Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

I 1964. február 28. péntek 5. oldal Pedagógus vendégotthon??? A PEDAGÓGUSOK sokezres tábora örömmel vette évekkel ezelőtt a hírt, hogy felszámol­ják Budapesten a Szentkirály utcai nevelői szállást és helyet­te korszerű vendégotthont léte­sítenek a Benczúr utcában. Mi vidéki nevelők komolyan azt hittük, hogy a vendégott­hon valóban a pedagógusok szállásigényeit elégíti majd ki. Hiszen nemcsak nyáron látoga­tunk el Budapestre üdülni, szó­rakozni, vagy bevásárlás, szín­házlátogatás végett, hanem a tanév alatt is sokszor akad dolgunk a fővárosban. Felren­delnek, értekezletre járunk, a vizsgákra utazunk, stb... Ha az embernek nincs rokona, ba­rátja Budapesten, nehéz hely­zetbe kerül ilyenkor, hiszen szállodai szobát — különösen az idegeneket vonzó események idején, (de mikor nincs idegen- forgalom Budapesten?!) — szinte alig lehet kapni. Ez a közismert tény. Miben reménykedhet tehát a Pestre menni kényszerülő, vagy Pesten rekedt nevelő? A saját otthonában, a pedagógusott­honban. Ám kap-e ott szobát? Legtöbbször nem. Nem kap, mert csak nevé­ben a pedagógusok otthona ez az intézmény. Nem a rendel­tetését szolgálja, jobban is il­lene rá véleményünk szerint teszem azt, a „Transzkontinen- tál” szálloda elnevezés. Megértjük, hogy aznap, tele­fonkérésre, vagy csupán néhány nappal előbb már nem lehet szobát kapni a pedagógus-ven- dégotthonban. De az még sincs rendjén, hogy hetekkel előbb is elutasító választ kap az em­ber. íme egy példa: Tantestüle­tünk egyik tagja, aki az egye­temen tanul és vizsgáznia kell — február 14-én kért szállás­helyet 27—28-ra a vendégott­hontól. Onnan 535/1964. szám alatt értesítés jött, a szöveg­ben kétszer is aláhúzva, hogy „biztosítani nem tudjuk — teltház!” PEDIG a vendégotthon „fon­tos közleménye” imigyen szól: A szállás, vagy szobarendelést nyolc nappal előre kell meg­küldeni ... Igaz kartársunk) nem tartotta be ezt a határ­időt: már 14 nappal előbb kér­te a szállást! Véleményünk szerint ezekre a gondokra a következő meg­oldások kínálkoznak: Szüntessék meg a vendég­otthon „pedagógus” jellegét. Így legalább megnyugszunk, hogy sem a Royalban, sem a Palaceban, sem a Benczúr ut­cában nem kapunk helyet. És nem bosszankodunk, hogy a saját otthonunkból is kiszorul­tunk. Vagy: legyen megint egy tömegszállás a pedagógusok számára, hasonló a megszűn­tetett Szentkirály utcaihoz. Így minden vidéki igénylőnek lesz helye ha úgynevezett turista- szálláson pihenni tud. A kül­földiek biztosan messze elkerü­lik. Vagy: talán mégis tarta­lékolhatnának a pedagógus- vendégotthonban a nevelők ré­szére helyet, még ha nem is lesz mindig teltház. A gazda­ságosság elvén kívül vannak talán fontosabb szempontok is. Azt nem is merjük javasolni, hogy ha már szálloda lett a pedagógus vendégotthonból, lé­tesítsenek helyette valahol má­sikat. Nem javasoljuk, mert előbb-utóbb feltehetően onnan is kiszorulnánk. HOGY MIÉRT tulajdonítunk ilyen nagy fontosságot ennek a kérdésnek? Mert a vendégotthon a ne­vünket viseli, és mert a peda­gógusok forintjaiból létesítették és rendezték be. Ezért. Schwalm Pál A megbízatás kötelez Ott kezdődött, hogy rendelet érkezett: — Kultúrfelelőst kell választani. „Minek, de ha már így állunk, kit?” — vonták meg közönyösen vállukat az elnökök. Pista bácsit. Igaz ugyan, hogy 70 esztendős és az 6 idejében még két elemi elvégzésére sem volt módja, de mit tesz ez? És Pista bácsi lett a kultúros, majd a fluktuáció jóvoltából János és Józsi bácsi, sőt Mari néni is. Kultórfelel ősnek lenni, egy munka és kötelezettség nélküli megbízatást jelentett nem is olyan régen tsz-einkben. Ma pe­dig? Lassú, de biztató változás­nak lehetünk tanúi. Pillantsunk talán be a Bajai József Attila Művelődési Házba, ahol az el­múlt héten 47 kultúrfelelős gyűlt össze a járás és a város tsz-ei- ből. Javarészt fiatalok, érettsé­gizettek, vagy most végzik a kö­zépiskola levelező tagozatát. Ér­dekes. hogy milyen sok a nő — az arány 50 százalékos. Mi ez, ha nem tökéletes egyenjogúság? A résztvevők foglalkozás sze­rint könyvelők, vagy irodai dol­gozók, akik egyaránt kapcsolat­ban állnak a vezetőkkel és a tagsággal, szavuk van és a tsz életében komoly szerepet játsza­nak. Ezzel is magyarázható, hogy a továbbképzést —, ame­lyet egyébként minden járás­A továbbképzés résztvevői nek egy csoportja. it kiskunfélegyhá- " zi Lenin Ter­melőszövetkezet szék­házát néhány nap óta a háromhetes téli párt­iskola hallgatói népesí­tik be. A tágas klub­szobában húszán ültek. Az óra megkezdését várták. — Régen, körülmé­nyeim nem engedték meg, hogy tanuljak, ké­pezzem magam — mondta —‘Nemes Mi- hályné, akivel a fog­lalkozás megkezdését megelőző szünetet fel­használva váltottam néhány szót. — Az­előtt hét hold földön gazdálkodtunk és az minden időmet lekö­tötte. Más a helyzet, amióta beléptünk a ter­melőszövetkezetbe. A kertészetben dolgozom, öt gyermekem van, mégis jut időm a tanu­lásra. Elvégeztem a ha­todik, hetedik és nyol­cadik osztályt, kitűnő zredménnyel, most pe­dig technikumba járok. Erre a tanfolyamra vi­szont azért jelentkez­Órakezdés előtt tem, hogy politikai is­mereteim is gyarapod­janak. Nem vagyok párttag, de a párt poli­tikáját magaménak te­kintem és megvalósítá­sát a helyi alapszerve­zet tevékenységének támogatásával is segí­tem. Erre a tanfolyam- ra örömmel jöt­tem, — és köszönöm, hogy lehetőséget adtak ismereteim gya­rapítására — vette át a szót Rémusz Gábor- né. — Ilyenkor, télen a földeken kevés a munka és szabad időn­ket jól hasznosítjuk az egész napos tanfolya­mon. Nekünk húsz hold földünk volt, de amíg egyénileg gazdálkod­tunk, én sem tudtam tanulni. Most a tsz-ben szeretném pótolni, amit elmulasztottam. A me­zőgazdasági technikum második osztályába já­küliek —, de ezek közül senki se állta útját. * A következő sarok után a szántóföldhöz ért. Lövés dör­dült. Kurimszky hátranézett és térdre esett az ijedelemtől. rok, osztályzataim ed­dig kitűnőek. Amit e- zen a politilcai iskolán tanulok, azt a napi munkában, azonkívül a technikumi tanulmá­nyaimban tudom hasz­nálni. A termelőszövet­“ keze ti pártalap- szervezet titkára, Ku- tasz István, rövid be­szélgetésünk során a hallgatók szorgalmát, igyekezetét dicsérte. — Amikor a tan- Icönyveket átlapoztuk, ai-ra gondoltunk, hogy a hallgatók nehezen birkóznak majd meg a feladatokkal — mond­ta. A követelményeket túl magasnak, a tapfo- lyam munkaprogram­ját feszítettnek, a hall­gatók előképzettségét viszonylag alacsonynak tartottuk. Ezek az ag- lyaink azonban most már eloszlottak. A résztvevők minden vá­rakozást felülmúló szorgalommal tanul­nak. Figyelmesen jegy zetelik az előadásokat és a foglalkozásokra, a munkatervtől eltérően nemcsak itt, az egyéni tanulási időben, hanem otthon is készülnek. Megkönnyíti az elő­adást, hogy az előadá­sokat a járási pártbi­zottság és a tanács ve­zetői tartják, , a tan­anyagot sok gyakorlati példával támasztják alá. Az idei tapaszta­“ latok alapján jövőre is terveznek té­li pártiskolát a máso­dik évfolyam anyagá­nak feldolgozására. He­lyes lenne azonban ad­dig néhány tanulságot hasznosítani. Megköny- nyítené a tanulást, ha a tananyag fejezeteit megfelelő kérdésekkel és összefoglalókkal lát­nák el, azonkívül jó lenne a propagandis ták számára is útmuta tót készíteni. Nagy József Egyszer egy detektívregényben azt olvasta, amikor az üldözöt­tet találat érte, abban a pilla­natban forróság öntötte el a, testét. Végigtapogatta magát. Ö a nagy ijedtségen kívül sem­mit sem érzett. Talpra ugrott és futott to­vább. Felmérte a helyzetet: a detektívfőnöknél kis méretű pisztoly lehet. Már nagyobb köztük a távolság, semhogy el­találhatná. Ez a felismerés meg­kettőzte erejét, még gyorsabban szedte a lábait. A rákospalotai temető felé tartott. Palota és Pestújhely ha­tárán széles út húzódik a köz­temető és a zsidó temető kö­zött. Arrafelé menekült. Visszanézett, nem látta 'Haint. Egy vadásztársaság közeledett. Kikerülte őket. Tudta: a Má­tyás utcánál ér véget Pestúj­hely. Putri állt nem messze, az utca végén. Rosszullét fogta el. A veré­sek után a rohanás, a szökés izgalma, az ijedtség felkavar­ták a gyomrát. A kerítésnek dőlt, hányni kezdett. Megszé­dült, néhány másodpercre el­vesztette az eszméletét. Arra ocsúdott fel, hogy egy kis cigánylány ráncigálja a ka­bátját. — Ne menjen arra — muta­tott az utca vége felé, a putri irányába. — Két legény van ott elbújva. . Észrevette, hogy két alak lép elő a putri mögül. Szerencsére még messze voltak. Futni kezd­tek felé. Ö tovább menekült, de folytán volt az ereje, már in­kább csak vánszorgott, mint szaladt. Nem a Mátyás utcán fordult be, hanem a következő sarkon. Egy régi vályogház állt ott, a Mátyás utca felől volt kerítése. A ház mögött újra megállt, hogy összeszedje magát. Átvá­gott az udvaron, s a Mátyás utca felé néző teleknél átpré­selte magát a léckerítésen. A másik udvarban is a ház mögé került. Az épület a mezőre ré- zett, arrafelé, amerről jött. A ház kerítésén belülről, kulcs függött egy szögön. Az udvar­ban szalmakazal állt, attól két- három lépésnyire sűrű tüskés drótkerítés húzódott félkörben. Hirtelen elhatározással a szal­makazalba fúrta magát. Magára húzta a szalmát. Már nem tudott egészen vilá­gosan, összefüggően gondolkoz­ni. Menekülése utolsó szaka­szát inkább csak az ösztönei irányították. Félig öntudatlan állapotban feküdt a kazalban. Nem tudta, mennyi idő telt el, amikor kocsizörgést hallott. A ház gazdája hajtott be az udvarra. (Folytatjuk;) ban megszerveztek. Baján pedig három éve kezdődött — az első évek passzív érdektelensége után élénkülő vitakedv, érdeklődés, kezdeményező szellem hatja át. előadó részletesen megmagya­rázza, hogy az álláspontja miért helytelen. — Sajnos, aránytalanul oszlik meg a kulturális és szociális alap — veti fel a legtöbb hoz­zászóló, majd az igazság ked­véért hozzáteszik — viszont ma már jóval kevesebb pénzt for­dítanak vacsorákra. Elmúlt az az idő, amikor megettük, meg­ittuk a kulturális alapot. Bizonyíték? A bajai járás 7 községében tsz fizeti a függet­lenített művelődésiotthon-igaz- gatót. Ha azt vesszük alapul, hogy 22 művelődésiotthon-veze- tőből 7 tiszteletdíjas, a függet­lenítettek közül pedig 8 az ál­lamtól, 7 pedig tsz-től kap fize­tést — nem panaszkodhatunk. Ráadásul egyre többet juttat­nak művelődési célokra kultu­rális alapjukból a tsz-ek. Vas­kó ton 34 000 forintot adtak klubfelszerelésre. Garán a mű­velődési otthon 4000, a községi könyvtár 1000, a KISZ ifjúsági klub 5000 forint tsz-támogatás- ban részesült és 21 000-ret for­dítottak kirándulásokra, szak­könyvek beszerzésére, újságok előfizetésére. A változást természetesen az idézte elő. hogy tanultabbak let­tek a vezetők, szélesedett a lá­tókörük, de megnőtt a tagság kulturális igénye is. Ebben nem kis részük van a kultúrfelelő- söknek. — Ha nem győződnék meg ró­la nap mint nap a saját sze­memmel, el sem hinném mek­kora a változás — mondja Wil­helm József, a művelődési ház munkatársa. — Ügy látom, most kezdenek végre gyökeret eresz­teni a tsz kultúrfelelősök. Ez a jelenség természetesen nem ál­talánosítható, igaz viszont, hogy nem cserélődnek olyan sűrűn, mint régebben, és a többség vál­lalkozó szellemű, értelmes, tett- rekész. A kétnapos továbbképzésen eddig a VIII. kongresszus hatá­rozataival, a népművelési ter­vek készítésével kapcsolatos tud­nivalókkal ismerkedtek a hall­gatók. Áprilisban kezdődik a tsz kulturális előtervek készíté­se — ehhez nyújtott segítséget az előadás, de kapnak egy ki­dolgozott mintát is, majd me­netközben ellenőrzik hogyan hajtják végre a terveket. A szakmai, módszertani előadások után frissítőnek számít Wilhelm József elaődása a klubmunká­ról, játékokról, arról, hogyan szervezzenek kötött foglalkozá­sokat, fejtörőket, klubtotókat és szellemi vetélkedőket otthon. A mondottakat szemlélteti is az előadó, a hallgatóság pedig él­vezi a játékot. Szorgalmasan je- gyezgetnek, otthon ennek még jó hasznát veszik. Mert az igazi „játék”, a való­ságos vetélkedő ezután kezdő­dik. Hogy ki mit tud. majd a gyakorlatban válik el. A felada­tok és tennivalók komolyak, a megbízás kötelez is. Sokat vá­runk tőlük, még többet az ed­diginél. Lelkiismeretes munkát, szívós harcot a nagyobb tudá­sért, műveltségért, kulturált élet­módért :.. V- 2a — Ideje lenne teljesen elvá­lasztani a kulturális és a szo­ciális alapot — szólnak hozzá többen ehhez a „kényes” témá­hoz, sőt egy túlbuzgó a kultu­rális alapból támogatott kirán­dulások ellen kardoskodik. Az

Next

/
Thumbnails
Contents