Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

február 28, péntek 3. oldal Hz Egyesült Államok mezőgazdaságának gépesítéséről Interjú as USA-ban járt magyar mezőgazdasági küldöttség egyik részvevőjével Jubilál a brigád Szabadszálláson találkoztunk az ÉM Fémmunkás Épületlaka­tosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységének hegesztő bri­gádjával. Lengyel József, a mun­kacsapat vezetője elmondta, hogy évek óta dolgoznak együtt és eddig 39 víztornyot szereltek össze. A szabadszállási hidrogló- bus felállításával tehát jubilál a brigád, negyvenedik közös művüket ünnepelhetik. Kiss András, Gálvölgyi Sán­dor és Móra Péter az alumí­nium burkolat tartóléceit sze­relik (első kép) ez alatt Lengyel József kiváló dolgozó a hidro- glóbus szeleteit hegeszti össze. (Második kép.) A munkát előre­láthatólag a hónap végére be is fejezik. (Pásztor Zoltán felvételei.) i.r® 1 Raktárban a gyomirtó I Az Egyesült Államokban m járt magyar mezőgazdasági 1; küldöttség egyik tagja volt ff Lehoczky László egyetemi I tanár, az Agrártudományi 9 Egyetem mezőgazdasági gé- | pék tanszékének vezetője. g Felkerestük Őt, s megkér- 9 tűk, mondja el a mezőgaz- I daság gépesítésével kapcso- 9 latos tapasztalatait. — Az USA mezőgazdasága közvetlenül nem hasonlítható össze a mienkkel — mondta. — Az ország területe hazánknál százszor, lakossága húszszor na­gyobb, éghajlata az összes öve­zetet magában foglalja, de elté­rőek vízrendszere, s talajviszo­nyai is. A földművelést európai telepesek néhány száz éve ne­héz munkával alakították ki. Ahogyan a vasút a vadonig kö­vette a farmert, úgy alakultak ki a néhány — legfeljebb két- három — növény termesztésére specializált körzetek, farmok. Hazánk — régen kialakult külterjes jellegű mezőgazdasá­gával — viszonylag kis terüle­ten, nagyjából azonos éghajlati övezetben fekszik. Éppen ezért küldöttségünk csupán egy, ha­zánkéhoz hasonló termelési kör­zetet, nevezetesen kukoricater­mesztő vidéket nézett meg ala­posan — ott főként a kukorica, a cirok, a szója termelését, ag- ro és gépi technikáját. E két utóbbi növény azért is érdekelt bennünket, mert nagy fehérje tartalmuk, s éghajlati és talaj­igényük miatt szükséges és le­hetséges is termelésük kifejlesz­tése a magyar mezőgazdaság­ban. Tapasztalatgyűjtésre egyéb­ként az USA mezőgazdasága al­kalmasabb számunkra a nyugat­európainál. Az ottani farmnagy­ság, a nyugat-európai 30—50 holdas átlagbirtokokkal szem­ben, 200—600 holdig terjed, s leginkább megközelíti a mi nagyüzemi gazdaságaink mére­teit. I — ismeretes, hogy az USA mezőgazdaságában kitűnő átlagtermés eredmények vannak. Melyek ennek az okai, s milyen összefüggés­ben állnak a gépesítéssel? — Akikkel csak beszélgettünk — eltekintve a természeti adott­ságoktól — mindannyian négy tényezőben jelölték meg az ered­mények okait: 1. Csak minőségi vetőmagot használnak, 2. nagy­fokú a gépesítés, 3. a kémiai szerek intenzív használata, 4. a magas színvonalú specializált szakértelem. E tényezőket nem lehet egymástól elválasztani. Kölcsönhatásuk, egymástól füg­gésük nyilvánvaló. Vegyük e té­nyezők kapcsolatát a gépesítés­sel. -ói kalibrált, egyöntetű hib­ridmagok például specializált gépeket kívánnak, a nagytöme­gű vegyszer talajba juttatásához szükséges, hogy a vetőgépek egyben vegyszerek kiszórására is alkalmasak legyenek. S ha a farmer jól akarja üzemeltetni gépeit, ehhez meg kell szereznie a szakértelmet is. A tényezőkről röviden külön is érdemes szólni. Kezdjük a szakértelemmel. Az USA-ban a farmer nemcsak kót-három nö­vényfajta termesztésének specia­listája, hanem az ehhez szüksé­ges összes gépeké is. A mi fo­galmaink szerinti mezőgazdasá­gi munkás ott ismeretlen: gép­kezelő munkásnak nevezném őket. A gépeket már gyermek­korban megszerettetik. A 10—12 éves gyermek ott úgy ápolja a traktort, mint nálunk valamikor a lovakat, ha hazajött a mun­kából a gazda. Az ifjúsági agro­technikai klubok (négylevelű ló­here a jelvényük) nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági is­meretek bővítésére. Versenye­ket rendeznek, s a kiállításokon kitűnő eredményeket elért fia­talokat nagy megbecsülésben ré­szesítik. A minőségi vetőmag az utóbbi 30 évben vált döntő jelentősé­gűvé és az ugrás a termésered­ményekben jórészt ennek volt köszönhető. A vetőmagtermelő cégek konkurrenciaharca miatt a vetőmag minősége jó, s a zsá­kokon részletes, teljes vetési, gé­pi. technikai . tanácsokkal lát­ják el a vevőket. A vegyszerek közül első helyen a nagy meny- nyiségű műtrágyahasználatot kell említeni. Gyomirtószereket csak ott használnak, ahol gaz­daságos. A kukoricát általában csak a növénysorokban gyomta- lanítják, a sorközöket gépi ka­pával tisztítják meg. I — Milyen fokú az USA mező gazdaságának gépesí­tettsége? Általában milye­nek, és hogyan használják fel a gépeket? — Az észak-amerikai mező- gazdaság ma lényegében telje­sen gépesített. Háborúk nem szakították meg a mezőgazda­ság fejlődését, s az azt követő erős konjunktúra, és a vidéki lakosság iparba áramlása fo­kozta a gépesítés szükségessé­gét. Kevés és drága a munka­erő, ezért még ott is gépesíte­nek, ahol mi ráérünk, mert van kellő számú mezőgazdasági dol­gozó. Sokszor kifizetődő egy drága gép megvásárlása is, hogy a farmer egyáltalán betakarít­hassa a termését. Régen rájöt­tek arra is, hogy az igásállat megeszi a jövedelmet, érdeme­sebb gépekkel dolgozni. Csupán a zöldség és gyümölcs betaka­rítására nem találtak még meg­felelő megoldást, miután a sze- dési műveletek bonyolultak. Rá­zógéppel leszedik ugyan a gyü­mölcsöt. ez azonban étkezés cél­jára nem felel meg. Ezért csu­pán az aszalnivaló, konzervgyári áruk betakarítása esetén alkal­mazhatók ezek a gépek. Erőgéppel minden farm tel­jesen ellátott. A farmerek az univerzális traktorokat szeretik, amellyel a talajműveléstől a szállításig minden munkát el­végezhetnek. A kukoricaövezet­ben például mellső ikerkerekes, nagy hasmagasságú univerzális­traktorokat láttunk, amelyek könnyen mozognak a magas nö­vényzet között. A komplett munkagép-garnitúra a traktor­ra szerelhető, vagy függeszthető, s — eltérően a nálunk megszo­kottól — a traktor elején hasz­nálatos. A traktor így a maga­járó alváz szerepét tölti be. Az erőgépek lóerő-teljesítménye, gyorsasága, a munkagépek mun­kaszélessége fokozatosan növek­szik. (Ez utóbbinak persze meg­vannak a maga korlátái.) Ma a 80—90 lóerős gépeket vásárol­ják inkább, mert a munkaerő­A JUSS Zsuzsanna néni pén­tek délután hirtelen rosszul lett. Összeesett a köcsögös culápnál, s mi­vel iszonytatóan fájlalta a hasa alját, mentők vit­ték a kórházba. Szombat délben izga­tottságtól remegő hang érdeklődött telefonon az osztályos főorvosnál: „Hogy van drága jó édesanyánk?” A doktor — mégis, ne gondolják róla, hogy nem tudja, kiről van szó — addig udvariaskodott, míg ki nem derítette: csak Zsuzsánna néni le­het a szóban forgó be­teg. Ekkor aztán kicsit bizonytalanul, meg égy hiány és a beérés szűk ideje miatt szükség van a gyorsabb, termelékenyebb munkára. I — Jártak-« mezőgazdasági gépgyárakban? Milyennek találták a gyárak és a farmerek kapcsolatát? — Sok mezőgazdasági gép­gyár van az USA-ban, de a gé­pek zömét három-négy nagy­üzem adja. A teljes gépválasz­tékot az erő- és munkagépeket, s a pótalkatrészeket egy gyáron belül készítik. A verseny az üzemek között igen erős, mert a farmerek csak üzembiztos gé­peket vásárolnak. A gyárak igyekeznek közvetlen kapcsola­tot tartani vásárlóikkal s ked­veznek vevőiknek. Ingyenes, központi gépkezelési tanfolya­mokat rendeznek számukra. A pótalkatrészeket rendkívül gyor­san — 24 órán belül — szállít­ják a rendelőnek. Ezért a gép- állás rendkívül ritka. — Miben lehetne össze- foglalni a mi mezőgazda­ságunkra vonatkoztatható legfőbb tapasztalatokat? — A mezőgazdaság gépesítése nálunk is megfelelő ütemben, elég gyorsan halad. Állami gaz­daságainkban, termelőszövetke­zeteinkben a géppel bánni tu­dást, a gépi szakértelmet széle­sebb méretekben, különösen az ifjúság között kell kiterjeszteni. Ebben ifjúsági mozgalmunk so­kat tehetne. Utunk megerősített bennünket abban a korábbi helyes célki­tűzésünkben, hogy mielőbb rá­térjünk a nagyteljesítményű, gyorsabb traktorok s a szélesebb munkagépek gyártására és al­kalmazására. Kevésbé kompli­kált egyszerűbb, de több célnak megfelelő, speciális adapterek­kel és kiegészítő berendezések­kel ellátott konstrukciókra kell törekednünk. A korszerű szárí­tás megoldása is igen jelentős, mert minimális veszteséggel terményeket tárolni csak így lehet. Nálunk is meg kell te­remteni azokat az energiafor­rásokat, amelyekkel a szárító- berendezések olcsón üzemeltet­hetők. Végül nagyon fontos ta­pasztalatunk a szállításban, a teherautók nagysága és az áru- szállítás gyorsasága. A nyolcton­nás teherautók alkalmazása út­viszonyaink megjavításával együtt nem is olyan távlati cél, mindenesetre fontos feladat. Küldöttségünk nagyon hasz­nos tapasztalatokat szerzett — fejezte be az interjút Lehoczky László. — Jelentésünk elké­szült, kormányszerveink előtt van. Ügy véljük, hogy az abban foglalt tanulságok viszonyainkra alkalmazva népgazdaságunkban felhasználhatók. Csákvári János Lapunkban már adtunk tájé­koztatást arról, hogy a földmű­velésügyi miniszter rendelete kötelezően írja elő a kalászos- és kukorica-vetésterületek gyom­talanítását. Amennyiben a ga­bonatáblán gyomosodás mutat­kozik, minden esetben a vegyi gyomirtáshoz kell folyamodni, a kukoricában viszont csak ak­kor, ha a gyomok kip^sztítá- sára nincs más mód. Megyénk termelőszövetkeze­teiben majdnem 200 ezer hold őszi kalászos vár vegyi gyomir­tásra. Ennek megszervezése és végrehajtásának ellenőrzése az illetékes járási, illetve városi tanács mezőgazdasági osztályá­nak feladata. Ugyanakkor azon­ban a Tassi Növényvédő Állo­más is köteles ellenőrizni a kö­zös gazdaságokban a gyommal való fertőzöttséget, a gyomirtás menetét, illetve annak meg­szervezésében közreműködni, valamint mulasztás esetén az il­letékes járási vagy városi me­zőgazdasági osztályt értesíteni. A kalászosok vegyi gyomirtá­sához a Kecskeméti AGROKER Vállalat telepén elegendő meny- nyiségű, 448 mázsa Dikonirt áll a közös gazdaságok rendelke­zésére még jelenleg is, azonkí­vül, hogy eddig már 257 mázsa elszállításra került. Hungazinból jelenleg ezer mázsát jóval meg­haladó mennyiség van raktáron, majdnem az ötszöröse annak, amit eddig elszállítottak a ku­korica kémiai gyomirtásában résztvevő közös és állami gaz­daságok. parányit titokzatos hang­súllyal közölte: — Ő ... már jól van. Erre nagy sóhaj hal­latszott a drót túlsó vé­géről, majd egy kattanás jelezte, hogy letették a kagylót. Vasárnap délelőtt, a szokásos látogatási idő­ben felindult, gyászruhás csoport gyüremkedett be nagy lármával a kórte­rembe. A nőszemélyek fúriaként nyomkodták hátra egymást, sziszeg­tek, acsarkodtak, nem törődtek a betegekkel, vendégekkel, s azzal sem, hogy félrecibált fe­kete kendőjük alól ren­detlenül lobogott elő hajuk. A férfiak méssékelteb- bek voltak., Ök csak fo­gukat recsegtették meg­gondoltan, és titokban hatalmasakat rúgtak egymás bokájába. De erős emberek lévén, lá­bon maradtak valameny- nyien. Kilenc főből állt a fekete sereg, amely a csodálkozástól nagy sze­meket meresztő Zsu­zsánna néni ágyánál megkezdte a szócsatát. — Látja, idesanyám, az a piszok menye mit mívelt?! — Az vagy te, ringyó! — Nem te kürtölted szté, hogy idesanyám „már jól van”? — Ha az a mocskos doktor azt mondta! — Megállj, meglássuk, tied lesz-e a damaszt abrosz, te cafat! — Abból nem is eszel, ha szétpukkadsz is! — Hallja, kedves­anyám, ezt a dögöt? ... Látja, mi lakozik ben­ne? Mikor tegnap meg­tudtuk, hogy maga meg­halt, rögtön ott voltunk valamennyien a szobájá­ban, nehogy lába kel­jen a sok holmijának... Most már szegény, operáción átesett beteg is megszólalt: — De hát... nem hal­tam meg... Itt vagyok. Láthatjátok .. . — Persze, hogy lát­juk, de most nem erről van szó, anyám — vi­lágosította fel Zsuzsán­na nénit a másik lánya. — Hanem most meg­tudhatja, hogy Margit magának halámoltaf el azt a tízliteres zomán­cé® fazekat, amire ma­ga azt mondta, az enyém lesz, ha meghal... Ezek a jó testvérek... — Fogd be a pofádat, te istenszüze vénkisasz­szony! Minek neked az a fazék?! — Csak te hallgass!... Nézd meg magad, még a fekete kabátod is pi­hés ... Azt hiszed, nem láttuk Gergellyel, hogy éjszaka tollat szedtél ki anyám dunyhájából, pe­dig az a miénk... Lát­ja, anyám, ilyen drága- latos menye van magá­nak ... Már-már hajtépéssé, lőcsöléssé fejlődött az örökösödési vita, mikor markos ápolónők és műtőslegények karolták át az egész gyülekeze­tét, és a betegek, láto­gatók általános derűje közben kituszkolták őket a folyosóra, aztán még a kapun is kívül. Ideje volt. mert Zsu­zsánna néni elájult. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents