Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

1964. február 1, szombat 5. oldal A felnőttoktatási tanterv vitái megyénkben Az iskolareform egyik legfon­tosabb eseménye volt tavaly a középiskolai tanterv országos vi­tája, amelyben a pedagógusokon és a szakembereken kívül a tár­sadalom minden rétegének kép­viselői részt vettek maguk az ifjúság küldöttei is. Az idén a tavalyi tapasztalatok alapján széles körű vitára bocsátják a felnőttoktatás tantervét is. Az új tanterv igyekszik alkalmaz­kodni a felnőttek gondolatvilá­gához, ismeretanyagában, pél­dáiban, tartalmában jobban al­kalmazkodik az élet követelmé­nyeihez. A végleges döntés azon­ban a pedagógusok, a társadal­mi szervezetek és a dolgozók is­koláját végző, vagy már elvég­zett felnőttek kezében van. Bács-Kiskun megyében feb­ruár 13-án a megyeszékhelyen megrendezett ankét lesz a vita­sorozat első eseménye. A pe­dagógusokon és a párt, tanács képviselőin kívül ott lesznek né­hány üzem, vállalat igazgatói is. Főképpen azok, akiknek üzemé­ben kihelyezett osztály műkö­dik. Február 14—29-ig tantestületi vitákat rendeznek a felnőttokta­tási tantervről a dolgozók álta­lános iskolájában tanító pedagó­gusok. A vitákat Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kiskunmaj- sán és Kiskunhalason rendezik meg. Fontos eseménye lesz a vi­tasorozatnak a február 26-án Kiskőrösön megrendezendő szak­tárgyi vita, ahol az alapisme­reti tanfolyamok tantervét be­szélik meg. A dolgozók általános iskoláját végző, vagy már elvégzett hall­gatók a tantestületi vitákon vesznek részt. Az említett ta­nácskozásokat a Pedagógus Szak- szervezet rendezi. Ezenkívül a Hazafias Népfront a megye há­rom termelőszövetkezetében rendez társadalmi vitát a fel­nőttoktatási tantervéről. Közgyűlési történetek Egyik termelőszövetkeze­tünkben a községtől nyolc ki­lométerre eső majorban tar­tották meg a zárszámadó köz­gyűlést. A gazdák nagy része reggel 9-kor, a kezdés meghir­detett időpontjában a hely­színen sürgött-forgott. A köz­ségből megérkezett az elnök is, — s negyed 10 körül elér­kezettnek látta az időt, hogy hozzáfogjon beszámolója is­mertetéséhez. Már majdnem az asztalhoz ült, amikor a zsebébe nyúlva észrevette, hogy nincs ott a beszámoló. Bosszantotta a kel­lemetlen felismerés, hiszen odahaza este az asztalra ké­szítette a papírcsomót. Nem volt mit tennie, szerzett egy motorkerékpárt, s haza berre­gett. A sűrű ködben majd’ másfél óráig tartott, amíg visszaérkezett. Szerencsére a gazdák türelmesen vártak, s minthogy a legmeg'átalkodot- tabb késlekedők is megérkez­tek — ekkora létszámmal még soha nem kezdtek közgyűlést a tsz-ben. • Egy másik tsz-ben elhang­zik az elnök beszámolója, s utána a felszólítása is: „Ké­rem a tagtársakat, szóljanak hozzá.” Percnyi hallgatás, úgy lát­szik, senki sem akar első len­ni. Végül a leghátsó sorban jelentkezik egy fiatalember. — Én egy javaslattal sze­retnék a közgyűléshez fordul­ni — mondja. — Tartsunk 10 perc szünetet. Vidám morajlás fut végig a tagságon, amibe nem kevés helyeslés is vegyül. A szüne­tet megszavazzák. Mikor vége a „pihenőnek”, a gazdák újból a helyükre ül­nek, elcsendesedik a terem. Vajon ki lesz a