Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-06 / 30. szám
1964. február 6, csütörtök S. oldal Néhány nappal a pártiskola után pénteken fejeződött be ■ Kecskeméten az öthónapos pártiskola. A hallgatóknak hétfőn kellett jelentkezniük a munkahelyükön. A 114 végzett hallgató egyike Kocsis Pál. művezető a DÁV kecskeméti üzemében. Ágoston András elvtárs, a pártislsola igazgatója úgy errtlítette, mint a legjobbak egyikét. Kedden, az iskola után a második munkanapon alkalmunk volt beszélni vele. Vékony, középkorú férfi. Csendes beszéd, komoly tekintet. 1960 óta párttag. vette az ember, hogy ez nem' pihenés, hanem szokatlan volta miatt még keményebb feladat is, mint a munka. Igazán jó, volt a kollektívánk, az osztály- főnökünk meg különösen a I vizsgaidőszakban nagyon sokat segített. A tantárgyak? — A politikai gazdaságtan többnyire közelebb állt hozzánk. Nehezebb volt a filozófia, de aztán mindig érdekesebb lett. Jó alap lesz az esti egyetemre. Tehát továbbtanul? Hogyan került a pártiskolára? — Meglepett, hogy javasolt a városi pártbizottság. Egyszerű párttag vagyok, nem tagja a vezetőségnek. .. Kitüntetésnek vettem. .. Előképzettsége ? — A vállalatnál alapismereti tanfolyamot végeztem és politikai gazdaságtant tanultam a villamosipari technikumban. Nehéz volt? — Inkább a munkától megválni volt nehéz. Meglehetősen szétágazó a munkaköröm és soha nincs benne megnyugvás, mindig adódnak véletlen zavarok, újabb gondok. Mi lesz, ha öt. hónap alatt összezavarodik majd minden? De a helyettesem jól állta a sarat, míg tanultam. S az iskola? — Kezdetben kicsit akadozva ment az „átváltás”, mint a legtöbbünknek. Hiába, nem köny- nyű egyszerre hozzászokni a napi 9 óra tanuláshoz. Mi kecskemétiek még kedvező helyzetben is voltunk, mert este 6-tól másnap reggel 8-ig otthon lehettünk. f> e azután, úgy hallottam, “ igazán szépen haladt. — Igyekeztünk mindanyian. A mi osztályunkban tizenkilencen voltunk. Természetesnek — Javasoltak az esti egyetemre. Szeretném elvégezni. Bár az nehezebb lesz, amiatt is. hogy nem iskolán, hanem a munka mellett kell tanulni. És most a tervei a pártiskola után? — Még nem találkoztam a pártszervezetünk titkárával, éppen nincs itthon. A legelső természetesen : ismét belekapcsolódni a munkába. Nem úgy értem, hogy nehéz hozzáfogni, hanem: meg kell szerezni az áttekintést. Ez néhány nap ... De ez nem afféle „tájékozódás” csupán. Torlódnak az ügyek, sürget a napi munka. Egymilliós beruházást intéz éppen. Nem lehet várni vele egy napot sem, még bele kell férnie az első negyedévbe. I átszatra tehát a pártisko- “* la után megy az élet tovább, mint azelőtt. Kocsis elvtársnak pillanatnyilag arra sincs ideje, hogy azon töprengjen: hogyan hasznosítsa a tanultakat. Majd sor kerül rá! Most az a legfőbb: jól menjen a munka. ‘'Hiszen éppen ehhez adott új erőt és rendszerezett világnézeti ismereteket az öthónapos pártiskola. Ahogyan ő is mondja: —r Sok mindent világosabban, mondhatnám: az ország szemével látok most M. L. Zománcozott csempepótló A Műszaki Élet 1963. december 19-i számának Fórum rovatában arról írt, hogy a Budapesti Porcelángyár belga gyártmányú csempeégető kemencéje különböző hibák miatt sorozatosan kiesett a termelésből, ami a népgazdaságnak eddig öt- irwllió forint kárt okozott. Ugyanakkor mindez jelentősen hátráltatta az építőipar tevékenységét, ugyanis mintegy 80 ezer négyzetméter csempével gyártottak kevesebbet a tervezettnél. A Bajai Vas- és Fémipari Ktsz szakember! vállalkoztak arra, hogy új csempetípus gyártásának kikísérletezésével pótolják a csempehiányt. 'A kísérletek sikerrel jártak. Fekete vaslemezből ízléses, mindenféle színre zománcozható csempepótlót készítettek. A szakembereknek jó véleményük van az újfajta csempéről. A. J. vünket, hogy az Ifjú Proletárban leleplezzük az álbaloldali provokációkat. A levesoeztókIFJÚ BÉLYEGGYŰJTŐK A kora délutáni órákban békés szúnyókálásba merül a kalocsai művelődési ház. Délelőtt élénk vita színhelye volt, a frissen alakult járási-városi honismereti szakkör tagjai beszélték meg a rájuk váró feladatokat. Most csendesek a szobák, ám nem sokáig. Csoszogás, nevetés, élénk lárma jelzi, hogy a klubszoba felé gyereksereg közeledik. Bekanyarodnak az ajtón, elől a kisiskolások, hátul a fölényes mosollyal lépkedő „nagyok” — az általános iskola felső tagozatosai, gimnazisták — és letelepednek az asztalok köré. — Nem gyermekfoglalkozás kezdődik — mosolyog Novák Sándor, művészeti vezető —, hanem délutánonként itt gyűlnek össze az ifjúsági bélyeg- gyűjtő szakkör tagjai. A szakkör két éve alakult, tagjai közé 56 általános iskolás és gimnáziumi tanuló tartozik. — Most rendezzük az első bélyegkiállításunkat. Április 4-én. Azt tessék megnézni — kiabál egy fénylő kerek ábráza- tú kislegény. — Az albumokat is — kérik többen, és máris szedegetik elő táskájukból a féltve őrzött kincseket. — Ferié a legszebb — mutatnak önzetlenül a szép, kék fedelű albumra, melynek tulajdonosa Nyitrai Feri VIII. osztályos tanuló leplezetlen önérzettel figyeli, hogy milyen hatást tesz társaságára a kétségkívül gazdag gyűjtemény. A gyerekek megbűvoltén szemlélik a különféle motívumokból összeállított értékes sorozatokat. — A bélyeggyűjtés nem olcsó mulatság, hogy jutottál ilyen szép gyűjteményhez, Feri? — Attól függ, tetszik tudni, hogy ki mennyire élelmes. Egy igazi gyűjtő nem ismer akadályt, „beszervezi” a rokonokat, ismerősöket. Aztán a szülők is szívesen áldoznak a bélyeggyűjtés oltárán, ha csemetéjük mondjuk számtanból ötösre felelt. És a leglelkesebb rajongók a zsebpénzükön nem édességet vásárolnak, hanem új sorozatot. Minden újdonság eljut hozzájuk, ha a szakkörön keresztül megrendelik. Egyelőre magyar bélyegeket gyűjtenek legtöbben. Most csipesz közé szorítva nagy szakértelemmel forgatják, vizs- gálgatják a legújabb szerzeményeket. A bélyeggyűjtés nemcsak kellemes időtöltést, jó szórakozást jelent. Pontos, rendes munkára, alapos megfigyelésre szoktatja a gyerekeket. A színes, ízléses képek szépérzéküket fejlesztik, és az érdekes földrajzi, növényi, népművészeti, mese, képzőművészeti, sport, népművészeti és űrhajós sorozatok kitágítják ismeretkörüket. Mindez játékos formában történik, a baráti közösséggé kovácsolódott szakkörön belül. A beszélgetés abbamarad, még a cserepartnerek is sut- togóra fogják hangjukat. Mindenki a bélyegek tanulmányozásába merül. „A kiállítás” — szólnak búcsúzóul. Persze, április 4-én. Nem szabad elmulasztani. .. V. ZS. Hova fajul a „művészet“ Salvator Dalit nem hagyják nyugodni — a legyek. Ez a körülmény annál furcsább, hiszen ilyenkor télen nemigen lehet legyet találni. A divatos párizsi szürrealista festőnek éppen ez ok<?z most nagy gondot. Dalinak ugyanis sürgősen legyekre volna szüksége. Sok-sok légyre! Maga sem tudja mennyire, de már megbízott néhány embert, hogy szerezzenek neki legyeket. Hogy miért van szüksége legyekre? Azért, mert el akarja készíteni. .. Homérosz portréját. Hogy mi az összefüggés a kettő között? Normális szemmel nézve természetesen semmi. Dalit azonban a műfaj válsága gyötri. Már régóta nem használ ecsetet, sőt hűtlen lett a kefékhez is, amelyekkel az utóbbi időben „alkotásait” mázolta. — Egyszer azután megpillantott egy legyet, amint egy fehér papírlapon mászott. A légy. mint ismeretes, piszkos nyomokat hagy maga után. Mi lenne — merült fel Salvator Daliban a „zseniális" ötlet, ha egyszerre sok ezer légy lepné el a jókora vásznat? Azon aztán bőven lenne nyom! Mindjárt el is készítette a legújabb „művészeti receptet”: a vásznat be kell szórni porcukorral, arra rászállnak a legyek, otthagyják nyomaikat, most már csak ki kell húzni festékkel az egészet és ... készen van Homérosz portréja. Gyors, egyszerű és szenzációs módszer. A festőben fel sem ötlik, hogy ez gusztustalan és visszataszító eljárás: Tapasztalatból tudja, hogy furcsábbnál furcsább elmeszüleményeit mindig úgy tálalhatja fel egyes nyugati ..műpártolóknak”, mint a legújabb „művészeti irányzat” megtestesülését. Dali egyébként kiállítást akar rendezni az Egyesült Államokban legújabb „alkotásaiból”, ott bizonyára megértik és értékelik eredeti „művészetét”!,, # ban, például a Kisstáció utcában, egy csomó gyanús alak ólálkodik, nagy szájú demagógok, akik az elkeseredett embereket meggondolatlanságokba akarják belevinni. — Egyetértek — bólintott Sal- lai. — Rá kell mutatni, hogy egyesek kalandorkodásra csábítják a hiszékenyeket. A burzsoázia éppen azt szeretné, ha valamiféle terrorizmust tudna a nyakunkba varrni. A biatorbá- gyi üggyel megpróbálkozott és nem nyugszik bele a kudarcba, írd meg Vili, ezt neked kell megírnod. Radikális frázisok mögött gyávaság, olykor árulás lappang. — Foglalkozunk vele... — Van itt egy Ágisz nevű ember — folytatta Sallai. — Ha jól tudom, Lankának hívják. Ágisz a fedőneve. A vasas ellenzékben tölt be valamilyen funkciót. Ez maga köré gyűjt néhány forrófejűt és arra biztatja őket, hogy szervezzenek támadást a Brauch-féle hentesüzlet és a Rákóczi úti libásbol- tok ellen, mert a párt jogosnak ítéli, ha az éhezők ott szereznek élelmet, ahol találnak. — Aztán — ígéri — az akció után a résztvevőket majd kijuttatják a Szovjetunióba. Nem a legnyilvánvalóbb beugratás? — De mennyire aas! — csóválta a fejét Kilián. — Erről hol hallottál? — Akadt, aki átlátott a tervén. A Fémlemezipari érténél, az Erzsébet királyné úton van néhány keménykötésű, rendes ember. Egyikük — Badantinak hívják — összeakasztotta vele a bajuszát. — Badanti? — ismételte Kilián. — Ismerem. Találkoztam vele a Királyerdőn, a Szépvölgyi úti katlanban, kiránduláson, túrán ... Jól vagy tájékoztatva az emberekről... Sallai mosolygott. — Olyantól tudom, aki sok elvtársat ismer. Van ott egykét tehetséges fiatal is. Újoncok, ti foglalkozzatok velük. Látod — nevetett —, az ifik közül is sokat ismerek. De azért nagyon nehéz így — sóhajtott —, embertelen dolog a szigorú illegalitás. Csak az érzi. aki benne él. Mint a beteg az egészséggel, úgy van vele az ember. Akkor becsülik igazán, ha hiányzik ... — Megértelek — bólintott Kilián. Nem ismerte Sallai életét, csak politikai működéséről tudott egyet-mást. De ezekben a percekben megsejtett valamit az egészből, ennek az eszméiért élő embernek egész életéből, megértette szabad szárnyalásra vágyó lelkét... *?olytatjuk4 mi munkásokkal ken osszeiog- ni, akkor menni fog a munka. — Gondolom, helyesied a tér-
