Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
KX54. január M. kedd 3. oldal Festék, kőművesek, asztalosok..* Építők a téli.fagyban ÉLES hideg van A korlát nélküli betonlépcsők üvegesen kop- pannak, míg Pastrovics Antal iestő-bri gádvezető vei — felfelé lépdelünk rajtuk. Egy-egy helyiségből a tégla jellegzetes csengése verődik ki a fagyos, huzatos lépcsőházba. Dolgoznak a kályhások. Alacsony köpcös munkás tűnik fel egy fordulónál. Kezében festékdobozt lógat. Másik beszögelésből szárnynélküli ajtókon át lehet belátni a világos, külső szobáig. Nyers deszka színű szárnyon dolgozik egy asztalos. Egyik ajtós emeleti helyiségbe nyitunk. Kövér kerek kályha körül néhány munkás melegszik. Míg többen összegyűlnek, diktálják a neveket, kik dolgoznak most a téli belső munkákon a bajai 2X18 lakásos építkezés tető alatt levő 4 emeletes blokképületében. Pastrovics Antal a festőket sorolja: Űjvári János, Harmath Sándor, Gyur- kits András. — Kik a kályhások? — adja át a szót egy magas szikár munkásnak. — Lajos József brigádvezető — mondja amaz —, Retkes Béla, Kiss Gábor, Rádi Károly. — Maga meg az asztalosokat ismeri — intenek egy sovány embernek, aki már várt is sorára. — Virágh Zoltán a brigádvezetőnk. Bóta László, Szabó József és Pásztor György — a többiek. — Ki ne hagyjuk magáti — állítanak meg egy keresztül haladó, szerszámokat cipelő férfit. — Ö csinál a házba meleget, a fűtést intézi. — Bajnai János gépkezelő — áll meg a szólított, míg a nevét felírjuk, aztán tovább megy. NÉHÁNY áthidaló mondat következik ezután. Elmondják, hogy ott fűtenek, ahol a festők és kályhások dolgoznak. A hideg sárral nem gyerekjáték 20— 22 fokos fagyban bajlódni. Az agyagot már előző nap be kell készíteni, hogy felengedjen valamennyire, mire szükség lesz rá. — Mi is ablaktalan helyiségekben dolgoztunk karácsony táján — jegyzi meg élesen egy energikus, jó kiállású munkás. — Pedig az asztalosmunkát már ablakok mögött szokás végezni. De jól nézünk mi ki az itteni szervezéssel! — legyint egy nagyot. — Bokáig jártunk a hóban, amelyik szobában éppen szereltünk — egészíti ki más ... Már harmadszor rendeltek le bennünket Kecskemétről, mégsem tudtunk végezni egy kéthetes munkával. Itt derül ki, hogy hiába szerelnénk például a fali- szekrényeket, nincs csavar, hiányzik a polc, vasalás ... Tessék, — mutat le az ablakon az épület tövébe. Valóban, szép, szabályos máglyában, fedetten várnak jobb sorsra a szekrények. — Miért nem jön ide a helyszínre egy illetékes sem, hogy meggyőződne róla, lehet-e dolgozni? Csak telefonálnak Kecskemétre, minket pedig küldenek. Itt az sül ki, hogy nem tudunk csinálni semmit. Jelentjük az ittenieknek. Hát miért jöttek? — kérdik. Nem voltak ajtók. Végre megküldte őket a Budapesti Épületasztalosipari Vállalat. De meg kellett állni a szereléssel, mert jó részük elméretezett. EGYIK asztalos átsietett a szomszéd szobába, a falhoz tár masztott festetlen ajtókhoz. — Három centivel székesebb, Másfél kétévtizedes kutatás kezdődik az Alföld alatti mélységek megismerésére AZ IDÉN két országos intézetünk, a Magyar Állami Földtani Intézet és a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szoros együttműködésével nagyarányú, másfél-két évtizedes kutatás kezdődik az Alföld mélységi viszonyainak feltárására. A magyar föld kutatói ezzel egy régi mulasztást igyekeznek pótolni. Hiszen még az 1950-es nagyszabású Alföld-kutatás is csak a talaj felső öt-tíz méteres rétegét dolgozta fel, és a nagyobb mélységekről a tudomány eddig kizárólag máscélú kutatások melléktermékeiként jutott megbízható adatok birtokába. Azokon a területrészeken, ahol nagy mennyiségben mélyítettek le artézi kutakat vagy szénhidrogén-kutató fúrásokat, elég sok minden kiderült már a felszín alatti mélységekről, de főleg csak a legfelső és az 1500 méternél mélyebben fekvő rétegekről. A köztük elhelyezkedő, több mint ezerméteres rétegsorokról azonban ma is elég keveset tudunk. Az Alföldnek csaknem a feléről viszont — ahol sem artézi kutak nincsenek, sem szénhidrogén-kutatás nem folyt — még ennyi konkrét ismeretet sem lehetett eddig szerezni. MOST A KÉT INTÉZET közös igazgatója, dr. Fülöp József kezdeményezésére hozzáfognak ennek a hiánynak a pótlásához. Mind a földtan, mind a geofizika összes bevált módszereit felhasználva rendszeresen végigkutatják az Alföldet, hogy megállapítsák a felszín alatt húzódó rétegek szerkezetét, fizikai tulajdonságait stb. Vizsgálati módszereiket a kutatandó rétegek mélységbeli elhelyezkedése szabja meg. A legsűrűbben azokat a kutató fúrásokat telepítik, amelyekkel a felső néhányszáz méteres rétegeket tapogatják ki. A nagyobb mélységekben kevesebb fúrásra van szükség, mert minél mélyebbre jutunk, annál inkább csökkennek a rétegek közti különbségek. A GEOFIZIKUSOK ezerszámra végeznek a következő két év-' tizedben az Alföldön szeizmikus, geoelektromos, gravitációs és földmágneses méréseket. A felszín közelében elhelyezkedő rétegek tanulmányozására olyan sűrű hálózatot építenek ki, hogy a mérőpontok mindössze néhányszáz méternyire lesznek egymástól. Viszont ők a Földkéregről egészen annak alsó határáig. az úgynevezett Mohoro- vicic-rétegig, tehát 20—25 kilométeres mélységig akarnak adatokat gyűjteni, mégpedig úgy, hogy 5—6, az egész országot átszelő vonalon végzik el méréseiket: A KUTATÁS ebben az évben Szolnoktól északra kezdődik el. A munkának ez az első szakasza egyúttal „modell-kísérlet” is lesz a földtani és geofizikai kutatások minél tökéletesebb összehangolására. A most kezdődő nagy Alföldkutatásnak nemcsak a tudomány számára van nagy jelentősége. A mélységi viszonyok felderítése jelentős segítséget ad majd a még ismeretlen természeti kincsek, a viz, a földgáz, a kőolaj és az egyre fontosabbá váló föld alatti hőenergiakészletek feltárásához és későbbi értékesítéséhez is. íMTIj mint kellene — int az ajtónyílásra. fgy nem lehet betenni. Azt mondják az itteniek, vágjak le belőle olyan szélességben. Hogy lehet ezt megcsinálni? Ki hagyná azt helyben a műszaki átvételnél? ... Papírt viszont nem adnának, hogy az ő felelősségükre lefűrészeltem. — Állunk, állunk, a fizetési boríték meg apad. Pótidőt kérünk, nem adnak. Harmadszor utaztunk le Kecskemétről. Miért nem képesek arra a felelős műszakiak, hogy amikor megjönnek az ajtók, faliszekrények, egy coliatokkal ellenőriznék, megfelelnek-e, s csak azután rendelnének ide bennünket. Egyösszegű utalványon 738 órát kaptunk az épület asztalosmunkáira, 6 forint nyolcvanával... De mi lesz az időnkkel, ha kéthetenként tudunk csak néhány napot dolgozni. — De ha szóváteszünk valamit, csak hányják a szót. Ügy beszél velünk az építésvezető, Fábik elvtárs is. mintha érzéketlen munkaeszközök volnánk. Panaszkodtunk, hogy a Török utcai munkásszállás jó lehet nyáron vikendháznak, de most nagyon hideg. Este minden csillog benne a dértől, s éjféltájt már nem lehet aludni, olyan dermesztő. „Menjen! — kaptuk a választ. Saját pénzén olyan szállást válthat, amilyet akar.” — Hát nincs maguknál értekezlet, megbeszélés, ahol mindezeket felvetnék? Miért csak így maguk közt? ... — Minket nem hívnak meg. olyan gyűlésre, ahol megkérdeznék, van-e gondunk, tudunk-e dolgozni... Olyan vezető kellene, mint az a Kovács, vagy Kocsis elvtárs volt. Az már fél hétkor járta a munkahelyeket, érdeklődött, nincs-e valami akadály. és azonnal intézkedett, fülön fogta a felelősöket. — ITT IS gondoskodnak rólunk — jegyzi meg egyikük gúnyosan. Kapunk meleg teát. Odalent főzik — int a bejárat melletti felvonulási épületre. Azért alkalmazták, akinek ez lenne a dolga, de nekünk, a soknak kell még azért is oda lejárkálni, ahelyett, hogy egyszerre felhoznák... Az ember inkább nem is iszik. — Lenne itt följegyezni való, egyharmadát se mondtuk el — szélednek szét kedvetlenül az emberek. — A szervezetlenség miatt egymást is hátráltatjuk. Tóth István minden szinten a népgazdaság: az ipar, a mezőgazdaság szerkezeti átalakításának. Szálljunk szerabe azzal a nézettel, hogy minden ágazatnak, terméknek joga van a fejlődéshez. Holott csak annak az ágazatnak, csak annak a terméknek van joga ehhez, mely a népgazdaság érdekeinek megfelel. Vannak olyan gazdasági, műszaki és mozgalmi vezetők, akik — kényelmességből, új iránti érzéketlenségből, a kísérletekkel járó kisebb-nagyobb kudarctól való félelemből — védik a véd- hetetlent, az elavult, korszerűtlen termékeket. Jóllehet a korszerűtlen, sőt, felesleges termékek a forgószközök mögött megbújó készletként nagy erőket, eszközöket vonnak el a népgazdaságtól, akadályozzák fejlődésünket. Az 1964. évi terv teljesítése, a népgazdaság egészséges fejlődése szempontjából nagy jelentőségű a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseink maradéktalan végrehajtása. Nemzetközi fizetési mérlegünk, külkereskedelmi mérlegünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű a gabonatermelési előirányzat teljesítése, melynek minden előfeltétele megvan. Az elmúlt évben az őszi mezőgazdasági munkákat jó szervezéssel, összefogással sikeresen teljesítették. Az élet bebizonyította, hogy nem „törvényszerű"’ a januári kukoricatörés és répaszedés. Az őszi munkák jól sikerültek — de, a megtorpanás óriási károkat okozna. Még csak az első lépést tettük meg, de már most készüljenek fel, gondolják át a tavaszi, nyári teendőket. Fordítsanak nagy gondot a tavaszi vetés, növényápolás előkészítésére és jó minőségben való elvégzésre. Valameny- nyi községben törekedjenek arra, hogy a vetéseterület megoszlása megfeleljen a népgazdaság szükségleteinek, nőjjön a belföldi ellátás és a külkereskedelem szempontjából fontos növények vetésterülete. Az 1964. évi terv teljesítésének egyik „titka”, hogy egy kicsit „katonásabban” hajtsuk végre a párt- és állami határozatokat a vezetés minden szintjén: a brigádvezetőktöl kezdve a minisztériumi vezetőkig. TÓTH JÓZSEF, ast. MSZMP KB Ágit.-prop. Osztály alosztályvezetője „Éti... a dolgozó magyar nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Nép- köztársaságnak, néphadseregünknek hűséges katonája leszek. Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot minden külső és belső ellenség ellen életem feláldozásával is megvédem .. (Katonai eskü) «ff EsküszSm...!" Felsor akoznak a szakaszok. A nagy helyiséget, ahol állunk, megtöltötték a katonák hozzátartozói, ismerősök és a város lakói. A kecskeméti laktanyába tél elején bevonult fiatalok katonai eskütételére hívtak meg minket. Elhangzanak az ünnepi beszédek, majd az ifjú katonák elmondják az eskü szövegét: .. Ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom...” — mondja kipirult arccal az egyik harcos. Bár kemény tél van itt a teremben is — s a vendégek topor- gással melegítik lábaikat —, a fiatal katona szinte merev testtartással áll. Másodszor néhány óra múlva az eskü tetétele után találkozom vele az étkezdében. Vele, meg édesapjával és menyasszonyával. A teremnek is beillő ét- • kezőhelyiségben a fehér asztalok mellett jóízűen falatoznak a már valóban katonává vált fiúk. A szülök pedig — akik mellettük ülnek-állnak — a nagy táskákból előkerülő csirkecombokkal, kacsasülttel, süteményekkel „tömik’’ csemetéiket. A kipirult arcú fiatalember — Szeitz Károly — a termet keresztül érő asztalsor egyik végén talál szabad helyet. — November végén vonultam be vagy negyven társammal a Szegedi Precíziós Öntődéből — mondja. — Öntő voltam ... — Én azon kevés szülő közé tartozom, aki örült annak, hogy a fia katona lett. Itt legalább megszokja a rendszeres, életet, a fiVasfegyelmeP — kapcsolódik a beszélgetésbe id. Szeitz Károly. A kecskelábú asztal másik felét népesebb család foglalja el. Rajcsányi Tibor honvéd — civilben Budapesten, a Fővárosi Autóbuszüzem karosszéria lakatosa — az eltelt másfél hónap élményeiről mesél. — Hogy van-e itt szórakozás? — mondja, s közben bekapja a maradék süteménydarabot. — A KlSZ-klub- ban néztük karácsonykor és újévkor a tv- műsort. Kiképzések után rerezünk, vagy ping-pongozunk. Hetente kétszer pedig ebben a teremben van filmvetítés. A népes csoportban. Szaszkó Gyulát, a század ideiglenes KJSZ- alapszervezetének titkárát keresem. — A század létszámának több mint hatvan százaléka tagja az ifjúsági szervezetnek. A kiképzési időre alakult alapszervünk, és felvettük a Sziklay Sándor KISZ-szervezet nevet. A fiatalok részére asztalitenisz-versenyt, szellemi vetélkedőt rendeztünk. A politikai oktatáson részt vett az egész újoncszázad. Sőt, már társadalmi munkát is végeztünk. A MÉZÜKÉI? Vállalat kecskeméti telepén vagy negyven vagon burgonyát vermeltünk el. A pénzből pedig az ez- redrádió részére egy magnetofont vásároltunk. Vége a látogatásnak. A nagy vaskeretzs kapu bezárul. A fiúk — ki vidáman, ki kissé búslakodva — baktatnák vissza a körletbe. És másnap, harmadnap és mindig: „Békében és háborúban egyaránt népünk igazi fiához méltó módon vi selkedem, becsületté élek és halok’’... — ahogy azon a hideg vasárnap délelőttön fogadták. K. M. Az 1963. évi népgazdasági terv legfontosabb céljai — az előzetes adatok alapján — megvalósultak. 'Nőtt az ipari termelés, magasabb volt a beruházás mint az ötéves terv eredeti előirányzata, s valamivel nagyobb mértékben emelkedett a munkások és alkalmazottak reáljövedelme, mint ahogy azzal a terv eredetileg számolt. A tervhez képest azonban a népgazdaság egyes területein elmaradások mutatkoztak — főként a mezőgazdaságban, gépexportban és az építőiparban — ezek részint a kedvezőtlen időjárással, részint a műszaki fejlesztés nem kielégítő előrehaladásával függnek össze. Az elmaradások — minden reális számítás szerint — ez évben is éreztetik majd hatásukat. De hogy mennyire, s mi- Iven kihatással — ez vaiámeny- nyiünk munkájától függ. Az 1964. évi tervnek van néhány olyan kulcskérdése, amelyeket, ha megoldunk, minden területen éreztetik majd pozitív hatásukat, s tulajdonképpen már biztosítják is a terv végrehajtását. Nem kétséges, hogy ez évi tervünk teljesítésének feltétele a munka termelékenységének emelése, a gazdaságos termelés, a takarékosság, s a minőségi követelmények fokozása. A termelékenységi előirányzatot a múlt évben nem teljesítettük, s nyiltan meg kell mondanunk, csak jobb munkával teremthetjük meg az életszínvonal-emelés és a felhalmozás feltételeit. A termelékenység rendszeres és állandó emelésének alapja a modem technika széles körű alkalmazása. A párt és a kormány erőforrásaihoz mérten mindent megtesz, hogy ellássa az üzemeket modem gépekkel, berendezésekkel. Anyagi erőink azonban korlátozottak. Rendkívül időszerű és halaszthatatlan feladat tehát a munka jobb megszervezése, a gépek és berendezések jobb kihasználása, a munkafegyelem megszilárdítása. Nem kevésbé jelentős a jó kezdeményezések felkarolása, a hasznos termelési módszerek elterjesztése. Terveinket csak akkor teljesíthetjük maradéktalanul, ha mindenütt fellépünk a kényelmeskedés és a konzervatív termelési szemlélet ellen. Következetesebben szerezzünk érvényt Kicsit „katonásabban”...