hozzászóló? És újból a fiatalember je­lentkezik elsőnek. így kezdi: — A szünetben összeszed­tem egy kis bátorságot, hogy mint az ellenőrző bizottság tagja, elmondjak egypár dol­got ... Hiába, no, lámpalá­zam volt. — És bátran fel­sorolja a vezetésben tapasztalt hiányosságokat. H. D. Korszerű, kényelmes Igen megtetszett a Közületi Bútorellátó Vállalat kereskedel­mi szakembereinek a Kecskeméti Faipari Vállalat új típusú, sa­ját tervezésű fotelje. Kétezer darabot rendeltek belőle szállodák és üdülők berendezésére. Előnye, hogy többet egymás mellé rak­va pamlag is képezhető az ügyesen konstruált kárpitozott bútor­ból. Képünkön Szabó László, a KISZ-brigád tagja már az új fotel sorozatgyártásra való előkészítésén dolgozik. 12. As Iparos Kör vendége Amikor Tóni beleegyezett a dologba — sőt, bátorította is, hogy menjen csak el az ipa­rosok báljára —, Feri úgy érez­te, mintha szárnya nőtt volna. A meghívót — Ilonka szerezte rákospalotai fodrász nagybáty­jától — Feri egész nap a mun­karuhája zsebében őrizte. Amíg lemezre várt a gépe mellett, titokban elővette, újra végig­olvasta: „...tisztelettel meg­hívja önt és b. családját...” Vigyázott, hogy be ne masza- tolja. De jól esett újra és újra meggyőződni róla: estére ő is ott lehet a bálon, újra együtt Ilonkával. Jó negyedórával a kezdés előtt érkezett az Iparos Körbe. A ruhatári fogasokon még csak az első sor telt meg. A belső te­remben néhány fiatalember lé­zengett. Két-három kipirult ar­cú lányt fogtak közre. Mind- annyiukon ünnepélyesség lát­szott. A színpad előtt, a terem sarkában- a zenekar hegedűsei hangoltak. Éfiszínkék szalagos. fehér kesztyűs, jobbára fiatal rende­zők szaladgáltak a teremből az előcsarnokba és vissza. Udva­rias meghajlásokkal köszöntöt­ték az érkezőket, a hölgyeknek karjukat nyújtották, hogy be­vezessék őket a terembe. Két telt keblű, korosabb hölgy kutató tekintettel mérte végig a bálterem ajtaja előtt álldogáló Ferit, ő meg talál­gatta: kik lehetnek. Társak ta­lán: kalapszalon-tulajdonosok? fodrásznők? Azzal szórakozott, hogy valamennyi érkezőről pró­bálta kitalálni a foglalkozását. A henteseknek, mészárosoknak nagy, vörös kezük van, az asz­talosokét megfogja a politúr. Látott olyan kezeket is, ame­lyekről csak annyit lehetett le­olvasni, hogy megkímélt, finom kezek. Feri érdeklődéssel, de ahogy telt az idő, növekvő nyugtalansággal szemlélte az ismeretlen embereket. Kellemetlen volna, ha Ka­szásék nem jönnének. Kínos lenne mindjárt a bál elején el­menni. Már pedig nélkülük mi keresnivalója lehetne itt? Szemlélődéséből érces férfi­hang zökkentette ki: — Szervusz Feri! Te is itt vagy? — pirospozsgás, erőtől duzzadó fiatalember veregette hátba, barátságosan kezet szo­rított vele. Horváth Nándor volt, szög- ről-végről ismerte Zuglóból. Tudta róla, hogy jó barátai, közeli ismerősei „Zsíros”-nak becézik. Az elnevezés nemcsak testalkatára és szakmájára cé­loz, hanem vastag bajuszkájára is. Szüleinek jól menő hentes- és mészárosüzletük van. Az öreg úr úgy kívánta, hogy egyet­len fia az ő mesterségét foly­tassa, saját üzletükben. Híre járt, hogy amikor Nándi segéd lett, Horváth szép földszintes házat vett neki Rákospalotán. — Mégis csak más, ha a fiú­nak saját háza van. Akkor már könnyen talál magához illő fe­leséget. — Hol élsz, mostanában mit csinálsz? — érdeklődött Nándi. — Gyárba járok — felelte —, a Fémlemezbe ... Ferinek hirtelen eszébe jutott: Annak ellenére, hogy az idős Horváth ilyen gondos és előre­látó apa, a környékbeliek kicsit gyagyásnak tartják. Az a hír járja, hogy egy kerékkel többje vagy kevesebbje van az öreg­nek. Tréfás dolgokat lehet róla hallani. Ezt a históriát Feri a mamá­jától hallotta: Az osztálysors­játékkal foglalkozó Török és Ünnepélyes tanévzáró az öthónapos pártiskolán Tegnap befejeződött a kecs­keméti pártiskola szeptemoer- ben kezdett csoportja számára a tanév. Száztizennégy hallgató fejezte be sikerrel az öthóna­pos pártiskolát. Délelőtt tartották az összefog­lalót, amelyen részt vett Szabó Lajos, a megyei pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője, Papes Béla megyei oktatási fe­lelős és Horváth Antal, a me­gyei pártbizottság párt- és tö­megszervezetek osztályának munkatársa. Délután 3 órakor bensőséges hangulatú tanfolyamzáró ün­nepséget rendeztek a pártiskola most végzett hallgatói és a ta­nári kar. JSemcsa U a Gazdálkodás számainak zuhogó áradata tör most napvilágra közös gazda­ságaink zárszámadásaiban, ha­nem az elmúlt évben az egyes emberekkel történt események, dolgok is új értelmet kapnak. Mert a munka nagy lobogasá- hoz a történések izzása is hozzá­tartozik. S ebben a hideg téli időben nem árt, ha a meleget ezáltal is gyarapítjuk.. A kisszállási Szabadság Tsz cukorrépatábláira a tavalyi nyár hirtelen köszöntött be. A bő­fényű melegben gyorsan növe­kedtek az apró növények, s az egyelés percnyi halasztást sem tűrt. Szerencsére a munkával nem volt baj, ez már a kezdet­kor bebizonyosodott, hiszen a gazdák annak idején egyhangú­lag szavazták meg a családi művelést. A módszer — alkal­mazásának első évében — si­kerrel kecsegtetett. S hinni lehetett ezt azért is, mert a gazdák legélelmesebbjei, legmohóbbjai, háromszor akko­ra területet is vállaltak, mint amennyit egyéni korukban ter­mesztettek a szóban forgó ipari növényből. Közéjük tartozott Kispál Illés bácsi is. A családi művelésre történt megállapodás kötésekor a brigádvezető, Bun- dzsák József, mosolygott is a bajusza alatt a terület hallatán, s célzást tett ama textilnemű­re, amelynek felkötése valóban indokoltnak látszott... Hatalmas zuhatagban ömlött hát a fény a répaföldre. Kispál Illés napok óta egyedül hajla­dozott, kúszott a sorok között, s mindkét kezét felhorzsolták a rögölc. A répaegyelés tudvalevő­leg a leghaladatlanabb mező­gazdasági munkák egyike. És Kispál Illés már nagyon unta ezt a munkát. A répát, a napot, meg az egész világot ki tudja hányszor említette már maga­Társa Bank reklámcédulákat küldött szét a városban. Hor­váth Nándi bácsi is kapott egy borítékot. Felszakította. A mé­szárszék tele volt bevásárló asszonyokkal. A mama is ott volt — jut eszébe Ferinek. A postás éppen csak kilépett az utcára, amikor Horváth na­gyot kurjantott, a bárdot, bele­vágta a tőkébe. A borítékban nyomtatott papírlapon az állt: Megnyerte ön a százezerpengős főnyereményt... Eddig olvasta, a „ha” és ami még ezután következett, már nem is érdekelte. Elkiáltotta magát: Megnyertem a főnyere­ményt! Nándi fiam, tiéd az üzlet! Nándi azóta főnyeremény nél­kül is megkapta az üzletet. — Jó szórakozást — mondta Ferinek, és elsietett. Néhány perccel később újra feltűnt. Széles selyemszalag volt a karján: Főrendező. A terem már majdnem meg­telt, amikor Kaszásné a két lányával megérkezett. Feri örömmel üdvözölte őket. Elnöki megnyitóval kezdődött a műsor. Az iparosréteg a nemzet fon­tos tartóoszlopa. Isten segítsé­gével elmúlnak majd a nehéz­ségek, új hajnal köszönt a ma­gyar iparosságra. Ebben a re­ményben ... (Folytatjuk.) ban, felszólítva bizonyos fajta­lan cselekvés elvégzésére, ami­kor is amott, a dűlőúton, le­szállt kerékpárjáról a brigádve­zető, s szívélyes hangon kiál­tott oda neki: — Aztán van-e még sok, Illés bácsi? — Mi köze hozzá? — vak­hant fel az öreg. — Nézze meg, ha kiváncsi rá! — tette hozzá nem kevésbé gorombán. De ez­zel a fejébe tódult harag máris kezdett visszahúzódni, s nem telt el egy fél perc, szégyelleni kezdte, hogy ilyen durván felelt a brigádvezetö kérdésére. Az pedig morgott valamit, majd fejét csóválva újból felült a biciklire és elkarikázott. hszel úgy tűnt, feledésbe is merült a dolog. Egyelőre. De aztán, a nyár vége felé, a csép- lés után Illés bácsi azzal állí­tott oda a brigádvezetöhöz, hogy jó lenne egy kis szalma, azt hallotta, talán adnak egy sze­kérrel. Ha pedig adnak, akkor jó lenne kivinni minél előbb. Bundzsák József végigmérte az öreget és ridegen csak eny- nyit mondott: — Semmi közöm hozzá. Men­jen az elnök elvtárshoz, 6 in­tézi. S ezzel faképnél hagyta Kis­pál Illést, aki nyeldekelve, a szégyentől fülig pirulva emléke­zett vissza a répaföldi esetre. Rossz kedve lett, napokig dühöngött, fújt a dolog miatt. S még azután sem tudta, ho­gyan tehetné jóvá az ügyet. Majdnem belebetegedett a töp­rengésbe, amikor is elérkezett a répa szedésének és szállításá­nak ideje. , Ezt a munkát közösen végez­ték. És Kispál Illés már az első nap valósággal „megtáltosodott’. Gazdatársai csodálkoztak is rajta, mondván, hogy mindig szorgalmas ember volt az öreg, de hogy ilyen teljesítményre legyen képes, azt nem gondol­ták volna. Mert Illés bácsi a legnehezebb terepen is „első­nek futott be”, teljesítménye messze lehagyta a nála jóval erősebb férfiakét is. A kocsi megrakásánál úgy járt kezében a villa, mint az „ördögmotolla”. Igyekezete magával ragadta az egész brigádot. Csak Bundzsák József nem csodálkozott. Az igyekezet leg­bensőbb okát egyedül ő ismerte. De ezt nem vallotta be, még akkor sem, amikor most, a zár­számadás előtt, a prémium ki­osztására került a sor. A legna­gyobb prémiumot a répaszedé­sért, 750 forintot — Kispál Illés kapta. S a brigádvezető pillan­tásából azt is megértette, hogy az megbocsátott a goromba vá­laszért. Diirrenmalt új tv-játékot ír Dürrenmatt „A fizikusok” cí­mű darabjának televíziós válto­zatát nemrég készítették el és előreláthatólag 1964. májusában adják elő. Diirrenmatl most „A sakk játékosok” című tv-játékon dolgozik, amelyet szintén 1964- ben mutatnak be a nyugatné­met televízióban. Illés bácsi prémiuma

Next

/
Thumbnails
Contents