukat segítő pártonkívüli aktívacsoportok tevékenységét. A helyes módszerek Igen pozitív a vizsgálódásnak az a megállapítása, hogy a párt- alapszervezetek mellett szinte mindenütt működik 10—30 tagú aktivista gárda, s a járási viszonylatban 800—850 embert számlálnak a csoportok. Közülük — hogy csak néhány pél- tát említsünk — csupán az elmúlt évben a jánoshalmi Petőfi Tsz-ben három, a bórotai Békében négy, a kéleshalmi Vörös Csillagban három, a zsa- nai Üj Világ Tsz-ben pedig ugyancsak három tagjelöltet vettek fel. Az egész járásban együttvéve 48 tagjelölttel gyarapodtak a tsz-alapszervezetek. Ami a pártonkívüli aktivistákkal való foglalkozás módszereit illeti: ezzel kapcsolatban nem alakult ki egységes gyakorlat. Helyenként a párt- szervezetek havonta, vagy szükség szerint hívják össze őket a feladatok megbeszélésére. A jánoshalmi Petőfi Tsz-ben időnként az aktivistákkal külön is megbeszélik a tsz-vezetőség és a párttaggyűlés határozatait, s kérik, ismertessék ezeket gazda- társaikkal. így segítik a tervtárgyaló közgyűlések előkészítését, mozgósítanak az éves feladatokkal kapcsolatos vállalásokra. Közreműködésükkel sikerült megértetni az egész tagsággal tavaly például a hét erőgép vásárlásának szükségességét. Gyarapítják tudásukat Általános tapasztalat, hogy a pártonkívüli aktivisták foglalkoztatása főleg a gazdasági tevékenységben, tViunkára való buzdításban nyilvánul meg, különösen a munkacsúcsok idején. Konkrét politikai feladatokat ritkábban kapnak. Ez is legtöbbször a propagandaanyag, és a sajtó terjesztésében nyilvánul meg. Az a tény pedig, hogy a legnagyobb segítséget a munka- fegyelem megszilárdításához nyújtják a pártonkívüli segítőtársak, legnagyobbrészt példa- mutatásuknak, öntevékeny fel- világosító munkájuknak köszönhető. Jó dolog, s a tagjelöltnevelés előiskolája, hogy az aktivisták közül sokan részt vesznek a szervezett pártoktatásban. Hogy csak egy-két példát említsünk: a kísszállási Szabadság Tsz-ben tevékenykedő húsz pártonkívüli aktivista közül tízen tanulnak a marxizmus—leninizmus első évfolyamán, a jánoshalmi Petőfi Tsz 46 aktivistája közül negyvenen vesznek részt az időszerű kérdések megvitatásán, huszonegyen pedig szakmunkás- képző tanfolyamon is gyarapítják a tudásukat. Kikből álljon? A számos jó tapasztalat mellett azonban kitűnt a vizsgálat során, hogy a tsz-párttitkárok nem mindenütt értették meg világosan: kikből tevődjön ösz- sze a pártonkívüli aktíva. Több helyen ugyanis összeírták a szövetkezet vezető beosztású dolgozóit — agronómust, brigádvezetőt, munkacsapat-vezetőt, s szinte hivatalból „nevezték ki” a pártonkívüli aktívahálózatot. Érthető, hogy ez a módszer nem vezethet megfelelő eredményre. Egyrészt, mert vezető beosztásuk jobban igénybe veszi őket, s ebből fakad, hogy a kapcsolatuk a szövetkezet tagjaival sem lehet annyira állandó és közvetlen, mint a gazdatársaikkal naphosszat együtt dolgozó pártonkívüli segítőtársaké. Másik hiányosság, hogy az aktivisták rendszeres foglalkoztatását nem mindenütt és nem mindig követi a beszámoltatás a feladatok végrehajtásáról. Ez pedig jó alkalom lenne az egyéni foglalkozásokra, tervszerű nevelő munkára a tagjelöltségre való előkészítés időszakában. Az MSZMP Kiskunhalasi Járási-Városi Végrehajtó Bizottságának brigádvizsgálata sok egyéb tapasztalattal is szolgált, s igen hasznosnak bizonyult. Főként azért, mert a vizsgálatot végző pártmunkások a járás 33 tsz-pártszervezetében konkrét útmutatásokkal adtak segítséget a pártonkívüli aktivista hálózat további szervezéséhez, az eddiginél egységesebb foglalkoztatásához, a céltudatos pártépítő munkához. A vizsgálat tapasztalatait összegező, megvitató párt-végrehajtóbizottsági ülés megjelölte a pártszervezetek számára a Politikai Bizottság határozatából fakadó további feladatokat. A tetteken a sor Most újra a tetteken a sor. Az idei gazdasági év tennivalóiból nagy rész vár a kommunistákra és pártonkívüli segítőtársaikra. S minél bátrabban, következetesebben támaszkodnak a pártszervezetek az utóbbiak támogatására, igénylik a segítségüket, ismertetik velük a fontosabb párthatározatokat, adnak tájékoztatást a bel- és a világpolitika eseményeiről stb., annál hatékonyabb, gyorsabb lesz az előrelépés a szövetkezet gazdasági és politikai fejlődésében, megerősödésében. És egyre terebélyesedhet, erősödhet a párt célkitűzéseiért serénykedő pártonkívüli aktivisták tábora, a pártépítés nagyszerű bázisa. Perny Irén Egyeztető Bizottság előtt A Területi Egyeztető Bizottság asztalán vaskos dosszié. Szám szerint sorba rakva fekszenek egymás fölött az ez évben tárgyalt ügyek iratai. Találomra lapozok fel három jegyzőkönyvet. A 9-es, 10-es és 11-es számot viselik. Az indoklás és a határozat mindenütt katonásan rövid. De a hűvös hangú mondatok mögött ott érződik a Munka Törvénykönyvének az egész társadalom érdekét szolgáló humánus szelleme. 4 fiatal kor nem mentség Turcsányi János fiatal segédmunkás, levélben értesítette munkaadóját, az ÉM Bács megyei Építőipari Vállalatot arról, hogy kalocsai munkahelyét nem hajlandó elfoglalni. Egyben kérte munkakönyvének kiadását. A vállalat válaszában közölte, hogy a felmondást nem fogadhatja el, és felhívta figyelmét, hogy ha hozzájárulás nélkül távozik, önkényes kilépőnek tekintik. Újabb levélváltás után a munkakönyvét meg is küldték a fiatalembernek. természetesen „önkényes” bejegyzéssel. Turcsányi János végül is a Területi Egyeztető Bizottsághoz fordult, hivatkozva fiatal korára. A bizottság elutasította panaszát, hangsúlyozva, hogy a dolgozó mindaddig köteles munkáját folytatni, amíg a vállalat vagy afc egyeztető bizottság nem rendeli el a munkaviszony hozzájárulással történő megszüntetését. A szigorú, de igazságos döntésből Turcsányi János — csakúgy, mint hasonló korú fiatal társa — reméljük, megtanulta, hogy a munkafegyelmet akkor sem sértheti meg senki, ha mindössze 18 éves. r Óvatosság a dolgozó rovására Nemcsak a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár vezetősége, hanem a vállalat egyeztető bizottsága is helytelenül járt el Kolontár Sándomé raktárkönyvelővel szemben. A dolgozót január 1-én fizikai állományba helyezték, segédmunkási feladatok ellátására. Ugyanakkor a szülési szabadságon levő adminisztratív dolgozó helyett meghatározott, hosszabb időre új munkásokat vettek fel. Kolontár Sándomé a vállalati egyeztető bizottsághoz fordult, az azonban nem hozott egyértelmű határozatot, csupán kérte a vállalat vezetőségét, hogy helyezzék könnyebb munkakörbe a panaszost. A Területi Egyeztető Bizottság természetesen hatályon kívül helyezte a vállalat részéről elrendelt munkakörváltozást, figyelembe véve azt is, hogy a dolgozó — orvosi bizonyítványa szerint — fizikai munka végzésére alkalmatlan. Ugyanakkor felhívta a vállalati egyeztető bizottságot, hogy a jövőben egyértelmű határozatot hozzon. Az ügy ezzel lezárult. De mi még felteszünk egy kérdést: vajon akkor is ilyen „óvatosan” járt volna el a vegyipari gépgyár vállalati egyeztető bizottsága. ha az üzem vezetőinek igazát kellett volna bizonyíta- niok a dolgozóval szemben? Si a felelős? Sok gondot okoznak a Területi Egyeztető Bizottságnak a kártérítési ügyek. Számtalan esetben kell mentesíteni a dolgozót a felelősségrevonás alól — megváltoztatva a vállalatoknál működő bizottságok határozatát azért is —, mert azok nem vizsgálják meg elég körültekintően, kinek a mulasztása eredményezte valóban a kárt. Jó példa erre a 9. sz. Autó- közlekedési Vállalat és Pintér Gábor autóbuszvezető között felmerült kártérítési vita. A Területi Egyeztető Bizottság mentesítette az autóbuszvezetőt — a vállalati egyeztető bizottság által jóváhagyott — 1400 forintos kártérítési' kötelezettség alól. Ezt azzal indokolta, hogy a gépkocsi szerszámosládája nem volt ellátva az előírt biztonsági zárral, «innak ellenére, hogy ezt a dolgozó több ízben jelentette. Ezért az olajemelő eltűnéséért nem is lehet felelősségre vonni. De ha nem Pintér Gábortól, akkor vajon kitől lehet követelni a népgazdaságot ért kár megtérítései? A felelet egyszerű: attól, akinek feladata ellenőrizni, hogy a zárak a helyükön vannak-e. Költözőit a szerkesztőség (Kroki) Az volt csak a jó buli, mikor szeretett lapunk, a Petőfi Népe régi helyéről az új kéglibe költözött. Felejthetetlen nap volt. Helyesbítek: napokról volt szó. A hurcolkodást megelőző héten már olyan volt a szerkesztőség leromlott ősi helye, mint az országszerte ismert Villa Negra. A folyosón, a klubszobában négyzetméternyi lepényekben hámlott a vakolat. Itt-ott már az eget is láttuk a födém egy_egy lyukán át. De nemsokáig, mert lassan az olvadó hóié töltötte ki a lyukakat, majd az alájuk helyezett zománcos, valamint natúrvödröket. Azért mi kitartottunk Villa Negránk mellett. Igaz, néha-néha szepegtünk az ijedtségtől. Hát hogyne! Élje bele magát a Kedves Olvasó egy újságíró helyzetébe. Mondjuk, éppen arról írtak a kulturális rovatban^ hogy helyi művészeink ne abszt- raháljanak olyan mohón, mint egyikük- másikuk az utóbbi időben teszi —. mikor pont az írógépre zuhant egy ötkilónyi stukkódarab. Isten ujjaként. Figyelmeztetésül, hogy aki az absztrakt művészethez nyúl — isten kezében van. Vagy az ipari rovat írógépére gondoljunk, amelyen ezt a sort öntötte formába a riporter: „Ebben az évben nem lesz túlórázás a ...” Ekkor megingott az egész szoba, mintha földrengés kezdődne; pedig csak a fölötte levő helyiségben döntötték le a válaszfalakat. Egyszóval, ideje volt pocorkodnimk szeretett Villa Negránkból. Szép, nemes epizódoknak lehettek tanúi az éppen arra járó Nyájas Olvasók. Egy kucsmás belpolitikai1 rovatos vizeskancsót egyensúlyozott tálcástól az Aranyhomok előtti sétányon. Nem messze tőle az ipari rovatos csüngette piros madzagján a WC-tükröt. A gépkocsivezető kaktuszokkal rakta tele az autó üléseit, míg az olvasószerkesztő a kapu alól neoncsővel — mint Toldi Miki a vendégoldallal — irányított: „Cél a tanácsháza első emelete!” Az aprómunkában közreműködő kollektívát derűs helyiségek várták az új kégliben. A szerkesztőké lett 'a kistanácsterem, ahol ezentúl hangszóróval társaloghatnak egymással és ködös időben kukkerral olvashatják a kéziratokat. Közelükben, alig néhány iroda választja el őket, az iparosok vertek tanyát. Alighogy betájolták magukat egy zseblámpával a nappali sötétségben, s átlábaltak a műemlék-fűtőtest csendesen folyó csapadékán, máris jelentkeztek az Olvasók. * ’ # — Ebadót szeretnék fizetni, vegyék már át, gyermekeim — kérte egy nénike. — Kérem, azért jöttem, hogy bejelentsem: Egy fillér gyerektartást se fizetek annak a ... — szenvedélyeskedett egy ifjú hazafi, tanácsi osztálynak vélvén az ipari rovatot. Jó ideje éldegéltünk már új lakhelyünk kies virányain, mikor valaki feltette a kérdést: „Nem vagyunk kevesebben, lányok, fiúk?” Ekkor fedeztük fel, hogy bizony a mezőgazdasági rovat és a kultúrosok szőrén-szálán eltűntek. Mi lesz a hátralevő zárszámadásokkal, a tavaszi telepítésekkel, ha nem kerülnek elő?! — mart mindany- nyiunkba a kollégiális hiányérzet. Hol veszünk új kulturális felépítményt a megye dolgozóinak, ha veszni hagyjuk a rovatot?! — hasgatott tovább bennünket ideológiai éberségünk. így keltünk útra egy akarattal, hogy felleljük eltűnt szaktársainkat a tanácsháza labirintusában. Pont jókor sikerült. Tévedésből, mivel a szerkesztőség többi részlegével átelleni traktuson vannak, majdnem beálltak katonának, tűzoltónak — a közeli parancsnokságok vonzása miatt. „Vissza, munkatársak!” — kaptuk el őket a küszöbön. Elvégre tűzoltómunkát nálunk is lehet végezni. Azóta együttélünk megint. Együtt a szemfüles kis közösség. írunk, miközben az átalakítást végző iparosok fúrkálják felettünk a mennyezetet. Ha a kéziratra vakolókanál kerül, letesszük róla. Ha festőlétrával lépegetnek át íróasztalunkon, behúzzuk a nyakunkat. De írunk! Ha nem férünk az asztalaink felét elfoglaló szőnyeggöngyölegektől, zászlóktól, szeneskannáktól, odébbtoljuk azokat. De írunk! Inkább ezzel foglaljuk le magunkat, minthogy az öreg Tamburás módjára pi- tyeregjünk, mikor az építőipar nagy pofájú markológépei beleharapnak elhagyott Villa Negránkba. Tóth István Békés Dezső Jól jövedelmezett a juhtartás Az orgoványi Rákóczi Termel őszövetkezeti Csoportban szép sikert értek el tavaly a juhtenyésztésben. A szövetkezeti gazdaság 140 anyajuhval rendelkezett, s 6400 liter juhtej átadására kötött szerződést a Tejipari Vállalattal. A bárányokat korán leválasztották, s így már áprilisban 409 liter tejet tudtak értékesíteni, majd szeptember közepéig a vállalt meny- nyiségnek több mint kétszeresét, összesen 14 608 litert adtak át. Az anyajuhok tejhozamának átlaga 104,3 liter volt. A Tejipari Vállalat a külföldön értékesítésre kerülő „KaskavaT* sajt gyártására vásárolta fel a juhtejet, s ezért exportminőségi felárat is fizetett. A szövetkezeti csoport juhászaiénak a hasznosságát vizsgálva kiderül, hogy egy anyajuh összes hozama — tej, gyapjú, trágya — után több mint 300 forint volt tavaly a tiszta jövedelem. B, Z. ♦
