Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

1964. február 26, szerda 3. oldal AZ EGYSÉG ÚTJÁN m. Mint az eddig elmondottak bói nyilvánvaló: az egységes és szo­cialista paraszti osztály kiala­kulása hosszú folyamat eredmé­nye. A termelőszövetkezeti útra lépés ennek legfontosabb, de nem a befejező része. A pa­rasztság a termelőszövetkezete­ken belül — alapjában a szocia­lista termelési viszonyok között is — még hosszú ideig magán hordozza a korábbi rétegződés maradványait. Kifejezésre jut ez a magántulajdonosi szemlé­letben, a közösségi érzés és az egyéni haszon keresése közti fe­szültség jelentkezésében is —, melyek a tsz-ek megszilárdulá­sával, politikai és gazdasági erő­södésével fokozatosan megszűn­nek. De addig még nagyon sok a tennivaló... S a tennivalók­nak csak egyike — habár való­ban a leglényegesebbje — a gaz­dasági előrehaladás, az anyagi eszközök kellő színvonalának megteremtése. Ezzel egyidejűleg azonban legalább olyan fontos a tudatbeli változásoknak neve­lőmunkával való meggyorsítása, a parasztság világnézetének, kö­zösségi érzületének tudatos for­málása, alakítása, műveltségbeli színvonalának emelése. A legjobb iskola Szinte lehetetlen felsorolni azt a sokrétű feladatot, mely mind­mind nélkülözhetetlen feltétele a paraszti egységes szemlélet ki­alakításának. Erről külön is hosszasan lehetne szólni. Ami azonban igen erőteljes hang­súlyt kapott a kecskeméti járás értékelésében: a szövetkezeti de­mokrácia megteremtése, kiala­kítása és továbbfejlesztése. S ez, úgy gondoljuk, megszívlelendő más járások számára is. Ügy merül fel ez a kérdés, mint az irányítás sokoldalúságának, a tagság aktívabb részvételének elengedhetetlen forrása, amely szorosan összefügg a szövetke­zeti gazdák — köztük az idő­sebbek — megbecsülésével, ta­pasztalatainak hasznosításával. De kifejezésre jut az irántuk megnyilvánuló bizalomban, az ügyek intézésének nyilvánossá­gában is. Nélkülözhetetlen ki­egészítője ennek a tagság rend­szeres tájékoztatása, s a válasz­tott vezetők tevékenységének számonkérése. Gazdasági és po­litikai kérdés tehát ez, amely a legjobb iskola lehet a nagyüze­mi termelésben, üzemszervezés­ben, munkamódszerekben még járatlan szövetkezeti gazda szá­mára. Olyan — egyben törvény­adta jogainál fogva is nélkülöz­hetetlen — „stúdium”, amely növeli munkakedvét, fokozza ambícióit, s erősíti azt a meg­győződését: helyesen választott, amikor erre az útra lépett. Fokmérő a munka Helyesen, mert itt legjobb tu­dása érvényesül, s annak nem lehet gátja születési, származá­si, vagy vagyonbeli különbsé­gekből eredő megkülönböztetés. Az új értékmérők kialakulása természetesen nem megy máról holnapra. Ezért szintén meg kell küzdeni. Pártunk VIII. kong­resszusa ebben a kérdésben így foglalt állást: „...a szövetkeze­tekben is annak a szocialista elvnek kell érvényesülnie, hogy tagokat ne korábbi osztályhely- zetü k, hanem a közös munká­ban való részvételük, a munká­ban tanúsított helytállásuk és érdemük szerint ítéljék meg és részesítsék a közös munka ered­ményeiből.” S ez nem is lehet másként, hiszen az ettől való bármiféle eltérés újabb ellen­tétek forrásává válna, az anyagi javak szocialista elosztásával egyetértő nagy többség igazság- érzetével kerülne szembe. Igen hasznosnak bizonyult a fenti elvek érvényesítésénél és a közösségi érzés kialakításá­ban a munkaverseny, amelyre a tiszakécskei Béke Tsz-ben ta­lálhattunk az elmúlt évben szép példát Sok helyen azonban még nem ismerték fel az ebben rej­lő lehetőségeket, s úgy vélik, — a dolgozó parasztság „még nem érett meg”, az üzemekből jól ismert serkentő, buzdító —, de a parasztság munkakörülmé­nyeiből, szokásaiból is önként adódó — kollektív módszerekre. Nem az osztályharc feladása Amikor az egységes paraszti osztály kialakulásáról beszélünk, még egy téves nézetet kell el­oszlatnunk, éspedig: Az osztály­harc értelmezése körüli helyte­len álláspontot. Van, aki úgy véli, hogy az egységes paraszti osztály létre­jötte, illetve kialakulása az osz­tályharc feladását, „elévülését” jelenti. Pedig a gazdasági szer­vező, s a kulturális nevelőmun­kában — nem a személyek, ha­nem téves nézeteik elleni küz­delemben — még nem kis fel­adat vár ránk. S ez mindenkép­pen osztályharc. természetesen nem tértől és időtől elvonatkoz­tatva, s nem a korábban már elvetélt módszerekkel. Fel kell lépnünk a kizsákmá­nyolás maradványai — a már említett kiscselédtartás, vagy a csupán haszonszerzésre irányu­ló idegen munkaerő foglalkoz­tatása ellen. Ez esetben a tör­vényes eszközök igénybevétele — az alapszabály szerinti gaz­dálkodás betartása, a megfelelő adóztatás ellenőrzése — nem mindig népszerű, de a közösség érdekében elmulaszthatatlan fel­adat. Sajnos, — a kecskeméti járásban is akad rá példa — egyes tanácsi vezetők kissé hú­zódoznak az ilyenkor szükséges felvilágosító és törvényességre intő beszélgetésektől, vagy ha­tósági intézkedéstől. Hasonló szilárdságot, s nem kevés türelmet igényel a közös vagyon megvédésére, a munka- fegyelem megszilárdítására irá­nyuló politikai nevelő tevékeny­ség, s a helyes közfelfogás ki­alakítása. Nem vitás: osztály­harc ez a javából! Méghozzá a szocialista nemzeti egység ki­alakítása irányába ható. azit elő­mozdító osztályharc. melynek megvívása sokszor bonyolultabb és nagyobb körültekintést igény­lő feladat, mint az osztályellen- ség elleni közvetlen ütközet volt, ahol a frontok világosak és a módszerek is eléggé kiforrottak. Meggyőző munkával — Türelmes, meggyőző mun­kával! — ez csendült ki a járási párt-vb vitájában résztvevők szavaiból —, s az a felismerés, hogy ebben van lemaradás, itt van a legtöbb pótolnivaló. A ma élő parasztemberek fiai. unokái bizonyára nem örök- lik ezeket a gondokat, s talán közülük már is érthetetlenül állnak egyesek e kérdés előtt, mondván: Miért kell erről any- nyit beszélni napjainkban? A cikkünk elején említett öreg parasztember azonban bizonyá­ra egyetértőén bólint: szólni kel­lett mindezekről, hiszen így lesz könnyebb és jobb az eljövendő életút valamennyiük számára. S talán csak azért sóhajt, hogy miért is nem született 20—30 évvel később, hogy élvezni tud­ja mindazt, amit a mai társa­dalom — nem könnyen, hanem kitartó fáradozással, odaadással — teremtett. F. Tóth Pál fWpQPQSd A kiskapu Az Állami Biztosító tevékenysége és a Bajai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság irányító munkája a megyei tanáé» vb ütésének napirendjén A megyei tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén elsőként az Állami Biztosító megyei igazgatóságának tevékenységé­ről szóló beszámolót vitatta meg. Az előterjesztés tárgyalá­sán részt vett Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgató­ja is. Az elmúlt években jelen­tősen nőtt a biztosítás iránti bizalom. A legnagyobb tételt a megye jellégének megfelelően a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek biztosításai képezik. A közös gazdaságok az el­múlt évben 50 millió forint kártérítést kaptak. Tűzkárt 38. viharkárt 103, ár­vízkárt 19 esetben térített meg az Állami Biztosító. Jégkár cí­mén kereken 38 millió forint került kifizetésre. Egyre töb­ben lépnek be a termelőszövet­kezeti tagok biztosítási és ön­segélyző csoportjába. Három év alatt kétezer személynek fize­tett az önsegélyző csoport rend­kívüli segélyt, négyszázezer fo­rintot. Kereken ezer termelőszö­vetkezeti gazda volt üdülni az ország különböző vidékein. Tár­sasutazásban majdnem 1300-an vettek részt. Megyénk azonban A Sugovica-partról fur­csa látványt nyújtott a „Jégtörő I.” Orra vízbe merült, hátsó részét a hídroncskiemelők egy úszótesthez rögzítették. — Egy héttel ezelőtt még Mohácsnál teljesí­tettünk szolgálatot — mondja Csanádi János kapitány. — Itt ért ben­nünket a balszerencse, tönkrement a hajócsavar és a főtengely. Kicseré­lésük csak a hajó szá­razra vontatásával volt lehetséges. Jégtörőnk ép­pen a legnagyobb szük­ségben mondta fel a szolgálatot. Ha a régi módszerrel javítják, mi­re elkészül, már régen levonul a jég a Dunán. Zajláskor pedig minden hajára szükség van. A Jégtörő I. üzemképes Egy nemrégiben be­adott újítás mentette meg a helyzetet. Szabó Pál főmechanikus a ha­jótengely és csavarcsere gyorsabb és gazdaságo­sabb elvégzésére dolgo­zott ki eljárást. Most mód nyílt az újítás vizs­gáztatására. A központ kiadta az utasítást: Mo­hácsról az egyik jégtörő hatoljon át a Duna jég­páncélján Baja irányá­ba, a másik pedig nyo­mában haladva vegye vontatókötélre a Jégtö­rő I-et. Szabó Pál is gép­kocsiba ült és leutazott a Sugovica partjára, hogy személyesen irá­nyitea a javítást. Segít­ségül útrakelt a siófoki hajójavítók műhelyko­csija, s a bajai hajója­vítók és roncskiemelők is munkához láttak. Szabó Pál újítása be­vált. Néhány nap alatt kicserélték a közel 10 tonnás főtengelyt és ha- j ócsavart anélkül, hogy a jégtörőt szárazra kel­lett volna vontatni. A kapitány éppen be­fejezte a hajójavítás tör­ténetének elbeszélését, amikor a főmechanikus is belépett a kormányos fülkébe. Jelentette, hogy n javítást befejezték. A kapitány utasítására a hajójavítók megkezdték a 250 tonnás hajótest tatjának vízre bocsátá­sát. Közben megszólalt a rádiótelefon. A Mo­hácsnál és Paksnál dol­gozó jégtörőhajókról ér­deklődtek hogyan halad a javítás. A kapitány rö­viden válaszolt: — A javítást befejez­ték, a sötétedés ellenére azonnal próbaútra indu­lunk. Felvillant a reflektor, megelevenedett a fedél­zet. Csanádi kapitány kiadta az utasítást: — Fél sebességgel elfi re! Simán kijutottunk ;i Sugovica összeszabdaH jégkockái között a nyílt Dunára. A hajótest meg­remegett, majd nekiló­dult, és mint a tojáshé­jat törte a mintegy fél méter vastag jégpáncélt. Szabó Pál újítása bevált. A főtengely és hajócsa­var kiállta a próbát. Néhány manőver után visszafordultunk a ki­kötőbe. Este 7 órakor már az irányító közp-mt és a Du­nán menőverező összes jégtörőhajók is megkap­ták a rádiójelentést. A Jégtörő I. üzemképes. A további utasítás így szólt: — Reggel törjék át az Érsekcsanád magasságá­ban keletkezett jégtor­laszt és csatlakozzanak a Paks környékén ope­ráló jégtörőrajhoz. Tari Sándor őrzésbe vonják be a szakembe­reket is. E tekintetben már tör­tént, kezdeményezés az elmúlt évben, de a következőkben még szigorúbb ellenőrzésre van szük­ség. Ezután a Bajai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának veze­tő és irányító munkájáról szóló előterjesztést vitatták meg. A beszámoló részletesen elemezte a legutóbbi tanácsválasztások óta tett előrehaladást. Fokoza­tosan javul a tanácstagok és a lakosság kapcsolata. Ez abban is megnyilvánul, hogy szorgalmazták a tanácstagi beszámolók, fogadónapok megtartását, és a családláto­gatást. Az elmúlt évben a tanácstagi beszámolókon kereken 3400-an jelentek meg, 1962-ben fele ennyien vettek, részt a beszá­molókon. A tanácstagok 1962- ben 834, 1963-ban 1856 családot látogattak meg. A családlátoga­tás, illetve a beszámolók során felmerült panaszokat igyekez­tek a lehető leggyorsabban or­vosolni. A jobb tömegkapcsolat elősegítette a társadalmi mun­ka fellendülését. 1962-höz ké­pest az elmúlt évben az egy fő­re jutó társadalmi munka érté­két megháromszorozták. Sokat javult az állandó bizottságok tevékenysége. A végrehajtó bi­zottság törődik azzal, hogy az állandó bizottságok javaslatait megtárgyalják végrehajtó bi­zottsági vagy tanácsülésen és megfelelő intézkedéseket tegye­nek. Az eredményes munka elle­nére sok még a tennivaló. Több öntevékenységre van szükség ahhoz, hogy a vég­rehajtó bizottság további si­kereket érjen el a város fej­lesztésében. Határozottabb, céltudatosabb vezetéssel, jobb munkaszerve zéssel gyorsabban lehet előre haladni. Különösen az utób­biakra hívta fel nyomatékosan a végrehajtó bizottság Baja vá ros vezetőinek figyelmét. A megyei tanács végrehajtó bizottsága végezetül beielentése- ket tárgyalt­a törvény áttörhetetlen nagy ka­puján a kiskaput, mondván: a szerződést nem kötheti meg, mert a ZI.M az előírt 15 napon túl fordult panaszával a döntő- bizottsághoz. De nem szállíthat­ja a lapátot azért sem, mert 1964. január 1-én a cikk forgal­mazási profilját átadta a Bács- Szolnok megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnak. A tanulság kézenfekvőnek ígérkezik: magára vessen a ZIM, miért nem fordult a döntőbi­zottsághoz idejében. Most már szerezzen lapátot ahonnan tud (ez különben szerencséjére si­került is időközben). De nem mehetünk el szótla­nul az AGROKER eljárása mel­lett akkor sem, ha a paragrafu­sok őt igazolják. A profilátadás határozata ugyanis 1963. novem­ber 6-án — tehát több mint egy hónappal a rendelés kézhez vé­tele, illetve visszautasítása előtt — kelt. Vajon nem akkor járt volna el helyesen a mezőgazda- sági ellátó, ha azonnal közli a ZIM-mel, hova forduljon meg­rendelésével? Ahelyett, hogy a „későbbi időponttal” hitegeti. Az ilyenféle eljárást bizony semmi­képpen sem lehet szocialista együttműködésnek nevezni. Békés Dezső A szólás-mondás szerint „min­den nagy kapun van egy kiska­pu is”, amelyen keresztül óva­tosan besurranhatnak az ügyes­kedők. Ez a kapucska azonban nemcsak kívülről befelé, hanem fordítva is nyitható, és ha az ügyeskedőnek kellemetlen bent, akkor angolosan távozhat. Ilyen­formán járt el nemrégiben a llács-Kiskun megyei Mezőgaz­dasági Ellátó Vállalat is, alapos pácban hagyva a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysé­gét. A ZIM 309 darab szórólapát­ról szóló megrendelését a követ­kező szavakkal utasította el az AGROKER 1963. december 16- án: „A kért árut raktárkészlet hiányában kiszolgálni nem tud­juk, megrendelését későbbi idő­pontban ismételje míg.” Ezt a későbbi időpontot meglehetősen bizonytalan határidőnek találta az üzem. Annál is inkább, mert az említett szerszámok nélkül semmiképpen sem tudnák meg­mozgatni az öntésnél használt — napi több tonnányi — homo­kot. Mit tehetett egyebet, a megyei döntőbizottsághoz fordult a ZIM, kérve, hogy kötelezzék partne­rét a szerződés megkötésére. Ez azonban nem történhetett meg, mert az AGROKER megtalálta elmaradt más megyék mögött az önsegélyző csoportok szer­vezésében, pedig rendkívül kedvezőek a feltételek és sok előnyt nyújtanak a szövetkezeti gazdák számára. A végrehajtó bizottság jelen­tést elfogadta és felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a járási ta­nácsok végrehajtó bizottságai az eddiginél több erkölcsi tá­mogatást adjanak az Állami Biztosító járási fiókjainak. Se­gítsék azokat a propaganda munkában és jobban működjenek együtt különösen az állategészség­ügy tekintetében. Az elmúlt évben az Állami Biz­tosító majdnem 10 millió forin­tot fizetett ki állatkárok cí­mén. Ezek csökkentésére meg­van a lehetőség. Népgazdasági szempontból is rendkívül fontos ez. A közös gazdaságoknak na­gyobb gondot kell fordítaniuk az elhelyezésre, a takarmányo­zás javítására, és a jószágok gondozására. A végrehajtó bi­zottság felhívta a figyelmet, hogy a kárrendezés alkalmával mindezeket vizsgálják meg a közös gazdaságokban, az ellen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents