Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
1964. február 20, csütörtök S. oldal Tíz hónap helyett hárem hét Diákok a nézőtéren Tavaly még csak kísérlet volt néhány helyen, az idén azonban már széles körben szervezték meg minden járásban a háromhetes pártiskolát. Ügy látszik, kitűnően bevált formája a párt- oktatásnak. Még olyan kis községben is, mint Csólyospálos, sikerült megszervezni, sőt teljes sikerrel, gyakorlatilag állandó létszámmal zajlott le. Bár csak tizenhármán jártak el az előadásokra és a szemináriumokra az eredetileg tervezett húsz helyett — a többi jelentkező még a pártiskola kezdete előtt megijedt, hogy nagyot vállalt, ez a tizenhárom kitartott mindvégig. Annyit még él kell mondani elöljáróban, hogy a háromhetes falusi- pártiskola hallgatói azt az anyagot tanulják, amit a marxista—leninista alapismereti tanfolyamok hallgatói egész éven át. Csakhogy a mezőgazdaság dolgozóinak ősszel és tavasszal nincs idejük előadásra járni, tanulni. Télen azonban van, így januárban, februárban vállalhatják, hogy beülnek a tanterembe mindennap. Sőt, annak, aki nem szokott a tanuláshoz, egyéb előnyöket is nyújt ez a módszer. Amint alább látni fogjuk ... Kis község — lelkes tanulók ... A csólyospálosi pártiskolán két fiatal hallgatóval ismerkedünk előbb. Mindkettő párton- kívüli. Szögi Ibolya, a helybeli KISZ-szervezet vezetőségi tagja. és gimnáziumi tanuló levelező tagozaton. Neki „rosszul időzítették” a pártiskola kezdetét. Otthon nem is készülhetett a szemináriumokra, mert a gimnázium félévi vizsgáira kellett tanulnia. A jegyzetei azért rendben vannak. Gondosan vezette, hogy könnyebb legyen a felkészülés a pártiskola vizsgájára is. Azt mondja: — Nehezebb a tananyag, mint gondoltam. Egy kicsit félek is a vizsgától, de bízom benne, hogy nem lesz baj. Szerencsére „benne vagyok a tanulásban”, nem szokatlan ... Meg aztán a vizsgakérdéseket is jó előre megkaptuk... Gémes Péternek is van egyéb tanulnivalója a pártiskolai anyagon kívül: mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamra jár. Amikor délután négy órakor befejezi itt a tanulást, ő, meg a dolgozók iskolájának tanulói átmennek a pártszervezet székházából az iskolába és ott folytatják késő estig. Tanyáról is bejárnak Onnan pedig haza, a tanyára. Némelyikük 4—5 kilométernyire lakik! Nem csekély áldozat ilyen körülmények között vállalni a tanulást. Gémes Péter is párton- kívüli létére jár pártoktatásra. — Nekem azért már nem teljesen ismeretlen az anyag. Tavaly szereltem le, a honvédségnél is részt vettem politikai oktatáson. Az idősebbek egyikének-má- sikának bizony nehezebb a dolga. Berkes Istvánnak, a Kunsági Termelőszövetkezeti Csoport pártitkárának szokatlan is a tanulás, meg a családi gondok is nyomasztják. Amikor innen hazamegy, otthon beteg asszony várja. Ha előveszi a könyvet, félszemmel a feleségére figyel, fél figyelemmel őt vigyázza. Ha tudja előre, hogy ilyen keményen kell tanulni, talán nem is jelentkezik. De most már kitart. Túri István már az ötven felé jár: — Nekem gyerekkoromban hamar kitelt az iskolaidő, akkor még nem vették olyan szigorúan az ilyesmit. Nehezebben is fog az ember feje az én koromban ..: Jártam ugyan már szemináriumra, de itt sokkal többet tanultam. Nagyon jók az előadások. A kiskunfélegyházi járásban ugyanis úgy szervezték meg a háromhetes pártiskolákat, hogy mindenütt képzett, központi előadók tanítanak. így valóban színvonalas az oktatás. A szemináriumot pedig a pártiskola helybeli vezetője tartja. Csólyospáloson a községi tanács vb elnöke, Tandari Ferenc vezeti az iskolát. Elégedett a hallgatókkal. Gyakran hosszúra nyúló vitákat rendeznek, egy- egy különösen nehéz anyagrésznél ki nem fogynak a kérdések. Jövőre bővül — Az első héten — mondja, többen panaszkodtak, hogy nem fogják bírni. Bíztattam őket, hogy csak a kezdet nehéz. És csakugyan, egy hét múlva kevesebb lett a panasz. A háromhetes pártiskola azért vált be olyan jól falun, mert — amellett, hogy ilyenkor van ideje a parasztembernek — itt beleszoknak a tanulásba azok is, akik elvesztenék különben a kedvüket, ha hetenként tartanánk a foglalkozásokat. — Jövőre viszont ügyelnünk kell rá — folytatja —, hogy jobban igazodjunk a zárszámadások idejéhez. Egy héttel később kellett volna kezdenünk. Tehát jövőre is megszervezik a pártiskolát? — Igen. A mostaninak a második évfolyamát, és új első évfolyamot is akarunk indítani. Még egy kérdést: A községi tanács vb-elnöke hogyan tudott időt szakítani rá, hogy az iskolát levezesse? — Fontos ez nekünk. Ilyen színvonalú oktatás még nem volt a községben. Vállalnom kellett. Persze, este 4 óra után benézek a tanácsházára is és a legfontosabb ügyeket elintézem. Most egy kicsit több dolguk van a munkatársaimnak, de szívesen végzik. Csak a pártiskola menjen... M. L. Tanulmányúton Daniel Behrman, az UNESCO tájékoztatási főosztályának fő- szerkesztője Budapestre érkezett. Behrman a Magyar Tudományos Akadémia matematikai intézetében tanulmányozza a fejlődő ázsiai, afrikai és latinamerikai országok matematikusai számára UNESCO-támoga- tással rendezett továbbképző tanfolyam módszereit, eredményeit. Tapasztalatairól „Az UNESCO és a tudomány” című most készülő kiadványban számol bé. (MTI) A>1 ire hármat mutat az óra, kialszik a fény, elcsitul a suttogás a nézőtéren. Még egy utolsó pillantás az apró zsebtükrökre, igazgatás az alattomosan félrecsúszó nyakkendőn, hatalmas harapás a csokoládéból, aztán a maradékot kíméletlenül elnyeli a táska, a csendet egyetlen pisszenés, vagy papirzörgés sem zavarja. A lassan, méltóságteljesen szétcsapódó függönyre mágnesként tapadnak a várakozó, kíváncsi, izgatott tekintetek. A félhomályban fekete folttá olvad a fiúk sötét ruhája és fehér csokorként virítanak a lányok matrózblúzai. Egy üres székét sem látni. Ezen a délutánon, minden másról megfeledkezve diákok élvezik a muzsikát, a játékot — a színház bűvöletét. A szomszéd páholyban ünnepélyesen kiöltözött és frissen nyírt kamaszok feszítenek. Látható elégtétellel könyvelik el az „előkelő” helyüknek, vagy vadonatúj öltözéküknek kijáró elismerő pillantásokat egészen addig, amíg fel nem csendülnek Zeller: A madarász című nagyoperettjének nyitó akkordjai. A zene finom, csillogó fátyolként öleli körül az elgrehajló, kipirult arcokat. Láthatatlan szálaiddal köti össze a színpadot és a nézőteret. Az énekeseket és a diákokat. A Kecskeméti Berkes Ferenc Közgazdasági Technikum, az Országos Nevelő Intézet, a mezőgazdasági technikum, a gép- és gyorsíró iskola Petőfi Sándor bérleteseit. A Kecskeméti Katona Jó»• zsef Színház előadásaira az idei évadban 1800 középiskolás váltott bérletet. Minden műsoron levő darab három napig a diákoké. Örömmel jönnek, egyforma érdeklődéssel fogadják — ha jó és szép — a prózát, vagy a muzsikát. Számuk évről évre nő. Ez a sok színház- látogató diák önkéntelenül is azokat az éveket idézi, amikor ez még nem volt ilyen természetes. Az idősebbek, akik tíz évvel, vagy még régebben voltak diákok, talán még emlékeznek rá. tJgy lopakodtunk be a karzatra — állóhelyre —, mint a tolvajok. Lábujjhegyen, hogy ne zavarjuk az ülőket. És zavart elszántsággal, ha állójegyre sem tellett, de ilyenkor Ilka néni — a jegyszedő — nagyot sóhajtott és tapintatosan félrefordult. Mi pedig ágaskodva nyújtogattuk a nyakunkat és boldogok voltunk, amikor tekintetünknek sikerült elcsípni a színész fejéből legalább egy tenyérnyi részletet. \/ajon tudják-e, értékelik-e ” ezek a fiúk és lányok, mit jelent: új ruhában, magabiztosan besétálni a színház előttük szélesre tárt kapuján. Amikor csak az ő kedvükért húzzák szét a függönyt, szól a zene és nekik játszanak a színészek? Ki tudja mi jár a fejükben. Egy biztos. Fegyelmezettek és a beavatott színházi törzsvendég biztonságával dicsérik, vagy kritizálják a látottakat. — A Káló szépen énekelt — igy, a vezetéknevükön hívják csak az énekeseket — és hogy lehetett a Dévényit így elcsúfítanif — tárgyalnak összebújva a szünetekben. Valaki közbeszól, hogy „jó, jó, de ez mégiscsak operett, azért a Co- riolanus majd...” Néhányan lehurrogják, mások a pártjára állnak, szerencsére kezdődik a kivetkező felvonás. A vélemények tehát itt is ** — akár a felnőtteknél — megoszlanak. De azért már eljutottunk odáig, hogy a diáknézők nagy része nem éri be akármivel. Élményt várnak a színháztól, az igazi művészet többletét. A színház számára ez bizony fokozott felelősséget jelent. Mert azzal, amit nyújt, saját magának toboroz híveket, „néző utánpótlást” nevel. A holnap közönségét. Megéri a fáradságot. Hiszen színházszeretetböl máris jelesre vizsgáztak ezek a tanulók. „ V. Z s. 31. A nyomorgók ;. .tszkő . .tszkő... hat fillér a tszkő... Félve, suttogva kínálta portékáját a sarki árus. Kopott vászonkabátját fázósan húzta ösz- sze kissé meggörnyedt aszott testén. Nyakát a gallér fölött körülcsavart, kopottas, szürke rongydarab védte a csípős széltől. Mialatt a monotón szöveget suttogta, riadt mókusként kapkodta jobbra-balra a fejét. Félénk pillantása az üldözőket kutatta; ha elcsípik — gondolta — a toloncházat nem kerülheti el, kitiltják Budapestről engedély nélküli tűzkő-árusításért. Egy pengőt keresett naponta a legügyesebb, a legvakmerőbb és legszerencsésebb tűzkőárus. Kolduskenyér volt, de valamiből élni kellett. A József utcai köpködőben — most több mint három évtized múltán a posta műszaki raktára van abban az épületben — valahogyan más volt, egészen más a hangulat, mint egyébként. Ezen a napon türelmetlenség izott a levegőben. Az emberek összedugták a fejüket. Izgatottan vitatkoztak, lármáztak. Érezték: ma végre mondani kell valamit. Meg kell mutatni ... A kínlódó élet, az éhezők elkeseredettsége érződött a kifakadásokon. a tekinteteken. A kijárat előtt csoportba verődve tanácskoztak. Egy krisztusarcú szakállas, magasba emelve jobbját, a Nagykörút irányába mutatott. Arckifejezéséről ítélve bárki prédikátornak hihette volna. Szavai az ország bíboros-főpapját káromolták. — Hozassa ide Serédi Kon- nersreuthból a csodatévő haja- dont — gúnyolódott. — Ez a csodálatos Neumann Teréz már hat esztendeje nem eszik ételt. Italt se nyel. A szent áldozás ostyáján kívül más nem megy le a torkán. Ilyeneket kellene itt is tenyészteni ... — Ha nem zabálnánk — mondta egy sápadt arcú. szan- dáloslány —, meg lennének beleülve velünk is. EJgy vinnyogó, mdcisapkás férfi felhorkant: — Ne káromold az istent, te, verjen meg a ragya. Maga meg, Adélka, legalább a születésnapján ne nyelveljen. — Igaz, mit járatja a száját? — hallatszott ináén is, onnan is. — Még ráfizet a csúfolko- dásra! Nagy adomány a türelem, a szelíd beletörődés. Sokat kibírták az emberek. A piacokon eldobott káposztalevelet rágtak az éhezők. A népkonyhái koszt áldásában csak az részesülő etet, akinek bejelentett lakása volt. Annyi kilakoltatás követte egymást, hogy a karhatalom nem győzte szusszal. Kihordták a bútorokat a házak elé. A kilakoltatott örülhetett, ha az megfenyegették a háziurat. Ha ki meri rakni ezeket a nyomorultakat, velük gyűlik meg a baja! Mit értek ezzel? A hatóság a háziurak pártján állt. — Kutyának való hideg. Nulla alatt öt fok. Az emberek a homokos ládákban alszanak — mondta egykedvűen a krisztusképű, ügyet se vetve a meg- botránkozókra. — Nézzék meg a transzformátorház ablakát. Egy tűt se lehet ráejteni, úgy tele van vénasszonyokkal. Jó melegek az üvegtáblák. — A kubikosok meg a Teleki térre költöztek. Ott éjszakáznak a zöldségesbódéknál, az eresz alatt — toldotta meg Adél. Szárazon köhögött, s hogy sápadtsága ne látszódjék — tudták róla — Franck kávés papírt ken a képéhez. — Láttam őket az éjjel, talicskájuk mellett horkoltak — mondta. — Suba helyett zsákongyba bújnak a fagy elől. A József utcaiak tájékozottsága hiányos volt. Nem tudták: sok kubikosra éppen ezekben az órákban mosolygott rá a- zerencse, munkát kaptak a Petőfi téri háromemeletes bérház bontásánál. Sürgették a munkát, mert a fővárosnál eldöntötték: Erzsébet királyné kupolás szobrát állítják a ház helyére. A rossz nyelvek azt híresztel- ték, egészen más valami döntötte el a bérház sorsát. Szerintük elfogta a kilátást a papok épületétől. — Csak bontani tudnak, építeni nem — zúgolódtak, akik az előkészületeket látták (Folytatjuk.) ócskás néhány pengőért megvette a cókmókját. Akadtak bátor emberek, akik
