Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-21 / 43. szám
1964. február 21. péntek 5. oldal —— Sándor Judit dalestje Jobb, de így se könnyű NÉHÁNY hónappal ezelőtt e lap hasábjain egy ifjúsági hangverseny kapcsán zenei életünk „daltalanságáról” írtam elmarasztalóan, arról a közönyről, mely mind az énekesek egy része, mind pedig a közönség részéről a dalirodalom iránt általában megnyilvánul. Most örömmel számolok arról be, hogy azóta a magyar daléneklés két élvonalbeli művésze lépett a kecskeméti közönség elé, s az érdeklődés — ha nem is érté el a nagyzenekari koncertekét — félig mégis megtöltötte mindkét alkalommal az Űttörőház nagytermének széksorait. A hétfői hangverseny sikere, melyen Sándor Judit végigvezette hallgatóit csaknem három évszázad daltermésén, reméljük, új híveket szerzett városunkban ennek az intimitásában is legegyetemesebb, legelemibb zenei — és tegyük hozzá: költői — műfajnak. A Filharmónia részéről igen helyes politika volt, hogy kezdetnek mindjárt a legjobbakat küldte, közönségünk pedig ismét bebizonyította, hogy „van füle a hallásra”, ha igazi művészetről van szó. A daléneklés az előadóművészet magasiskolája. Jelmez és díszletek, színpadi mozgás és nagy kisérőapparátus nélkül kell az énekesnek kifejeznie — rö- vidlélegzetü müvek során — váltakozó érzéseket és lelkiállapotokat, költői és zenei mondanivalókat a maguk teljes mélységében, intenzív kiteljesedésében. Ügy is mondhatnánk: mindent belülről kell megoldania. önmagának teremtve atmoszférát, szinte eszköztelenül, leginkább még hangjának virtuozitását sem engedve érvényre jutni. Aki mindezt vállalja és sikerrel megoldja, az közeljutott a zene lényegéhez. SÁNDOR Judit az ilyen művészek közé tartozik. Hangjának szépsége, vivőereje, nagy dinamikai skálája tökéletesen szolgálja a zenét, a stílust és azon belül azt a müvet, amelyet éppen előad. Semmi külső- séges látványosság: hang és muzsika, dallam és kifejezés minden, amit csinál. Barokk fény, olasz bel canto, rokokó játékosság, romantikus szenvedély, majd népi intonáció — mindez megszólalt a hétfői hangversenyen. És pedig egyenletesen magas színvonalú művészi előadásban! önkényesnek tűnne, ha külön kiemelnénk néhány számot gazdag műsorárából, melyben Carissimi, Scarlatti, Mozart, Schubert, Brahms, Kása, Szervánszky, Bartók és Kodály művei szerepeltek. (Elismerést érdemel a kitűnő ösz- szeállítás is!) Mégis meg kell említenünk, hogy a művésznő nagy érdeme volt a modern kompozíciók váratlanul szép sikere. A műsorban a kolozsvári születésű, tehetséges, fiatal hegedűművésznő, Adorjáni Ildikó működött közre Bach interpretálásában szép tónusát -és ígéretes muzikalitását figyelhettük meg. Saint-Saens: Havanaise c. művének tolmácsolásakor pedig virtuóz készsége aratott sikert. Kár, hogy túlzott és indokolatlan mozgásaival játékának hatását némiképp lecsökkentette. KÜLÖN kell szólnunk a zongorán kísérő Szűcs Lorándról. Sokat hallottunk, olvastunk már róla, tudtuk, hogy a legfiatalabb pianista-generáció legjobbjai közé tartozik, most végre személyesen is meggyőz ződhettünk róla, hogy mint kísérő partner is ideális muzsikus. Technikai és zenei biztonsága, művészi alázata és az, ahogyan a kíséret megformálásával a szólista segítőtársává szegődik a zenei tartalom teljes kibontakoztatásában — a legnagyobbak hasonló produkcióira emlékeztet. Körber Tivadar Falujáró körúton a drágszéli színjátszók A sok új erővel felfrissült Drágszéli Népi Együttes a helyi termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén mutatkozott be, ahol a község minden családja képviseltette magát. A bemutatkozás igen jól sikerült, s most nagy szorgalommal a járási seregszemlére készül az együttes, ahol új műsorral kíván fellépni. A színjátszó-szakkör megkezdte falujáró körútját. Vasárnap nagy sikerrel mutatkozott be a .szomszédos Miske községben, ahol az előadás megismétlését kérték. Február 22-én Hajósra hivatalosak, majd Homokmégy, Szakmár és Öregcsertő következik. Nagy lelkesedéssel dolgoznak a színjátszók, hiszen cél van előttük: a művelődési otthon többletbevételéből ugyanis közös kirándulást szerveznek. Tavaly Eger környékét nézték meg, az idén az ország más tájaival kívánnak ismerkedni. A tavalyelőtti „Kormos-ég”, illetve a múlt évben bemutatott „Hajnali tűz” című dráma után jelenleg a „Huszárvágás” című háromfelvonásos vígjátékkal szerepelnek. Beros Ferenc 32, Le az éhség- diktatúrával A Népjóléti Minisztérium előtt rendőri fedezettel végeláthatatlan sorban várakoztak a hajlék- talonok. A segélyt kérők közül többen már napok óta a villamosmegállók üvegfalú bódéjában éjszakáztak. Sokan a Her- nád utcai, a Szinnyei-Merse és a Frangepán utcai bérkaszárnyák udvaraiba jártak aludni. A rendőrség éjjel az utcára, nappal az utcáról zavarta őket. Fél tizenegy volt: frissen nyomott újságokat kínáltak a rikkancsok: Kétszáz ceglédi gazda gyalog jön Budapestre! Feliratot hoznak a kormánynak, vizsgálja meg helyzetüket! A napi külpolitikai hírekben az volt olvasható, hogy Moszkvában közzétették a második ötéves terv alapelveit. A járókelők behúzott nyakkal védekeztek a sűrű, havas esőtől. Az üzletekben pattogott a tűz a kályhákban. A szegények csak akkor érezték a boltok melegét, ha ajtónyitáskor egy pillanatra odaálltak a küszöbhöz. Mogyo- róssy, Sternberg és a többi Rákóczi úti hangszerkereskedő üzletéből muzsika szűrődött az utcára. Az egyik lemezről — ez kiváltkép kelerfdő volt — Sebő Miklós énekelt: Nagysád, maga csi-csi-nos... Ezekben a percekben váratlanul megbolydult a Körút. Már előbb is több volt a járókelő mint amennyi ilyenkor lenni szokott. De most, hirtelen, mintha egy láthatatlan jelre történt volna, a tömeg összetorlódott.- „Munkát! Kenyeret!” A látszólag céltalanul lődörgők és a dolgukra sietők egy bolyban kavarogtak. Mintha egy óriási seprő vagy gereblye A szélesen elterülő bácssző- lősi határban négy iskolában folyt még tavaly a tanyai gyerekek tanítása. Az ősszel kör- zetesítették a felsőtagozatos oktatást, és azóta az ötödikbe, a központi iskolába járnak a gyerekek. Jobb így, alaposabb a tanítás, hiszen külön osztályba jár minden évfolyam. Az idő is több, meg az oktatás minősége is jobb. A felső négy osztályba 120 gyerek jár. A hat pedagógus közül ugyan négy nem szaktanár, de már a főiskola valamely évfolyamát végzik, s ha még nem is szerezték meg az oklevelet, gyakorlatuk van a vállalt szaktárgy tanításában. Így tehát minden szépet, jót elmondhatnánk a körzetesítésről a bácsszőlősi — csupán féléves — tapasztalatok alapján is, ha nem keserítené meg a tanulók és a tanítók napjait egy másik, éppen a körzetesítés folytán felbukkant nehézség. A közlekedésről van szó. A régi tanyai iskolák közül háromból autóbusszal utaznak be a központba a tanulók és tanítók, a negyedikből a Keleti Fény Termelőszövetkezet kocsiján, illetőleg télidőben szánkóján. A termelőszövetkezet nagy megértést tanúsított a körzetesítés iránt, ingyen adja a fogatot. Annál több baj van viszont az autóbuszokkal. A legtávolabb lakó gyermekek 7—8 kilométerről járnak be az iskolába. A Vöröserdei iskola például, ahol áz igazgató is lakik, országúton hat kilométerre esik a .községtől. A gyerekek begyalogolnak a volt tanyai iskolájukhoz, aztán ott várakoznak a járatra. A télen nemegyszer fél órákat, egész órát is fagyoskodtak, mire a késéssel érkező busz megjött. De semmivel se kellemesebb ez a várakozás akkor, ha zuhog az eső. De á legtöbb bajt, gyereksírást és szenvedést nem is ez, hanem az okozta,1 hogy az autóbuszok agyonzsúfoltan közlekedtek. A 10—14 éves fiúk, lánygyerekek szorosan összepréselődve utaztak, s még az is megesett, hogy fel sem fértek a kocsira. Völgyi György igazgató tanúja és szenvedő alanya volt ezeknek a' keserves téli utaknak. Ha nem szorongna velük együtt, akkor is sajnálná a gyerekeket, így azonban napról napra látta a vacogó, sírdogáló apróságokat. Annál nagyobb buzgalommal levelezett, telefonált hát illetékes helyekre segítségért — hiába. Kért pótkocsit, mentesítő járatot, de csak ígéretet kapott. Még magára is haragította a forgalomirányítót — volt osztálytársát —, hogy jelentette ezeket az állapotokat a vállalat központjának. A forgalom- irányító egy ideig nem fogadta a köszönését se. Ez volt minden eredménye a sok utánjárásnak, vtíllozás azonban nem történt. • A körzetesítés jó dolog — vallja az igazgató —, köny- nyebb es eredményesebb a tanítás a szakrendszerű osztályokban, mint az osztatlan tanyai iskolákban. Nagy kár, hogy annyira megkeseríti efelett érzett örömünket a közlekedés. Jól tudjuk természetesen, hogy a közlekedési vállalatoknak is vannak nehézségeik. Egy-egy új járat beindításának A tenyérnyi színpad lila-zöld posztófái, mókás figurái varázslatos világba röpítik a gyermeki képzeletet. Egy csodálatos erdő kellős közepébe, ahol a gyengének hitt, legesleggyávábbnak csúfolt nyuszik tanítják rendre, tisztességre erős ellenfeleiket. Az alattomos rókát, a neveletlen mackót, Be- hemótot, a vadászkutyát. Még a csodálatos kalucsni , keresésére indult „félelmetes” vadászt is megleckéztetik ... A közönség együttérzően szurkol, hangos csatakiáltásokkal biztatja vagy figyelmezteti kedvenceit. — Vigyázz! Puska — üvöl- tik kétségbeesett igyekezettel a nyulaknak, majd a vadászt is védelmükbe veszik’ — Jaj! Nézz csak hátra! Még lelőnek a nyuszik.-. . Nos, a díszlet és a történet csak látszatra mesébe illő. A közönség számára annál valóságosabbnak tűnik. Mert kik ültek csillogó szemekkel, meg- bűvölten és mégis a játék cselekvő részeseként a kecskeméti Árpád mozi nézőterén? Óvodások, az általános iskolák alsó tagozatosai, hogy kedden és szerdán az Állami Bábszínház: Csodálatos kalucsni című bábjátékában gyönyörködjenek. Hogy kitágultak egy szem- pillantás alatt a játékerdő szűkre méretezett határai. A bábállatok is milyen szeretni és félteni való, vagy büntetést érdemlő eleven társakká, szevagy mentesítő járat indításának megvannak az anyagi akadályai. A tanulók szállítása azonban mindennél előbbrevaló, sokkal fontosabb, mint a nyers kereskedelmi szempontok. Több tapasztalat mutat arra, hogy az autóközlekedési vállalatok nem tanúsítanak elég megértést a körzetesítésből rájuk háruló feladatok iránt. A megye különböző iskoláiból, községeiből meglehetősen sűrűn érkeznek ilyen panaszok. ' Az oktatás színvonalának megjavítása valamennyi tanulószámára, a jobb feltételek megteremtése azonban az egész társadalom ügye. Széles körű támogatást érdemel, mindenki segítségére szükség van hozzá. Nem szoríthatjuk háttérbe a körzetesítés ügyét üzleti szempontok. M. L. mélyes ismerősökké váltak, mert gondolat- és érzésviláguk olyan tiszta és egyszerű, mint a gyerekeké. Az erős és a gyenge, a jó és a rossz párviadala most még játékos formában ugyan, de szenvedélyes őszinteséggel állította az igaz ügy oldalára a kis nézőket, akik a maguk módján, vidám szórakozás közben szűrhették le a megszívlelendő tanulságot: Leleményességgel, erős akarattal túl lehet járni a védtelenekre törő erősek eszén, rajtunk múlik tehát, hogy ez az élet mindenki számára egyformán tiszta, szép és boldog legyen. A bábjáték egy korty a szépség és az ifjúság üde zamatú italából. Bár minél többször részesülnének ilyen élményben városunk gyerekei. —s —a Hangverseny Kecskeméten az Űttörőházban Érdekes zenei esemény színhelye lesz Kecskeméten a Városi Űttörőház. A városi tanács és a művelődési ház rendezésében vasárnap este hét órakor kerül sor Danics.ré Kiss Éva és Róbert Gábor fiatal művészek előadóestjére. A színvonalasnak ígérkező hangverseny műsorszámai között nagy előadói felkészültséget és művészi érettséget igénylő művek szerepelnek. Danicsné Kiss Éva, aki egyébként zongoratanárnő Kecskeméten az ének-zenei általános iskolában, már több alkalommal szerepelt a város zenekedvelő közönsége előtt komoly sikerrel. A mostani hangversenyen Bach, Händel, Chopin, Liszt és Bartók műveinek tolmácsolásával lép fel. Ugyancsak színvonalasnak ígérkezik Róbert Gábor szereplése is. A fiatal előadóművész szintén klasszikusok műveiből fog előadni hegedűn. A nagy érdeklődéssel várt hangverseny bizonyára élményt fog jelenteni a hangversenyek látogatóinak, s egyben megismerteti a közönséget a megye székhelyén élő és igen tehetséges fiatal zenészek fejlődésének újabb állomásával. A hangversenyen közreműködik Körberné Nagy Mária, a műsort Körber Tivadar fogja ismertetni terelte volna össze őket, már zúgtak, harsogtak, csak úgy remegtek a kirakatüvegek. — Munkát, kenyeret! Izgatott emberek verődtek újabb csoportokba, gyülekeztek a Rákóczi tértől az Oktogonig, Égő szemű, sápadt arcú munka- nélküliek rongyos (Serege árasztotta el az Erzsébet körutat. Fások jöttek Népszínház utcai helyiségükből, bőrösök a Dob utcából. mintakészítők a lipótvárosi Ipoly utcából. A szakszervezeti otthonokban sokan gyülekeztek — kívülállók is — ezen a napon. Nőttön nőtt az áradat, csörömpöltek a bezúzott kirakatüvegek. — Le az éhségdiktatúrával! Hirtelen, mint vasszilánkot a mágnes, valami megfoghatatlan erő összerántotta a sodródó csoportokat. Százan, kétszázan, ezren gyülekeztek csatarendbe. Aztán újra meglazultak az osztagok, az , emberek szétszóródtak, hogy távolabb újra és újra összegyűljenek. — Munkát! Kenyeret! A Nemzeti Színháznál már feketéllett az úttest a Dohány utca feló tartó tömegtől. A New York kávéház üvegkirakatai mögött ijedten felugráltak a vendégek. Többségük nem tudott uralkodni a kíváncsiságán, kilesett az utcára. Egy délceg fiatal férfi izgatottan kérdezte kínosan feszengő társaságától: — Was ist los? Jan Kiepura volt, a híres operaénekes. Ezen a napon készült bemutatkozni a Magyar Királyi Operaházban Massenet Manonjának szerepében. Elhúzta a száját: — Pilsudsky országában, otthon a szeretett Varsóban is gyakori az ilyesmi — mondta. Dübörgés hallattszott, kék rendőrkocsik érkeztek a Keleti felől. — A kor — mondta elgondolkozva az énekes —, amely az ember legközvetlenebb szükségleteit sem biztosítja, nem alkalmas arra sem, hogy reneszánszt teremtsen a művészetben. Mélyet sóhajtott. Kísérői udvariasan elhívták az ablaktól, lekísérték a kávéház utcaszint alatti részébe, a „mély vízbe”. (Folytatjuk,) Vigyázz vadász, jön a nyúl!...
