Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

2. oldal 1961 január 8, szerda Változatlanul feszült a légkor Ciprusban A kelet — nyugati enyhülés és az angol—nyugatnémet csúcstalálkozó Fokozódó sztrájkmozgalom Kolumbiában HABAR Cipruson meg­szűntek a fegyveres har­cok, a szigetországra vál­tozatlanul a feszültség légköre a jellemző. Egymást követik a török és görög lakosság közötti incidensek. Az angol ka­tonaság viszont egyelőre tétlen szemlélője az ese­ményeknek. Makariosz kormányát rendkívüli ülésre hívta össze. A török kisebbség azonban bojkottálja a kormány görög nemzetiségű tag­jait és megszakított minden kapcsolatot az el­nökkel. Azzal vádolják Makarioszt, hogy „meg­sértette az alkotmányt és merényleteket készít elő a török lakosság ellen*’. Ennek ellenére nyu­gati hírügynökségek közlése szerint a ciprusi kormány elvben hozzájárul Angliának, Görög­országnak és Törökországnak ahhoz a közös ja­vaslatához, hogy küldjenek ki ENSZ-megfigyelőt a szigetre. A jelenlegi tervek szerint a megfe­lelő szaktanácsadók kíséretében egy politikai megfigyelőt menesztene az ENSZ Ciprusba. Ka­tonai megfigyelők kiküldéséről nincsen szó. Jól tájékozott ankarai forrásokra hivatkozva arra is utalnak a híradások, hogy január 13-án nyílik meg Londonban a tervezett értekezlet. Törökor­szágot a külügyminiszter képviseli. LONDONBAN közzétették Erhard nyugatné­met kancellár és Schröder külügyminiszter ja­nuár közepén lebonyolításra kerülő látogatásá­nak részletes programját. Az új nyugatnémet kancellár első angliai látogatására olyan időben kerül sor, amikor az angol—nyugatnémet kap­csolatok „jobbak mint bármikor a második vi­lágháború óta”. Általános vélemények szerint a csúcstalálkozón a fő figyelmet a kelet—nyugati kapcsolatok alakulásának szentelik majd. A ke­let—nyugati kapcsolatokról szólva egyébként a Pravda cikke hangsúlyozza, hogy az enyhülés légköre egyre inkább uralomra jut. Megkezdőd­tek a szovjet—amerikai kulturális tárgyalások EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN is, amelyek — bár más irányból, de Gaulle fran­cia elnök részéről még mindig a jeges elutasítás hangja is tapasztalható — reményekkel kecseg­tetnek. Mindkét küldöttség beszédet mondott a tárgyalások ünnepélyes megnyitásakor. Koehler amerikai nagykövet a küldöttség vezetője meg állapította, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közötti kapcsolatokban az utóbbi hat esztendőben haladást értek el, s most a kölcsö­nös erőfeszítések révén megfelelő alapot terem­tettek a tudományos és a kulturális együttmű­ködés további fejlesztéséhez. Az amerikai sajtó kommentárjai is erre utalnak, melyek Hruscsov üzenetével foglalkoznak. Hangsúlyozzák, hogy Hruscsov miniszterelnök a békés együttélésért harcol és szilárdan hisz a a termonukleáris há­ború teljes értelmetlenségében. KOLUMBIÁBAN az 1963-as évet a sztrájk­mozgalom fokozódása és a munkásosztály akció- egyégének erősödése jellemezte. A sztrájkolok száma az előző évi 50 000-rel szemben 110 000-re növekedett. A sztrájkok következtében 132 mil­lió munkanap esett ki. Első ízben vettek tevé­keny részt a sztrájkmozgalomban a mezőgazda- sági munkások. A Liberális Forradalmi Mozga­lom nevű kolumbiai párt parlamenti képviselői határozatban sürgették, hogy Kolumbia állítsa helyre a diplomáciai és kereskedelmi kapcsola­tokat a szocialista országokkal. A határozat fel­szólítja a kormányt, tegyen lépéseket a Szovjet­unióval, Csehszlovákiával. Albániával, a Német Demokratikus Köztársasággal, Lengyelországgal, a Kínai Népköztársasággal, valamint a főbb sem­leges országokkal való diplomáciai és kereske­delmi kapcsolatok létrehozása érdekében. A ko­lumbiai politikusok megállapítják, hogy a kap­csolatok felvétele Kolumbia népének gazdasági és kulturális szempontból .csak előnyére válhat. Befejeződött a rendőri vizsgálat Oswald meggyilkolásának ügyében Befejeződött a rendőri vizs­gálat a Kennedy-merénylettel vádolt Lee Harvey Oswald meg­gyilkolásának ügyében és az iratok átkerültek Henry Wade dallasi főügyészhez. Mint emlé­kezetes, 1963. november 24-én, két nappal Kennedy elnök meg­gyilkolása után, a dallasi városi rendőrség alagsorában Jack Ruby bártulajdonos lelőtte Lee Harvey Oswaldot, akit akkor akartak átkísérni a megyei bör­tönbe. A gyilkossággal örökre elnémították a fővádlottat, Os­waldot, aki egyébként soha­sem ismerte el bűnösségét. Fi­gyelemre méltó, hogy maga a dallasi rendőrség folytatta le a vizsgálatot abban az ügyben, amelyben azzal vádolták, hogy kezére játszott Oswald gyilko­sának, Rubynak. Az AP hír- ügynökség jelentése szerint a vizsgálatról készült jelentés fl bonni ultrák meg akarják akadályozni egy újabb berlini egyezmény megkötését BONN (MTI) A nyugatnémet közvélemény néhány héttel ezelőtt nagy örömmel és megelégedéssel fo­gadta a berlini utazási enged­ményekről karácsony előtt kö­tött egyezményt és most annak lejártával az az általános re­ménység, hogy rövidesen újabb tárgyalások indulnak majd a nyugat-berlini szenátus és az NDK kormányának képviselői között és azokon a most szer­zett tapasztalatok figyelembe­vételével új, határidőhöz nem kötött egyezményt dolgoznak ki. A CDU jobbszámya, amely már eddig is ellenséges maga­tartást tanúsított a karácsonyi egyezménnyel szemben, most rohamra indult az újabb meg­állapodás megakadályozására. Heinrich Krone tárcanélküli mi­niszter, aki a bonni ultrák ve­zető képviselője Erhard kormá­nyában, a napokban Nyugat- Berlinben járt, ahol Willy Brandttal tárgyalt, majd Nyu- gat-Berlinből visszatérve egy CDU kőnyomatosban megjelent cikkében világosan értésre adta, hogy ő és csoportja meg akarja akadályozni az új egyezmény létrehozását. Krone azt hangoztatta, hogy az eddigi politika, amelynek alapköve az NDK el nem is­merése, a jövőben tarthatatlan­ná válik, ha áttörik az eddigi „alapelveket” és hivatalos kap­csolatokat teremtenek, illetve bármilyen megállapodást köt­nek az NDK-val. Vá'tozások a dél-vietnámi kormányban Nguyen Ngoo Tho dél-viet­nami miniszterelnök hétfőn egy sajtóértekezleten bejelentette a fegyveres erők vezetésében és az ideiglenes kormány összeállí­tásában végrehajtott változáso­kat. Duong Van Minh vezérőr­nagy, a katonai junta elnöke, a fegyveres erők legfelső parancs­noka lett, Tran Van Don had­ügyminisztert miniszteri tárcá­jának megtartása mellett a fegyveres erők főparancsnokává nevezték ki, és Le Van Kim vezérőrnagy, a katonai junta végrehajtó irodájának főtitkára, a vezérkari főnöki tisztséget is megkapta. A Reuter megjegy­zése szerint az átszervezés után a fegyveres erők teljes ellenőr­zése az említett három tábor­nok kezében összpontosul. egyetlen rendőrt sem marasztalt el amiatt, hogy Ruby a televí­ziónézők millióinak szeme láttá­ra a rendőrség épületében lö­véshez jutott. A vizsgálatot egyébként a dallasi rendőrfőnök azért rendelte el, hogy „meg­határozza”: hogyan jutott be Jack Ruby az állítólag erősen őrzött épületbe. A dallasi főügyész közölte, hogy a jelentés egyik része azokkal a bizonyítékokkal fog­lalkozik, amelyeket az ügyész­ség Ruby gyilkossági perében felhasználhat. A jelentés másik része vallomásokból és egyéb dokumentumokból áll, s ezek a helyszíni biztonsági intézkedé­sekre vonatkoznak. Wade fő­ügyész szerint az okmányokban nincsenek elmarasztaló bizonyí­tékok, s azt próbálják elhitetni, hogy a rendőrség és Ruby nem játszottak össze. MAKACS EMBER nns/iiMí SÍ Pt íVt i $■ ^ J ~ - Jí; " •«r Balázs Piri Balázs rajza Nemzetközi |K|A|L|E|I|D|Q|S|Z|K|0|P PÁRIZS. (MTI) A Le Monde algíri tudósítást közöl Algéria és Marokkó vi­szonyának alakulásáról. A fran­cia lap szerint a határkonfliktus rendezésében a bamakói hatá­rozat óta lényegében nem ju­tottak előre. Az egyetlen fonto­sabb eredmény, hogy a fegy­verszünetet mindkét oldalon be­tartják. Algériai részről gon­dosan kerülnek minden súrló­dási lehetőséget. Marokkói rész­Az erőszak ellen A nagy világlapok szerkesztősé­geiben szüntelenül kopogó táv­gépíró-gépek immár napok óta hoz­zászólások és kommentárok valósá­gos özönét öntik az íróasztalokra az 1964-es „külpolitikai évet’' meg­nyitó Hruscsov-tervvel kapcsolat­ban. Ma már fel lehet vázolni a visszhang általános képét, sőt, talán az esetleges következményeket, a további előrehaladás módozatait is. Az első, amit a nemzetközi vissz­hang alapján le lehet szögezni: An­nak az általános elismerése, hogy ismét a szovjet diplomácia volt az, amely az újévkor szokásos jókíván­ságokat kiemelte a „jámbor óhaj­tások** szférájából — és határozott, megvalósítható, reális politikai cse­lekedetekké változtatta. A visszhan­gokból félreérthetetlenül kiderül, hogy a szovjet kezdeményezés ural­kodik a nyugati államférfiak gondo­latai felett. S ha a Fehér Ház szó­vivője „csalódást” jelez, ha London „tanulmányozást** ígér, ha Bonn „elutasít** — ez mind nem változ­tat azon, hogy a külpolitikai tevé­kenység középpontjában mégis egy olyan gondolat áll, amely magán viseli a hajlékony és reális szovjet külpolitikai kezdeményezések nagy­szerű jegyeit. Mielőtt a visszhang részletesebb elemzésébe fognánk, mindenekelőtt azt lehet tehát megállapítani, hogy a Szovjetunió továbbra is kezében tartja a diplomáciai kezdeménye­zést, új meg új, alkotó gondolato­kat vet fel, s a nyugati diplomá­ciát voltaképpen a reagálás, a vá­laszolás szerepének vállalására szo­rítja. Ha emellett visszaidézzük a Hruscsov-javaslatok lényegét — vi­lágossá válik az is, hogy meglehe­tősen nehéz a szovjet indítványok­kal szemben a nyílt, frontális ta­gadás álláspontjára helyezkedni. Hiszen a Hruscsov-javaslat magva az, hogy az összes államok kösse­nek egymással nemzetközi egyez­ményt, s ebben mondjanak le az erőszak alkalmazásáról területi vi­ták és határkérdések megoldásában. Az üzenet, amely ezt a javaslatot tartalmazza, még mélyebbre megy, s a nemzetközi helyzet bonyolult erővonalait szétbontva, külön fog­lalkozik a területi problémák kü­lönböző típusaival. Az „erőszak” ugyanis rendkívül bonyolult és sok­rétű módon szivárog be a nemzet­közi kapcsolatokba. A szovjet kor­mány pedig a beszivárgás minden rését el akarja torlaszolni. Ezért foglal állást a kettéosztott országok: Németország, Korea és Vietnam békés egyesítésének folyamata mel­lett — ami természetesen az egye­sítést gátló erőszaktényezők (külső beavatkozás és nyomás, katonai in­tervenció stb.) kiiktatását követeli meg. Éppen így ki kell söpörni az erőszak magvait a legkülönbözőbb területi vitákból, amelyek részben revansigényekből fakadnak (pl. a nyugatnémet revanspolitika eseté­ben), részben pedig különböző, ma már alig rekonstruálható történel­mi igényekre támaszkodnak. Mind­ezt — mondja a Hruscsov-javaslat <— az erőszak fenyegető árnyékától megszabadítva, békés eszközökkel, türelmes tárgyalások folyamatában kell és lehet csak megoldani. Mi okozza az első napok nyugati visszhangjának tanácstalanságát ez­zel a javaslattal kpcsolatban? Az, hogy feltárja a nyugati politika belső ellentmondásosságát. A raké­takorszakban a vezető nyugati nagyhatalmak politikája minden kétértelműség és ingadozás ellenére addig a felismerésig voltaképpen eljutott, hogy a világháború többé nem lehetséges módszer a nemzet­közi konfliktusok megoldására. Az új szovjet javaslat nem tesz egye­bet, mint levonja ennek a ténynek logikus konzekvenciáit. Á nyugati nagyhatalmi politika azonban visz- szahőköl — mert „elvileg** kényte­len volt ugyan elismerni az atom­katasztrófa képtelenségét és hiába­valóságát, gyakorlati politikájából azonban távolról sem söpörte ki a nyomás, agresszió, az erőszak ma­radványait. Legvilágosabb ez a ket­tősség a német problémával kapcso­latban. Ez magyarázza, hogy a nyu­gati hatalmak kancelláriáiból szün­telenül ömlő visszhang nagyrészt éppen ezzel kapcsolatos. A nyugati állásfoglalás logikai tarthatatlansá­gát persze legvilágosabban a bonni távírógépek kopogtatják le. A ham­burgi Welt például dühös vezér­cikkben hangoztatja, hogy „az erő­szakról való lemondás megkötné a Nyugat kezét”. Persze, a Welt szer­kesztőségén is tudják, hogy a bonni szájíz szerinti német egység, azaz a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezése atomháború nélkül megvalósíthatatlan. Ami nem ke­vesebbet jelent, mint azt, hogy mindenképpen megvalósíthatatlan. Ha tehát erőszakkal ezt a kérdést nem lehet megoldani, akkor miért nem minősül természetesnek és lo- fflkuspak az erőszakról való lemon­dás? A válasz: Azért, mert a nyílt lemondás az erőszakról feltárná, a hivatalos nyugatnémet külpolitika képtelenségét és összeomlását, új társadalmi és politikai erőket sza­badítana fel, zavarná a Nyugaton kialakult militarista szövetségek katonai és gazdasági köreit. Amit Londonból, Párizsból vagy éppen Washingtonból hallunk, az voltaképpen nem más, mint ennek a nyugatnémet álláspontnak bur­koltabb és szelídebben fogalmazott változata. A lényeg az, hogy az erőszakról való lemondás a békés tárgyalások kötelezettségét jelenti — ez pedig szétbomlaszthatja azt a nyugati akcióegységet, amelyet ma már elsősorban az ellentétek­től megtépázott atlanti blokk kato­nai keretei tartanak össze. A nyu­gati visszhang negatív elemei mö­gött ily módon voltaképpen a Nyu­gat német politikájának csődjét kell keresnünk. Persze, a visszhang nemcsak sötét és tagadó hangokból áll. Felbukkannak az óvatoskodó tapogatózás félhangjai is. Ennek két magyarázata van. Az egyik: a szovjet javaslat általános jellegű, nem a német kérdésre Összponto­sul, hanem megoldást mutat az összes területi kérdések rendezésé­re. A nyugati hatalmak, s minde­nekelőtt a világpolitikában főszere­pet játszó Egyesült Államok pedig nagyon jól tudják: a nemzetközi erőviszonyok napról napra jobban eltorlaszolják az erőszak csator­náit és minél később engednek a valóság nyomásának, ezt annál ked­vezőtlenebb feltételek között lesz­nek kénytelenek megtenni. A má­sik ok természetesen: maga a nem­zetközi légkör, a világközvélemény nyomása. Ez ma már nem enged más kiutat a felelős nyugati kor­mánykörök számára, mint azt, hogy a Hruscsov-javaslatra „ellenjavasla- lokkal’* válaszoljanak. Helyzetük így is nehéz: aki az erőszak eltör­lésének indítványával szemben „el­lenjavaslatokkal” él — az a világ szemében menthetetlenül leköti ma­gát az erőszak mellett... tr, E. ről azonban nem hajlandók alá­ríni azt a jegyzőkönyvet, amely szerint a csapatokat hét kilo­méterre, az eredeti határ mögé kell visszavonni. Ben Bella az algériai minisztertanács legutób­bi ülése után kijelentette: a diplomáciai viszony rendezésé­ről addig nem lehet szó, amíg Marokkó nem vonja ki csapa­tait Algéria területéről és nem változtatja meg magatartását a Marokkóban élő algériaiakkal szemben. WASHINGTON. (MTI) Rusk amerikai külügyminisz­ter hétfőn fogadta Alphand francia nagykövetet és csaknem egyórás megbeszélést folytatott vele. A két politikus eszmecse­réjének középpontjában Hrus­csov szovjet kormányfőnek a vitás területi kérdések rende­zésére vonatkozó legutóbbi ja­vaslata állt. Szóba került még — a kiadott közlemény szerint — „az európai egység kérdése és Európa, valamint az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsola­tainak kiszélesítése”. MOSZKVA. (TASZSZ) Alekszej moszkvai pátriárka, a régi hagyományok szerint, a január 7-re virradó éjszaka a moszkvai székesegyházban ka­rácsony ünnepe alkalmából is­tentiszteletet tartott. Az orosz pravoszláv egyház valamennyi templomában éjsza­kai istentiszteletet tartottak, bogy a régi naptár szerinti de­cember 25-én megünnepeljék a karácsonyt. Az istentiszteletek után a templomokban felolvas­ták a moszkvai pátriárka kará­csonyi üzenetét, amelyben az orosz pravoszláv egyház feje felhívja a hívőket és a pap­ságot, hogy tevékenyen vegye­nek részt a világbéke erősíté­sében, s kifejezi a béke erői­nek győzelmébe vetett hátét.

Next

/
Thumbnails
Contents