Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-29 / 50. szám
1964. február 29, szombat 5. oldal Parlamenti tudósítás helyett 0 befejező szakaszban Mint országgyűlési képviselőt kerestem fel Mándics Mihály csávolyi iskolaigazgatót. A bemutatkozás átsegítő szavait az obiigát udvariaskodással fejeztem be ... „ha nem zavarnám”. — Dehogynem — kínált hely- lyel az igazgatói szobában. — De ez ne zavarja — kedélyes- kedett. — Megszoktam, ön ma délelőtt a tizenötödik vendégem. Megszoktam ezt az életrendet. Természetes már, hogy reggel fél órával előbb indulok hazulról az iskolába, mert... mert milyen képviselő az, akit nem állítanak meg az utcán szíves szóra, tanácskérésre a választói? Beszélgetésünkbe hamarosan becsúszott a szokványkérdés: hogyan lett országgyűlési képviselő? Mit csinál például ő a parlamentben? Olyan mozdulatot tett a fejével, az asztal lapján nyugvó tenyerével, mint mikor az ember tanácstalan. Nagyon direkt volt a kérdés, hogyan válaszoljon erre? — Talán azért választottak meg l£)63-ban, mert soha elintézetlenül nem maradt, ha valaki megkért... Valahogy egész korán... szívesen fordultak hozzám az emberek ... 1948-ban a józsefházi tanyasi iskolában kezdte pályáját. Akkor még túlsók volt mindent megérteni ebből az új világból az alig felszabadult parasztoknak. Jó volt a'nehéz eligazodásban az ifjú tanítóhoz fordulni, akinek már életvidámsága is oszlatta a bizonytalanságot. Mikor például az úttörő- mozgalom kezdődött, rideg, ellenséges híreket suttogtak a tanyasiak fülébe. „Közelébe se engedjétek a gyerekeiteket! Szalámit gyártanak belőlük ...” Megtört a jég, mihelyst Mándics Mihály lett az úttörőtitkár. Benne bíztak a volt cselédemberek, kisföldű parasztok. ö köztük született, ő is járt 6—? kilométerről iskolába. Tudta, hogyan indultak el a szegényparasztok gyerekei a keservesen szerzett ismeretmorzsákkal. Nem felejtette el a fanyar tintasza- gú öreg tantermet, az erezet körül kikopott padokat. Tudta, milyen körülmények között írták kis tanítványai is — még akkor — maszatos füzeteikbe a házi feladatot. Petrólámpa világánál, tanyázó szomszédok, gyerekek zsivaja mellett. Foltos nadrágú térdeken, kemencepadkákon. Nem azért kellett két- szer-háromszor elismételni egy- egy osztály tananyagát, mert nem fogott a kis nebulók feje. ,,Szántani segítettem, tanító úr” — „Kistestvéreimmel kellett otthon maradni...” — „Tegnap én etettem meg a jószágot, mert apámék a faluba mentek.'’ A keserves kezdeti idők igazolásait azóta sem felejtette el Mándics Mihály, Ezt tudják róla. A tetteiből. 1954-ben a vonakodókkal, hú- zódozókkal küszködve harcolta ki, legyen törpevízmű, normális vízellátás a községben... 1956- ban, társadalmi összefogással, egy fillér állami támogatás nélkül tanyasi iskolát építettek az ő kezdeményezésére. 1958-ban a társadalmi erő mellé már 80 ezer forint állami támogatás járult. Nyolc tanteremmel gazdagodott Csávoly, s — igen nagy szó! — azóta csak délelőtt tanítanak az iskolában. Nincs zsúfoltság, túlterheltség... Közben válsztói száz és ezer gondját-baját intézte. — Nem is tudnám különösen megmagyarázni, hogyan lettem országgyűlési képviselő? — tette fel önmagának is a kérdést. — Ügy jött... Sok ember tudatában valami különleges életformát jelent, ha ezt hallja: országgyűlési képviselő. Nem egy választó — az egykori sajtópropaganda ma is visszarémlő hatásaként — asztalcsapkodást, ar- tikulátlan hangú ellenzéki szónoklatokat kér szómon a mi parlamentünktől is... A múltban az volt a porhintés. Az urak, klikkek osztályérdekei csaptak ott össze, látványos külsőségekkel körítve... A mi képviselői munkánk legfontosabb időszaka két ülésszak közé esik. Amit választóink között s munkahelyünkön töltünk. Ezalatt visszük el közéjük az országgyűlés útmutatásait, terveket, javaslatokat Üzem, téesz, pártrendezvény, békegyűlés vagy tanácsülés, minden közéleti megmozdulás megfelelő fórum arra, hogy a választókkal szót értsünk. Hogyan lehetne jobban, ott helyben, a megyében, az országban. Ezer és ezer vélemény, tapasztalat birtokában tanácskozunk a képviselői csoportokban, ahol felkészülünk az országgyűlésre is. Választóink állásfoglalásaival gazdagodva alakítjuk ki mi is álláspontunkat. A választók megbízatásaiból sokat elviszünk a parlamenti folyosókra. Notesszal a kezünkben állunk meg egy-egy kis beszélgetésre az ország első embereivel. A miniszter kezében is jegyzet. Kérdez, adódik úgy, hogy mindjárt válaszol. Megtörténik, hogy a következő szünetben közli: telefonált, az ügy elintéződött... Mándics Mihály asztalán, jobb keze felől, a legfontosabb iratok, könyvek között állandóan ott van a lista. Ebbe jegyzi fel az olyan választói kérelmeket, melyeket helyben vagy a járásnál nem lehet elintézni. Huszonkét ügynek tett már pontot a végére. — Addig semmit ki nem engedek a kezemből, míg érdemleges választ nem kapok — futott végig szeme a feljegyzéseken. Nem értem azokat a képviselőket, tanácstagokat, akik megkérdik, hogyan csinálom? Mert nekik sem innen, sem onnan nem válaszoltak. Itt van Schwarz Emil helybeli tsz-tag nyugdíjügye. Hosszú időn keresztül labdázott vele a Nyugdíjintézet és a tsz — egymásközt. Személyesen kerestem meg az intézetnél az ügyintéző tisztviselőt. Mellébeszélt, fölényeskedett. Mentem az intézet vezetőjéhez. Azonnal tudták, mit kell csinálni. A bürokrata hivatalnokot figyelmeztették. A garai Varga Jánosné érdekében a minisztériumnál kopogtattam, míg — nem eléggé körültekintően kivetett 2500 Ft kártérítés kifizetésétől fel nem mentette az állatforgalmi osztály ... G aráról vagy Bácsbokodról, Katymárról vagy Vaskútról, messze környékről úgy keresik fel otthonában, mint a helybeliek. — Fel sem veszem már — mondotta —, hogy télen is reggel 5-kor felzörgetnek: „De jó, hogy itthon van, képviselő elvtárs. Bokodról jöttünk. Azért ilyen korán, mert hátha 7 órakor elutazik.. El nem küldött senkit, soha. Talán ennek a kötelességtudásnak a varázsa is hozzájárult ahhoz, hogy — amint beszélt róla — olyan egyetértés van a község vezetői között, mint még soha. — Nem segíthetne valamit a megyei sajtó is az országgyűlési képviselőnek? — kérdeztem. Talpraesetten kapott az alkalmon Mándics elvtárs. — A tanyasi iskolákat akarjuk nagy lépéssel közelhozni a községhez. Nincs már származás szerinti megkülönböztetés a középiskolai, egyetemi felvételeknél ... Ne felejtsük el azonban, hogy tanulmányi szempontból a tanyasi gyerekek mégis hátrányban vannak. Odakint a szaktárgyakat nem szaktanárok tanítják, nyelvekkel sem ismerkednek ... Ezt a nem is jelentéktelen különbséget akarjuk megszüntetni a hétközi diákotthon létesítésével. Három tanyasi iskola negyven felső tagozati tanulóját hoznánk be az otthonba, innen járnának a községi iskolába. Lesznek szaktanárok, tanulhatnak nyelvet, az oroszt... Épületet a tanács ad, a gyerekek élelmiszerellátásáról a termelőszövetkezet gondoskodik ... Hetenként ő szállítja be és haza a tanulókat A megyei tanács is megígérte már az anyagi támogatást. Biztosra vesszük, hogy az ország- gyűlési képviselőnek adott szó — teljesül. Tóth István 39. A Sxilas part ián Cigi kitapogatta a zsebóráját, amit nemrég az öccsétől kapott ajándékba, óvatos mozdulattal előhúzta. Fél öt volt. Már erősen sötétedett Hallotta, amint kifogták a lovakat, ahogy nyikorgóit az istálló ajtaja. Valaki megállt a kazal mellett — Ezek a büdös kölykök már megint kihuzigálták a szalmát — hallotta. A gazda lehajolt, hogy felemeljen egy nyalábot. A lábához ért, visszahökölt Aztán megmarkolta a lábát s húzta kifelé. — Maga mit keres itt? — kérdezte. — Jaj, szívbeteg vagyok, azt hiszem rámjött a roharp. Fáztam, bemásztam az udvarra, hogy magamra húzzak egy kis szalmát Alig tudok magamról. A gazda végigmérte, látszott, elhitte, amit mondott — Ha beteg, miért nem kopogott be a házba? A család segített volna magán. Miközben beszélt, a szomszéd kerítés mögül felbukkant egy fiatal nő feje. Kócos volt. — Alighanem ez az a fiatalember — rikácsolta —, akit a rendőrség üldöz. Megölt egy öregasszonyt — Nem igaz — dadogta a fiú —, senkit nem bántottam. A gazda kutatóan nézett rá, aztán az asszonyra. Annak nem válaszolt semmit — Menjen isten hírével — mondta csendesen és a kapura mutatott. * ... 1945-ben Kurimszky Sándor rákospalotai rendőrkapitánynál hetenként jelentkeztek a felügyelet alá helyezett, nyilasok. Az egyik asszony — ugyancsak nyilas volt — ott állt a sorban, a jelentkezők között. — Magát rég ismerem — bökött rá a rendőrkapitány, mikor felfedezte —, csaknem másfél évtizede. Ott laktak a Mátyás utca végén ... — Akkor még igen. Honnan tetszik tudni — Amikor kihúztak a szalmakazalból, maga kiáltozott át a kerítésen, hogy én vagyok, akit a rendőrség keres. Azt mondta, meggyilkoltam egy öregasszonyt. — Jaj istenem — rémült meg a nő. Befejezéshez közelednek a téli politikai könyvnapok. December óta a megye számos községében és sok üzemben megrendezte a Kossuth Könyvkiadó ezt az akciót, általában igen nagy sikerrel. Különösen falun számított nagy eseménynek a politikai könyvnapok kiállítása és a többnyire jól megszervezett árusítás. A mezőgazdaság dolgozóinak ilyenkor télen több Gazdaságban Körösi József, a pártszervezet titkára folyamatosan figyelemmel kísérte a terjesztők munkáját, és személyesen irányította a propagandát. Így érthető, hogy már a befejezés előtt egy héttel a kiküldött könyvek túlnyomó többsége gazdára talált. Valamennyi könyvet eladták Kömpöcön és Rémen is. Rémen nemcsak Mandler István párttitkár, hanem A politikai könyvek kiállítása a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A képen a szállítóbrigád tagjai, akik gyakori látogatók és vásárlók voltak a kiállításon. idejük van olvasni és a zárszámadások napjaiban, heteiben könnyebben is, szívesebben is áldoznak könyvre mint máskor. összefoglaló értékelést ugyan még nem lehet adni az akció eredményeiről, de igen sok jó példa tanúsítja, hogy a téli politikai könyvnapok bevált formái a könyvterjesztésnek. Még a múlt év végén és az idei év elején lezajlottak a könyvnapok a bajai, a kiskőrösi és a kecskeméti járásban. Az eredményekről annak idején számot adtunk. Január végén, és februárban a kiskunhalasi járás községeiben rendezték meg a könyvnapokat. Mindenütt látható volt, hogy a pártszervezetek törődtek a szervezéssel. Néhány kiemelkedő példa: a Kunfehértói Állami Rózsa György tanácselnök is feladatának érezte részt venni a ' szervezés munkájában. Hasonló okokból várhatók jó eredmények Mélykúton és Jánoshalmán. Dicséret illeti a kisszállás! községi pártszervezet titkárát, Boda Pált is, aki bár félévi vizsgáira készült, mégsem adta át az irányítást másnak. Sorra-rendre jót mondhatunk a kiskunhalasi járás valameny- nyi községéről és üzeméről, ahol megrendezték a politikai könyvnapokat. Része van a sikernek abban is, hogy a járási ágit. prop. osztály fontos feladatnak tartotta ezt a munkát, a pártszervezetek pedig belátták, hogy a politikai könyvek terjesztése szoros kapcsolatban van a pártoktatás sikerével és a lakosság művelődésével. M. J. Nagyarányú erdőtelepítés Megyénkben évente mintegy ötezer hektárnyi területen létesítenek új erdőt, illetve pótolják a régieket. E munka egyik jelentős részét képezi a már évek óta folyó természetformáló tevékenységnek. A nagyarányú fásítás nemcsak a talaj kihasználása szempontjából fontos, hanem az éghajlati viszonyok megváltoztatását is célozza. Az új erdők nyomán — amelyek egyébként máris több tízezer hektáron terebélyesednek — kisebb lesz a szél uralma, csökken a talajpárolgás és a milliós károkat okozó homokvándorlás mérté— Most már mindegy — legyintett a rendőrkapitány. — Azért továbbra is csak egyszer hetenként kell jelentkeznie. KiVánszorgott a kapun, újra visszafelé ment, mert újra arra számított, hogy üldözői erre a legkevésbé sem számítanak. Az első sarkon egy vaskályhát cipelő munkás ment el mellette. — Lépjen meg, követik — mondta halkan. Néhány lépés után óvatosan visszanézett. Felismerte Wayand Tibort, a főkapitányság fiatal detektívjét. Látta már a tüntetések alkalmával, megjegyezte az arcát. Rohanni kezdett a mező felé. — Állj meg az anyád istenit, mert lelőlek — ordította Wayand. Tovább rohant. A Szilas partjához ért. Nem volt más kiút: ruhástól belevetette magát a patakba. (Folytatjuk.) ke. A fiatal erdők, valamint a mezővédő erdősávok kialakításánál éppen ezért messzemenően figyelembe veszik az uralkodó szelek irányát. A legnagyobb arányú telepítéseket idén is Bugac, Kunadacs és Kiskunhalas környékén végzik. Az ősszel félbemaradt tele- pitések a legtöbb helyen megkezdődtek. A Kiskunsági Erdő- gazdaság területén, ahol lomb- fakadásig még 2700 hektáron kell elültetni a fákat, gépesítéssel gyorsítják a munkát. A helyi viszonyokra kidolgozott, és a homoki fásításnál jól bevált módszerrel, friss szántáson történik a telepítés. A nagy teljesítményű gépek után, amelyek 60 centiméter mélyen forgatják a talajt, közvetlenül a nyitott barázdákba rakják a csemetéket. Ezeket a következő fordulónál be is temeti a gép. Ily módon lényegesen meggyorsul és olcsóbbá válik a homoki erdősítés. A frissen feltárt talajban a kis fák is gyorsabban erednek meg. Finnországban „kipusztulnak“ a mozik Finnországban a televízió elterjedése következtében már 1962-ben megindult a mozik „tömeges kihalása”. Az idei év első két hónapjában 14 mozi zárta be kapuját. 1963-ban ösz- szesen 55 mozi szűnt meg működni, kétszer annyi, mint az előző évben. Az idei évre még néhány száz mozi „halála” várható: az év elején egész Finnországban összesen 529 mozi működött.
