Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-22 / 44. szám

1M4. február 88, smmbai

3. oldal

Újítók között

Világszínvonalat elért ipari termékeink sorában előkelő helyet foglalnak el a villamos-, illetve motorvonatok. Az ezüs- tös csillogást» szerelvények számos külföldi államban vívtak ki elismerést. Köztudott, hogy például Argentína az elmúlt évek során jelentős mennyiségű motorvonatot vásárolt a magyar államtól.

A Ganz Villamossági Művek Bajai Üzemének legfontosabb gyártmányai közé tartoznak azok a villamosberendezések, amelyeket — a jórészt exportra készülő — vonatokba építenek be. Az üzemben tehát különleges jelentőséggel bír az újítómozgalom, hiszen a- villamosberendezések minőségének a világszínvonallal kell lépést tartani. Emellett természetesen a termelés gazdaságosabbá tételét, a dolgozók munkakörülményeinek javítását is feladatuknak tekintik az üzem újítói.

Beszédes számok

Nagy Károly, az üzem újítási előadója néhány statisztikai adatot közöl velem beszélgetésünk alkalmával. Eleinte gépiesen jegyzem a számokat, de egyre jobban oda kell figyelnem arra, amit írok, mert ezek az adatok önmagukban véve is elgondolkoztatok.

Az üzem dolgozói tavaly 403 újítással kopogtattak be az előadó ajtaján. Ezek közül 144-et fogadtak el. Az arány első hallásra talán túlzottnak tűnik, de ily nagyszámú ötlet között nyilvánvalóan akad sok hasznos, de újításként el nem fogadható is. Az ésszerűsítések gazdasági eredménye több mint 4 és félmillió forintra tehető. És végül még egy szám: 300 rendszeresen újító munkást tart nyilván Nagy- -Károly „mindent tudó” kis füzetében.

Ezek után szinte természetesnek veszem, amikor azt hallom, hogy az Erősáramú Igazgatóság újítási versenyében tavaly első helyen végzett az üzem.

„Elfogadott újítás 144.” Vajon hány órát töltöttek munkaidő után gépük mellett, hány vasárnapi pihenőjüket áldozták fel azok, akiknek neve ott szerepel az ésszerűsítések mellett? Ilyen adat, sajnos, nincs a füzetben. És kérdésemre akkor sem kapok választ, amikor Vass István főmérnök szobájában három újítóval beszélgetek.

Két ötletből egy harmadik

Szívesen adnak felvilágosítást mindenre. De ha az újításokba fektetett munkára, a feláldozott sok-sok pihenőórára terelem a szót, csak legyintenek, vagy legfeljebb annyit mondanak, mint Smith Jakab előrajzcló:

— Az a fontos, hogy elkészültek és jók az újítások. A többi nem érdekes. Ilyenkor már inkább az foglalkoztat bennünket, mikor foghatunk hozzá a következőhöz.

Smith Jakab — Tóth Károly- lyal; a lakatosműhely csoportvezetőjével közösen — eddig 11 újítást adott be.

— Neki is van egy ötlete, nekem is, és a kettőből lesz egy harmadik, ami már egészen jó — mondja az előrajzoló. Egy példa a jó „harmadikra”: mintegy 50—60 ezer forintot takaríthat meg az üzem a legutóbbi újításuk felhasználásával. Az ésszerűsítésnek az a lényege, hogy a motorvonatok biztonsági kapcsolójának egyes alkatrészeit vaslemezekből állítják elő az eddigi — import — színesfém helyett.

Müller Mihály TMK-eszter- gályos ötletes szerkezetet konstruált. Alkalmazása éves szinten 35 ezer forint munkabérmegtakarítást eredményez. — De szerintem nem is ez a legfontosabb — mondja Müller Mihály —, sokkal inkább az, hogy az esztergapadágyak köszörülésénél megszűnik a nehéz kézi munka. A lakatos helyett elvégzi a munkát a gép, összehasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt.

— Én nem nagyon dicseked- hetem. Kevés önálló újításom volt eddig, inkább csak „csendes társként” segítettem az ötletek megvalósulását, főképpen a szükséges szerszámok megtervezésével — szerénykedik Ku- rucz Zoltán technikus. Ez a szerénység azonban kissé túlzott, mert a továbbiak során kiderül, hogy van önálló újítása, és nem is akármilyen. Űj öntéstechnikai eljárásának alkalmazása jelentős anyagmegtakarítást eredményez, ezenkívül javítja az alkatrészek minőségét is.

Mi a titka?

Az eddig elmondottak azt bizonyítják, hogy az üzemben él, virágzik az újítómozgalom. Ezt sajnos, ma még kevés vállalatunkról mondhatjuk el. Pedig bizonyára nemcsak itt dolgoznak szakmájukat szerető, ötletgazdag lakatosok, esztergályosok, technikusok — adok hangot gondolataimnak.

Vass István főmérnök érzi, hogy ezzel tulajdonképpen általános problémát fogalmaztam meg, és válaszol is:

— Igaza var. Bizonyára nemcsak nálunk dolgoznak olyanok, akik képesek kidolgozni egy- egy ügyes, új eljárást. A különbség csak az, hogy mi egyetlen ötletet sem hagyunk elkallódni, sőt, a termelési tanácskozásokon, szakszervezeti gyűléseken újra és újra felhívjuk dolgozóink figyelmét az újítások jelentőségére. De talán még ennél is nagyobb szerepet játszik a mozgalom fellendítésében a munkaverseny. A szocialista» brigád cím elnyerésének ugyanis egyik fontos feltétele az, hogy a munkacsapat tagjai újítsanak is.

— Ne felejtsük el megemlíteni az anyagi ösztönzést sem — teszi még utána Nagy Károly, és erre mindenki rábólint.

Müller Mihály sokáig forgatja magában gondolatait, mielőtt megszólal:

— Ne higye, hogy hízelegni akarok a vállalat vezetőinek. De úgy érzem, meg kell mondanunk azt is, hogy az újítás kidolgozásánál mindig számíthatunk a segítségükre. És ami a legfontosabb, ezt a segítséget önzetlenül nyújtják.

Békés Dezső

Négyezer vagon gyümölcs és zöldség sorsáréi van szó

Felépül-e határidőre a% Aj táralóhelyimég>?

Látogatás a MÉK kecskeméti kirendeltségénél

Békés otthon

Évenként hatszáz-hétszáz vagonnal nagyobb áruforgalmat bonyolít le a MÉK kecskeméti kirendeltsége, mint az előző évben. 1962-ben például még 2500 súlyvagon gyümölcs, zöldség befogadása, osztályozása és továbbítása képezte a feladatot, ami 1963-ra 3100 vagonra bővült, s ebben az évben minden valószínűség szerint eléri a négyezret, még akkor is, ha a gyümölcstermés csupán közepes lesz. Ezenfelül az ősszel 200 vagon gyümölcsöt és zöldséget tároltak Kecskemét ellátására.

Hol tudják tárolni, kezelni, megfelelően osztá- lyozni és továbbítani ezt a jelentős mennyiséget,

milyen

_____nehézségekkel

kü

zd a kirendeltség, és hogyan oldódnak meg ezek a problémák?______

Err

e kerestünk választ a napokban, amikor Holló Józseffel, a kirendeltség vezetőjével beszélgettünk.

— Bizony, nagyon nehéz helyzetben vagyunk. A készletet szinte a szabad ég alatt tároljuk — mondja Holló elvtárs. — Ez természetesen azt jelenti, hogy romlik az áru minősége, nem beszélve arról, hogy a raktárhiány sokkal költségesebbé teszi a munkát. A tároláshoz ugyanis úgynevezett ipari szalmát használunk, ami utána csak almozásra jó. Ezzel a szükségmegoldással 30—85 forintba kerül egy mázsa áru tárolása. Normális raktárban ez jóval alatta lenne a tíz forintnak. Hogy fogalmat alkothassunk e kérdés fontosságáról, hozzáteszem, hogy tavaly például 150 millió forint értékű áru fordult meg a telepen. Munkakörülményeink elmaradottságára jellemző az is, hogy a szükséges gépesítésnek mindössze 10—15 százalékával rendelkezünk. De még ez is mintegy 40 százalékos időmegtakarítást jelent a rakodásnál.

— Ilyen körülmények között, hogyan tudják ki- elégíteni a külföldi vásárlók igényét, képesek-e teljesíteni export tervfl- ket?

— Nagy erőfeszítéseket kell tennünk és nem kis leleményességre van szükség ahhoz, hogy kifogástalan árut szállítsunk, s teljesítsük a tervet. Ev nem mindig sikerül. Mert nyáron például, amikor hütővago- nokba rakjuk az árut, csak meleg, tehát nem hűtött gyümölcsöt tudunk berakni. Az áru, a hirtelen hőmérsékletvál- tozás hatására, feltétlenül romlik minőségében. Ennek tulajdonítható, hogy a tavalyi export szállítmányaink 1? százalékát visszaküldték, helyesebben szólva minőségileg „lefo kozták”.

— Van-e remény arra hogy az idei gyümölcsszezonban megváltozik, javul a helyzet, s ha igen, milyen fejlődés várható?

várható?

— Minden az építkezésen múlik — folytatja Holló József kirendeltségvezető. — Az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatának emberei már két éve dolgoznak az új raktárépület elkészítésén. A határidő ez év május 31-e. Nagyon bízunk benne, hogy elkészül, hiszen a tavalyi 3100 vagon áru az idén négyezerre emelkedik, s ez megnöveli a raktárigényt, az úgynevezett manipuláló tér szükségletet. Feltétlenül fontos a korszerű tárolás, kezelés és szállítás megvalósítása is. Hangsúlyozom, hogy az új létesítmény megoldja a gondokat, de csak 1964—65-ben, mert két év múlva, amikor körülbelül négyezer hold újonnan telepített gyümölcsös — ami a mi felvásárló körzetünkhöz tartozik — termőre fordul, ez a hely is szűknek bizonyul.

A MÉK kecskeméti telepének dolgozói tehát igen komoly munkát végeztek az elmúlt években, amikor a fokozódó igényeket a teljesen korszerűtlen, szűk raktárakban az udvaron tárolt és osztályozott, szállított nagy mennyiségű gyümölcsből, zöldségből ki tudták elégíteni. Az építkezés jelenleg jó ütemben halad, úgy néz ki, hogy be tudják tartani az eredeti határidőt. Erre nagy szüksége is van a MÉK-nek, mert ellenkező esetben igen nagy kára származhat a vállalatnak és a népgazdaságnak is.

G. S.

A délelőtti órákban érkeztünk a Fővárosi Szociális Intézmények tompái otthonába. Az első filmkockán Győrfi Mártonnét örökítettük meg. A társalgó szoba egyik sarokasztalánál kötötte a fekete kesztyűt

Szerte a határban lassan. tünedeznek a tél nyomai, megelevenednek, benépesülnek a széles parcellák. A szövetkezeti gazdákat az időjárás (bármennyire „hullámzó” is) egyre sürgetőbben emlékezteti a soron levő tél végi teendők elv égzésére.

Lajosmizsén, a Petőfi Termelőszövetkezet elnökével, Csépes Imrével váltottunk szót arról, hogyan készülnek fel szövetkezeti gazdaságuk- baö az időszerű munkákra.

— örömmel számolhatok be arról — mondotta —, hogy soros feladataink egy részét már meg is oldottuk. A legfontosabb munkák egyikét, a kenyér- és a takarmánygabona fejtrágyázását 500 holdon már befejeztük. Annál is inkább örömünkre szolgál ez, mert; jó két hete, amikor munkához láttunk, a hótakaró miatt géppel nem mehettünk rá a területre. Ezért — a növényzet kímélése végett — a talajerőpótló kiszórását teljes egészében kézi erővel kellett elvégeznünk. Két üzemegységünkben, a Petőfiben és az Alkotmányban mintegy harmincán szorgoskodtak a pétisó kiszórásán; a Bánkúti búzára 80—120, a nagy hozamú fajtára és a takarmánygabonára pedig 140—150 kilogrammot juttattak holdanként.

További teendőként a szőlő trágyázását említi a tsz elnöke. A közös gazdaság saját erőgépein kívül számos lovasfogat szállítja a szőlőkbe az istálló-, illetve a műtrágyát, s csak ennek a barázdákba való behordása után kerül majd sor a szőlőnyitásra. A múlt év óta egyébként jelentős az előrehaladás a szervestrágya-ellátást illetően. Azelőtt a meglehetősen mostoha talajokat szinte valóban csak a „madarak trágyázták”

Tavaszvárás Lajosmizsén

Déli 12 órakor elnéptelenedtek a lakószobák és a társalgó Hosszú, zeg-zugos, tekervényes folyosón jutottunk el az ebédlőbe. Az asztalok mellett vagy száz idős nénike ült. Jóízűer fogyasztották a húslevesből, rántott csirkéből és dobostortából álló ebédet.

Most viszont, az állat- tenyésztés fejlesztésével párhuzamosan e tekintetben is javulás tapasztalható.

Ami telepítési feladataikat illeti, a szakszerű vermelésből felszedett szaporítóanyag felhasználásával csupán a tavalyról elmaradt nyolc hold ültetvény létesítése van még bátra. Ezt a munkát a Petőfi Tsz gazdái néhány nap alatt elvégzik majd.

— Gazdálkodásunk idei terveinek az elkészítésénél — folytatta Csépes Imre — új vonást, új színt jelent szövetkezeti gazdáink tevékeny részvétele ebben a munkában. Igen hasznos tanácsokat adnak az ez évi tennivalókat illetően.

Mizsei Jani bácsi például arra hívta fel a figyelmünket, hogy ne úgy termesszük a cukorrépát, mint tavaly, amikor az ipari növény egy része nem a legalkalmasabb talajba került. Figyelembe véve a megfelelő vetésforgót, vele és társaival együtt alaposan felmértük, szakmai szempontból megvitattuk a lehetőségeket. Ennek alapján az idén már java földben, két parcellán, összesen 14 holdon termesztjük a cukorrépát. A legutóbbi év 55 mázsa holdankénti átlagával Szemben 120 mázsa termésátlagot akarunk elérni, s ehhez a korszerű agrotechnika minden jó tapasztalatát felhasználjuk, módszerét alkalmazzuk.

A tavasz így hát nem találja készületlenül a lajosmizsei Petőfi Tsz gazdáit. A termelő munka számos őrhelyén az eddiginél fokozottabb lendülettel és szakszerűséggel oldják meg a közös gazdálkodás feladatait.

Az első tavaszi napsugár ; ablak mellé csalogatta Klein Rí ginát és Tóth Jánosnét is. barátságos, otthonos kömyeze' ben még az ebéd utáni szieszt is kellemesebb-