Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-30 / 24. szám
/ 1964. január 30, csütörtök 3. oldal Kovácsok i ' Egy év alatt 130 ügy Bőven akad munka a császártöltési Kossuth Tsz kovácsműhelyében. Szerencsére most a hideg ellen is jó szolgálatot tesz a fújtatóval élesztgetett, folyton lobogó tűz. Képünkön Bergel Tamás, az idős mester és Kelemen Árpád, a „kovácsinas” látható. Többször szó esett már a társadalmi bíróságok jelentőségéről, az üzemben kifejtett nevelő szerepéről és arról, hogy a dolgozók milyen aktívan kapcsolódnak be egy-egy ügy elbírálásába, munkatársuk cselekményének megítélésébe. Vizsgáljuk meg, hogy Kecskeméten és a járás területén hogyan működnek ezek az igen hatásos társadalmi szervek, mi a tapasztalat működésüket illetően. Amikor két éve, pontosabban 1962. végén megjelent az 1962. évi 24. számú törvényerejű rendelet, életbelépése előtt még csupán néhány helyen működtek a társadalmi bíróságok, s tevékenységük igen szétfolyó, határozatlan volt. A fenti törvény- erejű rendelet jelentős változást hozott, hiszen körvonalazta ezeknek a bíróságoknak a működési körét, s ezáltal közvetve befolyásolta az üzemekben, vállalatoknál és különböző munkahelyeken dolgozó emberek munkafegyelmét, magatartását. A járás területén jelenleg már 33 társadalmi bíróság működik, rendszeresen megtartják a tárgyalásokat, ami nemcsak formai, hanem tartalmi változást is jelent a rendelet megjelenése előtti társadalmi bíróságok munkájához viszonyítva. Ezek a bíróságok a legkülönbözőbb terülteteken: földművesszövetkezeteknél, kereskedelmi és gazdálkodó egységeknél működnek. Ehhez nagy segítséget PIROS ÄRÄNY iyHalálos” csönd fogad bennünket a Kalocsavidéki Fűszer- paprika- és Konzervipari Vállalat havas udvarán, amint kilépünk a portásfülkétől majdnem zegzugosan kivezető folyosóról. A csönd azonban csak addig tart, amíg el nem érünk az üzemrészekig az emeletnyi mágasra „stószolt” ládák szűk utcái között, s máris halljuk a gépek és munkatermek jól is- t mert, zümmögő-duruzsóló hangját. — Ilyen a mi gyárunk télen — mondja Ludas István, a KISZ üzemi szervezetének titkára. — A rakodómunkásokon, no meg a műszaki vezetőkön kívül nemigen látni ilyenkor másvalakit is az udvaron, a szabadban. Mindenki igyekszik meleg helyre kerülni. A csipedöben orrcsiklandó a langyos levegő, néhány perc alatt azonban meg lehet szokni- Mire az első emeleti termekhez érünk, már észre sem vesszük. Ludas elvtárs ellenben két erőteljes hápcival köszönt be a Romsics-csoport- boz. Nem vagyunk babonások, de nem merünk nevetni... már csak azért sem. mert itt csípő- sebb a levegő, mint a folyosókon. A teremben hosszú, kettős sorokban ülnek a csipedők az udvaron is látott paprikásládák között. Serényen folyik a munka. Még nótaszó is keveredik a szomszédos teremből kiszűrődő szárítógép mormogásá- ba... Örökvidámak ezek a piros fejkendős fiatal lányok- Jókedvüket természetesen átveszik az idősebb asszonyok is. Ki sem bírnák — mint mondják —, meg aztán utóvégre nincsen az ember lánya fából! Romsics Menyhértné csoport- vezető büszkén mutatja a teljesítménynaplót. — Száz százalékon aluli napi teljesítményünk nincs is. Inkább azon jóval felül. Vidék Istvánná például a 140—150 százalékával az élen járók között van már hónapok óta. Vizi Mária fiatal szakmunkásunk sem marad el „túlságosan” mögötte: 120—130 százalék a napi teljesítménye. De ezt a szintet tartja Csuka Antalné is, meg még raila kívül soiiäö. A „kismamák” csoportvezetője Cselik Lajosné. Mosolygó arcú, szőke fiatalasszony. — Mi csak egy műszakban dolgozunk — mondja bevezetésképpen —, ezt a kedvezményt, ha szabad így mondanom, a vállalat vezetőségétől kaptuk . •. Valamennyien fiatal, egy-két gyermekes anyák vagyunk, vagy még csak éppen kismamák. Ezért is neveznek bennünket kismamák csoportjának. Reggel napközibe, bölcsődébe visszük a gyerekeinket, délután pedig onnan haza. Nekem is van egy kisfiam, s jól tudom, milyen fontos a jó nevelés. Mikor elköszönünk, még ezeket mondja tréfásan: — No, azért mi sem engedünk ám a — negyvennyolcból! Tudniillik éppen a napokban értékeltük ki a teljesítményeket, és nem is egy kismama érte el a 148 százalékot! A második emeleti teremben Bálán Miklósné tájékoztat bennünket csoportjának munkájáról. Itt is szinte valamennyien túlteljesítik a száz százalékot. Bicskei Eszter, Hangya Jánosné, Vámos Péterné 140—145, Flauber Júlia 120—130 százalékos teljesítménye szinte már megszokott. Megkérdezzük, mi is tulajdonképpen a csipedés? Mit csiped- nek a paprikán? Nevetve mutatja: a fűszerpaprika zöld szárát „csipedik” ki a paprikából. Ezt követi a hasítás, az osztályozás, majd a kefés gépben megtisztul az esetleges szennytől- Innen lemegy a darálóba, szárítás után pedig a malomba. A csomagolóba irányul ezután a paprika útja. Itt két automata gép adagolja és tölti a boltokból is jól ismert két- és ötdekás tasakokba a kalocsai piros aranyat, a fűszerpaprikát. — Sajnos, egyelőre csak ezzel a két automatával rendelkezünk — mondja Király Ferenc üzemvezető —, a tízdekás és ennél .nagyobb csomagolást továbbra is kézzel végezzük. Két műszakban dolgozunk* hogy győzzük, a munkát. Mint érdekességet említem: első szállítmányaink 300 mázsás tételekben, 10 dekás csomagokban indultak „hódító” útjukra a baráti országokba és Nyugatra, valamint az északi államokba, majd Ausztráliába, Afrikába, Amerikába. Ma már 50 kilós zsákokban veszik át az ottani kirendeltségek, és csomagolják a követelményektől függően kisebb-nagyobb tasakokba. Megmutatja az ízléses kivitelben készült fémdobozokat is. Ezekbe a legnemesebb piros arany „veretek” kerülnek, bélés külföldi ajándékként. A MALÉV havonta ezer, az IKK A pedig ötven dobozzal rendel, s egy dollárért árusítja- A külföldi turisták nagyon kedvelik. — A távol-keleti országokba kell még „betömünk” piros aranyunkkal — mondja búcsúzóul Király Ferenc —, ezek még fehér foltok a nagy glóbuszon. VAS3 IMRE nyújtottak a vállalatok szak- szervezeti bizottságai, a párt- szervezetek és a vezető beosztású dolgozók. Sajnos, nem mondhatjuk ezt el minden vállalat vezetőjéről és kollektívájáról. Mindössze két olyan hely van, ahol nem működik a társadalmi bíróság, bár megalakult. Az egyik az Alföldi Állami Pincegazdaság, a másik pedig a Kecskeméti Hűtőipari Vállalat. Egy év alatt a járás területén működő társadalmi bíróságok összesen 130 ügyet tárgyaltak és 180 ember — köztük sok család — további sorsáról döntöttek. Ezek a bíróságok nemcsak lopás vagy sikkasztás esetén járhatnak el, hanem akkor is, ha a dolgozó iszákos, nem adja haza a keresetét, és emiatt a család éhezik, vagy nélkülözésnek van kitéve. A társadalmi bíróság ilyen esetben elrendelheti, hogy az illető munkabérének egy részét közvetlenül a családnak' utalják ki. Igen komoly és figyelemre méltó tehát az a hatás, amit ezek a bíróságok gyakorolhatnak egy-egy kollektíva munkafegyelmére, erkölcsi magatartására. Említésre méltó például, hogy visszaeső — tehát, akinek már volt egy ügye a társadalmi bíróság előtt — még' nem került egyetlen alkalommal sem szembe, mint vádlott, a bírósággal a járás területén. A tárgyalásokra egyre nagyobb számban mennek el a dolgozók és ott hozzászólásokkal, véleményeikkel segítik a helyes döntés meghozatalát, így van ez az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál, a Kiskunsági Állami Erdőgazdaságnál, a ZIM Kecskeméti Gyáregységénél, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál. A felsorolás nem teljes, ‘ hiszen legtöbb helyen nagyon jól, hatásosan működnek a társadalmi bíróságok. Az egy évi tapasztalat azt mutatja, hogy egyre inkább megerősödnek és hivatásuk teljes tudatában fejtik ki tevékenységüket. Elismerés illeti tehát a társadalmi bírákat, akik felismerve ennek az intézménynek társadalmi jelentőségét, azon fáradoznak, hogy a vállalat kollektívájának a segítségével helyes útra vezessék a megtévedt dolgozókat, megerősítsék a munkafegyelmet és a szocialista erkölcsöt. Dr. Bóilogh János ügyész Kellemes csalódás Harmadik éve már, hogy Solt- vadkert is a szövetkezeti községek sorába lépett, öt szak- szövetkezet létesült annak idején. Tagadhatatlan, hogy a község gazdái eléggé vegyes érzelmekkel léptek az egymás után megalakuló szakszövetkezetekbe — attól tartottak, hogy csalódás éri majd őket. Az elmúlt három év alatt azonban rájöttek, hogy ez a szövetkezeti forma nemcsak a maguk javát szolgálja, hanem népgazdaságunk érdekeinek is teljes mértékben megfelel, Hogy mennyire kellemesen csalódtak, arról talán legjobban a Kossuth Szakszövetkezet eredményei tanúskodhatnak. A szőlőterületükhöz mért 4 százalékos telepítési előirányzatot még minden esztendőben túlteljesítették, s így jelenleg összesen 167 katasztrális hold nagyüzemi ültetvénnyel rendelkeznek. Szőlőik és gyümölcsöseik értéke csaknem egy és háromnegyed millió forint. Évi értékesítési tervüket túlteljesítették; a legmagasabb eredményt tavaly, a harmadik esztendőben sikerült elérniök. Az Alföldi Állami Pincegazdaság soltvadkerti pincészetével kötött értékesítési szerződésben foglalt 81 százalékos beadási tervük teljesítése az első évben még gondot okozott a szakszövetkezet gazdáinak, az 1961. évi 10 200-zal szemben azonban az elmúlt évben már 15100 hektoliter bort illetve mustot adtak át. A szőlő és gyümölcsös területének növekedése miatt tavaly közösen építettek egy permetlé- keverő tornyot is. Áttértek a gépi művelésre, s a már korábban vásárolt UTOS erőgépükön kívül beszereztek egy UE—28- ast is. A Kossuth Szakszövetkezet ez évi tervében már különböző munkagépek beszerzése, s egy ötven férőhelyes sertéshizlaló építése szerepel. A hízók takarmányellátását a közös szántóterületek gyarapításával, jobb kihasználásával kívánják majd megalapozni. Csáki Mttwk Menet közben _ Az eddigi zárszámadási közgyűlések lebonyolításáról az a tapasztalatunk, hogy az minőségileg jobb, mint a korábbi években megtartottaké. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a jobb gazdálkodási eredmények, a magasabb jövedelmek miatt jó a szövetkezeti gazdák hangulata, hanem egyéb tényezőkben isSzinte kivétel nélkül kifogástalanok voltak például az elnöki, a párttitkári, a főkönyvelői és az ellenőrző bizottsági beszámolók. Nern fulladtak üres szócséplésbe, nem tartalmaztak „nesze semmi, fogd meg jól” szólamokat. Konkrét tényeket hallottak a szövetkezeti gazdák, tömör, közérthető magyarázattal „körítve”. Ily módon a vezetőik beszámolói annak ellenére sem igényeltek hosszú időt, hogy nem hiányzott belőlük a gazdálkodás mikéntjének részletes elemzése. Több idő maradt tehát a szövet'--'»éti gazdák hozzászólásai! a. Külön említésre méltók az ellenőrző bizottságok eddigi beszámolói. S nemcsak a fentebbi erényeik miatt, hanem azért is, mert azt bizonyították, hogy a szövetkezeti vagyon, a közös érdekek védelmében igen éberen látták el feladatukat a bizottságok tagjai. Ami pedig a hozzászólásokat illeti, a bácsbo- kodi Ezüstkalászban, az izsáki Mező Imrében, a tataházi Petőfi Tsz-ben, s a zárszámadásra már pontot tett többi közös gazdaságban azt tapasztaltuk, hogy a gazdák igen élénken reagáltak a hibákra, de nem lépték túl azok „faszegetésének” mértékét. Inkább a hibák kijavítására tettek hasznos javaslatokat, s ezzel egyszersmind már az új gazdasági év feladatainak a megoldását segítették elő. Tartalmas munkaértekezletek voltak tehát az eddigi zárszámadó közgyűlések, s remélhetőleg azok lesznek az ezutániak is. Hogy valóban így legyen, ízelítő segítségül azért adunk némi elemzést máris, menet közben, szövetkezeti gazdaságaink e rendkívüli fontos mozzanatáról. S hangsúlyözzuk, hogy az eddigi közgyűléseket azért sikerült az említett eredménnyel megtartani, mert alapos felkészítő munka előzte meg valamennyit. A beszámolókhoz a tsz-ek kommunistái segítettek a gazdálkodás elemzésében, s a párton- kívüli aktivistákkal együtt számos szövetkezeti gazdát is felkerestek, elbeszélgettek velük a tavalyi de az idei esztendőről is Tegyék így a zárszám adásukat ezután tartó közös gazdaságok pártszervezeteinek tagjai, vezetői, valamint a gazdaság vezetők egyaránt, mert hiszen e javából való politikai munka elengedhetetlenül szükséges ahhoz hogy az idei gazdasác eredmények megyeszert még jobbak legyenek a tavalyinál. T. J.
