Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

fm. feürnär 2, vasárnap

». olAat

Gáz, gáx9 gáz!

Sok a „bába”, veszélyben a „gyerek"

Naponta százan telefonon, kétszázan pedig személyesen — cipelve az üres gázpalackot — keresik fel Kecskeméten az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat gázlerakatát. Az ott dolgozók udvariasan, de félreérthetetlenül adják meg az érdeklődőknek és a cserélni szándékozóknak a választ: „Nincs gáz, s nem is tudjuk, mikor érkezik. Tessék holnap érdeklődni.” S a vásárló, a gázpalack-tulajdonos — aki bízott az ellátás zavartalanságában, s egyéb főzőeszközén túladott — vagy maga, vagy felesége munka-, esetleg pihenőidejéből áldoz fel értékes órákat, de gázt így sem kap.

Miért nem folyamatos az ellátás?

Nem könnyű kinyomozni, miért nincs gáz. Mi végigjártuk ezt a fáradságos utat. A gázlerakat vezetője. Kerekes Dezső, így nyilatkozott: „December 18-tól kezdődően nem folyamatos a gázellátás, kevesebbet kapunk a szükségesnél. Január 11-ig felvett rendelésekből még hétszáz fogyasztót nem tudtunk ellátni, azóta újabb kétezer igény érkezett.” A következő utunk a megyei tanács kereskedelmi osztály vezetőjéhez, Gerőcs Istvánhoz vezetett. „A jelenlegi helyzet a nagyobb fogyasztásból is származik — mondotta. — 1963 decemberében száz fogyasztóra 85 cserepalack jutott. Ehhez még hozzá kell tennem, a múlt év decemberében másfélszer több gáz érkezett, mint az azt megelőző

A közelmúltban népes csoport verődött ősszé Kecskeméten, a Bethlen körúton épülő autóbuszpályaudvar előtt és nagy érdeklődéssel figyelte az ott levő rendőröket, az ügyészt, a nyomozókat és a fényképezést. A fentieken kívül ott volt még három fiatalember is, akikkel „eljátszatták” azt a bűncselekményt, amelyet az elmúlt évben követett el Gábor Antal.

A huszonkilenc éves fiatalembernek nem ez volt az első összeütközése a törvényekkel, már négy esetben volt büntetve. Ez a cselekménye azonban mindegyik közül a legsúlyosabb, hiszen Gábor Antal emberölés bűntettének kísérletével vádolva került a büntetőtanács elé. A tárgyaláson megjelent a sértett is, sápadt arcán még mindig meglátszik a vérveszteség. Miklós Ferencnek hívják és Kecskeméten, a Va- csihegy 199. szám alatt lakik. A vádlottak padján ülő Gábor szintén kecskeméti, lakása a Malomház utca 22. számú házban van. A személyi adatok felvétele után a bíróság kihallgatja a feleket, majd a tanúk vallomásaira kerül sor.

Az hamarosan kiderül, hogy féltékenykedésből történt a bűncselekmény. De próbáljuk összefoglalni a tárgyalóteremben elhangzottakat.

A múlt év nyarán Gábor Antalnak a bátyja börtönbüntetését töltötte, s élettársa, P. Lajosné, náluk tartózkodott. Gábornak gyanúja támadt, hogy amíg bátyja börtönben van, addig élettársa Miklós Ferenccel tart fent kapcsolatot. Ezt a gyanúját nem is titkolta, többször felelősségre vonta P. Lajos nét és Miklós Ferencet is. Követelte tőlük, hogy mondják meg az igazat. Ez ismétlődött meg akkor is, amikor a múlt

év hasonló időszakában, igaz, ugyanennyit növekedett az új fogyasztók száma is. A nagy hideg miatt pedig szintén emelkedett a gázfogyasztás.”

Ezért aztán szinte nap mint nap jártak, telefonáltak az ÁFOR-központba. December 29-én levélben kértek sürgős intézkedést, s január 2-án Szabó József, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat igazgató- helyettese ígéretet is kapott: Január 13-ától kezdődően naponta 250 töltött gázpalackot, valamint kétezres tartalékkészletet biztosítanak a megye részére. A terven felül 900 palack meg is érkezett, de a szokványos 250-es mennyiséget nem szállították.

Szerencsénk volt, mert Gerőcs elvtársnál jártunkkor érkezett egy távirat az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől: biztosítanak naponta 600 palack gázt Űj udvarról — az ország másik széléről —, de szállítási gondok miatt ezt az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat gépkocsival szállítsa el. Reméljük, ez talán segít valamit, s ha a tröszt szava igaznak bizonyul — volt, amikor kereskedelmi szerveink csalatkoztak az ígéretekben —, egy hót múlva megoldódik a folyamatos ellátás.

Lánc, lánc, vállalati lánc...

S ha már a folyamatos ellátásnál .tartunk, említsünk meg egy másik, ehhez kapcsolódó, de sokkal zavarosabb ügyet. Á gázt az ÁFOR a<2ja el az Iparévben a két fiatalember találkozott Kecskeméten, a Bethlen körúton. Gábor ekkor már támadólag lépett fel Miklóssal szemben; megállította, elővette nyitott zsebkését és a másik felé tartva követelte, hogy mondja meg az igazat, ismerje be, hogy viszonya van P. La- josnéval. Miklós tagadta ezt és el akart menni. Gábor azonban utána ment, megragadta és du- lokadni kezdtek. A megtámadott fiatalember védekezni próbált, de a következő pillanatban Gábor Antal olyan erővel szúrta hasba, hogy összeesett. A járókelők találtak rá, akik értesítették a mentőt, és a kórházba szállították a szerencsétlen embert. Sok munkájukba került az orvosoknak, amíg sikerült elérni, hogy életben maradjon.

A tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy Gábor Antal korábbi bűncselekményeit is ital hatása alatt követte el és általában a szeszes ital fogyasztása játszott szerepet cselekményei elkövetésénél. Mivel azonban nem volt alkoholista, csupán kismértékben ivott, nem kötelezte a bíróság elvonókúrára.

A kecskeméti megyei bíróság szándékos emberölés bűntettének a kísérlete miatt hatévi szabadságvesztés-büntetésre ítélte Gábor Antalt, és a közügyek gyakorlásától háromévi időtartamra eltiltotta. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként vette figyelembe a büntetőtanács a vádlott büntetett előéletét és azt, hogy az utóbbi időben az Ilyen bűn- cselekményeik eléggé elszaporodtak. Az ítélet még nem emelkedett jogerőre, mert az ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbezést.

Dr. O. F.

cikk-kiskereskedelmi Vállalatnak. A fogyasztó nála rendeli meg, de a kiszállítást a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat intézi. S hogy teljes legyen a kör, a gázkészülékeket — rezsó, tűzhely — a Bajai Gázmű szerviz- állomása javítja. Hogyan fest ez a gyakorlatban? A fogyasztó, ahol a család minden egyes tagja dolgozik, gázt rendel. Miután a szolgáltató vállalatnál fél nyolctól fél ötig tart a munkaidő, vagy megkapja a gázpalackot — szívesség a szomszédtól, a házfelügyelőtől —, vagy nem. Igaz, a régi időszakhoz viszonyítva — amikor alkalmi munkások, ha kellett vasárnap, későn este vagy korán reggel 10 forintért hordták a palackot — egy forinttal olcsóbb a szállítás.

A javítás sem egyszerű — nem is beszélve a könyvelésről —, mert az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál kell bejelenteni, s a Bajai Gázmű hat szerelője közül — akiknek a megye kétharmadát kell átfogniuk — aligha lehet valakit megtalálni. Jellemző a javításra. hogy január 20-ig 70 javítást. sok száz, kötelez» évi ellenőrzést, s jelentős számú új bekapcsolást kellett elvégezniük. A szolgáltató vállalatnak nyilván nem kifizetődő a szállítás, hiszen havonta két gépkocsival és kerékpárosokkal, a jó ellátást figyelejnbe véve, 2200 palackot tudnak kicserélni, s a 12 500 forint „nyereségből” csak üzemanyag, javítás címén 5700 forintot költenek, nem beszélve a rezsiköltségekről.

A megoldás adva van

Gázellátás, szállítás, javítás, kiutalás, értékesítés. Ahány tevékenység, annyi vállalat, intézmény. Sok a „bába”, s ezért veszélyben a „gyermek”, a fogyasztó érdeke. Nem lehetne egyszerűbben? De igen. Menynyivel egyszerűbb, s tegyük hozzá, gazdaságosabb volna a következő megoldás: az ÄFOR- nak teljesen mindegy, hogy melyik közbeeső szervnek — a kiskereskedelemnek, vagy más vállalatnak — adja értékesítésre a gázt. — A megye, a fogyasztó szempontjából azonban már nem közömbös, ki értékesíti, javítja, szállítja ezt a fontos cikket. Több kereskedelmi és vállalati szakember véleménye, de a logika is azt kívánja, hogy a gázügy e^y kézben összpontosuljon. Az értékesítés nyereséges, a szállítás és a javítás kevésbé. Ha egy, a Bajai Gázmű kezébe adnák ezt az összevont tevékenységet, nem volna nehéz az egész gázellátást, szállítást, javítást jobbá, panaszmentessé, s talán nyereségessé tenni.

S ehhez kapcsolódik az ellátás jelenlegi helyzete is. A nyereségből esetleg az ehhez adott — ÁFOR, tanácsi — beruházásokból a megyeszékhelyen létrehozható volna egy bontóállomás, amely lerövidítené a cseretelepek közötti szállítási távolságot, s ezzel kiküszöbölné az évek óta jelentkező kéthónapos gázhiányt. Ezek csupán javaslatok, de a jelenlegi kecskeméti 7000, s a megyében ebben az évben új bekapcsolásra váró 5000 gázfogyasztó folyamatos ellátása szükségessé teszi ennek az áldatlan helyzetnek mielőbbi, sürgős megszüntetését.

Gémes Gábor

A tárgyalóterembőlt

Hat évre ítélték a bicskázót

Prémium

Egyszerű emberek tanyáztak, csendes, vacsora utáni beszélgetés folyt. Szó esett a gázellátástól kezdve a tyúk áráig mindenről, ami szürke hétköznapjainkban közelről érint bennünket. „Hát maguk hogy vannak?” — kérdezte a háziasszony a szomszédot, aki vállalati ellenőr és igen sokat utazik, mert szinte egy országrészre szól a munkaterülete. Sokszor hajnalban indul és éjfél után érkezik haza a vonattal, hogy pár óra múltán megint útra keljen. „Van elég probléma — felelt ez alkalommal a kérdésre úgy általában —. s bár tevékenységéről nem szokott nyilatkozni, ezúttal kissé kesernyésen folytatta. — Csak ne mindig úgy olvasnám az újságba, hogy ilyen jó a tervteljesítés, ennyivel meg annyival több áru készült... Ez igaz, de ha nem írják meg. milyen áron és hogyan kerülnek azok például az én szakmámban a fogyasztókhoz. becsapjuk magunkat ... Én tudom. Minden nap kész árukat ellenőrzők, megfelelnek-e a követelményeknek A napokban egy új intézmény berendezéseinek felülvizsgálatára hívtak ki. — Nemrég adták át a bútorokat, de jó részük már most használhatatlan. A szekrények oldalai kipúposodtak, más darabokon szét jöttek az illesztések; szégyen a gyártó vállalatra ...”

Nosza rátromfoltak jócskán a hallgatók. Az ellenőr belejött. Annyira, hogy hirtelen erre a túlzott kijelentésre ragadtatta magát: „A prémiumhajszolás az oka mindennek. Nézné meg az eredményt, aki kitalálta ... A munkások csak hajtanak, hajtanak, hogy többet adjanak a tervezettnél, mert így lesz prémium és év végén nyereségrészesedés. De hogyan készítik sok esetben például X.-üzemben a bútort? . Olyan faanyagból, amelyről ” ők is, vezetőik is tudják, hogy még nem alkalmas feldolgozásra. Nincs jól kiszárítva, deformálódni fog esetleg még gyártás közben is. Mert nyilvánvaló,a tervét mindenki teljesíteni akarja. Az is, aki kivágta a fát. azok is. akik felfűrészelték, meg akik diszponálták, szállították, s ott is iparkodtak ahol szárítani kellett, mert őket sürgették: „Anyagot! Anyagot!” A bútorok elkészülnek, a tervvel látszólag nincs baj, de mikor átadásra-átvételre kerül a sor, öljük egymást. Én nem vagyok hajlandó átvenni, ők méltatlankodnak. idegeskednek. követelőznek, verik az az. asztalt, hogy az árut legyártották, nincs jogom visz- szadobni. Pedig ők is tudják, mint én, hogy a szárítás felületességéből következő hibák nemsokára kiütköznek a dolgozónál, aki a portékát megveszi. Csapjam be én a vásárlókat azzal, hogy a selej- tet átengedjem? Természetesen nem általános jelenség ez a mi szakmánkban sem. de sok olyan hiba van, aminek az okát a prémiumban kereshetjük. Inkább a jó munkát fizetnék meg jobban ...”

„Az ám. a fene azt a prémiumot! — kontrázott ezután egy, vendéglátóiparban dolgozó pénztárosnő. — Csak a haragot csinálják vele, mikor ilyeneket mondanak: „Mit reklamálsz, hogy te is dolgozol úgy. mint a másik? Jól van, de ő a múltkor nem kapott prémiumot. Most te maradtál ki.” ... .Vagy érdemre adják a jutalmat, vagy akkor ne is adjanak, ha „beosztják”.

Mert mivel is fejezte be a mi ellenőrünk? Azzal, hogy — „Inkább a jó munkát fizetnék meg jobban.” Itt álljunk meg egy szóra. A prémiummal, jutalmazással nem ezt tesszük? Nem azoknak jár ez. akik másoknál, az átlagos becsületes teljesítményt nyújtó dolgozóknál kiválóbbak, kiemelkedőbb eredményeket mutatnak fel? Dehogynem — felelnék ők — csakhogy ezen a szép köntösön, a premizálás nagyszerű elvén — a gyakorlatban csúnya lyukak vannak, több esetben rossz munkát is takar a prémium. Aztán jön az asztalosipari ellenőr az érveivel: „Megcsinálta a munkás a szekrényt?” Meg. Többet is a tervelőírásnál. Érdemel prémiumot? Objektíve igen, hiszen kifogástalanul összeállította a bútort. Pedig belül őt is bántja, hogy a szép, jó munkát olyan anyagra pazarolta, ami meg fogja szégyeníteni az előállítót.

Az üzem teljesítette célkitűzéseit? Igen. Még túl is szárnyalta azokat. Minden bizonynyal jól szervezték a munkát a vezetők, méltán kapnak prémiumot. ök nem tudják vajon, hogy az áruk egy része nem megfelelően szárított faanyagból van? Hogy baj lesz velük később? Jó szakemberek, ezzel — magukban — tisztában voltak. Hát akkor? Mit tehettek — mondanák —, ha nem volt idő a rendes kiszárításra. mert egész éven át hullámzott az anyagellátás, s kaptak rajta, ha valami jött? Sürgette őket a terv. a kereskedelem, a központ: Kell az áru, anyagot kaptak, kifogás nincs!

Meddig kellene visszamenni a szálakon, hogy pontosan megállapítsuk, hol vettek még fel prémiumot tervteljesítésért, míg mondjuk az erdőből a vásárlóig bútorrá formálódott a fa? Hol fordult elő az első mulasztás, amit nem fedtek fel — a tervezésnél, szállításnál? — és a rosszat jónak minősítve premizálták, és azontúl a hiba ment háztól házig, míg végül kiütközött — példánk esetében az intézmény szobáiban? Vagy a cipőnél, kesztyűnél a dolgozó otthonában. Tehát mindenképpen a fogyasztónál, aki se- lejtet kapott a pénzéért.

De miért „haragszik” az egyszerű ember, a lelkiismeretes munkás a prémiumra — ilyenkor? Mert ő a zsebén nagyon megérzi, mit jelent az érdemtelenül kifizetett jutalom. (Minél teltebb valakinek az erszénye, annál hajlamosabb a „megértő” elnézésre.) Mi lesz majd az intézmény rossz bútorai miatt induló jogi eljárások következménye? A vállalat harcol, míg csak valamit is lefaraghat a kártérítési összegből, aztán a pénzt majd globálisan megfizeti az üzem. S akkor sokan örülnek, hogy a felelősség elmosódott. Év végén — természetesen — szintén „globálisan” szisszennek fel a megcsappant nyereségrészesedés miatt.

Nem a prémiumot kell tehát szidni, hanem azt. aki rossz munkáért hajlandó jutalmat felvenni, s azt — elsősorban is azt! — kell erszénybe vágóan megleckéztetni, aki selejtért. elfuserált tervekért, helytelen intézkedésekért jutalmat merészel kifizetni. Azt is, aki a „havernak”, hízelgőnek, a szebb kartársnőnek szívesebben javasol prémiumot a gyenge teljesítményért, mint azoknak, akik méltán rászolgáltak, de talán „sokat jár a szájuk”, azaz bátran bírálnak. Azt is, aki azzal járatja le a premizálás nemes célját, hogy a munka mennyiségét, minőségét figyelmen Kívül hagyva azokat jutalmazza, akik .„legutóbb kimaradtak”.

Tóth István