Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-14 / 10. szám

1964. január 14, kedd 5. oldal Milyen filmeket láthatunk as új esztendő elején? AZ ÜJ ESZTENDŐ első hó­napjai sok kellemes meglepetést tartogatnak a közönség számá­ra. Rövidesen műsorra tűzik filmszínházaink a Honfoglalás című nagy sikerű tv-filmet és Keleti Márton filmjét, a Hattyú­dalt, melynek főszereplője Pá- ger Antal. Januárban mutatják be a Pacsirta című új magyar filmet, melynek első előadásán — február 13-án délután a kecs­keméti Városi moziban — részt- vesznek a film alkotói és né­hány szereplője is. Február elején játsszák An­tonioni eddig csak a filmmúze­umban vetített filmjét, Az éj­szakát. Clark Gable a főszerep­lője az ugyancsak februárban bemutatásra kerülő A nagy ri­port című amerikai filmnek, rajta kívül még egy rég látott híres művésszel találkozhatnak nézőink — Radzs Kapurral, a Szerelmesek találkozása című indiai filmben. A FEBRUÁRI műsorban sze­repel a Thorndike házaspár Le- nin-díjas iilmje, Az orosz cso­da, az Én és a nagymama című szovjet vígjáték és A szédülés című csehszlovák filmdráma. Izgalmakban, kalandokban bő­velkedik a Robin Hood új ka­landjai című színes, szélesvász­J el ént késni lehet a Szegedi Építőipari Technikumba Mindazok az általános iskola VIII. osztályát az idei tanév­ben végző tanulók, akiknek fél­évi tanulmányi eredménye leg­alább közepes, vagy akik az el­múlt tanévben ugyancsak leg­alább közepes eredménnyel vé­gezték el a VIII. osztályt, és a 18. életévüket még nem töltöt­ték be, s érdeklődnek az építő­ipari technikusi pálya iránt, fel­vételt nyerhetnek a Szegedi Vedres István Építőipari Tech­nikumba. Beiskolázásuk és felvételük érdekében március 1-ig jelent­kezzenek az illetékes általános iskola igazgatójánál, ahol meg­kapják a további, részletes tájé­koztatást Orvosi vizsgálat kö­telező. A felvételi vizsgák ápri­lis elején kezdődnek, amikor magyarból, szabadkézi rajzból és matematikából vizsgáznak a jelentkezők. A vizsga pontos anyagát a Művelődésügyi Köz­Bozsó János gyűjteményes kiállítása Kecskeméten varta az orrát... Bár csak meg­hallanák Liszkaiék a lövöldö­zést. gondolta. Sajnos, már leg­alább négy-öt kilométernyire eltávolodtak az üdülőtől. Nem tehet mást, meg kell várnia a többieket, és úgy kifüstölni a barlangból a fickót... Nem is pazarolja tovább a töltényeit... Meglapult egy bükkfa tövé­ben. Eltelt egy perc, kettő, há­rom, de a B. 26-os nem vála­szolt. Fojtó lett ismét a csend, még neszét sem hallotta, hogy bárki is közeledett volna feléje. Már egészen biztosan keresik, de nem hallották meg a lövéseket. És ha a barlangnak még egy kijárata van? Könnyen meglép­het előle a gyilkos! Hirtelen felpattant, és ott ter­mett a barlang szájánál. Oldalt állt, hogy a B. 26-os ne tudja eltalálni. Odatapasztotta fülét a sziklához, de semmi zajt nem hallott. Ismét elővette a poláris-lám­pát ... Nicsak, mit csinál ez odabent? Mintha égne valami. Egy keskeny lángcsíkot látott... Magára gyújtja a barlangot? Ez lehetetlen ... Gyújtózsinór! — villant át agyán. ' A barlangnak tehát másik ki­járata is van/ Mint a sikló, amikor ember közelít, úgy osont be hasmánt a kis barlangnyíláson. Odabent, három-négy méternyire, valóban nú angol film, az NDK új bűn­ügyi filmje: Szigorúan titkos címmel és A gyilkos és a lány című lengyel film, melynek fő­szereplői a nálunk is nagy nép­szerűségnek örvendő Zbigniew Czybulski és Ewa Krzyzewska. Szintén Czybulski játssza az | Egy házasság hétköznapjai című lengyel film főszerepét. Sok de­rűs percet szerez a 3+2 című színes szovjet filmvígjáték. MÁRCIUSBAN két új magyar film kerül bemutatásra. Bacsó : Péter írta és rendezte a fiata­lok korai házasságáról szóló j Nyáron egyszerű című filmet és érdekes, nem mindennapi té­mával, az emberek élni akarásé- j val foglalkozik Szemes Mihály filmje, az Üj Gilgames, melynek főszereplői: Dómján Edit, Dar­vas Iván és Pécsi Sándor. Ki­tűnő szórakozás nyújt a fran­ciák Hogyan lettem vezérigaz­gató? című filme, a kitűnő Jean Claude Brialyval a főszerepben. A márciusi bemutatók kiemel­kedő filmjei közé tartozik még a csehszlovákok díjnyertes filmje, az Amikor a macska jön és A nap vége című svéd film, a világhírű rendező, Ing­mar Bergmann alkotása. A fel­újítások között pedig Eizenstein kitűnő filmje, A jégmezők lo­vagja szerepel. löny 1960. november 15-i (22.) száma tartalmazza. Leánytanu­lók részére kollégiumi elhelye­zést nem tud biztosítani a tech­nikum igazgatósága. Megkerült Szókratész portréja Olasz régészek megtalálták Szókratész portréját Ephesos egyik római stílű házában. A régészeknek az a véleménye, hogy a portré időszámításunk első évszázadának vége felé ké­szült. A portré, korát és ér­dekességét tekintve, egyaránt fontos leletnek számít. Elég jó állapotban maradt meg, és úgy vélik, hogy egy görög filozófu­sokról készült arcképsorozathoz tartozik. gyújtózsinór égett. Most már felismerte a szagáról is ... Tér­déről lejött a bőr, olyan gyor­san kúszott a keskeny torkú barlangban a . gyújtózsinórhoz. Eszébe sem jutott, hogy akár a következő pillanatban is fel­robbanhat a szerkezet, amellyel a B. 26-os valamit meg akar semmisíteni. Nyilvánvaló, hogy ez a szándéka... De el kell ol­tani, amilyen gyorsan csak le­het. Pisztolya agyával lefojtotta az égő zsinórt, amelyből már csak tíz-tizenkét centimétemyi állt ki a földből... A B. 26-osnak tehát újabb titkai vannak ezzel a barlanggal... Beljebb kell mennie, a másik kijárathoz... Előrenézett a poláris-lámpával. A barlang elfordult... Pálos óva­tosan a falhoz lapult, és úgy mászott előre ... Hamarosan észrevette a má­sik nyílást. Sütött a hold, s bár az erdő lombjai megszűrték a fényt, innen belülről, ebből a szuroksötét barlangból egészen jól kirajzolódott a nyílás kon­túrja. Pálos szaladni kezdett a vi­lágosság felé. De valamiben megbotlott. Kitapogatta a fur­csa tárgyat, s érezte, hogy egy vasrúd áll ki a sziklából. A poláris fény mellett gyorsan megnézte. A vasrúd egy nyitott betonajtóból állt ki. Tehát még egy üreg van a barlangban ... Akkor viszont itt kell lennie A7 UTÓBBI időben örvende­tesen megélénkült kecskeméti képzőművészeti élet jelentős eseménye Bozsó János repre­zentatív, újabb műveit bemu­tató kiállítása a művelődési ház Rákóczi úti nagytermében. Bozsó Jánost úgy ismertük eddig is, mint az alföldi táj ihletett képbe álmodóját. Egész pályafutása az Alföld sajátos levegőjének megelevenítésére, szín- és formavilágának megörö­kítésére épül. A legnagyobb al­földi festők, Tornyai, Koszta, Fényes Adolf, Pál László nyom­dokain háladva indult el — s amint mostani, igen tekintélyes anyagot magában foglaló kiál­lítása is bizonyítja — nem sza­kadt el ettől a szín- és forma­világtól, a nagy elődök hagya­tékától, azok legnemesebb, egyé­niségéhez leginkább közel álló vonásaiból eredeti és önálló stí­lust formált ki. Az alkonyba hulló délután borongós színpom­pája, lágyan hullámzó fényei, a lenyugvó nap utolsó sugaraitól megvilágított apró tanyai há­zak, szénakazlak, a felszántott föld melegen párolgó barna foltjai, a szép alföldi erdők fái közé belopódzó sugarak arany­fénye. Ez az, ami a festőt rabul ejtette, s amelyeknek a meg­elevenítésére, újjáteremtésére a látványt egyénisége szelíd és romantikus vonásaival gazda­gítva legsikeresebben vállalko­zik. a B. 26-osnak... A nedves kö­vezeten csendben arrább lépett, hogy tüzelőállást foglaljon el, s így sakkban tartsa a betonajtót. Ekkor a távolból szinte el­haló suttogással a nevét hal­lotta. Felismerte Liszkai főhadnagy hangját. Odaszökellt a barlangnyílás­hoz. E pillanatban egy irtózatos ütést érzett a jobb karján. El­ejtette pisztolyát, és másik ke­zével a sebesült karjához ka­pott. Tenyere azonnal nedves lett. Felnézett, s két méternyi­re tőle a barlang nyílására rá­boruló sziklák alatt, ott állt a ryugatnémet vadász, Kurt Mül­ler. Fekete frakk volt rajta, kezén szarvasbőrkesztyű. Fegy­verét parancsolóan az őrnagyra szegezte. Pálos le akart hajolni a pisztolyáért, de a férfi hal­kan, tökéletes magyarsággal rá- parancsolt: — Ha kedves az élete, ott­hagyja! Jöjjön közelebb! Ha ki meri nyitni a száját, azonnal lelövöm! Pálos tudta, hogy a B. 26-os pajzsnak akarja felhasználni a főhadnagy ellen, így akar el­menekülni, az ő élete árán. Ügy tett, mintha megindulna feléje, de aztán párducmozdu­lattal előrevetette magát, s jobb vállával nekiesett a férfi síp­csontjának. A B. 26-os átbu kott rajta. (Folytatjuk.) Bozsó János elsősorban kolorista, de ha a szemlélő előtt kibontakoznak képének mélyen humanisztikus mondanivalói, többé nem tekinti romantikus tájélményen alapuló műveit bo­rongósoknak, szomorkásoknak, megérzi a feszültséget, a táj mélységes szeretetét, és ha ritka vendégek is vásznain a tájban élő emberek, nem érzi, nem érezheti senki „embertelennek” képeit. Ott él rajtuk az Alföld­ről származott, s annak homok­ján, kis tanyái között otthono­san mozgó művésznek mélysé­ges emberszeretete, a kis, egy­szerű emberek, a homok meg­hódítói iránti tisztelete. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatai támadnak a nézőnek, ha végigjárja a művelődési ház nagytermében kiállított képe­ket. Az az örvendetes újdonság is szembetűnik, hogy a múlt és jelen Alföldjét varázsosan ösz- szekapcsoló képein egyre erőtel­jesebben jelentkezik a ma vál­tozó, formálódó, szocialista útra tért Alföld munkás hétköznap­ja. Olyan képek bizonyítják ezt, mint a Katonatelepi nagyüzemi szőlőt ábrázoló vászon, vagy az a jó néhány alkotása, mely Kecs­kemét közvetlen környékén szü­letett. Hosszú évek óta kísérjük fi­gyelemmel Bozsó János művé­szeti fejlődését, alkotói egyéni­ségének gazdagodását. Éppen ezért, ha nagy örömmel vettük is ötven képből álló kollekció­jának bemutatását, némi csa­lódással állapíthattuk meg: nem bizonyult elegendőnek Bozsó fejlődésének dokumentálására az a kollekció, amely elfért a ki­állítási célra egyébként alig-alig alkalmas Rákóczi úti nagyte­remben. Nagyon sokan vannak kecskemétiek, művészet iránt érdeklődők, akik a művész mű­termében ritkábban-gyakrabban megfordulnak. Igazat kell ad­nunk azoknak, akik azt mond­ják: hiányos a gyűjtemény, hi­szen a műteremben jelentős mű­vek egész garmadája maradt. Olyanok, amelyek a teljes mű­vészi portré megrajzolásához, kialakításához nélkülözhetetle­nek lettek volna. Nagy kár, hogy a kiállítási helyiség több kép bemutatására már nem volt al­kalmas. A NAGYÜZEMI gazdálkodás, a megújult Alföld levegőjét árasztó új vásznak közül is ki- állítatlanul maradt jó néhány. Nem egy jellegzetes figurális kompozíciója sem kaphatott he­lyet. De térjünk vissza a kiállításon bemutatott kollekcióra, hiszen egy ismertetés elsősorban ennek a méltatására vállalkozhat. Igen hatásos és szép közöttük az Erdöszélen című kis kép. A Bugaci út az ábrázolás tiszta­ságával és egyszerűségével tű­nik ki. A Városföldi tanya sö­tétszürkés égboltjával, a régi alföldi élet magányát tükrözi, A Katonatelepi szőlő az új iránt érzékeny művész alkotásainak szép darabja. Figyelemre méltó az Alföld című kép, s az a jó néhány kép, melyen a kisvá­rosi utcák, a városvég apró há­zai csendjét, harmonikus festői- ségét ábrázolja. Ilyen a Cigányt sor, a Kapu, az Izsáki utca, Napsütéses este. A KIÁLLÍTÁST sok ezer kecs­keméti és vidéki nézte már meg. Erről tanúskodnak a ven­dégkönyv bejegyzései, az együtt­érző, lelkes és buzdító szavak és sorok, amelyek a művészt üd- vözlik. Bozsó szíve mélyéből szereti az Alföldet, az alföldi tájat és változó, formálódó emberét. Csoda-e, ha a látogatókban visszhangot kapnak gondolatai, érzései, amikor kiállítását meg­tekintik. Sajnos, néhány oda nem illő és a nagy jelentőségű művészeti eseménnyel csak nehezen össze­egyeztethető megállapítást is tennünk kell. Ez nem a kollek­cióra, hanem annak bemutatá­sára, tálalására vonatkozik) Szinte érthetetlen hogyan vál­lalkozhatott a Városi Művelő­dési Ház ebben a nagyon elha­nyagolt, elhagyatott és gondo­zatlan teremben ilyen kiállítás rendezésére. Nem lehet elhall­gatni a korszerűtlen és alkal­matlan, rossz megvilágítást. Ar­ról is beszélni kell, milyen ki­ábrándítóan van megoldva a terem fűtése. Lehetetlen, hogy ne tűnt volna a rendezők fi­gyelmébe az például, hogy az egyik ócskavastelepre való kály­ha téglával van alátámasztva. Nem tudjuk elgondolni, hogyan tudott hozzájárulni például a városi tanács illetékes osztálya annak idején az érdekes — bár erősen elhanyagolt — nagyterem stílusában épült díszkandalló le­bontásához. Ennek eredménye­képpen a fölötte elhelyezett kor- történetileg jelentős Iványi Grünwald kép is megsérült. A kandalló helyén fehérre meszelt csúnya falfelület tátong, s eze­ket a hiányosságokat semmiféle kiállítási dekorációval nem le­het és nem is lehetett eltűn­tetni. Régen túljutott már mű­velődésügyünk azon az időn, amikor ilyen alapvető fogyaté­kosságokat nem lehetett szemé­re vetni a kultúrával foglal­kozóknak. Bozsó János kiállítása kétség­kívül jelentős mérföldkő a mű­vész életében. Az alföldi festé­szet hagyományain nevelkedett egyéniséggé érett művész a stí­lű skeresés közben eljutott az érett és egyéni formanyelv meg­alkotásához és ezt megragadóan szép és egyéni hangú művek gyűjteményes bemutatásával dokumentálta. Érdemes lenne a rövidre fogott kiállítási időt (mindössze három hét) vala­mennyire meghosszabbítani, hi­szen mint a jelek mutatják, az érdeklődés nem lanyhult, sőt sgyre növekszik. Csáky Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents