Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-15 / 11. szám

1964. január 15, szerda 5. oldal Beszélgetés a filmről Boccaccio 70 NÉGY KITŰNŐ olasz film­rendező — Fellini, de Sica, Vis­conti és Monicelli — neve fém­jelzi a boccaccói hangvételű, de ízig-vérig mai. a kapitalista tár­sadalom életformáját kíméletle­nül pellengérre állító kétrészes film négy különböző történetét. Mint ahogy a Dekameron bor­sos humora, pajzánsága mögött is a reneszánsz életöröm elé ne­vetséges tilalomfát állító társa­dalom ironikus — néhol kemé­nyebb — bírálata húzódik meg, úgy a Boccaccio 70-ben is a fű­dagabb, mégis félreérthetetlenül annak a társadalomnak erkölcsi csődjét hirdeti, amelyben a val­lási dogmákon kívül a pénzte­lenség is az ember boldogságá­nak útjába áll és a nőt adás­vétel tárgyává alacsonyítja le. Hasonló mondanivalóval a gazdagok világába vezet el Vis­conti filmje A munka, amely a kikapós olasz főúr és a pén­zén élősködő férjen eredeti mó­don bosszút álló milliomos lány érdekházasságának története. A kitűnő művészi érzékkel felépí­A Fellini által rendezett dr. Antonio megkísérlése című történet egyik jelenete. szeres, csiklandós történetek látványos felszíne magvas mon­danivalót, éles kritikát takar. Az első történetet Fellini ren­dezte és a dr. Antonio megkí­sérlése kaján nyelvöltéssel, de egyben félelmetes biztonsággal állítja elénk a bigott, korlátolt elvakultságában egy tejreklám ellen könyörtelen harcot indító neofasiszta, kispolgár álszent fi­guráját. A film pőrére vetkőz- tetve, igazi valójában ábrázolja a köztiszteletben álló, szemfor- gatóan ájtatos Antonio úr osto­bán hazug, betegesen torz jel­lemvonásait. A FŐNYEREMÉNY — Vitto­rio de Sica alkotása — a gyön- györű céllövöldés lányról szól — Sophia Loren alakítja kitű­nően —, akit sógora nagy nyo­morúságában kénytelen áruba bocsátani. A lottón ily módon kisorsolt szép Zoé története frappáns csattanóval ér ugyan véget, hiszen a boldog nyertes, a félszeg, rémült sekrestyés csupán egy rúzsfolttal lett gaz­tett történet ifjú hősnője (Ro- my Schneider) nem tudja elvi­selni férje életmódját. Válni akar és dolgozni, de mivel ki­váltságos osztályhoz tartozik, ezt csak úgy képes megoldani, hogy pénzért teljesíti házastársi kötelességeit. VISCONTI élesen ostorozza azokat, akik üzleti szerződéssé süllyesztették a szerelmet, Ma­rio Monicelli viszont már ennél is messzebb ment. Renzo és Lu- ciana története, az egész társa­dalom felett mond kemény íté­letet. A film ifjú hősed kényte­lenek titokban tartani házas­ságukat, mert a főnök könyör­telenül elbocsátja a férjhez men­ni merészelő női alkalmazot­tait. A rendező véleménye egy­értelmű: A két szerelmes sza­tirikus élű „vesszőfutásáért” egyedül az embert természet­adta jogaitól is megfosztó, ki­zsákmányoláson alapuló társa­dalmi rendszer a felelős. V. Zs. Pálos azonnal megismerte Liszkai hangját. Hirtelen hátra­fordult, és bal öklével olyat csapott a B. 26-os kezére, hogy a fegyver messzire elrepült. — Vigyázzon rá, én jelzést adok a helikopternek! — mondta Pálos a főhadnagynak, és visszaszaladt a tisztásra. A helikopter már ott búgott, ber­regett fölötte. Pálos integetett... Liszkai főhadnagynak nem kel­lett sokáig várnia. Pálos irodájában középen két szék állt üresen. Négyen ültek a szobában. Egy rendőrezredes, Pálos őrnagy, Liszkai és egy másik nyomó tiszt, akit Pálos maga mellé rendelt, hogy segít­ségére legyen a kihallgatások­nál, mivel a jobb karját nem tudta mozgatni. Az imént is tő­le kellett tüzet kérnie. Restell- te tehetetlenségét. XXIII. Pálos őrnagy maga alá húzta lábait. Ezzel a merev tartással próbálta elfojtani fájdalmát. Az ember néha nem is gondolja, hogy egy-egy ösztönös mozdulat milyen jó fájdalomcsillapító. Valakiket vártak. Liszkai fő­hadnagy ki is ment a folyosóra.. Odakinn az egyik fal melletti széken Ferenczi Éva ült, mellet­te idegen emberek, akiket szin­tén tanúkihallgatásra hívtak be. A főhadnagy kissé ideges volt, Nemcsak azért, mert már húsz perce várakoztak Ferenczi szá­zadosra, de a kíváncsiság is fű­tötte. Két napja már, hogy itt­hon vannak. Pálos őrnagy azon­ban még semmit sem volt haj­landó elmondani az utolsó órák történetéből. Pedig milyen iz­galmas lenne megtudni, hogyan jött rá a B. 26-os személyazo­nosságára. Igazán nem szép tő­le, hogy hallgat, hiszen ebben a munkában ő a jobbkeze volt, mindent együtt csináltak, s ne­ki, a fiatal nyomozónak igazán elmondhatná ... Már az autó­ban is faggatta, de akkor lein­tette azzal, hogy inkább tartsa nyitva a szemét, s figyelje az előttük haladó rabszállító kocsi­kat. A B. 26-os elfogása után még napokig tartott, amíg az egész hálózatát fel tudták gön­gyölíteni. Huszonkét embert még meglátogatni is sok, hát még elfogni. Az egyikért pél­dául Pestre kellett felutazni, meglepni éjjel a lakásán, letar­tóztatni, s visszavinni Miskolc­ra. Aztán persze ismét felszállí­tották őket a fővárosba. Az a Az első félév a pártoktatásban Az MSZMP Bács-Kiskun | megyei Végrehajtó Bizottsága az oktatási év elején alaposan át­gondolt iránymutatást adott a pártoktatásban végzendő mun­kához. A pártoktatás színvona­lának emelése; a módszerek tö­kéletesítése; a szervezési elvek továbbfejlesztése; a pártoktatás irányításának megjavítása — ezek azok a fő feladatok, ame­lyeket a végrehajtó bizottság határozata szellemében valóra kell váltanunk. Fél év telt el a határozat megjelenése óta. Időszerű, hogy számot vessünk, mit sikerült eddig megvalósítanunk a vég­rehajtó bizottság határozatából. „A pártoktatás reformja!” — ezzel a frappáns kifejezéssel je­lölték a kiskunfélegyházi pro­pagandisták — egy beszélgetés alkalmával — az eddig tett in­tézkedéseket. Ez a kifejezés minden irányítás nélkül szüle­tett, és bár nem szabad ebből messzemenő következtetéseket levonnunk, mégis bizonyítéka annak, hogy a határozat új szel­lemet vitt a pártoktatásba. — Messze vagyunk még a végre­hajtástól, de a határozat meg­valósításának útján haladunk. A pártoktatás színvonalának emelése elképzelhetetlen jól fel- , készült, lelkes propagandisták, tanulásra kész hallgatók és jó tankönyvek nélkül. Mindhárom tényező biztosítása érdekében komoly intézkedések történtek. Az elfáradt lemaradt, túlságo­san elfoglalt propagandistákat újakkal, friss erővel váltottuk fel. A felmentetteknek eddigi munkájukért köszönet jár. Vi­szont leváltottuk azokat a pro­pagandistákat, akik a kellő lel­kiismeretesség hiánya m\att váltak alkalmatlanná a propa- •■-m-nka végzésére. Mind iskolai, mind párt­iskolai végzettség tekintetében egyértelműen javult a propa­gandisták felkészültsége. Ebben a tekintetben reális lehetősé­günk van a pártoktatás színvo­nalának emelésére. A hátralevő időben e lehetőség valóra váltá­sa jórészt a propagandisták lel­kesedésén. becsületességén, vál­lalt kötelezettségük odaadó tel­jesítésén múlik. Ha úgy végzik propaganda- munkájukat, mint Torma Lász­ló elvtárs, a lajosmizsei külte­rületi iskolák igazgatója, vagy mint Ronga István elvtárs Sol­ton, Serege Gábor elvtárs Kis­kunfélegyházán és még igen so­kan mások a megye területén, akkor biztosan sikerrel zárják ezt az oktatási évet. Nem kisebb a felelőssége azoknak sem. akik a különböző tanfolyamokra hallgatókként je­lentkeztek. Az előző évek párt­oktatásának fogyatékossága volt a tanfolyamok követelményei­nek alacsony színvonala. Ezt nemcsak az illetékes pártszer­vek vették észre, hanem a hall­gatók is jogosan kifogásolták. „Ha időt töltünk a pártoktatás­sal, adjon is valamit.” Nos, eb­ben az oktatási évben valóban emelkedett minden tanfolyam követelmény szintje. Javultak tankönyveink is. Most azonban az történt, hogy sokan megret­tentek a követelményektől és abbahagyták a tanulást. Akik kimaradtak, azok­kal már ebben az évben nem foglalkozhatunk, de az alapszer­vezetek nem nyugodhatnak be­le a további létszámcsökkenés­be. Mindent el kell követniük a létszám állandósítása érdeké­ben. Igaz ugyan, hogy a lemor­zsolódás nem nagyobb, mint más években, de ha „reformot” akarunk a pártoktatásban, ak­kor ez a kérdés sem elhanya­golható. A pártszervezeteknek is le kell vonniuk a tanulságot eb­ből, és a jövőben még alaposab­ban, körültekintőbben, tervsze­rűbben kell végezniök a hallga­tók kiválogatását, irányítását. A módszerek tökéletesítése ér­dekében ebben az oktatási év­ben valóságos mozgalom indult megyénkben. Módszertani elő­adások és értékes viták hangza­nak el a propagandisták tanács­kozásain. Az illetékes pártszer­veknek mindent el kell követ­niük, hogy a jó módszereket közkinccsé tegyék. Ébren kell tartaniok a propagandisták ku­tató, kísérletező kedvét, amely az első félévben propagandis­táink többségének munkáját jel­lemezte. A propagandistákat pe­dig arra kérjük, hogy gondosan, az útmutatónak megfelelően ve­zessék a propagandista naplót. A módszerek tökéletesítése csak közös munka eredménye lehet. Ehhez valamennyi propagandis­tánk tapasztalataira, ötleteire, javaslataira szükség van. A* új szervezési -iveket az élet igazolja. A koncentrikus oktatási rendszer, a káderkép­zést szolgáló tanfolyamok egy­másra építettsége már az első félévben jónak bizonyult. Lé­nyegesen kevesebb káderképző tanfolyamot indítottunk a ma­gasabb színvonal biztosítása ér­dekében. Emellett azonban nem mondtunk le a lehető leszéle- sebb tömegek tájékoztatásáról. Megyénk felnőtt lakosságának 13 százaléka vesz részt a párt­oktatásban, az országos 12 szá­zalékkal szemben. Különösen kiemelkedő szervező munkát végeztek a kiskunhalasi elvtár­sak, ahol a felnőtt lakosságnak közel 28 százalékát oktatják, tá­jékoztatják szervezetten. lényeg, hogy most már együtt van az egész társaság, a munka nagyja befejeződött... Igaz, most jönnek a nagy kihallgatá­sok. Még csak ezután állítják össze a nyomozati jegyzőköny­veket, az egész vizsgálati anya­got... A folyosón feltűpt Ferenczi százados alakja. Civilben jött. Éva azonnal felugrott, és eléje sietett. A százados gyengéden átölelte a húgát, akinek kisírt szeméről látszott, hogy tragikus napokat élt át. — Régóta vártok? — Igen ... — válaszolta Éva. — Téged már kihallgattak? — Azt mondták, hogy engem egyelőre nem hallgatnak ki, de szeretnék, ha itt lennék kéznél — mondta Éva, és megcsuklott a hangja. A lány tulajdonképpen na­gyon keveset értett a történtek­ből. Semmit sem mondtak el ne­ki. Nem tudta, hogy erősnek kell lennie, és sürgősen el kell felejtenie Sipos emlékét, mert ez a férfi nem érdemelte meg az ő szerelmét... Azóta is folyton azon gondolkodik, hogy mit kö­vethetett el Tibor, s mi rejlik a szörnyű gyilkosság mögött. A saját eszére volt utalva, de még az ő elfogult logikája is szörnyű képeket rakott össze az elmúlt másfél hét mozaikjaiból... Liszkai főhadnagy nem en­gedte be Évát az őrnagy szobá­jába. — Nem lehet, kedves Éva. Nagyon kérem, maradjon kint egy kicsit, ez a parancs. Majd később. — Befelé menet oda­szólt a titkárnőnek, hogy sürgő­sen hívja fel az ügyészt, mert megérkezett Ferenczi százados... Pálos parancsot adott: ' — Hozzák fel! Amíg Liszkai ismét kisietett, az őrnagy röviden tájékoztatta Ferenczi századost, hogy elké­szült a vegyipisztoly vegyvizs- gálati jelentése, és szívesen oda­adja áttanulmányozásra; bizo­nyára hasznos lesz neki, a vegy­védelmi parancsnoknak. — Tudja, mit találtunk a bar­langban? — szólt aztán. A százados kérdőn nézett Pá­losra. — Föld alatti adó-vevő be­rendezést. Két kilowattal mű­ködött. Külön áramfejlesztője volt... Tökéletesen kiépítették ezt a barlangot. Még ágy is volt benne. És ahová nyúltunk, mindenütt fegyvert találtunk ... (Folytatjuk.) Űj dolog a pártoktatásban az esti egyetem kihelyezett osztá­lyainak működése. Igen örven­detes, hogy ezeknek az osztá­lyoknak tanulmányi szintje min­den járási székhelyen megfelel a követelményeknek. Igen lelkes munka folyik a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskoláin, őszinte di­cséretet érdemelnek a lelkes ta­nári karok és hallgatók egy­aránt, akik ennek a nagy jelen­tőségű úttörő munkának első résztvevői. Jól működnek a gazdaságpo­litikai tanfolyamok, és megfe­lelnek a követelményeknek az Időszerű kérdések tanfolyamai is. A marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamok működésé­re az alapszervezeteknek külö­nös gondot kell fordítaniok, mert ez igen fontos oktatási forma. A magasabb képzésnek itt kell leraknunk a biztos alapjait. Az irányító munkában is ja­vulás tapasztalható a múlt évi­hez képest. A legjelentősebb és legörvendetesebb változás ép­pen az alapszervezetek, községi és üzemi pártbizottságok irányí­tó tevékenységének javulása. Mezei János elvtárs Solton, Ba­logh Lajos elvtárs Jánoshalmán, Misányi Gyula elvtárs, a Város­földi Állami Gazdaságban, Tóth Kálmán elvtárs Orgoványon, Kohut Béla elvtárs Kiskunfél­egyházán. Zárai Géza elvtárs Kecskeméten, Fenyvesi Jenőné elvtársnő, a megyei tanács alap- szervezeténél és még sokan má­sok igen jól irányítják a párt­oktatást. Látják fontosságát és nagy ügyszeretettel tevékeny­kednek az oktatás sikeréért. A jó példák mellett felsorol­hatnánk néhány rosszat is, mert sajnos, akad ilyen. S ha nem teszünk róluk név szerint em­lítést, az azért van. mert ren­díthetetlenül bízunk abban, hogy a második félévben ők is komoly erőfeszítéseket tesznek a határozat végrehajtása érde­kében. Az irányító munka egyre hoz­záértőbb, hivatott társadalmi szervévé válnak az oktatási bi­zottságok. Munkájuk még nem hibátlan, de tevékenységük az egész megye területén máris el­ismerésre méltó, köszönetét és dicséretet érdemel. „A pártoktatás reformja?” Igen, erre van szükség! És amit eddig tettünk, az a pártoktatás reformját mutatja! Még hátra van a második félév. Vizsgaidőszak az esti egyetemen, beszámolási időszak az esti középfokú iskolákon, a falusi téli tanfolyamok, elő­adássorozatok, a háromhetes téli pártiskolák, a tagjelöltek tan­folyamai mind-mind az elkövet­kezendő hetek és hónapok rend­kívül komoly feladatai a propa­gandamunkában. A tél keményen tartja magát. Csikorog a hó, csúszósak az utak, zsúfoltak és késnek az autóbuszok. Van akadály éppen elég! De nekünk szembe kell néznünk a nehézségekkel. Ez az idő számunkra a legterméke­nyebb! Ezt kell most jól ki­használnunk, hogy az oktatási év végére előbbre juthassunk az osztályharc egyik fő területén, az ideológiai munkában, hogy ez az oktatási év valóban az ideológiai offenzíva, a pártok­tatás reformjának első éve le­gyen. PAPES BÉLA Magyar hetet rendez január közepén a Frankfurt- nyugatnémet rádió. EhlxH a célból egy négytagú szer- kesztonporter-együttes 31 riportot Magyarországról. Ellátogat­tak több gyárba, koncertekre, üzle- ♦ekbe, ahol elbeszélgettek az ott '’jiKOZÓkkal életükről, terveikről, vágyaikról szórakozásaikról. Ripor­tokat készítettek több neves mfi- láfzu0!’ ezenkivűl magyar rádló- ^‘?kh0‘ ™"í?‘na* be, ■ egyenes «utasban több közvetítést adnak hangversenytermeinkből. Ugyancsak magyar hetet rend« ősszel a hamburgi rádió is.

Next

/
Thumbnails
Contents