Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

Wfcg protetíífdf, «gyeiMMail

/

XIX- f!VF. st. sz. /ira 60 (Hier in4. jAk.

KJ&K)

Nincs normája

. r «I Az üvegházak ablakszemein át bágyadtan tűz be a január

I QVQSZ O félben napsugara. Künn lassan vetkőzik hóköntösüket a barna táblák,

de itt, a kecskeméti Boldogulás Tsz városföldi kertészetében vi- rágerdo fogadja a látogatót. Ciklámenből és szegfűből — különösen a mostanában gyakori névnapokra tekintettel — hetenként több mint ezer szálat küldenek innen a tsz virágboltjába.

Katona Irén. a közös gazdaság kertésztanulója az Adélokra, Karolinokra gondol, miközben a most virágba borult szín pompás ciklámeneket ápolja, öntözgeti.

(Pásztor Zoltán felvétele.}

55 ezer fürdőkád és 28 ezer tonna konzerv indult a határon túlra

170 millióval nőtt a tárcavállalatok exportja

Egy londoni misternek az idén is ízlett a karácsonyi pulyka. A moszkvai kislány Kátya. vagy Válja gzóta nem tiltakozik az esti fürdés ellen, amióta gyönyörű világoskék kád került a fürdőszobába. — Azt kérem, az nagyon finom — mondja egy japán háziasszony, a magyar feliratos konzervre mutatva. Magyaros ételek — hirdeti valahol, ki tudja milyen nyelven a cégtábla és a gulyást szép pirosra festő paprika a Kalocsa környéki homokon ízesedett. — Mint ahogy Bács-Kiskun megyében növekedett a pulykakakas, itt termett a konzervnek feldolgozott zöldség és a megye ipara szállította a szép színes fürdőkádat is.

Javult a vállaiati egyeztető bizottságod munkája

Tavaly 422 ügyben hoaoít döntést a TUB

— Mielőtt mérlegre tesszük múlt évi munkánkat, beszéljünk a vállalati egyeztető bizottságok tevékenységéről. Hiszen feladataink azonosak, és ha eredményekről számolhatok be, az nekik is köszönhető — mondta bevezetőül Balogh Györgyné, a Területi Egyeztető Bizottság elnöke.

A vállalati bizottságokról szólva hangsúlyozta, hogy a munkájukban tapasztalható javulás — véleménye szerint — a gazdasági vezetők helyes szemléletéből fakad. Egyre inkább hasznos segítőtársként kezelik a bizottságokat és nem csinálnak „presztízs kérdést” abból, hogy a döntés megegyezik-e álláspontjukkal.

A továbbiakban a Területi Egyeztető Bizottság múlt évi munkájáról beszélt • Balogh Györgyné. Közölte, hogy 422

ügyben hoztak döntést, 34 panasz kivizsgálása áthúzódott erre az évre. A bizottság tagjainak lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy döntésük után mindössze hét ízben kérték a megyei főügyészség vizsgálatát a felek, a határozat megváltoztatására öt alkalommal került sor.

Kérdésünkre — milyen problémák kerülnek leggyakrabban a bizottság asztalára — Balogh Györgyné válaszul az éves statisztikai kimutatás adatait idézte.

Az ügycsoportok táblázatán a „Munkaviszony megszüntetése a dolgozó részéről” című rubrika vezet 73 vitás üggyel.

— Mielőtt ezekben a vitákban döntenénk, minden esetben a népgazdaság érdekét kell mérlegelnünk — hangsúlyozta az Egyeztető Bizottság elnöke. — Az a tapasztalatunk, hogy ahol

megfelelően foglalkoznak a vezetők a dolgozók problémáival, ott kialakulhat a törzsgárda.

A kártérítési ügyek nagy száma — ötvenhat vizsgálat — azt bizonyítja, hogy a vállalati egyeztető bizottságok ezekben a kérdésekben sokszor elhamarkodott döntést hoznak. 1963-ban egy hónap alatt pl. nyolc eset közül hétben a dolgozó fellebbezésének adott helyet a TEB.

Az önkényes kilépésekkel kapcsolatban a bizottságnak az a tapasztalata, hogy a dolgozók sokszor nem tudnak parancsolni hirtelen támadt „mehetnék- jüknek”. Vélt, vagy tényleges sérelmektől hajtva nem várják meg a vállalati egyeztető bizottság döntését sem, inkább vállalják az önkényes kilépéssel járó hátrányokat. — hangoztatta végezetül Balogh Györgyné.

B. D,

Bács-Kiskun megye tárca- ipara 97 százalékra teljesítette exporttervét az elmúlt gazdasági évben. Bár az előirányzathoz viszonyítva 3 százalékos lemaradás mutatkozik, 1963-ban mintegy 170 millió forinttal több árut készítettek külföld megrendelésre a vállalatok, mint 1962-ben.

A minisztériumi felügyelet alá tartozó üzemek összes exportjának értéke meghaladta a 990 millió forintot.

A megye legjelentősebb exportvállalata, a Kecskeméti Konzervgyár közel 36 százalékkal szárnyalva túl előző évi teljesítményét, idén mintegy 318 millió forint értékű árut indított a határon túlra. Megrendelői között csaknem valamennyi közép-európai ország, sőt Anglia és Japán is szerepel. Főzelék- konzervből 18, gyümölcskon- zervből pedig közel 10 ezer tonnányi került a külföldi piacra.

A konzervgyár után másodikként a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatot említhetjük, amely

1963-ban közel 158 millió forint értékben exportált vágott baromfit és tojást.

Nem sokkal marad el mögötte testvérvállalata, a Kiskunhalasi Barnevál sem 123 milliós exportteljesítményével. Vajon hány rántottára futná abból a 9 millió 376 ezer tojásból, amelyet a megye küldött a külföldi piacra? És bizonyára egy egész hadsereg ülhetné körül azt az asztalt, amelyre a kiszállított 6505 tonna baromfiból készült pörköltet tálalnák. Ha valaki jó szakács, azt is kiszámíthatja, hogy elég lenne-e a pörkölt megüsesítéséhea az 1396 tonnányi fűszerpaprika őrlemény —, amely Kalocsa vidékéről indult, a külföldi piacra.

Évről évre több megrendelésnek tesz eleget a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár is. < 1961-ben 103, 1962- ben 107, az elmúlt évben pedig 127 millió forint értékű gépet exportált.

A Szovjetunión és • Lengyelországon kívül 32 nyugati államba jutnak el a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében készült kádak. Tavaly 57 millió értékben exportált kiváló minőségű termékéből a vállalat.

A megye iparának termékei évről évre több külföldi vásárlót hódítanak. Öröm ez. de egyben gond is. A rohamléptekben növekvő igényekkel csak úgy tudunk lépést tartani, ha műszaki fejlesztésben és a munka- szervezésben is világszínvonalra törekszünk.

B. D.

Hruscsov fogadta a francia

pénzügyminisztert

KIJEV. (TASZSZ)

A Kijevben tartózkodó Nyiki- tá Hruscsov szovjet miniszterelnök fogadta Gischard d’ Estaing francia pénz- és gazdaságügyi minisztert. A fogadás a francia miniszter kérésére történt.

Hruscsov és d’ Estaing baráti légkörű megbeszélésen kölcsönös érdeklődésre igényt tartó kérdésekről folytatott eszmecserét. Jelen volt Maurice Dejean, Franciaország moszkvai nagykövete W.

na* egy-egy etóodast. So* rossz tapasztalat, hosszú ideig tartó csend, eseménytelenség kell ahhoz, hogy végképp ráunjanak.

Ahhoz viszont, hogy a szórványos látogatókon kívül a község vagy a város közönségé oda szokjon a művelődési házba, megint csak idő kell. Tartalmas program, sok jó ötlet, jól megszervezett rendezvények, eleven kapcsolat az emberekkel. |is még meg kell legyen a művelődési ház vezetőjében az a képesség is, hogy ne egyedül végezzen el mindent, hanem okosan fel tudja használni a társadalmi munkában rejlő nagy lehetőségeket.

Hogy milyen nehéz ilyen embereket találni, mutatja az idei, új művelődesiház-igaz- gatók esete. Még ma sincs betöltve valamennyi hely a megyében, mert az illetékesek nem találnak elegendő megfelelő embert az új státusokra. Jelentkező még csak lenne, de sokéves tapasztalatokon okulva az eddigieknél is gondosabban válogattak. Hiszen a művelődésügy megnövekedett szerepének megfelelően ma a répművelés kulcsembereinek tekinthetjük a művelődési házak dolgozóit, s egyre inkább azokká válnak. Hasonló szerepük van a közéletben a tömegszervezeteknek is. Nem búvóhely többé az ilyen állás, hanem igen nehéz poszt. Nem végezhető normára ez a munka, de annál nagyobb felelősség- tudatot követel. Bizalmi állás, amelyben a fokozott ellenőrzés sem pótolhatja a lelkesedést, az ügyszeretetét és az öntudatot. Űj társadalmunk erkölcsi normái, a szocialista munkamorál diktálja az ilyen állásokban a tempót. És hogy mennyire rajta van a közösség figyelme az ilyen beosztású embereken, helyesebben az általuk vezetett intézményeken, jól mutatja a bevezetőben említett megjegyzés is. A kulturált szórakozás és a művelődés, a tömegszervezetek tevékenysége elválaszthatatlan részei mindennapi életünknek.

M. £.

— Mit csinálna*, azok ott egész nap?

Egy művelődési ház dolgozóiról volt szó, amikor ez a kérdés elhangzott. De hallottam már ilyet tömegszervezeti funkcionáriusról, szakszervezeti vezetőről és más munkakörben dolgozóról is.

Való igaz, ha ezeknek az embereknek az elvégzett munkáról úgy kellene számot adni, hogy óráról órára valamiféle kimutatást vezetnek, akkor bizony néha soványka lenne a lista. De az is igaz ezzel szemben, hogy effajta munkakörben a legmutató- sabb felsorolás sem bizonyíthatná: lám, ez az ember jól dolgozik. Nincs is szükség ilyen kimutatásokra.

Vegyük a példának említett művelődési ház dolgozóit. Ahhoz, hogy a munkájukat jól elvégezzék, nemcsak az előadásodat, rendezvényeket kell jól megszervezniük, még kevésbé elegendő csak összeállítaniuk a programot. Sok töprengés, az új munkamódszerek kutatása és bevezetése, valamint az emberekkel való egyéni foglalkozás is szükséges 'ahhoz, hogy egy évad sikeres legyen, a program zökkenőmentesen folyjon. Az az elfoglaltság, ami a szervezéssel, a feltételek biztosításával, ezenkívül még a nyilvántartással, a pénz- és anyaggazdálkodással jár — a munkának a kisebbik, legalábbis kevésbé lényeges része. A fontosabb rész rejtett, közvetlenül nem érzékelhető, s csak hosszú távon mutatkoznak meg az eredményei.

Egy művelődésiház-igazgató maga mondta a kollégái körében szerzett tapasztalatok alapján, hogy milyen jó búvóhely lehet ez az állás akár néhány évre is olyan embernek, aki munka nélkül akar élni. Amikor kinevezik, senki se vár tőle eredményeket egyik napról a másikra. S ha nem dolgozik, az csak a következő évben vagy még később derül ki. Mert egy- szer-egyszer azért így is „bejön” a közönség, mindik akadnak emberele, akik szabad óráikban ellátogatnak a művelődési házba s meghallgat-