Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-31 / 25. szám
1964. január 31, péntek 5. oldal Három esztendő tapasztalatai tagjelöltünk van. Jólesik beszá— Áthelyezni a testsúlyt! ... 4-es pozíció!... — a rövid vezényszavak a zongoraszóba ékelődve irányítják az apró baletttáncosokat. Negyvenen járnak Kiskunhalason a művelődési ház balett-tanfolyamának három évfolyamára. Tanáruk — Krucsay Erzsébet táncművész — Budapestről jár le hetenként. Már csak emiatt is alig győzi a munkát, olyan nagy az érdeke lődés. Képünk a II. évesek óráján készült. A Budapesti Kórus óra tón umest je A HÉTFŐI színházi hangversenyen ismét tapasztalhattuk, hogy századunk zenéjének van közönsége Kecskeméten. Ezt mutatta már két évvel ezelőtt Bartók: III. zongoraversenyének kirobbanó sikerű előadása, vagy tavaly az ünnepi Kodály hangversenyen a Psalmus fogadtatása is. Most a két modern remekmű — melyek városunklényegéhez tartozó kifejezési eszköz. Ezért talált a legtöbb műve utat a szélesebb körű hallgatósághoz. És bármilyen hihetetlennek tűnik, az egészen másféle ihletettségű Bartók-mű, a „Cantata profana” felépítésében is megtalálhatjuk a barokk muzsika nem egy elemét. Végeredményben az derül ki, hogy a sokak által még ma is értheAz előzmények három évnél jóval régebbre nyúlnak vissza. 1956 előtt iskolánként külön kis pártszervezetek voltak Kecskeméten. Ezután valamennyi iskola kommunista pedagógusai egyetlen nagy pártszervezetbe tömörültek. Hamarosan azonban rá kellett jönni, hogy sem az egyik, sem a másik véglet nem jó. Annak idején a kis létszámú iskolai pártszervezetek nem tudtak a többivel együttműködni az általános feladatokban, most pedig kimaradtak az egységes pártszervezet tevékenységéből az iskolatípusonként változó sajátosságok. Évek során különvált az egységes pártszervezetből a Felsőfokú Óvónőképző Intézet, a mezőgazdasági technikum és az iparitanuló-intézet pártszervezete. Három éve pedig külön pártszervezetet alkotnak az általános iskolai és a középiskolai kommunista pedagógusok is. A három esztendő tapasztalatairól érdeklődtünk Katona László elvtárstól, az általános iskolai pártszervezet titkárától. — Azzal kell kezdenem — mondotta —, hogy a kapcsolat nem szakadt meg most sem a többi pedagógus pártszervezettel. Közösen dolgoztuk ki például a munkaterveink közös feladatait: a tagság ideológiai nevelésének tervét, és a szakmai továbbképzés támogatásának a tervét. Ezenkívül esetenként rendezünk közös előadásokat is az időszerű nemzetközi kérdésekről és központi előadók közreműködésével a legfontosabb pedagógiai témákról. De bármennyire azonos a világnézeti alap és ezzel a nevelési célkitűzések valamennyi iskolatípusban, most sokkal több erőt fordíthatunk a sajátos általános iskolai és a hozzá kapcsolódó óvodai ügyekre. A pártszervezet munkája igen sokoldalú. Az ideológiai képzés egyik legfontosabb területe az elödásokon kívül a párttagok és a pártonkívüli pedagógusok javasolása az esti egyetembe. Jövőre a tervek szerint az esti egyetemen külön pedagógus tagozat működik, s a pártszervezet az esti egyetem vezetőségével egyetértésben határozza meg, hogy kik jelentkezzenek felvételre. A szakmai tovább11. A meseautóban A gondnok hatalmas, hordóhasú ember volt. Nyomhatott vagy száznegyven kilót. — Azért hívattam magukat — kezdte —, hogy megtudjam: miért folytatnak éhségsztrájkot. Engem ugyan nem nagyon izgat, hogy maguk esznek-e, vagy sem. de előírás, hát egyenek. Ámbár — morogta —, egy kis koplalás csak használ az egészségnek ... Hetenként egyszer engem is koplaltat a feleségem, mert attól fél, hogy megüt a guta. Senkinek se árt, ha kevesebbet zabái. Csak hát én nem orvosi tanácsadás céljából állítottam elő magukat — szuszogta —, hanem azért, hogy megtudjam, miért nem esznek. Fürst Sándor válaszolt. — Gondnok úr! Minket már nyolc napja itt tartanak. Megtörténtek a kihallgatások. A jegyzőkönyvet is felvették, de máig sem történt velünk semmi. Ha bűnösök vagyunk, vigyenek képzést szoros együttműködésben szervezik a szakszervezettel. Széles körű felmérést folytat ezekben a hetekben a pártszervezet arról, hogy az úttörőmozgalom milyen segítséget ad az iskola nevelőmunkájához. Egy nagyon fontos, állandó jellegű területe a munkának a felnőttoktatás segítése. A pártszervezet tagjai kapcsolatot tartanak az üzemekkel, s a dolgozók iskoláinak oszál.vfőnökeitől kapott tájékoztatás alapján megkeresik az üzemekben azokat, akik elmaradnak az oktatásról. Segítenek a nehézségeik megoldásában, s így nagy részük van abban, hogy minimális a lemorzsolódás. Nagyon alapos munkát kíván a párt- szervezetnek az a vállalása is, amely az analfabétizmus felszámolására vonatkozik. Végiglátogatják valamennyi analfabétát, pontosan összeírják, hogy ki milyen okok miatt maradt írástudatlan, hajlandó-e tanulni, s ha igen, hogyan tud részt venni az alapismereti tanfolyamokon. Fontos területe a pártszervezet munkájának a párttag és pártonkívüli pedagógusok szociális jellegű gondjainak állandó szemmel tartása is, a támogatás az ügyeik intézésében. Már ebből is látható, hogy a pártszervezetnek szoros a kapcsolata a pártonkívüliekkel. De vannak ennek egyéb jelei is. Egy-egy előadáson nagy számban jelennek meg a párton- kívüliek. Az említett különféle széles körű felmérésekben, vállalásokban is nagyon sok pártonkívüli vesz részt. Ezzel szemben természetesen akadnak néhányan a párttagok között is, akik nem tudnak arányosan társadalmi munkát végezni. Különösen a nehéz helyzetben levő külterületi pedagógusok, akik bent laknak a városban, s így este nem vállalhatnak munkát az iskolájuk körzetében. Többségük azonban még így is igyekszik támogatást adni az úttörő- csapatnak, vagy hasznosítja magát a népművelésben. Hogyan áll az általános iskolai pedagógus-pártszervezet a pártépítéssel? — Három évvel ezelőtt kereken negyven tagja volt a pártszervezetünknek — mondotta Katona László elvtárs. — Ma ötvenketten vagyunk, s négy bennünket a fogházba, ha nem, akkor ne fogjanak itt minden ok nélkül, mert... A gondnok türelmetlenül közbevágott: — Nanana! Álljanak csak meg a szóáradattal. Én nem vagyok kíváncsi, hogy maguk hogyan szoktak szónokolni az elvtársaiknak! Két szóval mondják meg, miért nem esznek. — Ha bűnünk van — folytatta Fürst Sándor — tegyenk át bennünket a fogházba, ha nincs, engedjenek haza! Akkor megúsztam büntetés nélkül . .. gondolta Cziráki. — Most.. .? Jutott rá ideje, hogy mindezt végig gondolja, miközben a detektívek az újoncokkal foglalkoztak. Ő már ismerte a dörgést: ebből a szemináriumból, ha ügyesen védekeznek, valami istentelenül nagy ügyet tud ö«z- szefabrikálni a rendőrség. Akkor, huszonkilencben Fürst Sándort elítélték, egy éve sincs, hogy szabadult. Űtjaik elváltak, molni arról, hogy milyen lelkesen dolgoznak a fiatalok. Az egyetemekről, főiskolákról az utóbbi években kikerült fiatalokról azt mondhatom: „igen ji anyagi”. Azt hiszem, nagy része van ennek abban, hogy ők már nem „irányított emberek”. Régebben sokan jobb híján választották ezt a pályát, mert az orvoskaron, mérnökkaron vagy egyebütt kimaradtak a létszámkeretből. A mostaniak viszont hivatástudatból lettek pedagógusok. Világosan érezhető emellett az is, hogy jobbak a nevelési módszerek a felsőoktatási intézményekben. Végül el kell még mondani, hogy éppen az életközelség igénye miatt a pártszervezet keretén belül külön pártcsoportokba tömörülnek két-három iskola párttagjai. A Budai úti iskolában például mindössze két párttag-pedagógus van. Két másik iskola kommunistáival együtt alkotnak egy tizennégy tagú pártcsoportot. Az iskola igazgatónője elmondotta, hogy így tartható a kapcsolat az azonos típusú iskolák között a fő nevelési kérdésekben és az úttörőmozgalom ügyeiben. A fiatalokról a Budai úti iskola igazgatónője is a legjobbakat mondotta. Azóta javult meg például a pedagógus KISZ- s zervezet munkája, amióta az utóbbi két-három évben végzett tanítók, tanárok ide kerültek. Megemlítette az egyik náluk tanító középiskolai tanárnőt, aki, amikor jelentkezett, máris a KISZ után érdeklődött, hiszen mint mondta: el sem tudja képzelni, hogy egyetemi évek után elmaradjon a KISZ-ből. Egy másik fiatal pedagógust, aki előzőleg jól dolgozott a KISZ vezetőségében, beválasztották a párt vezetőségbe. Jól megállja ott a helyét. Ezért is mondhatta olyan bizakodóan a pártszervezet titkára: — Lesz kinek átadnunk a helyünket, hiszen repül az idő, bármennyire töretlen a lélek, az évek múltával fogy az emberben az erő. De ezek a fiatalok képzettek, tele vannak lelkesedéssel és friss erővel. nem ismeri Fürst mostani munkáját ... Hain Péter úgy látszik, őt tisztelte meg különleges figyelmével. Belékarolt. — Visszaadjam? — incselkedett, és állához tolta a boxert. — No, ne féljen. Vissza ugyan nem adom, de maga tudja, bántani mi senkit se bántunk. Nem úgy, mint maga ... Nem átal- lotta volna a rend valamelyik kötelességtudó őrét állonütni vele, ha ne adja Isten készület- lenül találja. — Kültelkeken járok — mondta Cziráki, figyelmen kívül hagyva a detektívfőnök köteke- dését. — Sok az éhségtől elvadult útonálló, önvédelmi eszköz ... — A világmegváltókat is bántják? Ejnye... — Nincs ránk írva — vont vállat Cziráki és elhúzódott. Hain karja lecsúszott. Dühösen hátbataszította. — Gyerünk! Akkor látta meg Sollnert. — Á. még egy regi ismerős. A marxizmus fáradhatatlan hirdetője. Most nem ússza meg szárazon ... A detektívek egymás után tuszkolták be az embereket a kávéház előtt várakozó „meseban kerültek első ízben vidéki közönség elé — majdnem telt házat vonzott a színházba s a nagy siker igazolta a „Dávid király” komponistájának, Arthur Honeggernek szavait: „Ha zenétek dallomvonala vagy ritmusa határozott és világos, ha lebilincseli a figyelmet, akkor a kísérő disszonanciák sohasem riasztják vissza a hallgatót. Igenis lehel megalkuvás nélkül szólni a közönséghez, de kerülni kell minden zavarosságot.” Honegger elhangzott oratóriuma magán viseli a 20-as években divatba jött ún. „neoklasszicizmusnak” csaknem valamennyi ismérvét, de — mint ez későbbi műveiből kiderül — nála a világos vonalú dallamosságra való törekvés, a plasztikus szólamkezelés nem csupán divatos fogás, hanem zenéjének autóba”. Akiket a helyiségben találtak, mind egy szálig elfogták. Németh Piroskát, aki az Angyalföldi Rák kötszövőgyár- ban volt felvetőnő. Szabó Piroska vasmunkást. Bodnár István vasast, aki a Lukács fürdőben dolgozott. A tolonckocsiban két pad volt. Csak néhányan fértek rá. A többiek összezsúfolódva állfak egymás mellett, A hátsó ajtón át némi fény szűrődött a kocsi belsejébe. Lelakatolták az ajtót. — Most aztán helyben vagyunk — suttogta Kotlári Mari. — Ez ám az igazi farsangi mulatság! Vigyázott, hogy nyugton maradjon. Nagyon erősen dobogott a szíve, de rászorította a kezét. Ha ma nem is, arra felkészült, hogy egyszer ilyesmi is megtörténhet velük. Ladányi Karcsi odafurakodott hozzá, bátorítóan szorongatta a kezét. Ügy mondta neki, hogy Beke Zoli is hallja: — Bízhatsz benne, megtáncol- tatásban nem lesz hiány. De azért, én tanácsolom elegáns bankfiú létemre: ha szoknyában jársz is, mutasd meg, hogy legény vagy a talpadon! (Folytatjuk.) tétlennek bélyegzett „modern” zene több szállal kapcsolódik a hagyományokhoz, mint gondolnánk. Ha csupán ennyi haszna lenne a hétfői hangversenynek, hogy ezt megláttatta közönségünkkel és ezzel újabb híveket nyeri meg korunk művészetének, már nem volt eredménytelen a nagy előadóapparátus — tegyük hozzá: a Filharmónia számára igen költséges — felléptetése Kecskeméten. DE MŰVÉSZI élményben ennél sokkal többet kaptunk. Az est karmesterének, Forrai Miklósnak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar oratóriumkultúra magas színvonalra emelése terén.' Hétfői interpretálásai is bizonyították, menynyire otthon van ebben a műfajban. Az általa vezetett Budapesti Kórus nemzetközi rangú együttessé fejlődött a keze alatt. Az énekkar művészi erényei közül megemlíthetjük nagyfokú stiláris biztonságát, mely többek között évszázadokat felölelő, hatalmas repertoárjának köszönhető. A szólisták közül különösen Szecsődi Irén nevét kell kiemelnünk. A „Dávid király” nagy és igényes szoprán szerepében ismét megcsodálhattuk magas fokú énekkultúráját. Bartha Alfonz különösen a Bartók-mű technikailag igen nehéz tenorszólójában nyújtott megbízható, jó teljesítményt. A fiatal Horváth Edit, valamint Antalffy Albert szép hangon, ízléssel énekelték szólamaikat. Jancsó Adrienne előadóművésznő csupán egyetlen számban szerepelt: a Honegger-ora- tórium „Boszorkány”-jelenetében, de abban remekelt: döbbenetes erővel jelenítette meg egy ősi halottidézés hátborzongató szertartását. A narrátor szerepében Baracsi Ferenc szép szövegmondással, a külsőséges hatásokat kerülő mértéktartással járult hozzá a mű sikeres előadásához. A BUDAPESTI MÁV Szimfé- nikusok zenekarától a kezdeti kisebb bizonytalanságok után, a második részben szép, a többi előadóhoz méltó produkciót hallottunk. Körber Tivadar M. L.
