Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-21 / 43. szám
OiZi Világ proletárjai, egyesüljetek! fteétz MEGYEI LAPJA 1964. FEBRUÁR 21, PÉNTEK XIX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM Ara 60 fillér MIT ER! (M. L.) A társadalom jövője a marxisták számára nem titok. A szocializmus győzelme az egész földkerekségen be fog következni. Magyarországon belátható- időn belül áttérünk a kommunizmus építésére. S a néhány éve még javarészt egyéni alapokon álló mezőgazdaságunk újabb néhány esztendő múlva korszerű, nagyüzemi módszerekkel a világszínvonalon termelő mezőgazdaság lesz. Ezekről a távlatokról mindenki tud minálunk. Joggal beszélünk róla szívesen és gyakran. De bármennyire is tudnak róla az emberek, voltaképpen még ma is nagyon sokan nem értik. Sok apróságból és a fontos dolgok részletkérdéseiből tűnik ki ez. Ilyen okai vannak többek között annak, hogy a kívánatosnál és lehetségesnél lassúbb ütemben halad a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Hiába beszélünk korszerű mezőgazdaságról, fejlett termelési módszerekről, ha nem gondoskodunk a kellő számú képzett szakemberről. Ez olyan egyszerű, Hogy elvben mindenki elfogadja. De a gyakorlatban nagyon sok termelőszövetkezeti vezető és a termelőszövetkezeti tagság zöme az ujját sem mozdítja a szakmunkásképzés érdekében. Nem is értik, mi szükség van rá, mert a jelenlegi helyzetből indulnak ki, s el sem tudják képzelni a bekövetkező változásokat. Ilyen vélemények hallhatók: kapálni a szakmunkás is, meg a képzetlen is egyformán kapál. Ezt igazán nem kell iskolában tanítani. Mit ér akkor a szakmunkás-bizonyítvány és a tanulás? Ahhoz, hogy valaki kapálni tudjon, csakugyan nem kell elvégezni a hároméves szakmunkásképző tanfolyamot. És az is igaz, hogy aki elvégezte a tanfolyamot, annak is kézbe kell venni a kapát — ma még. De holnapután? Néhány év múlva? Eljön az idő, amikor kapavágás nélkül dolgozik a parasztember, mert vegyszerrel fogja végezni a gyomirtást. A többi munkát is géppel, szakértelemmel kell végezni majd. Mind kevesebb kézi erővel, s mégis mindig hatásosabban, eredményesebben. Addigra azonban — nem pedig akkor! — sok-sok hozzáértő munkást kell kiképezni. Mert hiába fektetünk nagy ösz- szegeket a kemizálásba, a gépesítésbe, ha kevés lesz a vegyszerekhez és gépekhez értő dolgozó. Mi több: hiába lesz elegendő számú, magasabb képzettségű szakember a mező- gazdaságban — egyetemet, főiskolát, technikumot végzett mezőgazdász, brigádvezető —, ha nem lesz elegendő képzett fizikai dolgozó is. Másképpen is felteszik helyenként az előbbi kérdést: Mit ér a szakmunkás-bizonyítvány, mit ér a tanulás, ha a jövedelemben, a munkabérben nem mutatkozik meg az eredménye? Valljuk meg: igy jogos a kérdés. Az állami gazdaságokban már egységesen 10 százalékkal magasabb a tanult szakmunkás l bére. Nemcsak a tanulásra fordított időt, hanem a hasznot hajtó hozzáértést is becsülik vele. A termelőszövetkezetekre viszont a bérezési előírások nem vonatkoznak. A jővedelem elosztása a termelőszövetkezetek belső ügye, a vezetőség és a közgyűlés dönt felette. A felsőbb szervek, még a minisztérium is csak javasolhatja, de nem írhatja elő a szakmunkások magasabb bérezését. Nem sértheti meg a termelőszövetkezeti demokráciát. Nagyon sok termelőszövetkezetben viszont belátják ma már, hogy a szaktudás csakugyan nagyobb hasznot hajt, s belátják azt is, hogy tanulásra ösztönzi a tagokat a magasabb jövedelem. Nem egy helyen 10, sőt 15 százalékkal magasabb jövedelemhez jutnak a szakmunkások, mint munkacsapatuk szakképzetlen tagjai. Főképp azokban a termelőszövetkezetekben van ez így, ahol a gazdálkodásban jelentős helyet fog- la el a szőlő- és gyümölcstermesztés vagy az állattenyésztés. Itt ugyanis már most világosan, közvetlenül is megmutatkozik a hozzáértő munka eredménye a termelés növekedésében, a közös gazdaság jövedelmének emelkedésében. A zömmel szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó termelőszövetkezetekben azonban kevesebb becsülete van a szakmunkásbizonyítványnak, itt legfeljebb csak a gépek kezelői jutnak magasabb jövedelemhez. Ahol a távlati tervek, a határozatok és a mezőgazdaság jövőjével foglalkozó újságcikkek számadatai mögé oda tudják képzelni a jövő képét, lehetőségeit és szükségleteit, ott tudják, mit ér és mit fog érni a szakmunkás, a képzettség. Ott tudják, hogy a szocialista mező- gazdaság fejlődésének a beruházási program teljesítése mellett elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaságban dolgozók nagy tömegeinek szakmai képzése is. Kenyérgabonából a tavalyi felvásárlás kétszeresére Növekedett több cikkféieség számítanak _________átvételi ára _______ A helyszínre szállítják a göngyölegeket A megyei felvásárlási osztályvezető nyilatkozata Magony Imre, a megyed tanács vb felvásárlási osztályvezetője az alábbiakban nyilatkozott lapunknak a felvásárlás időszerű gondjairól, lehetőségeiről, tennivalóiról. KÉRDÉS: Az idén mennyivel számítanak több áru felvásárlására mint tavaly? VÁLASZ: Idei tervünk a nyolc legfontosabb mezőgazdasági terményből a tavalyi felvásárlásnál összesen 17,4 százalékkal nagyobb mennyiségű áru átvételét írja elő. Búzából, rozsból a tavalyinál kftszerte nagyobb mennyiséget szándékozunk felvásárolni. Hasonlóan nagyok a feladatok a hízó, a vágómarha és az állati termékek felvásárlását illetően is. Hízott sertésből 15, tojásból 20 és baromfiból 13 százalékkal nagyobb az idei kívánalom a tavalyi eredménynél. Ezek átvételének biztosítása nem kis gond, még akkor sem, ha a felvásárlási árak általában kedvezőbbek az elmúlt évinél. Például: ha a háztáji szerződő lemond a takarmány- juttatásról, magasabb az átvételi ár. KÉRDÉS: ösztönző-e a jelen- * légi árrendszer? VÁLASZ: Felvásárlási árrendszerünk kiállta a sokéves próbát. Figyelembe kell vennünk, hogy az átvételi árak kialakulását két fontos tényező határozza meg: egyrészt a gazdaságos termesztés, másrészt a bérekkel, fizetésekkel arányban álló fogyasztói ár. Nem lehet tehát a felvásárlási árakat növelni anélkül, hogy az törvényszerűen ne vonja maga után a fogyasztói árak emelkedését. Ezt semmiféle termelési érdek nem indokolhatja. Abban a gazdaságban, ahol az átvételi árak alacsony voltát okolják a nem kifizetődő termesztésért, ott sokkal inkább az elégtelen hozamokban, a munka szervezésében és a ráfordítás költségeiben keresendő a hiba. A közelmúltban felülvizsgálták és módosították néhány áruféleség felvásárlásának feltételeit. Ezek elsősorban a jobb minőség elérésére ösztönöznek. Vonatozik ez a fűszerpaprikára, a borra, a tejre. A baromfitenyésztés érdekében növelték a libamáj és a hízott liba felvásárlási árát, valamint az ezekre történő szerződés után járó, kedvezményesen juttatott takarmány mennyiségét is. KÉRDÉS: Hogyan szervezik meg az átvételt a felvásárló vállalatok? VÁLASZ: Szerintem az idei felvásárlás lebonyolítása elsősorban a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól, a MÉK- 161 és az Alföldi Állami Pince- gazdaságtól kíván minden eddiginél nagyobb erőfeszítést, szervezettebb munkát. Az elsőnek említett vállalat már készíti a gabona elhelyezésének járásonként, sőt községenkénti tervét. A kilátások szerint, a biztonságos átvétel érdekében a vállalat joggal számít a közös gazdaságok segítségére, abban az esetben is, ha szükségraktárakat kell igénybevenni. Nem árt, ha erre vonatkozóan megegyezés születik a vállalat és a termelőszövetkezetek között. Előkészületek folynak a zöldség, a gyümölcs és a bor felvásárlását illetően is. Csak helyeselni lehet, hogy például a vállalatok már a téli hónapokban a helyszínre szállítják a göngyöleget, s nem várnak azzal az átvételi idény kezdetéig. Feltétlenül kívánatos, hogy az egyéb, már most megoldható szállításokat ■ is elvégezzék a nyári hónapok előtt. Csak ily módon lesz elérhető, hogy a fuvareszközök teljes mértékben a felvásárlás rendelkezésére álljanak. Ezenkívül jól teszik a vállalatok és a szövetkezetek, ha pontosan és részletesen megállapodnak az átvétel, a szállítás módozataiban. A termesztési idény „széthúzása”, az előzetes megállapodások betartása bizonyára lecsökkentik az elmúlt évben sok bosszúságot okozó átvételi nehézségeket, zavarokat. KÉRDÉS: Milyenek a lehetőségek a háztáji hizlalás és állattartás növelésére? VÁLASZ: Tavalyi felvásárlásunkban 51 százalékos mértékben vették ki részüket a termelőszövetkezetek, tehát két százalék híján ugyanilyen mértékben az alacsonyabb típusú közös és háztáji gazdaságok. Ugyanakkor a hízó és állati termékek átadása csak 40 százalékos mértékben származik az említett gazdaságokból. Ha figyelembe vesszük azonban, hogy a megye összes állatállományának több mint a fele a háztáji gazdaságokban található jelenleg is, valamint azt, hogy a háztájiak hozzávetőlegesen tízezer vagon abraktakarmánnyal rendelkeznek — akkor a háztáji hizlalás és állattartás lehetőségei még korántsem kimerítettek. Hozzá kell ehhez számíta- tunk a különböző kedvezményes takarmányjuttatásokat, de a közös gazdaságok részéről kapott támogatást is. Az utóbbit csak akkor, ha az nem megy a közös alapok rovására. De ezen túl, a belső ellátásban is felmérhetetlen a háztáji gazdaságok jelentősége. Például az elmúlt évben is majdnem 200 ezer hízót, több mint 700 vagon baromfit és 100 millió tojást biztosítottak a saját, valamint a bérből és fizetésből élők háztartási szükségleteinek kielégítésére. Diákszálló épül Hatvanszemélyes diákszálló építését kezdték meg a múlt év őszén Fülöpszálláson, a mezőgazdasági szakiskola tanulói számára. A télen félbehagyott OS inkákat az időjárás megeny- hülése után most tovább folytatja a Kiskőrösi Vegyesipari rvító és Szolgáltató Vállalat Sz bados József brigádja. Átérek szerint ez év júniusára elkészülnek az építkezéssel.
