Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-15 / 38. szám
I t904. február 15, szombat 3. oldal Törődjenek többet velük Építő szóval A Dtagvpandúr sziget felől messzehangzó kopácsolás jelzi, hogy télen sem pihennek a bajai hajójavítók. A Budapesti Kavicskotró és Folyamszabályozó Vállalat hajójavító részlegéhez a Sugovica jegébe ékelt pontonokon át vezet az út. Ide vontatták javításra a környékbeli dunai hajóállomások stégjeit. Horváth János, az esztergályosok csoportvezetője éppen esti iskolába igyekezett. Futólag megmutatta az öt esztergapadból és három fúrógépből álló gépparkot, amelyből négy gépjét nemrég kaptak. Az üzemkorszerűsítés , felett érzett öröm azonban nem sokáig tartott. A lakatosműhelyben már mintha évtizedekkel ezelőtt megállt volna az idő. Csupán egy ósdi Viktória lemezvágó olló állt a műhely közepén. 0— A lyukasztórész már teljesen tönkrement — mutatta Stenger László, a hajólakatosok csoportvezetője. — A lemezvágó olló is kotyog. Ma délelőtt újabb repedés keletkezett a gépjen. s attól tartunk, nemsokára szétesik. Az öreg lemezvágón kívül szerszámaink csupán feszítővasakból és kalapácsokból állnak. Eisősorban is egy présgépre lenne leginkább szükségünk. Nézze például azt a nyolcméteres most készült vascsónakot. Kulisáty Antal és Hajós Imre, a két lakatos teljes napon át kalapálta, hogy megfelelő szögbe hajlítsa a peremszegélyt. Hidraulikus vagy golyós préssel ez a munka csak percekig tartott volna. Egy présgépre egyébként annál is inkább szükség lenne, mert idei tervünkbe többek között két darab 30 személyes tanyahajó, egy 6x10 méteres elevátor, valamint többlemezes úszótest elkészítése szerepel. — Vannak itt más hibák is — kapcsolódtak a beszélgetésbe a hajólakatosok. — Az utóbbi hónapokban növekedett munkáslétszámunk, de Kovács Károly, Grünfelder Vendel. Szőke Árpád és még többen a mai naA keceli növényvédők RENDEZETT sorú, körülkerített gyümölcsös — legalább is termő — még nincs Kecel határában. Annál több azonban a szőlős parcellák közepén itt is, ott is szétszórtan terpeszkedő gyümölcsfa. Ha összeszámlálnák, százezernél is több lenne. Csupán a Kinizsi Szakszövetkezet területén majdnem 30 ezer fa hoz évről évre termést. De még milyen termést! Tavaly például 85 vagon gyümölcsöt adtak át a felvásárlóknak a szakszövetkezet gazdái. Különösen jól fizetett a cseresznye, meg a meggy. Az utóbbi mennyiségének a háromnegyed része megfelelt az export követelményeinek. Hasonlóan volt ez a másik négy szakszövetkezetben is. Olyannyira, hogy a MÉK külön felárral „premizálta” a keceli meggyet. Azóta ha a járásban — de a megyében is — szó esik a növényvédelemről, a keceli földművesszövetkezet növényvédő brigádjai nem maradnak emlí- tetlenül. Igen derekas munkát végeztek. Főleg nekik köszönhetők az eredmények. Ki is számították a MESZÖV-nél, hogy a mindenféle növényi és állati kártevők irtása 160 ezer forintba került Kecelen, ezzel szemben azonban 800 ezer forint többlethaszonra tettek szert. DR. SZŐKE János, a Kinizsi Szakszövetkezet elnöke tájékoztat bennünket, hogy a MÉK előlegezte a növényvédő szert, amelynek árát a gyümölcs átvételekor vonta le. A növényvédőbrigádot ők maguk szervezték meg a csoport gazdáinak soraiból. Közülük legalább tízen állandóan a permetezéssel .foglalatoskodtak. De ha szükség volt rá, számukat megháromszorozták, megnégyszerezték. A növényvédelemből még azok a gazdák is kivették részüké*, akik egyébként nem vállaltak közös munkát. — EZT AZ idén is így akarjuk megszervezni — mondja az elnök. — Figyelembe vesszük, hogy a növényvédelemben a minőségi munka a legfontosabb. Mindig újabb, hatásosabb szerek kerülnek forgalomba, s a védekezés módszerei is fejlődnek. Mindezek megismertetésére jól kihasználtuk a telet. Már eddig is több ismertető előadást tartottunk a gazdáknak. VAN MÉG egy követendően okos kezdeményezés is a szak- szövetkezetben. A gazdák részére már tavaly is olcsóbban adták a mészkénlevet, mint a földművesszövetkezet. Az idén pedig térítés nélkül juttatják nekik. Megéri ez a gazdaságnak, hiszen a többlethozam révén ugyanis megtérül a befektetés. H. D. * Műbőrkabátok exoortra A Kiskunfélegyházi Műanyagfeldolgozóipjarí Vállalat január elején kezdte meg a MODEX megrendelésére különböző színekben a műbőrkabátok gyártását, amelyek eddig a Szegedi Ruhagyárban készültek. Az első rendelés háromezer darabra szólt, azóta közben újabb húszezer darab műbőrkabátot igényelt a kül- kereskedelefti. Az üzem munkásnői alig egy hónap alatt jól megtanulták a különleges munkagépek kezelését. Képünkön Sallad Tibomé nagyfrekvenciás elektromos hegesztővel „varrja” össze a leszabott műbőrdarabokat Zsibrita István művezető pedig gondosan ellenőrzi az exportra készülő áru minőségét pig sem kapjtak m jnkaruhát. Az is jó lenne, ha reggel munkakezdéskor már égne a tűz a kályhákban, ugyanúgy mint az irodákban. — Ne higgye, hogy csak panaszkodni tudunk — hangoztatta Stenger László csopjortvezető. — Tavalyi tervünket 110 százalékra teljesítettük. „Építő” lakatosbrigádunk, valamint a szomszédos „Petőfi” esztergályos brigád a múlt év április 4-én elnyerte a Szocialista brigád címet. A munkát akadályozó hibákat csak azért említjük, mert továbbra is szeretnénk eredményesen dolgozni, s kiérdemelni a megtisztelő címet. Sokan vagyunk itt 10—14 éves gyakorlattal rendelkező hajólakatosok. Magunk is tudnánk néhány nehéz munkát megkönnyítő és termelékenységet emelő egyszerű gépjeket, berendezéseket készíteni, de nem kapunk rá engedélyt. A telepről távozóban népes hajójavító munkáscsopjort- tal találkoztam. Elmondták, hogy az elmúlt években sok gazdája volt a bajai telepnek. Tartoztak már a helyi tanácshoz, a DE- TERT-hez és a MAHART-hoz is. Vezetőik sűrűn meglátogatták a telepet és megállapították a hiányosságokat. Intézkedéseikből azonban csak két eszterga- és két fúrógépre telt. Már pedig az idei tervükben szereplő tanyahajó, elevátor és egyéb úszótestek elkészítése, valamint a vízi közlekedésre háruló mind nagyobb feladatok zavartalan végrehajtásának — a hajójavítók munkája által történő biztosítása — nagy feladatokat ró rájuk. Tari Sándor Egyik termelőszövetkezetünk zárszámadó közgyűlésének elnöki beszámolójában a tavalyi eredményeken kívül szó esett a közös gazdálkodásban elkövetett hibákról is. Nem volt hiány a hozzászólásokban sem. Néhányan azonban — hogy így mondjuk — agyba-főbe cse- pülték az előző elnököt, aki még az elmúlt év közepjén lemondott tisztéről, mivel belátta, hogy nem rendelkezik a nagyüzemi gazdaság irányításához szükséges képjességekkel. Akkor értékelték ténykedését, rámutattak hibáira, úgy látszott, lezáródott végleg ez a sajnálatos ügy. A zárszámadó közgyűlésen kétségtelenül jogos és helyes az első félév vezetésének a hibáit újból „elővenni”, hiszen a zárszámadás az egész esztendei közös tevékenység leglényegesebb piozitívumai mellett a negatívumok összegezése is. Ám vigyázni kell a mértékre! Egy-egy hiba mértéktelen felnagyítása ferde vágányra tereli a szövetkezeti gazdák, meg az egész község véleményét is, aminek az issza meg a levét, akinek a személyéhez legközvetlenebbül kapcsolódik a kifogásolt cselekmény. Mint történt a szóban forgó esetben is. A volt elnök, aki becsületes ember (idejében ás önként történt lemondása is azt bizonyítja), kitűnően gazdálkodott egyéni korában, s községében a mezőgazdaság átszervezése során az elsők között lépett a tsz-be, most az „egyedül hibás” Káin-bélyeggel áll szőkébb körében. Pedig tálán nem is volt bűne. Ha igen — megbűnhődött érte. Ketten-hárman azonban még mindig őt okolják azért, mert az eredmények nem lettek jobbak. Olyan támadás ez már, ami nem a vezetése alatt előfordult hibák, hanem a személye ellen irányul. Hogyan is mondta annak idején Kádár elvtárs? Ne az embert üssük, hanem a hibáit! A mi esetünkben a hibákat már „agyonverték” —, mi szükség hát arra, hogy az embert tovább üssék?! Ha az előbb említett esetben a felszólalók bírálatát megelőzte volna önbírálatuk, vagyis annak mérlegelése, hogy korábban mi- képpjen segítették, s egyáltalán segítették-e az elnököt a vezetésben, avégett hogy ne kövessen el hibát, akkor nyilván csökkentették volna mostani „kirohanásuk” hevét. Akkor bizonyára megszívlelendő — épít# — lenne szavuk. Így azonban annak a tanulságnak a levonására adtak okot, hogy vannak még községeinkben, szövetkezeti gazdaságainkban, akik a véleménynyilvánítás jogát esetleges egyéni sérelmeik megtorlására használják. S talán nem alaptalan a gyanú, hogy mások befeketítésével a saját hibáikat igyekszenek elkendőzni. Az ilyen intrikusok könnyen megmérgezhetik egy közösség hangulatát, fel kell hát lépni ellenük. Maguk, a közösség tagjai, példánknál maradva: a szövetkezet gazdái, elsősorban a bírálat-önbírálat módszeréhez jobban értő kommunisták' vegyék védelmükbe a sárbatiport előző elnököt, „bírálóit” pedig győzzék meg magatartásuk helytelenségéről, de szintén — építő szóval. T. I. 4 legjobbak kosul... Tagjelöltfelvétel a kecskeméti üzemek pártszervezeteiben A pártalapjszervezetek létszámának növelése nem történhet mindenáron, nem mehet a minőség rovására. Ezt tartotta szem előtt a kecskeméti városi pártbizottság, amikor másfél évvel ezelőtt úgy határozott, az eddigieknél következetesebben kell érvényesíteni azt a jól ismert elvet, hogy az üzemi alapjszervezetekben tagjelölteket elsősorban a legkiválóbb munkások, a termelésben legjobban helytállók közül kell felvenni. Gondoskodni kell arról, hogy egészséges arányban növekedjen a pártszervezetekben a fiatalok és a nők aránya. Egyre több új üzem létesül ugyanis a városban — a régieket is bővítik — s mind nagyobb számban kerülnek fiatalok és nők a termelésbe. A határozat után Az elmúlt évi tagjelölt-felvételről készült statisztikából első látásra arra lehet következtetni, hogy az üzemi pártszer- vezetek igyekeztek a pártbizottság határozatát végrehajtani. A városi alapjszervezetekben felvett 146 tagjelöltből 77-et az ipari üzemek vettek fel, s ezek közül 49 munkás. Nyolc mérnök és technikus lépjett be a pártba, a tagjelöltek 87 százaléka negyven, 22 százaléka pedig huszonnégy éven aluli. Ha azonban tovább elemezzük Kecskemét üzemi pártszervezeteinek tagjelöltfelvételéről készült kimutatását, az összkép jelentősen módosul. Míg ugyanis 1962-ben a városban felvett tagjelöltek közül a munkások aránya 51 százalék volt, tavaly ez 33,5 százalékra csökkent. Kevés az egy alapszervezetre jutó munkástagjelöltek száma, hiszen Kecskeméten a 49 munkást 32 üzemi pártszervezet vette fel, s átlagban még két felvétel sem jut egy-egy alapszervezetre. Még tovább romlik az arány a többi üzemek rovására, ha tekintetbe vesszük, hogy egyedül az ÉM Fémmunkás és Épületlakatosipjari Vállalat kecskeméti gyáregységének pártszervezete tavaly húsz tagjelöltet vett fel. Jó módszer A tagjelöltfelvétel legjobban a konzervgyárban alakult ki. Itt a pjártcsopjortok kapták azt a feladatot, hogy foglalkozzanak a munkásokkal, figyeljék termelésben való helytállásukat, pjolitikai fejlődésüket, s válaszszák ki azokat, akik leginkább alkalmassá váltak a párttagság- ra. Az I-es telepien Borús János pártcsopjortja három, a II-es telepjen Majorosi Sándomé pártcsopjortja négy munkást javasolt a pártba yaló felvételre. A tagjelöltek kiválogatásának ez a módja azért a legcélravezetőbb, mert a pártcsopjort tagjai maguk is közvetlenül részt vesznek a termelésben, nap mint nap együtt vannak azokkal, akiket a pártba felvételre ajánlanak. Ily módom lehetőségük van arra, hogy a tagjelölt- ségi idő alatt is tovább foglalkozzanak az általuk javasolt személyekkel. Az I-es telepjen pjélduál a TMK-műhely "párt- csoportja észrevette, hogy az egyik tagjelölt kommunistához méltatlanul viselkedik. Figyelmeztették, segítettek hibáinak kijavításában, s féléves tagje- löltségi idő meghosszabbítás után teljesen megváltozott. Ekkor már nem volt akadálya annak, hogy felvegyék a párttagok sorába. A másik véglet A Lakatosipiari Vállalat párt- csoportjai már nem foglalkoztak ilyen behatóan a tagjelöltfelvétellel. Már pedig a párttagságra legméltóbbak kiválogatása gondos politikai nevelőmunkát igényel. A másik véglet az, hogy olyan üzemeknél is, mint a ZIM Kecskeméti Gyáregysége, a Earnevál, az ÉM Bács megyei Állam: Építőipari Vállalat, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat — alig vettek fel tag- jelöteket. A megyeszékhely 11 üzemében pjedig — többek között a Cipőgyárban, a Vízmű Vállalatnál, a Hűtőipari Vállalatnál, a Rádiótechnikai Gyárban — egyáltalán nem gyarapították az utóbbi időben a pártszervezet taglétszámát. Ügy véljük, ez nem is any- nyira a jó kiválogatásra való törekvésből, mint inkább abból fakad, hogy egyszer "en elhanyagolták a pártépítést. Már pedig a városi pjártbizottság határozatának nem ez volt a célja. A tagjelöltekkel szemben támasztott követelményeket természetesen továbbra sem lehet csökkenteni, hiszen a párt csakis akkor erősödik, ha a munkás- osztály ügyéhez bű, a szocializmus építését tettekkel támogató, a termelésben élen járó munkásokkal, műszaki értelmiségiekkel gyarapítják a tagságot. Mindemellett tekintetbe kell venni azt is, hogy a város ipara gyors ütemben fejlődik, az üzemekben foglalkoztatottak lét száma állandóan nő, tehát s tavalyihoz hasonló visszaeső tehát az üzemi tagjelöltfelvételben mindenképpen indokolatlan és veszélyes jelenség. Nagy Ottó
