Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-30 / 24. szám

1964. január 30. csütörtök 5. oldal Hárman as ötvenhat kösiil TÍZ perc alatt kimelegedett mindenki. Kicsit szűkén is vol­tak a teremben, amint körbe- karikába ropták, minduntalan egymásba ütköztek, összetorló­dott a sor, hullámzott, különö­sen ha irányt váltott a mozgás. Ha valaki ebben a pillanat­ban toppan ide, azt hiszi valami mulatság zajlik, kora délelőtt. Szólt a zene, a táncosok össze- fogózkodva járták. Csak az tűnt fel, hogy milyen kevés a fiú. Félszáz lány között mindössze tíz. Pontosan ötvenhatan jelent­keztek erre a tanfolyamra a megye minden részéből. Több­nyire lányok, asszonyok. A mű­velődési házak népi tánccso­portjainak tagjai, fiatalok, idő­sebbek. Még okleveles táncta­nár is van közöttük, aki társa­sági táncot tanít a falujában és környékén, mégis jelentkezett ide. Mert minden ellenkező hí­reszteléssel szemben — nem halt még ki a népi tánc. A fiatalok, fiúk, lányok szeretik, kedvelik, űzik szívesen. De kevés a hoz­záértő tánccsoport-vezető, még kevesebb a szakképzett, „jogo­sított” oktató. Ezért jelentkez­tek még a társastánc hivatásos tanítói is. Látják, hogy kell, szükség van rá. S ezért határozta el a megyei tanács vb művelődési osztálya és a MÉSZÖV, hogy megren­dezik közösen ezt a hároméves tanfolyamot. Szívesen segít a Népművelési Intézet is előadó­val, tanárral, szakmai tanács-1 adással. Most is itt van egy ki­küldötte: Vásárhelyi László, a táncosztály előadója. A táncosok arca kipirult. A fáradtságtól meg a lelkese­déstől is. Pedig ez még nem igazi tánc, csak az alaplépése­ket gyakorolják. A nagy karéj közepén Vincze Miklós tanár, a tanfolyam vezetője. Minden szem őrá vigyáz. Délceg tartás­sal ropja. Váratlanul vált per­cenként. Ilyenkor meghullám- zik a sor. oda-vissza. Igyekez­nek ellesni a mozdulatokat, lé­péseket. Nagyon figyelmesen kö­vetik, amit látnak. Amikor végre szünet követ­kezik, sokan elpilledve ülnek le a falhoz támasztott székekre, vagy kisietnek a lépcsőházba, ahol egy kicsit hűvösebb a le­vegő. — Pfhü!.. — Kell ez? — Örökség... A tánc... A szü­leim tánctanárok mind a ketten. — Ügy értem: otthon, a mű­velődési házban kell-e? — Ügy ám! Kiskörösön na­gyon szeretik. Szaggatott mondatokban beszélgetünk Hegedűs Annával. Két apró libegés között néhány szó. Az arcocskája egészen pi­ros, rúzzsal se lehetne pirosabb­ra festeni. Tavaly érettségizett, január elseje óta a kiskőrösi művelő­dési ház művészeti előadója. Szóval ügyszeretetből is, meg hivatali kötelességből is jött ide. — Tánctanár lesz, mint a szülei? — Nem, egyetemre jelentkez­tem, népművelés—könyvtár szakra. Lássuk a következőt: Kecskés Katalin nyárlőrinci. Az ottani KISZ-táncsoport tagja. — A KISZ-szervezetben csak alkalmilag táncolunk. Egy-egy ünnepségen. Pedig szeretik a tagok. Ha lenne hozzáértő ne­velő, állandó lenne a csoport. Azért küldtek ... Kecskés Katinak nehezebb lesz a dolga, mint a jelenlevők többségének. Szőlőtermelő szak­munkás a Helvéciái Állami Gaz­daság nyárlőrinci üzemegységé­ben, nyolc általánosa van. De beiratkozik a középiskolába, mert az oklevél megszerzésének ez is feltétele. Ismerős arc: Balogh Jánosné, a kereskedelmi és pénzügyi dol­gozók szakszervezetének kultu­rális előadója. — Mire a cikk megjelenik, már a járási KISZ-bizottság munkatársa leszek — mosolyog. — Holnaptól, hétfőtől... Én meg azért jelentkeztem, mert új munkakörömben ehhez is ér­teni kell. Gyakran leszek zsűri tag például a kulturális szemle bemutatóin. Hogy ítéljem meg, ha nem értek hozzá?! Meg sze­retem is a táncot, magam is évekig voltam népi tánccso­portban. Még gyűjtögetni is jártam a falvakba óvónőképzős koromban a kihalófélben levő táncokat. Az indokolás sokféle, a tánc iránti rajongás egyforma mindegyikükben. Az itt levők lelkesedése, áldozatkészsége (so­kan a megye legtávolabbi ré­szeiből utaznak be minden hó­nap utolsó vasárnapján a me­gyeszékhelyre) nemcsak azért értékes, mert egy valóban meg­levő, széles körű igénynek lesz­nek hivatottak megfeleni. Ha­nem azért is, mert segítenek megmenteni egy támogatás nél­kül eltünedező hagyományt, a népi táncot. Sőt, az itt tanultak révén friss erővel és magasabb színvonalon kelthetik új életre. Hihetünk bennük annak alap­ján, amit a hároméves népi tánc oktatói tanfolyam első fog­lalkozásán láttunk vasárnap, a MÉSZÖV székházában, Kecs­keméten. ' A szegedi Tömörkény István Gimnáziumban a következő tanévben is folytatólagosan megnyílik az ipari szakközépis­kola I. osztálya kerámikus-ko- rongozó, épület-szobrász és nyomdai-kéziszedő tagozattal. A szakközépiskola a negyedik év végén az iskolát sikeresen elvégzettek számára érettségi bizonyítványt és szakmunkás képesítést ad az említett szak­mák valamelyikéből, amelyet a felvételi megbeszélés alapján a tanuló, illetőleg szülei válasz­tanak. A szakmák számszerű elosztását a népgazdaság érde­kei határozzák meg. Tekintettel arra, hogy a sajá­tos szakmai végzettséget adó szakközépiskola bizonyos kész­Az íróasztal előtt felsorakoz­nak az olvasók. Régi törzstagok, vagy fiatal diákok, akik most iratkoznak be először a bajai Ady Endre könyvtárba. A va­donatúj tagsági lapot gondosan elteszik, aztán sietnek a polcok közé — válogatni... séget is megkíván a felvételre pályázó tanulóktól, elsősorban az átlagosnál magasabb szintű rajzkészséget, ezért a felvétel­hez megkívánják az alkalmas- sági vizsgát, mely a rajzkész­ség megvizsgálására irányul. Azok a tanulók pályázzanak elsősorban felvételre, akik az említett szakmákhoz hajlamot éreznek, és akiket az általános iskola is alkalmasnak tart a ta­nulmányi előmenetel és a rajz­készség alapján. A kérelmezők az iskolájuk igazgatójánál jelentkezzenek február végéig. A felvételi vizs­gákat Szegeden tartják, az uta­zás költségei a tanulók szüleit terhelik. — Mindenki talál itt kedvére való olvasmányt — mondja Gi- ra László, a könyvtár igazgató­ja. — Az elmúlt évben könyvál­lományunk közel 5 000 kötettel emelkedett, jelenleg 40 000 kötet közül válogathatnak olvasóink. Több lett a könyv, de az olva­sók száma is. Tavaly 5 400-an iratkoztak be, ezernél is többen, mint 1962-ben. A kölcsönzött kötetek száma 199 700, — 20 200- zal több, mint az előző évben. A megnövekedett olvasási kedvről azonban csak akkor al­kothatunk igazán teljes képet, ha hozzávesszük a járási ered­ményeket is. A bajai járásban tavaly 13 500 kötettel gyarapo­dott a könyvállomány és 1000-rel több lett az olvasó. Tehát 1963- ban 71 000 kötet állt 11 500 be­iratkozott könyvtári tag rendel­kezésére és a kölcsönzések szá­ma: 205 700-ra nőtt. A bajai könyvtár jó munkáját bizonyít­ja, hogy jóval túlteljesítette ta­valyi terveit. A 111 000-es já­rási-városi könyvállomány közel 6000-rel, a 16 800 olvasó 1 800-zal és a 405 400 kötetes kölcsönzés 14 400-zal nagyobb a tervezettnél. M. L. Különleges szakmák középiskolája A forgalmasabb órákban a könyvtár dolgozói is alig győzik a kölcsönzéssel járó munkát. ÍO. Hűin Péter ismerősre lel Palotai fiú a kalauz. Még is­kolás korában Végigdolgozta a szünidőket — gróf Károlyi László üveggyárában, ahol idős, sovány, fogatlan szlovák üveg­fúvóktól hallotta az első lázadó szavakat. Amikor kijárta az is­kolát, Újpestre került a Viola utcai vegyészeti gyárba. Később a Lángban dolgozott és sok más üzemben. Belépett a Szociálde­mokrata Pártba, végigharcolt egy sereg sztrájkot. Egy ideje 6 is idejárt a Pál­ma kávéházi összejövetelekre. Sollner még az állam szere­pét magyarázta: — Láthatjátok — mondta —, a kapitalista államban is min­den intézmény az uralkodó osz­tály hatalmát védi. Hiába pa­polnak alkotmányról, emberi jogokról. Ha veszélyben érzik uralmukat, a polgári demokrá­ciában is lecsapnak a munkás- mozgalomra. S ha ez nem elég, rászabadítják a népre a fasiz­must, a háborút... Éles csattanással kivágódott a helyiség ajtaja: — Államrendőrség! Senki se mozduljon! Tíz, tizenkét detektív rontott a helyiségbe. Hain Péter irá­nyította őket. Szinte valameny- nyinek revolver volt a kezé­ben. Néhány percig így álltak, aztán főnökük intésére zse­bükbe süllyesztették a fegy­vert. Kettő továbbra is fel­emelve tartotta. Ezek az ajtó­— Kié ez a boxer? — kér­dezte, és magasba emelte a csillogó ütőszerszámot. — Az enyém — jelentkezett Cziráki. — Áá ... Nicsak . . . régi is­merős! Nem lehetett tudni, hogy Hain valóban meglepődött-e, vagy csak megszokott, jól be­gyakorolt szerepét játszotta. — Most látom, hogy maga is itt van, tisztelt főelvtárs! hoz hátráltak, elállták a ki­járatot. A többiek mindenkit megmotoztak, aztán a fogasok körül gyülekeztek. Átkutatták a télikabátokat. Hain Péter is szorgoskodott. Valami gyanús tárgyat tapoga­tott ki az egyik kabát zsebében. A detektívfőnök valóban rég ismerte Cziráki Józsefet. Tud­ta, hogy tizenkilencben, egé­szen fiatalon, a .Mátyásföldi re­pülőgépgyárban dolgozott, és azt is, hogy ha szükség volt rá, ki-kiruccant csatázni az ellen­forradalmárok ellen. Amikor leverték a fehérek ellenállási kísérleteit, visszakerült az üzembe fegyvert gyártani a munkáshadseregnek. Korábbi lebukásai alkalmá­val Hain már sorra a fejére ol­vasta Czirákinak azokat a bű­nöket, amelyeket még sokszo­rosan megtetézett azzal, hogy a Tanácsköztársaság összeom­lása után sem maradt tétlen, már hatszor volt letartóztatás­ban. — őszintén hiányoltuk már — gúnyolódott Hain. — Két éve is elmúlt, hogy találkoz­tunk. Jól emlékszik a ravasz róka — gondolta Cziráki. Tényleg, huszonkilencben ült utoljára. Akkor Fürst Sándor­ral együtt került a kezeik közé. Eszébe jut: nyolc napja tartot­ták már őket a toloncházban — Fürstöt egy évvel előbb he­lyezték rendőri felügyelet alá —, s ők, néhány más elvtárs­sal együtt, második napja visz- szautasították az ételt. Akkor megjelent a zárkában egy őr­mester. — Fürst Sándor — harsogta — jöjjön ide. Válasszon ki egy magához hasonló bolsit, és jöj­jenek velem szépen, rendesen a gondnok úrhoz. — Minek? — Majd a gondnok úr meg­mondja. Fürst nem sokat gondolko­zott. Ügyis tudják odafent az irodán, hogy ki miért van itt. Nézzük, mit akarnak. Oda­szólt neki: — Jóska, gyere, menjünk ketten. Lássuk a medvét. (Folytatjuk.) — Könyvtárunk nemcsak könyvekkel, hanem folyóiratok­kal is ellátja a dolgozókat. So­kait járnak ide folyóiratot, újsá­got, hetilapot olvasni, 160 féle lap közül választhatnak, amely­ből 30 idegen nyelvű. Ha pedig valaki olyan mű iránt érdeklő­dik, amely nálunk nem találha­tó, megszerezzük. Eddig 104 ol­vasónk külön kérésére 193 mű­vet hozattunk meg Ez annál is fontosabb, mert megnőtt az ér­deklődés nemcsak a szépiroda­lom, hanem az ismeretterjesztp főleg a mezőgazdasági, termé­szettudományi szakkönyvek iránt. Különösen a politechnikai oktatásban részesülő tanulók keresik sűrűn a természettudo­mányos műveket. Általában az ifjúság olvasási igénye növek­vőben van. A járás és a város területéről 1 600 fiatal kapcsoló­dott be a József Attila olvasó­mozgalomba. A könyv, mint a példák mu­tatják egyre nélkülözhetetlenebb barátja, segítője, szórakoztató­ja dolgozóinknak. A könyvtárak lelkes munkája, felvilágosító és propagandatevékenysége nélkül azonban jóval lassúbb lenne a fejlődés. Baján megértették a könyvtárakra háruló feladato­kat és a kölcsönzésen kívül író­olvasó találkozók rendezésével, neves előadóművészek szerepel­tetésével, kiállításokkal igyekez­tek az olvasók érdeklődését fel­kelteni. Jórészt ennek is köszön­hető, hogy igazán kimagasló eredményeket sikerült elérniük. 1 V. Zs. i Több könyv — több olvasó...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents