Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-06 / 30. szám

1964. február 6, csütörtök S. oldal Egy nyelven Margit néni Ködökkel lakart, sápadt nap­korong kúszik egyre feljebb a színtelen, hideg égbolton. Az utcákon locspocs: a felengedő fagy, az olvadó hóié tócsái. Miske meglehetősen csendes most: a Marx Károly Tsz-ben előző nap ■ tartották meg a zárszámadási közgyűlést, s a rákövetkező ünnepi vacsora bizony jól belenyúlt az éjsza­kába. A művelődési házzal szom­szédos udvaron azonban nagy a sürgés-forgás. Itt főztek a vacsora résztvevői számára, s az asszonyok most teszik rendbe a „csetrest". A kondé- rokból, üstökből nagy merőka­nalakkal porciózzák lábasokba a még most is felséges illatok­kal csábító pörkölt maradé­kát, hogy az se vesszen kárba. Özvegy Marosi Jánosné volt az egyik főzőasszony. — Aztán jóllakott-e minden- iá? — kérdezzük a termelő- szövetkezetben népszerű, köz­megbecsülésnek örvendő, Mar­git nénitől. — Jutott bőven — mondja nevetve —, még haza is vitt belőle, aki akart. Később a tá­lcásban beszélgettünk Marosi­néval életéről, munkájáról. Bizony, nem volt könnyű sorsa. Huszonhárom éves ko­rában özvegyen maradt, két gyermek gondja szakadt a nyakába, mégis becsülettel fel­nevelte őket. A fia nemrég házasodott meg. — Dolgozni szeretek én, de beszélni annál kevésbé — ez az első mondata, de Száváiból lassan mégis csak formássá kerekedik a közösben végzett jó munka, i- Olyan a mi tag­ságunk, hogyha meg kell fog­ni a dolog végét, senki sem húzódozik. Számomra heten­ként kétnapi közös munkát Írtak elő, de nemegyszer egy hétig is dolgoztam egyfolytá­ban. Majd büszkén említi, hogy az ő termelőszövetkezetük a legkisebb a létszámot tekintve a községben, mégis jó eredmé­nyeket értek el. S ebben az asszonyok sem maradták el. — Ahol az asszonynépség összefog, ég kezükben a mun­ka. Jó nagy darab répaföl- dünk volt, mégis öt nap alatt végeztünk a betakarítással. Késő éjszakáig dolgoztunk. A kukoricát is éjjel raktuk be a góréba. Margit néni 200 körüli mun­kaegységet szerzett tavaly a növénytermesztésben, s a har­madára művelt paprika után is nyolcezer forinton felül ré­szelt. Földjáradék fejében pedig 4200 forintot kapott. — Ahol kevésbé jól alakul­nak a jövedelmek — summáz­za nézeteit —, ott a vezetőség­ben is hibának kell lenni. Az­előtt mi is 14, majd 18 forin­tos munkaegységekkel zár­tunk, s item kis mértékben a jelenlegi biztos kezű vezetésnek köszönhető, hogy tavaly már 35 forintot ért egy munkaegy­ség Ilyenkor, télen is talál azért munkát. A tsz-ben zsákokat foltoz; a ház körül, otthon meg — ahogy mondja — el­végzi azt, amire nyáron nem jutott idő. Mostanában min­den évben „terítékre kerül” egy-egy hízó, sőt az idén kettő is, olyan két mázsa körüli súlyban. Elégedett. És annak ellené­re, hogy fél életéi sok bajjal, gonddal küszködve, özvegyen élte le, a szája sarkában min­dig mosoly bujkál. A szépen terített asztalra po­hár bor kerül. Margit nénivel az új gazdasági év sikerére, a további eredményekre koccin­tunk. Jóba Tibor Egymást érik az autóbuszok a kecskeméti Cifrapalota bejá­rata előtt. Nem a megszokott menetrendszerű járat ez: a ko­csikból ünneplőbe öltözött szö­vetkezeti gazdák szállnak ki és indulnak az első emeleti nagy­terem felé Itt, ahol pár napja még a hatvannégy kockás me­ző fölött vívták csatájukat a világ minden tájáról idesereg- lett sakkozók, most — az elmúlt évihez hasonlóan — a kecs­keméti Törekvés Termelőszövet­kezet tartja zárszámadási köz­gyűlését. Szmolenszky László elnök be­számolójából kibontakozik, elénk tárul a kecskeméti Tö­rekvés Tsz most lezárt gazda­sági évének története. Leleményes gazdálkodás Már az év elején úgy indul­tak a közös munkának, hogy felszámolják a több költséggel járó és mégis gyenge termés­eredményeket hozó kisparcellás művelési formát. A fő cél a táblásítás. a valóban nagyüze­mi gazdálkodásra való áttérés volt. Tagadhatatlan, hogy kez­detben meglehetősen sok ma­radi nézettel, a tudatlanságból fakadó ellenszenvvel kellett megküzdeniük. De hogy a tü­relem, a szívós, következetes felvilágosító munka meghozta gyümölcsét, azt a később el­hangzó számadatok is bizo­nyítják. A „terveit kívül” jelentkezett mostoha, szélsőséges időjárás okozta nehézségekkel megbir­kóztak. A növénytermesztés négy­millió forintra tervezett bevé­telét például 1 300 OOO forinttal teljesítették túl, annak ellenére, hogy jelentős mérvű termés- kiesés volt kenyérgabonából és őszi árpából, valamint burgo­nyából és paradicsomból is. Ez utóbbi növénynél azonban a re­mélthez képest magasabb ér­tékesítési átlagár pótolta a mennyiség hiányát. Zöldborsó­ból viszont 200 ezer. s az őszi árpa—takarmányárpa csereak­cióból is 100 ezer forint volt a többletbevételük. Jól ellensú­lyozták az időjárás okozta ter­méscsökkenést azzal is, högy az állami felvásárlónak 900 mázsa fémzárolt rozs vetőmagot adtak. Gyengéből — jó közepes A távlati célkitűzéseikben fő üzemágként szereplő állatte­nyésztés a tervezettnél csaknem 300 ezer forinttal több bevétel­hez juttatta a Törekvést. Első­sorban az állomány létszámát növelték, hogy ez alapja lehes­sen a későbbi minőségi javulás­nak. Az 1960. évhez képest ta­valy már nyolcszor több — na­ponta 400 liter — tejet fejtek. Ennek köszönhetően a tervben szereplő 1000 helyett 400 hekto­literrel több tejet értékesítettek, s az előző évihez képest ugyan­csak 400 mázsával több húst adtak népgazdaságunknak. A többletbevételek révén a közös gazdaság tiszta vagyona majd hárommillió forinttal növekedett, s eléri az öt és fél milliót. Gazdálkodási eredmé­nyük is több mint 2 millió fo­rinttal haladja meg a múlt évit. A felosztásra került 3 millió 200 ezer forintból egy-egy dol­gozó tagra 16 270 forint jut, háromezerrel több, mint tavaly. Ennek megfelelően egy- mun­kaegység is hét forinttal többet ér. Tartalékalapjuk 1 millió 100 ezer forint, s ebből há­romnegyed millió a készpénz. A példás vezetés és a fegyel­mezett tagság erőfeszítéseinek eredményeképpen így vált az 1962-ben még meglehetősen gyengén gazdálkodó tsz-ből a múlt év végére jó közepes szö­vetkezeti gazdaság. • • Összhang a vezetők és a tagság között A jövőre nézve az alapok, tartalékok további növelését tűzték célul. Szakszerűbb talaj­erőpótlás bőségesebb adagok­kal; az állattenyésztésben a mi­nőség javítása, emellett a szö­vetkezeti gazdák szaktudásának állandó fejlesztése, a majorok­ban pedig a szociális körülmé­nyek korszerűbbé tétele: mind­ezt lehetőleg már az idén meg akarják valósítani... A kapcsolat, amely a veze­tőséget és a szövetkezeti gaz­dákat összefűzi, baráti, de nem elnéző. Éppen az erély, a fe­gyelemre nevelő következetesség az, amit több hozzászóló is em­legetett a beszámolót követő vi­tában. S a végre mindnyájuk előtt tisztán álló közös cél felé úgy haladnak — mint azt a tsz elnöke találó hasonlattal jellemezte —, hogy vezetők és tagok immár „egy nyelvet be­szélnek”. JOGOS A „D. L. LAKATOS szakmun­kás a dobozüzem vezetője lett; jelenleg a gépipari technikum IV. éves hallgatója... Sz. 1. vil­lanyszerelő. az energetikusi cso­port technikusaként dolgozik; a villamosipari technikum harma­dik évfolyamát végzi... K. F. üzemirnokként kezdte munká­ját a vállalatnál, majd meg­szerezte a könyvelői képesítést, most pedig a műszaki egyetem gépészmérnöki karának harmad­éves levelező hallgatója; teiv meltetési osztályvezető lett... M. F.-né szakmunkásból lett normás. Negyedéves a közgaz­dasági technikumon; a szerve­zési csoport munkaügyi reszort­ját bíztuk rá.. Az egyik nagy vállalatunk személyzeti munkájáról szóló beszámoló néhány sorát idéz­tük. Ennyi is elég ahhoz, hogy mindenkiből azonos gondolatot váltson ki: érdemes tanulni; aki nálunk nem sajnálja a fá­radságot, hogy tudását gyara­pítsa, szakmai rátermettségét növelje — feltétlenül előbbre lép. Mást is kiolvashatunk eb­ből a pár sorból. Harmad­negyedéves hallgató techniku­mon, egyetemen — írták min­den név mögé, mikor közlik, kit, milyen magasabb, felelős­ségteljesebb beosztásba tettek. RENDSZERÜNK nagyvonalú­ságát is kifejezi ez a tény, de még inkább arra világít rá, hogy mennyire megbízik min­denkiben, aki mélyebb tudásra törekszik, aki nem elégszik meg elért képzettségi fokával, aki nem pihen meg a kényeién# puha vánkosán, hanem még több ismeret birtokában akarja vé­gezni munkáját ott, ahová az élet állította ... Még tanulnak az említettek — sorolhatuk volna utánuk a többieket is —, de már rájuk bízzák a na­gyobb körültekintést kívánó re­szortokat. vezető beosztásokat. Jogos és megalapozott ez a bizalom irántuk? Feltétlenül. Amikor a kommunista ember jellemvonásait emlegetjük, azok között kiemelkedő helyen áll az, hogy szüntelenül keresi az újat, mindig magasabbra tör. Aki a termelőmunka, hi­vatali beosztás, tervezés, irá­nyítás feladatai mellett — me­lyek lelkiismeretes ember ener­Az idén már géppel metszik a szőlőt a Helvéciái Állami Gaz­daságban. A pneometrikus met­szőollók már megérkeztek a gaz­daságba, s megkezdődött a trak­BIZALOM giáját, idejét egyébként is ala­posan igénybe veszik — tovább tanul, a kommunista ember egyik nemes tula idonsá^ínak van birtokában, akárha párton- kívüli is. Aki nyitottabb szem­mel néz szét a világba, átfogóbb képességgel végzi munkáját ma, mint tegnap, és holnap a mai­nál is jobban dolgozik, mert tanul, arra nyugodtan bízhat­juk fontosabb feladatok ellátá­sát, emberek vezetését. Az igyekvő, iskolázottabb ember nemcsak érzi, hanem érti is, hogy a tanulás a kor követel­ménye. HÁNY ÜZEMRŐL, gazdasági ágazat eredményeiről állapítot­tuk meg a múlt év végi, ez év eleji számvetéskor: nem az egy­szerű dolgozókon múlott, hogy nem érhettek el nagyobb sike­reket. Hát akkor? Talán szük­ségtelen is feltenni ezt a kér­dést, mert tudjuk a választ: a vezetés színvonalától függ ezután még inkább, lépünk-e jelentősen magasabbra a szo­cializmus építésében. ^ Csak egyetlen „szempontot” hadd em­lítsünk: tudjuk, kormányzatunk nem járul hozzá, hogy üzemek, vállalatok létszámemeléssel ér­jék el kitűzött céljaikat, mikor okos, ésszerű gazdálkodással, hozzáértő vezetéssel a meglevő állománnyal növelhetjük ered­ményeinket. LEHET-E több hozzáértés va­lakiben, akire bonyolultabb munkakört, emberek irányítá­sát bízták, ha nem képezi ma­gát következetesen, évről évre. Hogyan tud tájékozódni egy termelő üzem vezetője, ha nem „tanulta meg” szakmája új gé­peinek kezelését, az anyagmoz­gatás, a technológia új mód­jait? Ha nem igazodik el az elébe kerülő új eszközök, té­nyek, módszerek tömegében, hogyan tud elemezni, következ­tetésekre jutni, döntéseket hoz­ni — ezt így, és nem úgy kell csinálni? Sehogy. Ilyen felelős beosztású munkaerő, vezető mel­lett mások is elbizonytalanod­nak, feszültség támad közte és a „haladók” között, s a munka egyre akadozottabban megy. Rendszerünkben szükségszerű, hogy az lépjen előre, aki tudás­ban is előbbre halad. torokra való felszerelésük. A nagyüzemi szőlősökben tíz, met­szőollóval felszerelt traktor kez­di meg tavasszal a munkát. J. T. Az út nem mindig sima... I 1-1 Ahol közös szükségben edződött az egység .,— Zöld Mező...? Csodát! A sivatag pokla! — jegyezte meg — a szabadszállási termelőszövetkezetek területi elhelyezke­désénél közreműködő mérnök, amikor a községtől 16 kilométerre eső Zöld Mező Tsz-ben folyt a határ rendezése. Való igaz, mostoha vidék. Mint azoknak az élete volt, akik hajdan a cselédsors elől menekültek erre a környékre. Itt vásárol­tak egy-egy porció rossz gyepet, s ide épí­tették aprócska portáikat. Övék a Zöld Mező 2630 hold sivár homokja. Mégis bi­zakodók. Tapasztalásból tudják: nagy erő az összefogás, hogy együttesen viselve könnyebbek a terhek, könnyebb a munka. Az egyik homokbucka tetején álló kis épületben kapott helyet a szövetkezet iro­dája. Falán piros betűkkel írva fogadja a belépőt. Petőfi lángoló jelszava: „A nép­pel tűzön, vízen át!” S egy másik: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ebben a szo­bácskábán beszélgettünk Ilonka Istvánnal, a szövetkezet alacsony termetű, tiszta te­kintetű elnökével. — Menne nálunk minden. Tizenöt tag­létszámú pártszervezetünk és olyan tagsá­gunk van, hogy nyulat lehetne fogatni ve­le. Csak több megértésre találnánk — je­gyezte meg az elnök .. Három év távlatából Majd három évvel ezelőtt. 1961 áprili­sában írtam le ezeket a sorokat, s a továb­biakban egyet-mást a kezdő szövetkezet dicséretes eredményeiről és a nehézségek­ről, amelyekkel éppen birkózott. Három esztendő — nagy idő. A kezdeti eredmények azóta jelentősen továbbfejlőd­tek. S ha a megértés hiányáról gyakran még ma is panaszkodik Ilonka István, ,a három évvel ezelőtti legnagyobb gond: a földhiány megoldódott azóta. A korábbi 2630-ról 3500 holdra növekedett a közös gazdaság területe. Kellett is ez nagyon, hiszen jó néhány családnak még a háztájit sem tudták biz­tosítani annak idején, annyira földszűké­ben voltak. A sivár homok egyik százhol­das tábláját új telepítésű szőlő, húsz hold­ját pedig barackültetvény ékesíti. Tíz hol­dat — hogy szaporodjon a bevételi forrás — szamócával ültettek be. Nem az egyetértés és mégcsak nem is a hozzáértő vezetés hiányán múlott, hogy az 1962-es évet 340 ezer forint, esedékes és törlesztetlen hitellel zárta a tsz, s a 17,96 forint értékű munkaegységet is állami hi­telből kapták meg a gazdák. A kedvezőt­len adottságok és a rossz időjárás együt­tesen szóltak közbe. Az 1964-es gazdasági évet mégis tiszta lappal indítják. Az össze­sen 700 ezer forintra rúgó adósságukat ki­egyenlítették, s az egy tagra jutó múlt évi 9180 forintos jövedelem kétezer forinttal haladja meg az 1961. évit. Mert, noha ga­bonából, napraforgóból a tervezetthez ké­pest jelentős volt a terméskiesésük, ki­egyenlítik a kárt a tervezettnél jóval több gyapjúval és cukorrépával. S értékesítési tervének 115 százalékos teljesítésével még­is előkelő helyet foglal el a község tsz-ei között a Zöld Mező. A szövetkezet szor­galmas gazdái nem élnek rosszul. A kö­zösben szerzett jövedelem mellett a 277 háztáji gazdaságban 210 tehenet, 134 nö­vendékmarhát, 813 sertést tartanak nyil­ván. és némely portán a száz darabot is eléri a baromfiállomány. Gondterhelt az elnök E — ha nem is rohamos, de annál biz­tosabb — fejlődés láttán jogosan feltéte­lezheti az ember, hogy ma már egyszerűbb a tagság dolga-gondja, s ugyanígy a szö­vetkezeti elnöké is. Nem kell már Pestre, a minisztériumba utaznia orvoslást keres­ni, mint annak idején, például a föld ügyé­ben. Egy községi értekezleten, ahol legutóbb találkoztunk, mégis gondterheltnek, köny- nyen elérzékenyedőnek láttam Ilonka Ist­vánt, s szavaiból valami megbántódottság- féle érződött. — Eh, mindig akad valami hiba — le­gyintett a kérdésemre. Ha már nem va­gyok jó elnöknek, váltsanak le. úgyis tu­dom, hogy erre megy ki a játék... .Perny Irén (Folytatjuk^ Tóth István Géppel metszenek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents