Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-18 / 40. szám

1964. február 18, kedd S. oldal Beszélgetés a filmről Pacsirta KEVÉS magyar filmet vártak Kecskeméten olyan izgalommal, kíváncsisággal, mint a Pacsirta bemutatóját. Érthető. Kosztolá­nyi elbűvölő kisregényének filmváltozata különleges művé­szi élményt ígért, ráadásul a jelenetek legnagyobb részét me­gyénkben forgatták, Baján és Kecskeméten. Tagadhatatlanul jó érzés a filmvásznon újra felfedezni a azért, mert a forgatókönyv író­ja, Huszty Tamás és a rende­ző Ranódy László változtatott az eredeti történeten. Ezzel lát- ványossabbá, mozgalmasabbá vált ugyan a film, de el is tá­volodott Kosztolányi elgondolá­saitól. A regénybeli kisváros eseménytelen szomorúsága alatt parázsló lefojtott szenvedélye­ket a film helyenként sistereg­ve felcsapó tűzoszloppá növeli. Jelenet a filmből. kecskeméti színház szépségét, az őszi verőfényben ragyogó bajai főtér macskaköveit, és gyönyörködni a színészek nagy­szerű játékában, amely kitölti felforrósítja a hitelesen megraj­zolt századeleji kisváros lagy­matag légkörét. Pacsirta, a szí­nészek filmje, elsősorban Tol- nay Klárié, Páger Antalé. Fe­lejthetetlen és találóan megraj­zolt minden -mozdulatuk, arcki­fejezésük, .ahogy szomorú bele­nyugvással viselik sorsukat, majd lányuk távozása után fo­kozatosan felengedve rázzák le magukról Pacsirta elviselhetet­lenül nyomasztó árnyékát, él­vezik régi életük már-már el­felejtett édes ízeit. A Vajkay házaspárt kitűnően alakító Tolnay Klári és Páger Antal mellett kiváló művészek tűntek fel még az epizódszere­pekben is. Nagy Anna Pacsir­tája, megejtően egyszerű játéka — akárcsak a Vajkay házas­páré — hűségesen alkalmazko­dik Kosztolányi szelleméhez, tisztán kelti életre az író el­képzeléseit. SAJNOS, a filmről nem mondható el ugyanez. Nemcsak így lesz a kisvárosi duhajok mulatozásaiból szinte már fé­lelmetes úri-muri, és Vajkay Ákos úri jólneveltséggel álcá­zott önző és kisszerű figurájá­ból a saját osztályából kiáb­ránduló, „pozitív” hős. MINDEZEK ellenére szép, igényes alkotás a Pacsirta, ha nem is adja vissza a regény nyugtalanító légkörét, drámai­ságát, finom lélektani mozza­natait. Talán nem ártott volna, ha a rendező merészebb kézzel nyúl a témához, modernebb eszközöket használ, mint tették azt az Édes Anna alkotói. Mé­lyebb értelmű lehetett volna a Pacsirta és a mai nézőhöz kö- zeállóbb, aktuálisabb. Kárpótlásul kitűnő színé­szeink megformálásában ragyo­gó jellemrajzokat láthatunk a századforduló kisvárosának si­vár és reménytelen világából. A Párducok — Bessenyei Fe­renc, Kiss Ferenc, Darvas Iván, Greguss Zoltán, vagy a többiek: Latinovits Zoltán, Törőcsik Ma­ri, Bara Margit tökéletes alakí­tást nyújtanak. Szépek és han­gulatteremtők Illés György ké­pei. V. ZS. 29. 4 Front Sallai nem járt társaságba, nem volt baráti köre. Ez ekkor­tájt Budapesten, ilyen helyzet­ben. nem is lett volna lehetsé­ges. Pedig nagyon szeretett ba­rátkozni, akkor volt a legbol­dogabb, ha kitárulkozhatott az emberek előtt, s azok is őszin­ték voltak hozzá. Moszkvában, Hamburger Jenő lakásán sok­szor éjszakákon át beszélgetett a házigazdával, Karikás Frici- vel, és egy-két más, szívéhez közelálló emberrel. Vele volt Pallós Margit is, az élettársa. Ezeken a moszkvai beszélgeté­seken sose mulasztották el, hogy rágyújtsanak valamelyik ma­gyar nótára. Csak hangfogóval, persze, hogy a szomszédokat ne zavarják. Kicsinyek voltak még a moszkvai lakások, elég­gé zsúfoltak, nagy tapintattal kellett viselkedniük az embe­reknek egymás iránt. Budapesten idegen, ellenséges világ vette körül Sallait. Egy­szer mégis elment Lukácsék- hoz, a Család utca ötbe. A fia­tal költőt és feleségét Fürst ré­vén ismerte. Kedves, rokon­szenves emberek voltak. Jól­esett velük elbeszélgetni iro­dalomról, művészetről. Ritkán adódott ilyen alkalom az ille­galitás nehéz körülményei kö­zött. De kellett ez is, mint a friss levegő, mint a fény. Sallai újra elhúzta a füg­gönyt. A nagykapu mellett, kes­keny, üveges boltajtó mögött képkeretező szorgoskodott. Rit­kán nyomta le megrendelő a kilincset, későn nyitott, korán zárt. Kihalt volt a Thék Endre utca, havas eső szitált. Még egy látogatást tett Sallai az előző napokban: elment Szabó Ferenchez, a zeneszerző­höz. ö valóban az volt: zene­szerző. Fürst Sándor is ott volt. Egy egész estén át József Atti­láról beszélgettek: milyen em­ber ez a furcsa, fiatal költő, sok-sok ellentmondásos megnyi­latkozásával. Voltak, akik di­csérték, akadtak, akik rosszat beszéltek rá. Sallainak az volt a véleménye: Attila igazi mű­vész, jó elvtárs, a munkásosz­EREDMÉNYEK ÉS GONDOK Az oktatásnak és az is­meretterjesztésének egyaránt nagy gondja, hogy a mezőgaz­daságban dolgozók az oktatási évad kezdete után még hosszú hetekig és az évad befejezése előtt már kora tavasztól el van­nak foglalva. Éppen ezért az ismeretterjesztésnek a három­négy téli hónapot kell kihasz­nálnia, s a különféle oktatási formák foglalkozásait is erre az időre kell sűríteni. Az álta­lános iskolai felnőttoktatásban például a mezőgazdasági dol­gozók részére öthónapos isko­laévet szerveznek, amikor két­szer annyi órát töltenek el tan­teremben a hallgatók, mint a városi osztályokban. Hasonló okokból vezették be a pártoktatásba is a falusi téli tanfolyamok rendszerét. Az ed­digi eredmények fényesen iga­zolták az elképzeléseket. A résztvevők száma sokszorosára nőtt, a hallgatók rendszeresen részt vesznek az előadásokon. •gén jók az eredmények az idei oktatási évben a kiskunfél­egyházi járásban. A kéthetes té­li tanfolyamokat 38 helyen si­került megszervezni, általában 50—60 hallgatóval. A járási pártbizottság nagy figyelmet fordított rá, hogy a tanfolya­mok színvonalasak, érdekesek legyenek. Éppen ezért gondos­kodtak róla, hogy mindenütt felkészült propagandisták tart sák meg az előadásokat. A he­lyi politikai, gazdasági és ta­nácsvezetők támogatásával si­került elérni azt is, hogy a tanfolyamok vezetői nem cse­rélődnek időközben, nincs szük­ség helyettesítésekre, ezzel el­kerülték a kieséseket, fennaka­dásokat és a színvonal csökke­nését. Február közepén tartották meg az egész napos előkészítőt a tanfolyamokat vezető propa­gandisták számára. Ezután feb­ruár végén kezdődnek az első tanfolyamok és e hónap má­sodik felében valamennyi he­lyen befejeződnek. A közgyű­léseket és a közgyűlés előké­szítő akcióit is felhasználták a téli tanfolyamok megszervezé­sére. A tiszaúj falui Tisza Ter­melőszövetkezetben például bri­gádgyűlésen, Jászszentlászlón pedig a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlésén vettek részt a megszervezendő téli tan­folyamok vezetői, így tájéko­zódtak a lehetőségekről és a helyszínen beszélték meg a hall­gatókkal, hogy milyen időpont­ban kezdhetik és tarthatják meg a tanfolyamot. A megoldás tály költője. Szilárdan eltökél­te, hogy megvédi őt azoktól, akik bizalmatlanok voltak irán­ta, akik szektás ridegséggel el­fordultak tőle, hamis, rágal­mazó szólamokkal akarták el­leplezni, hogy „a térdéig sem értek”. Ezt Sallai mondta, na­gyon találóan. Ezen a megbeszélésen hatá­rozták el: pártmegbizatást ad­nak József Attilának, indítson új irodalmi lapot, mert Mad- zsarék Társadalmi Szemlé-je nem pótolja azt az űrt, ami a 100% megszűnése óta tátong. Ez a lap — Madzsaré — jelle­génél fogva nem közölhetett verset, elbeszélést, novellát, a „Forrás” pedig egymaga nem volt képes kielégíteni a szocia­lista irodalomra szomjazó mun­kások — különösen a fiatalok — igényét. Sallai beszélt a költővel. A szemináriumokat szépen leépí­ted, átadod másnak — mondta neki. — A szerkesztői munka­körre nincs nálad rátermettebb, ez most fontosabb minden más­nál. Elhatározták, az új lap címe Front lesz. Attila a megbeszélést követő hetekben lázas lelkesedéssel lá­tott munkához, gyűjtötte az első szám anyagát. Illyés Gyu­az esetek túlnyomó többségében az volt, hogy két hét alatt más­naponként tartják meg az elő­írt hat előadást. Az idei tapasztalatokról Né- medi Imre elvtárssal a járási­városi pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársával be­szélgettünk. Elmondotta, hogy az ellenőrzések során a hallga­tók mindenütt a legjobbakat mondták a tanfolyamokról. Szükségesnek tartják, érdeklőd­nek a nemzetközi helyzet és a helyi politika kérdései iránt. Jó­nak tartják a tájékoztatást, és jövőre is szívesen vesznek részt hasonló oktatásban. Elmondotta azonban az ágit. prop. osztály munkatársa azi is, hogy mind jobban érezhető a szemléltetés hiánya. Filmve­títéssel, diavetítéssel, képekkel, táblákkal nem tudják színeseb­bé tenni egyelőre az előadáso­kat, ehhez a pártoktatásban még nem állnak rendelkezés­re a szükséges eszközök. A színvonal biztosítása és az ér­deklődés felkeltésére egyelőre egyetlen mód van: az előadók gondos kiválogatása. Még egy figyelemre méltó megjegyzést hallottunk Néme- di elvtárstól: zető propagandistának szabad­ságot nem adhatnak erre a célra, semmiféle előírás nem ad rá jogot, úgy mint például a sportolók esetében. A jelenlegi gyakorlat ál­talában az, hogy a munkaügyi osztályok utólagosan kérnek igazolást a pártbizottságtól. Egy minisztertanácsi rendelet azon­ban egyszer s mindenkorra le­venné ezeket a gondokat a pártbizottság munkatársainak és a munkahelyek vezetőinek a válláról is. Rendelkezés konduktív nevelők képzéséről A művelődésügyi miniszter rendeletben szabályozta a rövi­dített nevelőképzéssel kapcsola­tos főbb kérdéseket. A rendel­kezés szerint ilyen jellegű kép­zésben azok vehetnek részt, akik a megszűnt országos mozgás­terápiái intézetben szerzett gya­korlat alapján mozgássérültek nevelőképző és nevelőintézeté­ben konduktor jelölti munka­kört töltenek be. A propagandisták szívesen vállalkoznak a tanfolyamok le­vezetésére, olyan áldozatok árán is, hogy legtöbben közülük ke­rékpárral, motoron, vagy vo­nattal utaznak kétnaponként ki a községekbe. S ott töltik az egész napot. Nemcsak az elő­adást tartják meg, hanem a sze­mináriumot is ők vezetik le. El tudja intézni a pártbi­zottság a vállalatuktól, üze­müktől való kikérésüket is. Ez azonban csak afféle szívesség a vállalatok részéről, rendelet ugyanis nincs rá, hogy a propa­gandistákat kötelesek kiadni. Azt természetesen a pártbizott­ság munkatársai is helyénva­lónak tartják, hogy előzőleg meg kell beszélniük a vállalat­tal: kit nélkülözhetnek. Igen sole felesleges utánjárásba ke­rül azonban és komoly gondo­kat okoz, ha valamelyik propa­gandistára idő közben mégis szüksége van az üzemnek. Gyakran hivatkoznak is rá a vállalatok, hogy nem tudják nélkülözni, hiszen ezek az elv társak többnyire a vállalatnál is felelős beosztásban vannaK. Emellett éppen a rendelet hiá­nya miatt egyik-másik válla­latnál tapasztalható, hogy a ve­zetők félnek egy esetleges el­lenőrzéstől. A tanfolyamot ve­lától, Nagy Lajostól, dr. Schön­stem Sándortól, Gereblyés Lászlótól kapott kéziratot. Az első számba zászlónak szánta a Munkások című versét. ... ígyen készül a világ, ahol a munkásság majd a sötét gyárra világítón kitűzi zászlaját. Ez volt a vers első változa­tának befejezése. Attila később átírta, mert a Front első ki­nyomott számaira lecsapott a rendőrség, elkészült példányait a nyomdából egyenesen a Zrí­nyi utcai főkapitányság pincé­jébe szállította. Fürst Sándor arra készült, hogy hamarosan elutazik. Ber­linbe hívták. Ügy volt, hogy előreláthatólag május elsejére jön vissza. De Budapesten volt már — ezekben a napokban ér­kezett — Frici. Az illegális munka nem is­mert szentimentalizmust. De Sallai nem titkolta meghatott örömét, hogy újra találkozhat, együtt dolgozhat majd Karikás­sal. öt esztendővel idősebb volt nála ez az erőtel jes, széles vállú vasas, magyaros bajuszával, iz­mos vállaival. dús hajfürtjei­vel. Olyan volt, akár egy föld- vömböt tartó Atlasz. (Folytatjuk.) Egy feljelentés tanulságai A z egyik termelőszövetke­zet két szakmunkásta­nulót szerződtetett az ősszel. Mezőgazdasági gépésztanuló­kat. A gyerekek igyekeztek, szor­galmasan dolgozgattak, sze- relgettek, tették, amit mondtak nekik. Hanem feltűnt valakinek, hogy a két tanuló mindig ott van a műhelyben. Nyilvánvaló: nem a lógós fajtából valók. Dehát... ezek sohase mennek iskolába? Milyen szakmunkás lesz belőlük, ha csak sürógni szeretnek, de tanulni nem? Azért fizeti nekik a termelő­szövetkezet a szerződésben ki­kötött összeget, hogy a végén csak segédmunkás legyen be­lőlük?!... J elentették a dolgot a já­rásnak. Nézzenek utána és fegyelmezzék meg a két gyereket. Maguk a vezetők lepődtek mag aztán a legjobban, amikor a járási oktatási felelős kö­zölte velük, hogy a tanulóik­nak nem is kell iskolába jár­niuk. A mezőgazdasági szak­munkástanulók oktatásának rendszere ugyanis nem olyan, mint az ipari tanulóké. Nekik évente nyolc hónapos gyakor­lati időt kell előbb letölteniük, aztán behívják őket háromhó­napos bentlakásos tanfolyamra, ahol megkapják a szükséges elméleti oktatást. Illetve, a be­hívás a lehetőségekhez képest történik, de amikor gyakorlati munkán vannak, nem kell el­méleti oktatásra is járniuk. Ezt bizony a termelőszövet­kezetben nem tudták. a ellemző ez az eset. Jól mutatja, hogy a terme­lőszövetkezetek, ha egyáltalán hajlandók mezőgazdasági szak­munkástanulót szerződtetni többnyire akkor sem tudják hogy milyen vásárt kötöttek. Mi jár a tanulónak, milyen a képzés rendszere, hogyan keli foglalkozniuk vele, mit köve telhetnek tőle? Ez ennek a fel­jelentésnek a legfontosabb ta­nulsága. De azérf. — szolgáljon r qaszul — van még egy. Becsi leiére váljon az említett te\ melöszövetkezet vezetőin-' hogy legalább szemmel tart a tanulóikat. Mert van. n ’> még ennyire se törődnék lük. M. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents