Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-21 / 43. szám
1M4. február 21, péntek S. oldal Az átszervezés éta meggyorsult a favitás a Bajai Mezőgazdasági Gépállomáson Kihelyexett szerelők a termelőszövetkezetekben A mezőgazdasági gépek javítása még minden esztendőben nagy gondot okozott a termelő- szövetkezetnek. A kereskedelmi ellátás javulása ellenére még mindig akad elég sok gépalkatrész, amelyet csak hosszú utánajárással lehet megszerezni. Azonkívül a gépvásárlásokkal egy időben nem lehet a szegről leakasztani olyan szakembereket, akik a javítás minden ágában járatosak. Pedig a bajai járásban csaknem 700 traktort és hozzávaló munkagépet kell előkészíteni a tavaszi, nyári munkára. A termelőszövetkezetek gépesítése során ezért fokozatosan megváltozik a gépállomások szerepe, hiszen ezekben a másfél évtizedes múltra visszatekintő mezőgazdasági üzemekben ösz- szehasonlíthatatlanabbul jobb a technikai felkészültség és a szakemberellátás, mintha közös gazdaságokban. Ezért történt már a Solti Gépállomás gépjavító vállalattá való átszervezése és legutóbb a bajai járás négy gépállomásának összevonása. Bajai központtal az egész bajai járás, sőt, ideiglenesen a kiskunhalasi járás néhány községére kiterjedő körzetben látja most már el feladatait az ösz- szevont mezőgazdasági üzem. . Az átszervezéssel járó adminisztrációs nehézségek ellenére, napról napra szervezettebb a munka a Bajai Mezőgazdasági Gépállomás — mert július 1-ig ezen a néven működik — bács- bokodi, bácsalmási, bajai és csátaljai telepén. Baján javítják az lylTZ, az UTOS, a D—4— K, valamint a Szuper Zetor traktorokat. S itt szervezik meg a négyhengeres motorok egész nagy sorozatú fő- és futó javítását. Ezért még ebben az évben közel 10 millió forintos költséggel korszerű, több hajós gépjavító csarnok' épül a bajai telepen. Egyelőre Csát- alján javítják a kéthengeres Zetor, U—28-as és a háromhengeres 3011-es típusú traktorokat. Évek múlva azonban, mivel a helyi adottságok erre ott a legjobbak, a kombájnjavítás központja lesz a csátaljai telep. Végül a Bácsalmási Gépállomáson lesz azoknak az erő- és munkagépeknek a gépjavító központja, amelyek az eddigi felsorolásban nem szerepeltek. A szakosítás és az úgynevezett részegységes gépjavítás előnyéről tanúskodik az a körülmény, hogy egyedül a csátaljai telepen egy hónap alatt 23 darab Zetor K—25-ös típusú traktort hoztak üzemképes állapotba. Pontosan annyit, amennyit az egész negyedévi gépjavítási terv előír. Az összevonásból és a másfél hónappal ezelőtt megalakult új gépjavító állomás megváltozott feladatköréből azonban egyéb előnyök is származnak. Erről így nyilatkozik Simon Lajos, az üzem főmérnöke: — Egészen új rendszerűvé válik a termelőszövetkezetek műszaki kiszolgálása. Ennek az a lényege, hogy a gépállomás jól képzett, nagy tapasztalatokkal rendelkező szerelőket helyez ki a körzetéhez tartozó termelőszövetkezetekbe. A műszaki felügyeletet a gépállomás gyakorolja, de a szerelők munkáját a tsz-vezetőség irányítja. Ily módon végre sor kerül a termelőszövetkezeti traktorok rendszeres karbantartására, a munkaközben előforduló kisebb hibák kijavítására. A kihelyezett szerelők ellenőrzik egyébként a tsz-traktorosok műszaki tevékenységét, megfelelő segítséget adnak számukra. A szerelők rendelkezésére bocsátott tsz gépekért, • műhelyekért a gépállomás bérleti díjat fizet. A gépjavításokhoz szükséges alkatrészekről pedig a járás székhelyén levő központi raktár gondoskodik. A kihelyezett szerelők munkabérének, valamint a gépjavításokhoz felhasznált anyagok és alkatrészek értékének csupán 50 százalékát fizetik a közös gazdaságok, a többit a gépállomás. Például a nemesnád ad vari Kossuth Termelőszövetkezetnek csupán egy esztendő alatt 200 ezer forintos költségmegtakarítást jelent ez a megoldás. Nem beszélve arról, hogy a rendszeres karbantartás és gyorsabb javítás következtében kevesebb lesz a műszaki hibából származó gépállás. Az üzemanyag-szállítás terhét is magára vállalja a gépállomás. Az ÁFOR-ral kötött szerződés alapján a második negyedévtől kezdődően a gépállomás gondoskodik a termelőszövetkezeti erőgépek üzemanyagainak szállításáról. Ahol pedig a közös gazdaságok nem rendelkeznek megfelelő tárolóhelyekkel, a hat gépállomási üzemanyagtelepről (Bács- bokod, Sükösd, Csátalja. Baja, Mélykút és Bácsalmás) kapják majd az üzemanyagot. Kiss Antal Nincs fennakadás A pétisónak a szövetkezeti gazdaságokba történő szállítása ütemszerű, níentes minden fennakadástól, — közölték az AG- ROKER Vállalat illetékesei. Bizonyítja ezt, hogy a nitrogén tartalmú műtrágyából az első féléves keret 3700 vagop, s ebből már több mint 2600 vagon került elszállításra, 400 vagonnal több, mint ami a kalászosok fejtrágyázásához szükséges. Ugyancsak az első félévre tervezett 700 vagon kálisónak majdnem a fele már a szövetkezeti raktárakba került. Hasonló a helyzet a másfél ezer vagon szuperfoszfátot illetően is, bár ez a műtrágya inkább csak az őszi hónapokban kerül érdemleges felhasználásra. Érdemes megjegyezni, hogy mindhárom műtrágyából a már elszállított mennyiséget jórészt még a múlt év utolsó hónapjaiban megkapták a közös gazdaságok, illetve közülük azok, amelyek az előszállításra vonatkozóan szerződést kötöttek az AGROKER-rel. Ezeknek a szövetkezeti gazdaságoknak a száma meghaladja a kétszázötvenet. Az előszállítás előnyei tehát nyilvánvalóak, emiatt egyre több közös gazdaság köt erre vonatkozóan megállapodást a vállalattal. Itt említjük meg, hogy a második félévre már megkezdődtek az előszállítások. Forintok, percek, anyag H a baráti-elvtársi körben szavazásra tennénk fel a kérdést arról, hogy a szocialista építőmunkában melyik a széles tömegeket legközelebbről érdeklő és érintő feladat — a válaszokban a lakásépítés az elsők között szerepelne. Sok lakás épül Budapesten és vidéken. Ez tűnik ki az 1964. évi népgazdasági tervből, amely szerint állami kivitelezésben 23 ezer lakás építését fejezik be. Ehhez jön még a 30—35 ezer magánerőből készülő lakás, amelyhez legnagyobbrés2lt állami támogatást nyújtanak. Felmerül a kérdés: nem lehetne-e valamivel több lakást építeni például a lakásépítés ütemének gyorsításával? Az elmúlt években az állami építőipar 14 és fél hónapról 10,7 hónapra szorította le a lakások éptíésének átlagos idejét. A második ötéves terv 1965-re már 7 hónapos átlagos építési időt irányoz elő. Lehetne ezt az építési időt már 1964-ben elérni, majd 1965-ben tovább csökkenteni? Igen, lehetne. Ennek feltétele különösképpen az, hogy a termelékenyebb és korszerűbb építési módszerek az eddiginél gyorsabban terjedjenek, az építőipari gépeket és berendezéseket az eddiginél jobban kihasználják, javuljon a szervezettség és a fegyelem az építkezéseken. A munkahelyeken — akár ” lakásépítésről, akár ipari létesítményről van szó — mind nagyobb számmal láthatunk toronydarukat. Ezek a nagy teljesítményű berendezések a munkahely, az előregyártó telep vezérgépei lehetnek, ha a műszakiak gondos előrelátással szervezik meg a gépek munkáját. Szinte szünet nélkül emelik, hordják az építőanyagot, a sok mászás panelokat, terheket. Ma már sk a jó műszaki vezető, aki legalább két műszakban üzemelteti a toronydarut. A pihenő gép „nem jó üzlet”, hogy héktöznapi kifejezéssel szóljunk. Több száz forint egy nagy teljesítményű toronydaru napi bérköltsége, amelyet akkor is meg kell fizetni, ha a gép nem üzemel. A takarékosság az emberi erővel, a dolgozó fizikai tevékenységének kímélése, a hiányzó munkaerők pótlása gépek működtetésével ma nagyon fontos feladat. Az országgyűlés januári ülésszakán több országgyűlési képviselő érintette a munkaerőideálok Presszósarok. A fekete hajú, kék szemű iú mögött narancsszínű és absztrakt minds fal, a nyomott orrú, bávatag tekin- etú langaléta pedig almazöld háttér előtt ;zótlankodik. Hosszú lábait komikus pózban nyújtja oldalt az asztaltól, másképp tem férne. A göndör fekete nincs olyan nagas, de önkéntelenül is utánozza. Vagy alán azért, hogy deltaszárú kord nadrág- iát jobban lássák. A kicsit bamba hóri- lorgas előtt bambis üveg. Félig van. A szemtelen képű deltas gesztenyepürét ivett. Unalmában a maradékot kapirgálja íz üvegtálka oldaláról. — Klassz menő vagy, öregem. Mindig il tudsz kéredzkedni a munkából. Egyszerűen bedobod, hogy tréningre mész ... — állapítja meg érdes kamaszhangon a cisebb. — Nem kéredzkedek én senkitől. Fogom i cuccot és el — nagyvonalúskodik lusta szavakkal a méla. — Akkor te is olyan munkakerülő vagy, nint a nagy focisták — csap rá a másik, le röhögése csupa egyetértés ezzel a lesser felfogással. — Herék vagytok, élös- zödtök ilyen dolgozókon, mint én, aki két egész nyolctizedes átlagbizonyítvánnyal, npelem az élet terhét... Viselhetem pár rétig a fater intelmeit... Te hányás is •agy? — Negyvennégyes. Es te? _ Negyvehatos. Ifjúságom elvirágzása >l őtt öt perccel... De ha olyan öreg vagy. vár nem tudod úgy kezdeni, mint Grosics. Írja abban a hogyishívják című könyvében, hogy a szolnoki Kolbász kapuja mögött ácsorgott a meccseken, ott kezdte a reflexeit szoktatni. — Olyan nagy ember volt Kolbász? ... Te, megvan neked az a Grosics-könyv? — Nincs. De a könyvtárból kiveszem, s odaadom... A jövő héten. Addig kiolvasom a másikat, ami nálam van. Te nem vagy beiratkozva? — Nem ... Mi van nálad? — A KRESZ. — Autót vesztek? — Ühüm ... Már tavaly majdnem úgy volt, csak ... — Nem volt még tehetség, mi? — Da-da... Ti is vesztek? — Miazhogy. Már két évvel ezelőtt vehettünk volna. De úgy voltam vele, rakja össze a fater meg a mutter a pénzét. Az enyémhez ne nyúljunk. Hű, ha meglesz, öregem. Fel Lillafüredre, le a Balatonhoz! Csak úgy válogatok az autóstoppos nőcikben... Autó meg egészség legyen, apám. A többi jön ... — Pénz, apikám, pénz. No meg autó... Te, én figyelem az embereket. Nem mondom, a jóképű srácokra is buknak a nők. de ha autód van, tied, akit akarsz. Hogy fognak ájulni a krapekok az iskolában, mikor egyszei-kétszer azzal futok be, ha későn kelek. Pláne, ha kirakom a másik suliba járó babákat... — Veletek milyen nők járnak? — Sötétek ... Tudod te, milyen süketek az ember osztálytársnői? A b b ól a szempontból nem is tudnak érdekelni. Hiába, 'veken át kiismeri őket az ember ... — Neked mi is a faterod? — Az efemben dolgozik, járja a nagygazdaságokat. Hetenként látom, mióta az eszemet tudom. Kicsit régimódi az öregfiú, de azért lehet tőle embereskedni. Nézd csak azt a krapekot! Most jön azzal a szőke démonnal. Ő az egyetlen ötös az osztályban. Irtó fakir alak. Mióta ezzel a cicával jár. Szürke, unalmas népség. Pedig a nőéi, az a lusta, álmos szépség, tudod, ezek a legveszedelmesebbek ... Csak sejteném, mit harap 'ezen az ürgén... Fi gyeled, a nő idelesett ?... Várd csak a becsapódást. , A deltanadrágos fiú kihajtott „Füles”-t vesz elő nadrágzsebéből. Keresztrejtvény van az oldalon. — Te, hogy van németül — itt? — Hier. — Az három betű, itt meg csak kettő. Hülye volt, aki a rejtvényt csinálta... Most ess hasra, öregfiú! Feláll, a ,.Füles”-t markába szorítva sétál osztálytársa asztalához. — Csao, puszi magának, hölgyem, szia ..Csúcsa’’... Te, ehhez a te kapacitásod szükséges ... Tudom, hogy „itt” németül „hir”, de ez három betű. Itt a rejtvényben csak két kocka van rá. Hogy lehet ez? — Da — mondja szerényen mosolyogva a kislány. — A fiú kis zavarral nézi. — Da-da — igen-igen. Miért két betű „hir”, mikor három? — Da — nyomja meg a szót a kislány. — Időnként így is mondja a német — „itt”. — Kösz, angyal... Már rég szerettem volna bemutatkozni — nyújtja hanyagul a kezét a nagyképű fekete. — Már bemutatkozott — forrázta le a lány, es tüntetőleg partneréhez fordul vissza> Tóth István l ellátás nehézségeit. Kevés a szakmunkás az iparban, különösen az építőiparban, de a gyárakban is hasonló panaszok merülnek fel. Ugyanakkor a feladatok növekednek. Hogyan lehet a hiányzó munkaerőt pótolni, az önköltséget csökkenteni, a teremlékenységet növelni? A gazdasági vezetők, műszakiak, szocialista brigádok és szakmunkások körében ez gyakran vitatott kérdés. A vitában néhány fontos dologban hamar közös nevezőre lehet jutni: a gépek folyamatos üzemeltetésének biztosításával, a több műszak alkalmazásával, a jobb munkaszervezéssel, a kieső- és állóidők csökkentésével, a folyamatos anyagellátással. C ok gazdasági-műszaki ve** zető helyesen látja ezt, és megfelelő intézkedéseket tesz. De vannak még szép számmal olyanok is, akik kizárólag új, nagyobb teljesítményű berendezések beszerzésével, új csarnokok, műhelyek építésével szeretnék a megnövekedett feladataikat elvégezni. A népgazdaság évről évre tetemes összegeket fordít új, korszerű berendezések vásárlására, üzembe helyezésére, de ez az erőforrás mégsem kimeríthetetlen, és csak addig lehet nyújtózni, amíg a‘ takarónk ér. Vannak már üzemek nagy számmal, ahol saját erőforrásból, a dolgozók kezdeményezéséből, rövid lejáratú hitelek segítségével megoldják- a nehéznek tűnő feladatokat. A takarékosság a népgazdaság eszközeivel, az anyaggal, a mynkaidővel, a munkás erejével — nagy, és ma még kellően ki nem aknázott tartalék üzemeinkben, vállalatainknál. A magyar forradalmi munkásparaszt kormány 1958. március 20-án takarékossági felhívással fordult a dolgozókhoz. „Jó gazda módjára védjük, hasznosítsuk a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Gazdálkodjunk takarékosan az élet minden területén. Használjuk fel azokat az erőforrásokat is, amelyek ma még elfolynak a nálntörődömség, a pazarlás különböző csatornáin” — olvashatjuk ebben a felhívásban. A takarékosságnak, a pazarlás elleni küzdelemnek, az észszerű anyagfelhasználásnak sok eredményét nyilvántartják, de teendők is bőven akadnak. Gondolunk-e arra, amikor a száraz kenyeret eldobjuk, menynyi érték megy veszendőbe? Eszünkbe jut-e: mennyi fáradság, verejték fűződik a gabonához, amelyet dolgozó parasztságunk kemény munkával termelt meg? Felmerül-e bennünk, hogy népgazdaságunk tekintélyes összeget fizetett devizában az importgabonáért, hogy a ke- nyérelátás zavartalan legyen? A nyersanyagot az emberi találékonyság, szakértelem, hozzáértés magas értékű áruvá dolgozza fel. Nem is< sejtjük, hogy az anyag értéke milyen mértékben emelkedik a megmunkálás, a feldolgozás révén. Ha például a tölgyfát bútorrá dolgozzák, értéke több mint tizenötszörösére növekszik; egy tonna nyersvasból 450 kiló óra- rugóacél gyártható, és a kész terméket az eredeti anyag értékének tizenhatszorosával fize tik meg. Me engedjük, hogy kárbe * * vesszenek még a kis darab 'fémek, fadarabok és darab kenyerek sem... Sajátunkként, féltve vigyázzunk rájuk. Víg István
