Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-19 / 41. szám
1964 február 19, szerda 3 oldal Helyzetjelentés a mezőgazdasági könyvhónapról Haeyománr lett már népünk művelődésének néhány évé még ismeretlen ünnepe, a mezőgazdasági könyvhónap is. Akkor, amikor még nem enged a föld fagya, még alszik a vetés a hó alatt és kihalt a határ, amikor a legtöbb ideje van a parasztembernek olvasni és tanulni, akkor rendezik meg a mezőgazdasági könyvhónapot: februárban. Évről évre nagyobb sikerrel. A sikernek két oka is van. Egyfelől mind szélesebb körben gyűrűzik a tanulás vágya. Olyanok, akik azelőtt szórakozásból se vettek könyvet a kezükbe, ma tudást, ismereteket akarnak meríteni belőle. Másrészt: mindig jobban, szervezettebben, céltudatosabban dolgozik a könyvterjesztő hálózat is. A mezőgazdasági könyvhónap idei eredményeiről összesített adataink még nincsenek. Még tíz nap van hátra a befejezésig. De az eddigi tapasztalatok biztatók. Egyetlen bepillantás is elég, hogy képet alkothassunk róla. Kiskunfélegyházán a földművesszövetkezet könyvesboltjában kerek 40 ezer forint értékű szakkönyv volt az akció „fegyvertára” a hónap elején. Tízegynéhány ezer forintnyi készlete volt az üzletnek és 25 ezer forint értékű szállítmányt rendelt a MESZÖV-től. Már az első héten befutott rendelések, illetve ígéretek kitettek annyit, mint a tervezett forgalom fele. Az alpári Búzakalász háromezer, a jászszent- lászlói Aranyhomok 1500, a gátéri Aranykalász 1000 forint értékű könyv vásárlására tett ígéretet. A szállítás esedékes: a zárszámadás után. A járás két tucatnyi termelőszövetkezete készült így megalapozni, vagy kibővíteni szakkönyvtárát ebben a hónapban. A bolt ezeken a rendeléseken kívül ellátta valamennyi bizományosát a könyvhónap anyagával, és felkérte a függetlenített művelődésiház-igazgatókat is, hogy segítsenek. Rendezzenek kiállítást, vegyenek át eladásra bizonyos mennyiségű mezőgazdasági szakkönyvet. Amellett hozzáláttak a bolt dolgozói, hogy minden termelő- szövetkezetben beszervezzenek egy bizományost, aki állandó terjesztő maradna a könyvhónap után is. Ezenkívül pedig éltek a már jól bevált módszerrel is, három író—olvasó találkozót rendeztek a járásban. Mindezt a széles körű szervezést csupán az üzlet dolgozói végezték volna? Segítség nélkül nehéz lenne. De Kiskunfélegyházán valóban hathatós támogatást kaptak a mezőgazdasági könyvhónap szervezői. Kovács Ferencné, a könyvesbolt vezetője elmondotta, hogy a járási tanács mező- gazdasági osztályáról értesítették, amikor a zárszámadás ügyében bejöttek a termelőszövetkezetek vezetői. Így ott helyben megbeszélhette velük, hogy tudnak-e, akarnak-e könyvet venni. Maga az osztályvezető is segített a tsz elnököknek válogatni a címjegyzékből. Dr. Laczkó Tibor, a járásivárosi pártbizottság titkára pedig elhivatta az üzletvezetőt egy értekezletre, bemutatta őt a tsz-vezetőknek és felhívta a figyelmüket a mezőgazdasági könyvhónap jelentőségére. Ne restelkedjünk lelkesedni ilyenek hallatán. íme a könyv becsülete Magyarországon 1964-ben! Mégiscsak nagy dolog ez, hogy tekintélyes állású vezetőemberek segítenek a terjesztőknek. Nem úgy fogadják, mint régen az ügynököket, mert tudják, hogy nálunk a könyvkereskedelem dolgozói nem csupán „jó vásárt csapnak”, hanem a kultúrát terjesztik. M. L; Fiatalok a földeken Hétszáz példányban jelent meg „Fiatalok a földeken” címmel a KISZ megyei bizottságának kiadványa, amely megyénk mezőgazdaságában dolgozó ifjúsági munkacsapatok eredményeiről tartalmaz értékelést. Megtalálhatók benne az idei versenyhez szükséges benevezési lapok is. A brossurát a munkacsapatokról szóló színes, fényképekkel illusztrált riportok teszik olvasmányossá. A színes fonalak és a félig kivarrt hímzések most pihennek. A jegyzetelésen a sor. Tű helyett ceruzát forgatnak az asszonyok — a 2 éves megyei díszítőművész-tanfolyam hallgatói — és jegyzetfüzetükben hullámzó fekete sorokká szövik az előadó szavait. A téma közel áll hozzájuk, hiszen dr. Bakkay — Mostanában olyan sok a hamisítvány, az értéktelen utánzat — szólnak közbe innen is. onnan is. — Miről lehet felismerni az eredeti népművészetet? Való-e a modem lakásba népi díszítés? Tulajdonképpen mi az a giccs? A hirtelen felcsapó érdeklődés otthonos, baráti hangulatot Egy csokorra való giccs a kecskeméti piacról. ízléstelen falvédők, silány külsejük a legszebb otthon összképét is tönkreteszi. Ez ellen küzdenek a díszítőművész-tanfolyam hallgatói. Tibomé. a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet tanára népművészeti szakelőadását gyakorlati tanácsokkal egészíti ki. — A díszítés mindig alkalmazkodik ahhoz, amit díszít. Az esztétikus díszítmény szétterülve, síkszerűen tölti ki a felületet, ilyen jellegű a magyar népművészet is. Itt az absztrakció és a stilizálás nem értelmetlenséget, hanem alkotói átformálást jelent. Ez a kalocsai falfestés például — mutatja egy füzet színes ábráját — magasrendű teremtő képzelet eredménye. teremt. Ki hinné, mennyi közérdekű kérdés vetődhet fel és tisztázódhat egy szűkre szabott szakmai előadás keretében, ha a hallgatóságot valóban érdekli az, amivel foglalkoznak. Hát ez a giccs, ez mindenkit érdekel. Hogy árulnak-e giccset. az attól is függ, mit vásárolunk, mit igényelünk, mit keresünk az üzletekben — mondja az előadó. — A jó ízlés kialakítása fontos társadalmi feladat, hiszen a művészetnek tudatformáló hatása van. A környezet, amelyben élünk, kihat minden megnyilvánulásunkra, erkölcsünkre, ma30. Karikás megérkezik Míg Sallai Becsben, Moszkvában. Pokrovszkban dolgozott, Karikás Párizsban élt Virágh Ferenc néven. Szoros kapcsolatot tartott, rendszeresen tárgyalt a „gróffal” — Károlyi Mihály- lyal —, akit levelezésükben — nehogy bajba keverjék — Galambos néven emlegették. Karikás Latos Gábor néven bérelt szobát a Lónyay utca ötvennyolcban az ötödik emelet hármas számú lakásban Ziehn Alfrédné tanítónőnél. A Thék Endre utcában mindig ebéd után láttak munkához. Koszperné már ismerte a szokásukat Amikor leszedte az edényt az asztalról. Gabi és Gyuri bezárkóztak, iratok fölé hajoltak. írtak. Máskor elmerültek papír és levélkötegek tanulmányozásába. Ilyenkor vigyázni kellett, hogy senki ne zavarja őket. Ezúttal nem kezdtek munkához. Vártak valakit. Gabi jó előre megmondta, ha megérkezik, koDoe és azt mondja „Sándor küldött”. Kopogtak. Koszper Lajos nyitót ajtót. Ö érkezett, akire vártak. Nagy volt az öröm. Gabi- nak is, az érkezőnek is könnyes lett a szeme, ölelkeztek, hátba- veregették egymást. Becsben találkoztak utoljára, a Westbahnhoffon és előzőleg egy alkalommal a Metropol-ká- véházban. Az újonnan érkezettet Tibinek szólították. Forradás látszott a homlokán, kardvágás nyoma. Nem lehetett tudni, hogy hol szerezte, itthon-e a harminckilences dandár élén, vagy odakint, amikor Kolcsak és Vrangel ellen verekedett. — .Szerszámlakatos, iparszervező, író és újságíró volt egyszemély- ben Karikás. Most azért jött, hogy átvegye Fürst munkáját. Sebtében asztalhoz ültették, még nem ebédelt. Koszperné látta. ízlett neki az ebéd. — Frissen jobb volt, mint újra melegítve —, mentegetőzött. De Tibi megnyugtatta: — Soha rosszabbat! Még ketten érkeztek késő délután: Pista — Garai Károly — és Bajkai János, a vöröses szőke, tagbaszakadt monori földmunkás. Éjszakába nyúló megbeszélés kezdődött. Pista az apparátusról tájékoztatta a titkárságot. Munkába kezdett néhány új nyomda. Az egyik jól elkonspirált lakásban, Pestújhelyen. Remélhetőleg hosszú életű lesz. A terjesztésben is új emberek csatlakoztak. — Csepelen — mondotta —. Csukróné lakásán, a Templom téren és Sebestyén Géza szabómesternél a Ferenc utca tizenöt alatt van röplap előállítására alkalmas írógép, papíranyag és sokszorosító. Jó terjesztőgárda vár megbízatásra: Csapó László géplakatos, Szigeti Lajos fonó, Gál Béla lakatos ... — Budán a második kerületben a Görgey Artúr utca húszban Kopecsek Margit varrónőnél állítjuk elő a „Kommunista” egy részét — számolt be Pista. — Tőle Pesztalics Emmi viszi el, egy fiatal munkásnő a hatodik kerületbe, ö a Petne- házy utca tizennyolc bében, a földszint tizenháromban lakik. Glotz Kálmán, Hajdókné, a kalocsai Ruzsinkó Mihály és mások a terjesztők. Fürst Sándor vette át a szót. — Az Eötvös kollégiumban egy diákcsoporttal tartunk kapcsolatot — mondta. — A két Oszkó-testvér, Aladár és Gyula tartozik közéjük. Olt Károly, Mód Péter és többen. De veszteségeink is vannak. Terjesztés közben nemrég lebukott néhány fiatal elvtárs. Ágoston Imre nyomdász, Kádár János műszerész, Fenákel Böjti János kocsifényező, Farkas József géplakatos, Kiszeli Lajos mintaasztalos. Sorolhatnám. Aztán itt vannak újabban a tömeges lefogások. A Hársfa utcai tornászok és a szavalókórus tagjai, a Pálma kávéházi szeminárium hallgatói. És egy sor kisdiák, gimnázisták a Barcsay utcából, a Mester utcai Fáy Reálgimnáziumból, a Thököly úti építőipari iskolából, a Mester utcai és az Eötvös utcai középiskolákból, akiket a Kőris utcából a bőripari munkások testedző köréből vittek el... — Erősíteni kell a konspirá- ciós fegyelmet — jegyezte meg Sallai. — Nem győzöm ismételni. És az eddiginél is jobban szemmel kell tartani azokat a frakciósokat. különféle kétes alakokat, aki Két a rendőrség a nyakunkra küld, beépít a szervezetekbe, hogy kézrekerítsék a legjobb ifjúmunkásokat. A végén Baj kai mondott tájékoztatót a munkanélküliek közötti hangulatról. Azt mondta: egyre szemmel láthatóbb, hogy az elégedetlenség előbb-utóbb kirobban. Napról napra elkeseredettebbek a nyomorgó, fa- gyoskodó, hajléktalan emberek, akik esténként megrohanják a téglagyárak meleget árasztó kemencéit, hogy ott a kemény kövön tölthessék az éjszakát, legalább fedél legyen a fejük fölött és ne fázzanak. (Folytatjuk.) gatartásunkra is. Ezért nem mindegy, hogy milyen tárgyak vesznek körül bennünket. Olyanok, amelyek a lakást ízlésesebbé, hangulatosabbá teszik, vagy hazug ízléstelenséget árasztanak — Szörnyűséges falvédők, raf- folt párnák, meg mindenféle ósdi limlomok — nevetnek bosz- szankodva az asszonyok — rég eljárt felettük az idő ... — Persze, vigyázni kell — csendesíti a kedélyeket Bakkay Tiborné — azért fontos a jó ízlés, a hozzáértés, hogy meg tudjuk ítélni: mi illik az otthonunkba? Az említett falvédők nem, de mondjuk nagyanyáink régi kézműves mozsara — ha el is járt felette az idő —; díszére válik a legmodernebb lakásnak is. A népművészeti és iparművészeti alkotások a legkorszerűbb lakásokba is beille- nek, sőt feloldják, harmonikusan egészítik ki a berendezés sima felületéit, nemegyszer geometrikus merevségét. De nem válogatás .nélkül. Használatuk attól függ. hogy milyenek a bútorok. a többi díszítőtárgy, a színösszeállítás — egyszóval az ízlésünktől. — Mi tehát az ízlés? — kérdi valaki és mindjárt válaszol is. — Ami kellemes látványt nyújt, ami tetszik nekem. — Nem biztos — hangzik az ellenvélemény. — Lehet, hogy az másnak nem tetszik. Arról van szó, hogy a valóban értékes tetszik-e neked, vagy az olcsó, felkapott tömegcikk? A vita egyre hevesebb, dr. Nagy Györgyné, a tanfolyam vezetője elégedetten figyeli a beszélgetést. — Célunk nemcsak kézimunkát tanítani — mondja —, hanem nevelni, formálni az asz- szonyok ízlését. A tanfolyam a megyei tanács művelődési osztálya és a megyei nőtanács szervezésében a múlt év őszén kezdődött, a járási szakreferensek és díszítőművész-körvezetők számára. A hallottakat továbbadják járásuk valamennyi körvezetőjének, két év múlva pedig levizsgáznak a tanfolyam anyagából. Minden hónapban itt gyűlnek össze a kecskeméti művészklubban. Megismerkednek a megye és az ország népművészetével nemcsak az előadások révén — elméletben —, hanem gyakorlatban is. Mert a beszélgetés, vita még javában tart, de már előkerülnek a kézimunkák. Eddig az alapöltéseket tanulták, most egy buzsáki könyvborító himzéséhez kezdenek. — Nálunk majdnem minden községben működik díszítőművész-szakkör — meséli öltöge- tés közben Gellért Károly né, a kiskőrösi járás szakreferense. — De valahogy rendezettebbé kellene tenni a munkájukat. Több gondot és figyelmet érdemelnének ezek a szakkörök, hiszen itt nyílna legnagyobb lehetőség a giccs elleni harcra, az ízlés nevelésére. — Népművészet? Izlésnevelés? — kérdi harciasán Barta László- né, a dunavecsei általános iskola gyakorló tanárnője. — Hihetetlen, hogy mennyire keveset törődnek vele. A népi hímzés nincs bent a tantervben, pedig a fúrás-faragáfe mellett nem ártana, ha a lányok nevelése kapna egy kis egyéni színezetet is. Jó az, hogy egy gépet, összetudnak szerelni, de az már kevésbé, hogy egy gombot nem képesek felöltem. A többiek buzgón helyeselnek. Ha a népművészet szeretetét már az iskolában el lehetne sajátítani! Ha eltűnnének a kézi- munkagiccsek, a csúnya és célszerűtlen — porfogó — fodros- rojtos, kutyusos és szarvasos párnák és falvédők. De a díszí- tőművész-rtiozgalom még oly fiatal. Viszont — ha kellő támogatásban részesül — célkitűzéseit valóra tudja váltani... V. Zs ÖLTÖGETÖ ASSZONYOK
