Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-10 / 7. szám

Me far szívlelték a vizsgálat tapasztalatait

Sorom pógondok

Kulturáltabbá tették a tanyai boltokat

Fordítsanak nagyobb gondot a fogyasztók érdekvédelmére

A múlt év szeptemberében az Állami Keresekedelmi Felügyelőség nagyszabású vizsgálatot tartott a Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet boltjaiban és vendéglátó egységeiben. Az akkor feltárt hiányosságokról a Petőfi Népe október 10-i számában „A tanyai

vásárlók érdekében” címmel cikk jelent meg, amely kifogásolta a fogyasztók megkárosítását. az üzletekben talált rossz minőségű, inkurrens árucikkeket, s az ellenőrzésben megmutatkozó hiányosságokat.

Igazságtalan lenne, hogy ilyen jelentős kereskedelmi szervet egyoldalúan csak kritizálnánk, s nem győződnénk meg arról: az elhangzott bírálatot mennyire tették magukévá, s főleg milyen változások történtek tevékenységükben. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a Petőfi Népe észrevételeire kedvezően reagált a földművesszövetkezet igazgatósága. Ezt igazolja az a

300000000000' >' vvxx VXJOOC<*'V’y~'öOOOOOOOOOOQOi

PETŐFI NÉPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő- Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó. Mezei István igazgató. Szerkesztőség:

Kecskemét Széchenyi tér l. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16.

Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél

Előfizetési díj t hónapra 13 forint.

Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét. — Telefon: 11-85. index: 25 065.

tény, hogy összevont értekezleten beszélték meg a hibákat. Valamennyi bolt dolgozója megjelent — értékelték az ÁKF vizsgálatának tapasztalatait, és határozatot hoztak a hiányosságok kiküszöbölésére.

Konstruktív volt a határozatok végrehajtása is. A földművesszövetkezet igazgatósága ugyanis az anyagi erőkhöz mérten, kulturáltabbá tette a tanyai üzleteket, a hiányzó berendezési tárgyakat megvásárolták, nagyobb gondot fordítottak a tisztaságra és saját ellenőreik vizsgálata alapján 19 esetben kisebb szabálytalanságokért felelősségre vonták a boltok dolgozóit.

Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség újabb ellenőrzésén a vizsgálatot végzők örömmel állapították meg, hogy a hibás mérőeszközöket; súlyokat kicserélték, s a bolti árukészletek összetétele is minőségileg javult.

E pozitív tapasztalatok arra engednek következtem: az ÁKF figyelmeztetését komolyan vetCíkkünk nyomán

ték a földművesszövetkezet vezetői. Hiba volna azonban elhallgatni a második ellenőrzésen tapasztalt hiányosságokat, amelyek éppen az ezt megelőző vizsgálat észrevételeiből indultak ki. A fogyasztók érdekének hatásosabb védelme tekintetében a szeptemberi ellenőrzés óta nem következett be javulás. Ez azzal is lemérhető, hogy a legutóbbi vizsgálat alkalmával a boltegységek 30 százalékánál kisebb fogyasztói megkárosítást tapasztaltak a felügyelők.

A Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet vezetősége jó úton indult el, amikor alapos elemző munkával, a dolgozókkal közösen hozott határozatokkal igyekezett a feltárt hibákat kijavítani. Ez dicséretes dolog, a fogyasztók érdekvédelme azonban megkívánja, hogy a továbbiakban erre a jelentős feladatra összpontosítsák figyelmüket. Ez egyaránt kedvező lesz a földművesszövetkezet, de a vásárlók szempontjából is.

Gémes Gábor

3\em a brigádon múlott

A napokban bíráló cikket közöltünk a Kecskeméti I. számú Szociális Otthon új ebédlőjének építéséről, illetve a körülötte folyó huzavonáról, az átadási határidők többszöri módosítgatásáról és arról, hogy a hibák kijavítása is várat magára. A cikk megemlíti a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat Pósalaki-brigádját —, amely a kőművesmunkákkal volt megbízva, s határidő előtt vállalta az átadást.

A Pósalaki-brigád vezetője felkeresett bennünket és elmondta, hogy a késedelmesség nem rajtuk múlott. ígéretüknek igyekeztek eleget tenni, s a kőművesmunkákkal időben végeztek is. A felmerült hiányosságokért a brigádot nem terheli felelősség, s az nem az ő munkájukból ered.

Szívesen eleget teszünk a brigád kérésének, s tolmácsoljuk jó hírnevük érdekében is, a fentieket. Legalább ennyire

örülnénk azonban annak is. ha mielőbb választ kapnánk —, mert sajnos, ők nem jelentkeztek ilyen frissen — a vállalat illetékes vezetőitől arra nézve, mit szándékoznak tenni az említett hiányosságok mielőbbi megszüntetése érdekében. De még ennél is többet érne, ha valóban hozzálátnának a bajok orvoslásához, s ezzel a szociális otthon lakóit hozzásegítenék körülményeik megjavításához.

Bálint István észrevételét eljuttattuk a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba, ahonnan a következő felvilágosítást kaptuk: „Az ország területén több mint 4000 helyen keresztezi azonos szinten közút a vasúti pályát. A kérdéses kereszteződéshez hasonló forgalmú közel 100 helyen van az országban. Ezek közül nagyon sok helyen — például a Budapestre bemenő egy- és kétszámjegyű főközlekedési utak bejárati szakaszain fekvő szintbeni kereszteződésein — sokkal nagyobb a forgalom, és még ezeknek a felszámolását sem szerepeltethettük hitelhiány miatt távlati tervünkben. Az 5. számú főközlekedési út korszerűsítése a rohamosan növekvő forgalom miatt egyre sürgetőbbé válik.

A korszerűsítéssel egyidejűleg a szintbeni vasút kereszteződéseinek megszüntetésére, vagy a megnövekedett forgalom elterelésére sor fog kerülni. — Molnár János főosztályvezető.”

Autóbusz-pályaudvarokat tervez az Uvaterv 1964-ben

Az Üt- és Vasúttervező Vállalat mérnökeinek 1964-ben meg kell tervezniük tíz újabb autóbusz-pályaudvart 43 forgalmi telepet, amelyek közül 19 nagyobb javításokra is képes lesz. Terveznek ezenkívül 15 közúti szervizt, illetve személygépkocsi-karbantartó üzemet, két új

nagyjavítót Pécsre, illetve Szegedre. Ezenkívül új telepeket terveznek az Autoker számára az Ecseri úton, illetve Kecskeméten és Székesfehérvárott.

Az összesen 74 létesítmény közül 16 kerül Budapestre, a többit vidéki városok számára tervezik. (MTI)

CSAK ÓVATOSAN

(Pásztor Zoltán felvétele.)

Hanglemezen a „Pacem in terris“

XXIII. János pápa röviddel halála előtt nyilvánosságra hozott békeenciklikáját a keresztény hanglemez központ a luxemburgi rádióval együtt hanglemezre vette. Néhány nap alat« több mint tízezer darab kelt el.

Lehettünk vagy tízen. Az asztalon levő poharakban ott gyöngyödzött az Aranyhomok szőlőnedűje. Kissé emelkedett volt már a hangulat, így nem csoda, ha előkerültek a tarsolyokból a közelmúltat idéző anekdoták. A társaság tagjai kitörő lelkesedéssel üdvözölték az „első szó” jogán jelentkező idősebb szobrászt.

— Néhány éve Párizsban voltam több hónapos tanulmányúton — ötven dollárral a zsebemben és „veszett” korgással a gyomromban becsavarogtam a csodálatosan szép Franciaországot. Jártam — a fővároson kívül — Nancyben, Reimsben, Limoges-ban, Marseille-ben, Toulouse- ban. Dijonban a bőröndömet, a Paris—Le Mans-i expressz hálókocsijából pedig a cipőmet lopták el. Az utóbbi elég kényelmetlenül ért, ugyanis a Sarthe département székhelyét képző több mint százezer lakosú Le Mans vasútállomásáról egy elegáns kávébarna színű délelőtti ruhában és egy rikítóan vörös papucsban — melyet a hálókocsi kalauztól kértem kölcsön — vonultam be a város központjában lakó barátomhoz.

Húzott egy nagyot a pohár tartalmából, néhányat köhintett, majd folytatta:

— Azért a legérdekesebb eset Párizsban történt velem. Az egyik tárlatra bekérték néhány szobromat, amelyeket időben el is küldtem. Az anyagok zsűrizésének napján — ha

jól emlékszem július közepe lehetett — én is felkerestem a kiállítótermet. Még tartottak az előkészületek. Az egyik torzonborz hajú művész éppen egy seprűnyélből, WC-fedelekből és száraz banánhéjakból álló „Álmodozás” című kompozícióját állította fel. Az egyik sarokban két hölgy vitatkozott arról, hogy a női vágyakozást a kadmium-lila, vagy az okkersárga pacni tudja-e legjobban kifejezni. A társalgás angolul folyt, így szerencsére keveset értettem belőle.

— Igen meleg volt a teremben, tehát levetettem a zakómat és az egyik ablakkilincsre akasztottam. A zsebekből — a már meglevő tapasztalataim, alapján — kiszedtem a holmimat. Két

szobrom a szoba legsötétebb pontján állt, szerényen, a „vásári bazárra” hasonlító tárlat anyagai között.

— A zsűri!... — szóltak be az ajtón, s a teremben lézengő művészek és álművészek elcsöndesedtek. A nyitott ajtón fiatalabb és idősebb urak

— javarészt a kiállítást anyagilag támogató marhanyelv-konzervgyár vezetői — léptek be. Soknak köztük — mint később kiderült — fogalma sem volt a művészethez.

— Egymás után lépkedtek el a „remekművek” előtt. Közeledtek a szobraimhoz. Elöntött a forróság. Hiszen a kezdeti ötven dollárom négy dollárra apadt. Odaértek a műveimhez, rápillantottak ... és ... és tovább mentek.

— Hát nincs nekem szerencsém — gondoltam mérgesen, s már indultam is a kijárat felé. A hátam mögött nagy kiabálást hallottam.

— Bravó! Príma! Kitűnő! — rikoltották az urak. — Hát ez valami csodálatosan elragadó! — sipákolt egy korosabb dáma. — Ez a modern művészet kicsúcsosodása! — kurjantott fel a gyár vezérigazgatójának húszesztendős fiacskája miközben nagyot szippantott orrával.

— Megfordultam már csak azért is, mert igen érdekelt a csodálatos mű. Hát a zsűri a zakóm előtt áll, mely kifordított zsebekkel — valószínűleg a kipakolás következtében fordult ki a bélés — lógott a sárga ablakkilincsen, s alatta egy felirat: Pénztelenül.

— Később tudtam meg, hogy arra a helyre valóban neveztek egy ilyen című kompozíciót, de a szobrász előző nap megbetegedett, s a tárlatra csak a címet jelző tábla jutott el. Én pedig a Kaposvári Szabó Ktsz „remekművével” megnyertem a 100 ezer frankos első díjat és az ötven doboz marhanyelv-pástétomot.

így végződött az idős szobrász tör- ténete. Hogy mindez valójában meg történt-e, nem tudom. Hiszen olya sok „szájon és kézen” keresztül ke rült ide nyomtatásba. Egy biztos - a művész valóban járt Párizsban, f akárhogy is történt, társaságunk mi denesetre jót kacagott az elbeszéli- ^ Kovácsi Miklós

Az elsődíjas zakó

y

Mindenki tudja, ha jön a vonat, az átkelésnél vigyázni kell. Azt azonban kevesebben értik, hogy például a kecskeméti Alsópályaudvarhoz tartozó négy vasúti sorompónál miért kell gyakran és hosszasan várakozni. A magyarázkodás ez esetben meddő volna, s nem is ez a cél. Az adottságokat kellene megváltoztatni, mert a munka jobb megszervezése — bármilyen nagy is ebben a vasutasok igyekezete — egymagában nem vezethet megoldáshoz.

Sok múlik a sorompókezelő gyors ítélőképességén, hogy átengedje-e még a gépkocsit. Szerintem kár volt eltörölni a sorompók előtti kötelező megállást. Hiszen a kezelőnek a legtöbbször másodpercek alatt kell eldöntenie, mit tegyen. Az, hogy egy jármű a sorompó leeresztése előtt átfut még a síneken, nem is volna hiba, dé a legtöbb- .ször követi a második és a harmadik is. E miatt előfordulhat, hoev vaev rácsukiák a sorompót, vagy közé kerül a járműi mindkettő veszélyes helyzet. Sokszor a legdurvábban támadják a kötelességét teljesítő vasutast, aki éppen a hangoskodó életére, testi épségére vigyáz.

Sorompóink jelzőcsengősök, ami azt jelenti, ha megszólalnak, meg kell állni. De miért kell a járműveknek sokszor annyit várakozni a Bajcsy-Zsi- linszky, a Szegedi, a Halasi és a Kiskőrösi úti sorompóknál? A vasutasok és a járművezetők véleménye nagyon kedvezőtlen erről. A négy átjárót a járművek részére előbb-utóbb meg kell szüntetni, és egy közös aluljáróval — vagy egy felüljáróval — összekötni a két pályaoldalt. Tudomásom szerint van már erre tervezet. De vajon mikor valósulhat meg? ...

Hivatalból is hosszú ideje figyelem a vasúti átjárók szinte tarthatatlan helyzetét, de az előrelépés — sajnos késik.

Bálint István Kecskemét