Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-11 / 8. szám

1964. január 11, szombat 5. oldai ÉLELMESNEK ÁLL A VILÁG Múlt év júniusában foglal­kozott a Bács-Kiskun megyei Tanács VB mellett működő köz- gazdasági kollégium — több kérdés mellett — a hagyomá­nyos iparitanuló-képzés helyze­tével. A kezdeményezéssel első­sorban abból a meggondolásból indult ki, hogy az iparfejlesztés gazdasági követelményeinek ki­elégítésével párhuzamosan, sőt azt megelőzően kellene biztosí­tani az előrehaladás személyi feltételeit. Szakember-ellátott­ságunk tudvalévőén messze el­marad az ipar, a termelés üte­mének növekedéséhez képest. Hogy lassú a közép- és felső­fokú szakmunkásképzés, annak oka nem kis részben a követke­ző: az iparitanuló-képzés terve­zése, koordinálása ez ideig elég gazdátlan terület volt. Ezt bizo­nyította az is, hogy a munka­ügyi osztály a kollégiumi vitára bocsátott előterjesztésében esetenként éppen csak megköze­lítő pontossággal tudta a szak­munkásmérleget elkészíteni. Mint az előterjesztésben meg­okolta: „A nehézségeket az okoz­za, hogy hosszabb távlatban a szakmunkás-szükséglet tényezői kevéssé ismertek, és így nagyon bizonytalanok.” A közgazdásági kollégium kezdeményezése azért is hasz­nos volt tehát, mert mind a Munkaügyi Minisztérium, mind az Országos Tervhivatal figyel­mét a szakmunkásképzés gyor­sabb országos feltérképezésére, tervezésére irányította. Jóllehet, ez a munka már folyik, de egy­re követelőbben jelentkezik en­nek erőteljesebb szorgalmazása. A kollégium határozott arról is, hogy a munkaerő gazdálkodás tervszerűségét, pontos felméré­sét elsősorban a munkaügyi osztály biztosítsa, s ebben tá­maszkodjon mindenekelőtt a tervosztály segítségére. Az azóta eltelt fél esztendő ke­vés volt ahhoz, hogy gyökeres fordulat következett volna be a szakmunkás szükségleti és fede­zeti mérleg elkészítéséhez nél­külözhetetlen tervezésben, fel­mérésben. Látjuk, országos és megyei szervek munkájának összehangolása nélkül ez nem megy. Márpedig még a megyei együttműködés sem bontakozott ki az ügy fontosságának megfe­lelően. Amikor például a nagy­üzemi iparitanuló-képzéshez gyűjtötte volna a munkaügyi osztály a beiskolázási adatokat, kiderült, hogy a megkeresett vállalatoknak sem volt ilyen távlati tervük. — De az építési közlekedési és vízügyi osztály sem rendelkezett olyan tervek­kel, melyek szakmák szerinti bontásban tartalmazták volna az új szakmunkás szükségletet, illetve fedezetet. Operatív hatást ért el a kollégiumi ülés az iparitanuló­intézetek tanterem ellátottságá­nak kielemzésével. Az előter­jesztés többek közt megállapí­totta, hogy például a nagyüze­mi ipari tanuló létszám 1970-ben 1962-höz képest 253 százalékra emelkedik, a tanácsi iparban is ugyanezen idő alatt évenként 341 főt kell beiskolázni. Ugyan­akkor az intézetek tanterem el­látottsága igen szűkös: Kecske­méten 145, Baján 120, Kiskun­félegyházán 117 fő az egy tan­teremre jutó tanulók száma. Mindenekelőtt ezt a súlyos helyzetet igyekezett enyhíteni a kollégium a határozatok egy ré­szével. Hogy ezek azóta tettek­ké váltak, annak is köszönhető, hogy a júniusi vitán a Munka­ügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztályának főelőadója, Csi­szár József is részt vett. Így a megyei tanács a minisztérium­mal karöltve, gyorsan intézked­hetett. A MŰM azóta megvásá­rolta a jelenlegi építőipari ta­nulóotthon melletti telket, s 1966. december 31-ig bérbe vette a reszelőgyár területén levő épí­tőipari munkásszállást, ahol 9 tantermet alakítottak ki. Adott a minisztérium anyagot, pénzt s az építőipari vállalat is ígért segítséget a tetőjavításhoz. De mint a tantermeket, azt is ipa­ri tanulók hozták rendbe. Ja­nuár 3-án már indulhatott itt a másodéves építőipari tanulók képzése. CLYAN MOST a tompái Kos­suth Tsz irodája is, mint a fel­kavart méhraj, nagy itt a nyüzs­gés-mozgás. Nem csoda, hiszen egész évi munkájuk számveté­se, eredményeinek felmérése készül. Azt várják, hogy a ter­vezett 23 forintos munkaegy­ség helyett legalább 25-öt ér­nek el, valamelyest tehát to­vább javítanak a mérlegen, ami az elmúlt év nem éppen ked­vező időjárását számítva min­denképpen dicséretes dolog. Segített ebben a jól alkal­mazott premizálási rendszer is. Huszta Antal kertészeti brigád­ja például 67 ezer forinthoz jutott prémiumként jó munká­juk eredményeként, a szőlészet­ben dolgozók pedig ötvenezret. Az állattenyésztés is eredmé­nyesnek mondható, több mint Az É. M. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat egyébként is mostohán kezeli saját szakmun­kás-utánpótlásának érdekeit A Hunyadivárosi Kandó Kálmán utcai építőipari tanulóotthoná­nak építkezésén hónapokon át alig dolgoznak, szinte kizárólag tanulók tevékenykednek csupán. Mind a Munkaügyi Minisztéri­um, mind a megyei tanács vb több közreműködést vár a vál­lalattól. Hogy a minisztérium mennyire megértette Bács-Kis­kun megye súlyos gondjait az iparitanuló-képzésben, bizonyít­ja az az intézkedése, hogy egy új iparitanuló-intézet építésére Kecskemétet első helyre hozta a beruházások sorrendjében. Ügy döntött, hogy 1966. decem­ber 31-ig fel kell épülnie egy 20 tantermes modem, általános iparitanuló-intézetnek. A léte­sítmény terve 1964-ben készül el. Azúi intézet sorsát a me­gyei tanács vb nyári kezdemé­nyezése indította el. Ügyét az MSZMP Kecskemét Városi Bi­zottságának intenzív segítsége segített sikerre vinni. Ha a szak­munkásképzés megyei helyzeté­nek felmérésével addig vártak volna, míg az országos feltérké­pezés, tervezés egyszer majd a befejezés stádiumába jut, lehet­séges, hogy hosszú évek múltán került volna sor a 20 tantermes intézet beruházására. Hogy is szól a közmondás? Élelmesnek áll a világ... Tóth István 1700 pulykát neveltek fel 5—7 kg-os súlyban, s elég szépen ho­zott a 16 ezer db csirke felne­velése is. A FENTIEK mérlegelése mellett a tsz vezetősége már a jövőbe tekint. Tervükben szere­pel az idén negyvenezer csibe felnevelése, tervezik ezer süldő beállítását is, ezért a meglevő 143 anyasertéshez nemrégiben vásároltak 200 tenyészsüldőt. Sor kerül 74 kh szőlő telepíté­sére, s tervbe vették a gazdaság fokozott gépesítését. MINDEZEK alapján 35—40 forintot élő munkaegységet ter­veznek, s minden munkaegy­ségre 14 forint előleget kíván­nak fizetni a tagságnak, amely bizonyára újabb buzdítás lesz a fokozódó munkakedvhez. Simola Lajos Számadás hoz ült, de inni csak nagy óva­tosan mertek, mert ahhoz fel kellett húzni az álarcot, leg­alábbis félig, s nem akarták, hogy az asztaltársak felfedjék kilétüket. Sipos nekitámaszkodott az egyik oszlopnak, s onnan fi­gyelte a többieket. Éva mellette állt. — Ne menjünk ki a teraszra, levegőzni egy kicsit? — kérdez­te a lány. — Mehetünk .:. — Kíváncsi vagyok, milyen helyezést érsz el a lepényevő­versenyben — nevetett Éva. — Majd meglátod, hogy tu­dok én enni! Az ajtóban a szmokingos né­met vadász megállította Évát, és megkérdezte tőle, nem vol- na-e kedve hajnalban ismét ki­menni a vadásziakba. A lány tágra nyílt szemmel nézett a németre. Különös ajánlat! Igaz, korábban már többször észre­vette, hogy néhány külföldi erő­sen figyeli. Egyik-másik ha csak tehette, hozzáért, megfogta a ke­zét vagy megsimogatta a kar­ját, persze úgy. mintha véletlen műve lenne. Ö ilyenkor nem akart botrányt csapni, s inkább hallgatott, bár nem szívesen fo­gadta az effajta közeledést. De ez a nyílt ajánlat kihozta a sod­rából. ! — Köszönöm! De inkább itt szórakozom. Különben szégyell- je magát. A német azonban erőltette a dolgot. Ügy gondolta, hogy ta­lán mégiscsak sikerül elcsalnia a lányt Éva Sípostól akart segítséget kérni, de a fiatalember eltűnt mellőle. Mire a lány is szó nél­kül otthagyta a külföldit, és be­sietett a hallba. Éppen csárdást játszott a ze­nekar. Sipos ott forgolódott a terem közepén. Repült a két ráakasztott lepedő, mint a pa­rasztlányok bő szoknyája. Éva látta, hogy Sípos jól érzi magát, s nem akart tolakodni. Inkább odament a sarokban pipázgató juhászokhoz, és felkérte az egyi­ket. A legfiatalabbat választot­ta ki, az is lehetett vagy negy­venéves. Emelkedett volt a hangulat, mindenki igen jól érezte ma­gát. Többen már felöntöttek a garatra, s félrehúzódtak a tán- colóktól, közelebb a bárpulthoz. Éjfél előtt néhány perccel Ko­vács igazgató és két pincér be­hozott egy hatalmas, jó méter­nyi átmérőjű tálcát, rajta egy még nagyobb lángossal. A kö­zepére gyertyát állítottak, az­tán letették a különleges mére­tű „versenytárgyat” egy asztal­ra, Az igazgató leintette a ze­nekart. A vendégek 1 a dobogó köré csoportosultak. — Mielőtt megkezdenénk a le­pényevő vetélkedést, kihirdet­jük a jelmezverseny eredmé­nyét. A zenekar tagjai pontoz­ták a legszebb, legötletesebb jelmezeket, és úgy találták, hogy a huszonnégy személyes torta a démonnak öltözött ked­ves vendégünket illeti. Kérem, fáradjon ide. Hatalmas zsivaj támadt a te­remben, sokan nem értettek egyet a zsűri döntésével. De mindenki meglepődött, amikor hárman is elindultak, hogy átvegyék a díjat. A zaj még nagyobb lett. — De kérem! — próbálta az igazgató letorkolni a tömeg zú­gását. Közben rákacsintott a hozzá közel álló Évára.' — Itt valami tévedés lesz! Ö a győz­tes — mutatott a démonra ... Az igazgató kezet fogott Évá­val, aki most már álarc nélkül mosolygott a köré sereglett tár­saságra. Oly büszkén állt a do­bogón, mintha legalábbis olim­piai aranyéremre várna. Kovács átnyújtotta a hatalmas tortát. Ekkor előkerült Sipos is, és bűn­bánó arccal gratulált Évának. A lány suttogva ugyan, de azon­nal kérdőre vonta. — Miért rohantál el mellő­lem? M ég javában tombolt az 1962—63-as tél vége, amikor egy különö­sen hideg napon felkereste szerkesztőségünket özvegy Kovács Jánosné hatgyer­mekes családanya, kecske­méti konzervgyári munkás­asszony, és elpanaszolta, hogy házuk összedőléssel fenyeget, már csak egy kis szobában húzódhatnak meg, de ennek is falai több he­lyen megrepedeztek. Ujjnyi széles rések tátonganak a mennyezettől a padlóig... Pénzük javát tüzelőre köl­tik, ám hiába fűtenek, a meleg a repedéseken gyor­san kiszökik. — Nem tudom, mi lesz velünk — mondta Kovács- né kétségbeesetten —, egész éjszaka égetem a villanyt, a szememet sem merem u J H mr A Z B A N következett, arra úgy em­lékszik még ma is, mintha álmodta volna ... Csak ült az elnöki szobában, a puha fotelben, csak nézte, hall­gatta, ami körülötte tör­tént, alig két óra leforgása alatt... Tárgyalás a pénz­ügyi, az építési, s terv­osztály vezetőivel, az OTP, a Konzervgyár, a TÜZÉP igazgatóival — mindenki­vel, akit mozgósítani lehe­tett és kellett a nemes ügy érdekében. S egyszer csak együtt voltak a legszükségesebb anyagi eszközök. Márton Lajos főmérnök pedig fel­ajánlotta, hogy osztálya, szintén társadalmi munká­ban, rövid idő alatt elké­szíti az új lakóház terv­rajzait A továbbiakat özv. Ko­vács Jánosné már a Toldi Denunyni, annyira ieieK ... Csak lesem, mikor indulnak meg a falak. Azután elmondta még, hogy férje sokáig betegeskedett. Ta­vasszal lesz három éve, hogy meghalt tuberkulózisban. Küz­delmes az élete a hat gyerek­kel ... Segítséget kér, mielőtt a ház tényleg rájuk omlik. Azonnal felkerestük a városi tanács illetékeseit. „Intézkedünk — mondották —, Kovácsnénak ideiglenes lakást szerzünk.” Föl­kerestük a Kecskeméti Konzerv­gyár II. telepének üzemi bizott­ságát is ... Gyorssegélyként 500 forintot utaltak ki a szorult helyzetbe jutott családnak. Ha nehezen is, de végül még­iscsak kitavaszodott. Az enyhe márciusi napok azonban csak rontottak helyzetükön, mert amikor megindult az olvadás, a falakon is egyre szélesedtek a repedések. A félig amúgy is ro­mos ház rozoga tetőzete egy­szer csak félrebillent, majd utána a kémény is az udvarra bukott. Hívták a tűzoltókat, akiknek az utolsó pillanatban sikerült az udvarra menteni a szoba berendezését. Addigra hangos robajjal összedőltek az ingadozó falak is. Most már valóban gyors in­tézkedésre volt szükség. A váro­si tanács a Hosszú utca 1. szá­mú házban talált is egy szoba- konyhás, mellékhelyiséges la­kást ... Mikor azonban Kovács- né be akart költözni, a háztu­lajdonos azzal fogadta, hogy — meggondolta: a lakás kell a hoz­zátartozóinak. Kovácsék udvarának végében évekkel ezelőtt épült egy nyári konyha ... Kénytelen-kelletlen abba költöztek hát bizonytalan időre. Július 26-án Kovácsné felke­reste dr. Varga Jenőt, a megyei tanács vb elnökét, és elpanaszol­ta nehéz helyzetét. Ami ezután utca 13. szám alatt azóta fel­épült új, kétszoba összkomfortos családi házban mondta el: A megyei tanács 9000 forint kész­pénzzel járult az építkezéshez, az üzem — Végvári István igaz­gató gyors intézkedése révén — 5000 forint OMB-kölcsönt, az OTP 60 ezer forint építési köl­csönt folyósított, a TŰZ ÉP pe­dig az építkezéshez szükséges anyagot biztosította. — Futótűzként terjedt el a Konzervgyár mindkét telepén az örömhír — mesélte tovább Ko­vácsné — és Rajnoha Árpádné, az üb-titkár nyomban hozzálá­tott a társadalmi építőbrigádok megszervezéséhez. Néhány nap múlva meg is kezdték a munká­kat ... S jöttek a szaktársak, az üzem KISZ-fiataljai, a zetoro- sok, a teherautósok, a fogato- sok ... Néhány napon belül a romok eltűntek az udvarból. A későbbi munkába azután be­kapcsolódtak még az ipariskolai tanulók is, ki-ki szakmája sze­rint. Mert János és Zoltán fiam — mindkettő az Ezermester Ktsz lakatos részlegében tanul­ja a szakmát — elmondta az is­kolában is, hogyan épül a mi hágunk ... Lehetetlen szóval el­mondani, milyen nagyszerű munka folyt itt egész nyáron! Mikor elköszöntünk, Kovács­né azt mondta: Mindig arra gon­dolnak, hogy szocialista társa­dalmunktól az emberektől olyan szép és értékes ajándékot kap­tak, amelyet eléggé meghálálni talán soha nem tudnak. A leg­nagyobb szükségben érkezett az a sok-sok önzetlen segítség, a rengeteg áldozatos munka — melynek eredménye: az új ház. Vass Imre H Shakespeare-emlékév ünnepségei Kecskeméten — Azért, mert azt hittem, hogy okot adtál a külföldinek ilyen ajánlatra — hazudta Si­pos, pedig azért szaladt el, hogy ezzel a sértődő jelenettel még inkább megfogja a lányt. Más­nap délelőttre ugyanis feltétle­nül el akarta érni, hogy fel­menjenek Éva miskolci lakásá­ra. Hátha alkalom adódik a tervrajzok lefényképezésére... Éva mosolygó tekintettel je­lezte, hogy megbocsát. Aztán nekiláttak a huszon­négy személyes tortának. Éva sokaknak szólt, hogy tartsanak velük. Közben az igazgató ismertet­te a lepényevés versenyszabá­lyait: — Eloltjuk a villanyokat, s meggyújtjuk a gyertyát. A ver­senyzők körülállják a lepényt. Tapsra kezdenek. A gyertya alatt egy ötforintost helyeztünk el. Aki legelőször megleli fogai­val az ötforintost, az nyer. A díj ugyancsak egy huszonnégy személyes torta... Két pincér egy nagy, ember­magasságú virágállványra he­lyezte a lepényt. Az igazgató kérte, hogy olt­sák el a villanyt. Aztán meg­gyújtotta a gyertyát. __ (Folytatjuk.) A nagy drámaíró születésé­nek 400. évfordulóját ünnepük világszerte ebben az évben. Eb­ből az alkalomból a Kecskeméti Katona József Színház is adó­zik Shakespeare emlékének a Coriolanus című tragédiájának előadásával. Shakespearenak ez a műve 1932 óta most először szerepel hazai színpadon. A színház programján kívül a vá­rosi tanács és a TIT rendezé­sében számos ismeretterjesztő előadást is tartanak februártól kezdve a városban. Az emlékünnepségek megren­dezésére bizottságot alakított a Kecskeméti Városi Tanács Mű­velődésügyi Osztálya. A bizott­ság díszes, kétíves emlékfüzetet ad ki. Az e héten megtartott ér­tekezleten megállapodtak a program pontos menetrendjébe« is. Februárban kezdődik az isme­retterjesztő előadások sorozata a halhatatlan angol író életmű­véről. Február 21-én este mu­tatja be a Kecskeméti Katona József Színház a Coriolanust. Ugyanezen a napon Shakes­peare emlékkiállítás is nyílik at színházban. Március 3-án este pedig ankétot tartanak a TIT klubjában a helyi és meghívott szakemberek valamint a Katona József Színház művészeinek részvételével a Coriolanus elő­adásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents