Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-31 / 25. szám

m % fyMfiltqu is orsasághan elsőként Szabálysértési albizottság alakult Kecskeméten A tömegkapcsolaláról tárgyalt a Kiskőrösi Járási Tanács A Kiskőrösi Járási Tanács tegnapi ülésén a múlt évi adó­bevételi tervteljesítés tapaszta­latait értékelte és meghatároz­ta az ezzel kapcsolatos idei feladatokat. Majd dr. Király István vb-titkár beszámolója alapján a tanácstagok és a la­kosság kapcsolatáról tárgyaltak az ülés résztvevői, a tanácstagi beszámolók és a fogadóórák tükrében. Mindkét előterjesztést élénk vita követte. Többen a fogadó­órákon és a tanácstagi beszá­molókon elhangzott problémák­nak az eddigieknél gyorsabb in­tézésére vagy megválaszolására hívták fel a végrehajtó bizott­ság figyelmét. Bíráló megjegy­zés hangzott el a Kiskőrösi Községi Tanács V. B. munká­ját illetően, mert többször el­mulasztotta előkészíteni a járá­si tanácstagok fogadóóráit. Részt vett és felszólalt az ülé­sen dr. Cseh László, a megyei tanács vb-titkára. Méltatta a ta­nács, a járási pártbizottság és a népfrontbizottság jó együtt­működését a tömegkapcsolatok ápolásában, és több hasznos tanáccsal szolgált a további munkához. Az MSZMP Vili. kongresszu­sa célul tűzte ki az államigaz­gatási munka fokozott társadal­masítását. Ennek az elvnek és útmutatásnak szellemében ala­kult meg — az országban első­ként — Kecskeméten a városi tanács igazgatási osztálya mel­lett működő, 64 tagú szabály­sértési albizottság. Dr. Kálló Jánossal, a Kecske­méti Városi Tanács igazgatási osztályának vezetőjével beszél­getünk az új bizottságról. — A szabálysértési eljárás „társadalmasítása” annyit je­lelem a gyakorlatban — kezdte Kálié elvtárs —, hogy a város­ban működő üzemektől, válla­latoktól. különböző szervektől, kereskedelmi egységektől egy- egy személyt vonunk be a bi­zottságba. Minden tárgyalásra a szóbín forgó esetfel kapcsolatos üzemek, szervek képviselőit hívjuk meg. akik jól ismerik a saját területük munkakörülmé­nyeit, és tapasztalatukkal segí­tik a helyesebb döntés megho­zatalát. Emellett igen fontos szempont a megelőzés is, amely a bisottság tevékenységében úgy jut érvényre, hogy a 64 tag mindegyike elmondja munkahe­lyén a tárgyalásokon szerzett tapasztalatait. A bizottság elé kerülő szabálysértők is jobban megnyugodnak a döntésben, ha azt látják, hogy nem egy vagy két ember bírálja el cselekmé­nyüket. — Milyen ügy kerül első­ként a bizottság elé, és ki­ket kérnek fel az elbírálás­ban való részvételre? — Az egyik kecskeméti önki- szolgáló boltban történt lopást tűzte tárgyalásra az albizottság, s erre a tárgyalásra meghívtuk a kiskereskedelmi vállalat kép­viselőjét is. — Mi a hatásköre a sza­bálysértési albizottságnak és melyek a leggyakrabban elő­forduló cselekmények? — Átfogóbb megfogalmazás­ban így mondhatnám: az albi­zottság hatáskörébe tartozik mindaz, amit a jogszabály sza­bálysértésnek minősít. Ilyen azonban 450 féle van. íme. csak néhány közülük: a 200 forinton aluli lopás, csalás, sikkasztás, ha nincs minősítő körülmény. Idetartozik a jogosulatlan ipar­űzés, a zugbormérés, a* rádió­nak. televíziónak bejelentés nél­küli használata stb. — Végül még egy kérdés: Milyen elv alapján válogat­ták ki az albizottság tagjait? — Az üzemek, intézmények vezetői, a szakszervezet és a pártszervezet tett javaslatot a személyükre. Természetesen jó munkát végző, köztiszteletben álló emberekről lehetett csak szó, akiknek tekintélyük is van. Ügy véljük, hogy ezzel a szé­les körű bevonással sikerül biz­tosítani az államigazgatási és az államhatalmi eljárás demokra­tizmusát. Ugyanilyen elgondo­lással hoztuk létre az elmúlt évben azt a bizottságot, amely a lakások elosztásában dönt, s ta­pasztalatunk, hogy tevékenysé­ge bevált. Hasonló eredményt várunk a szabálysértési albizott­ságtól is — fejezte be tájékoz­tatóját dr. Kálló János. 6 S. Házhoz megy az üveges — Közel tízezer balesetbiztosítás Évek óta visszatérő gondként jelentkezik, hogy az általános és épület — háztartási biztosí­tásnál szavatolt üvegkár helyre- állítása még a hideg télidőben is k<jt, vagy három hetet vesz igénybe. 1962-ben 496. az elmúlt évben pedig 558 esetben jelen­tettek a biztosítottak üvegkárt az Állami Biztosító Arany Já­nos utcai fiókjának a megye­székhelyen. Legfeljebb öt nap alatt — 1964. január 1-én már több mint ötezer olyan biztosítottunk volt, akinél üvegkockázatot is vállaltunk — mondta Meszlényi Zoltán, az Állami Biztosító Kecskemét városi fiókjának ve­zetője. — Az általános és épü­let— háztartási biztosítottak szá­ma az előzetes tervek szerint. Épül az új piactér július 1-re nyolcezerre emelke­dik, így már időszerűnek lát­szott az üvegkárok helyreállítá­sának meggyorsítása. A hónap közepén szerződést kötöttünk a Kecskeméti Vegyesipari Ktsz-el a biztosított lakások, ingatlanok üvegkárainak rendbehozatalára, így február 1-től — a szemé­lyes, vagy telefonbejelentéstő) számított — öt nap alatt a Ktsz üvegező részlege a helyszínen hozza rendbe a kitört ablakot. Országosan ez év január 1-től kezdték szervezni a csoportos élet- és balesetbiztosítást. Az új biztosítási forma egyesíti a ré­gebbi módozatok — baleset, ha­láleset, élet, baleseti haláleset, baleset—haláleset—temetkezés, alkalmazotti csoportos baleset és csoportos balesetbiztosítások — legkedvezőbb feltételeit. Terjed a „csoportos“ — Az új biztosítás csak cso­portosan köthető, de későbbi munkahelyváltozás esetén a dol­gozó —, ha kívánja — biztosí­tását viheti magával más mun­kahelyre is — folytatta a fiók­vezető. — Városunkban jelen­leg *9977 dolgozónak van külön­böző balesetbiztosítása, s ezek­re a múlt évben több mint 600 ezer forintot fizettünk ki. Sze­retnénk elérni, hogy az ötféle balesetbiztosítással rendelkező kötvénytulajdonosok még ebben «z évben — a kötvények átírása után — bekapcsolódnának a cso­portos élet- és balesetbiztosítás­ba. A dolgozók többségével A vállalatok és üzemek is tá­mogatják a biztosító szervező munkáját. Az ÉM Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalat vasszerkezeti gyárában az előzetes' felmérések szerint február 1-ig a dolgozók 85 szá­zaléka, február 16-ig pedig a Zománcipari Művek kecskeméti gyáregysége dolgozóinak 81 szá­zaléka kötött, illetve köt cso­portos élet- és balesetbiztosítást, fejezte be az érdekes tájékoz­tatást Meszlényi Zoltán. Krizsek Márta PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István tgazgatr Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-18. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065. retöi l “épa “éjé. i oépe —..la.: j. i “épe Vető? le £,—, /Ps ■' ' ü.‘ UM iz-etSf C Pt i h i t Képe ^ i f*épe pe" 'FéTörr. ^épt t'ető etö' Költözünk LEBONTÁSRA ítéltetett a Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám alatti kétemeletes épület. Födémrendszere elöregedett, életveszélyessé vált, s felújítása majdnem többe került volna, mint egy teljesen új bérház építése. Így hát „költözik a hi­vatal” .... Megkezdte a „Hírős!’ étterem, folytatta a kisáruház, elment a tejcsárda, a lakók már régen áttelepültek ideiglenes szállásaikra, s a Petőfi Népe szerkesztősége, mint „utolsó mohikán” szombaton kezdi meg a tervszerű „evakuációját”. Szerencsére nem messzire; csak a városi tanács épületébe, ahol összébb szorullak az amúgy sem kényelmes helyzetben levő hi­vatalok dolgozói, hogy helyet szorítsanak — remélhetőleg nem tartós — a megyei lap munkatársai nak. A bontás már el is kezdődött, s miközben ezeket a sorokat írom — némi elfogódottsággal —, a távoli padlástérben fel- feldübörög a bontócsákány okozta zaj — mintegy sürgető­en. Hiába, nem könnyű a vá­lás. A „nyomorgó” kis tejcsár­da igen szorgalmas és udvari-> as dolgozói már az Arany Já­nos utcában mérik a tejet, a kávét. A kisáruház is „szét­fröccsent”, a város különböző pontján árusít egyenlőre. S mindegyik korszerűbb helyiség­re, épületre vár — a tervek szerint nem is hiába. S AZ ÜRESEN maradó telken egy hatemeletes nagy bérház épül, alatta üzletsorral. Más ké­pet kap Kecskemét főtere. Hogy milyet? Egyenlőre még elkép­zelni sem tudjuk, mint ahogy az Aranyhomok szálloda által nyújtott változást sem lehetett előre érzékelni, csak amikor ki­bontakoztak körvonalai... Az öregtemplomot lassan közrefog­ják a huszadik századunkra jellemző modernebb épületek, s műemlékeink közé — nem sze­met bántóan, sőt érdekesen — illeszkednek be a növekvő igé­nyeket és lehetőségeket tükröző korszerű házak, építmények. Ha a távol elő honfitársaink négy-öt év elmúltával hazalá­togatnak, mint bárhol ez ország­ban, itt is örömmel tapasztal­hatják a megújhodásra való tö­rekvés sürgető igyekezetét. KÖLTÖZÜNK hát — a meg­szokás nyűgét lassan levetve, s bizakodva: A tervező fantázia és alkotókedv kárpótol majd bennünket egy régi épület el­vesztésén való enyhe búsongá- sunkért — a kedvet vidító, s szemel gyönyörködtető látvány­nyal, az új városképpel. (T—ál.) A zord hideg ellenére sem szünetel az építkezés a kecskeméti piactéren. Az ÉM Bács-Kiskun mejyei Építőipari Vállalatának munkásai a fedett vásárcsarnok építésének első ütemét, m ala- «Mtvás inunkéit végzik. „Űri muri”, „Kivi­lágos kiviradatig”, „Húzd rá, cigány!, „Felfelé megy borban a gyöngy...”, „Piros bort ittam az este” — meddig sorolhatnánk még regények, költe­mények, népdalok, mű ­dalok címét, sorait melynek úgy beivód­tak tudatunkba, hogy már gyerekkorunkban kialakult az a meg­győződésünk, ami nem­zeti öntudatunk részé­vé vált. Az tudniillik, hogy mi vagyunk az első boros nemzet a világon. „Bort iszik a ma­gyar, nem pediglen vizet!” — ezzel a jel­szóval vált bennü nk gyakorlattá az elmélet, mikor férfiasságunk bizonyítására először rúgtunk be annyira, hogy talicskán kellett hazautazni. Éiemedett karunk­BORT IDE! ban pedig az a hatá­sos propaganda szilár­dítja bennünk világel­sőségünk tudatát a borivásbán, amely úgy csábitja elvonókúrára az iszákosokat, mint a bornemisszákat az IBUSZ a kirándulások­ra. Es most itt van. Egy kis hírecske nyomán bornemzeti nagysá­gunkba vetett hitünk egyik pillanatról a a másikra összeomlott. Nem elég, hogy az el­múlt években futball­nemzeti mivoltunkban vertek fejbe egyes vá­logatott csatárok telje­sítményei, most a sta­tisztikai tudomány fosztott meg bennün­ket világelsőségünk hiedelmétől a borivá- ssaAban is. Kimutatták, hogy Franciaországban fe­jenként és évente 182 liter bort fogyasztanak a honpolgárok, s utá­nuk második helyen az olaszok következ­nek személyenként 175 literrel. A legtöbb sört Belgiumban isszák: az egy főre eső évi átlag 165 liter. Második Nyu- gat-N émetország, har­madik Dánia. T iszta szeszre átszámítva a fogyasztás a következő: Franciaországban évenként és fejenként 26,8 liter, Olaszország­ban 24, Svájcban 12,5, az NSZK-ban 11,5, Belgiumban 9,5, az USA-ban 8,2, Angliá­ban 7,1, Dániában 6,9, Svédországban 5,6 li­ier. Mi, magyarok hiang­zunk az élvonalból. El lehet ezt huzamosabb ideig viselni? Aligha. Fel kell ráznunk a nemzetet. Jelentessék meg különkiadásban vállalataink Petőfi, Vörösmarty — az ám, ki ne felejtsük Balas­si, Csokonai, Ady, Ber- da és az összes vala­mirevaló költő borda­lait, és indítsák a kö­vetkező szellemi olim- piászon hazánk képvi­seletében Bács-Kislcun megyét, mint a szőlő- telepítés élharcosát. Addig is, míg világ- elsőségünk csillagából ismét dereng valami, igyunk! Korcsmárosné! Száz icce bort ide az asztalra! A száz szál gyertya helyett is bort! Gyártsunk több talics­kát, emeljünk minél több gyomormosó ál­lomást. —Borbarát—

Next

/
Thumbnails
Contents