Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
Megyei atlétikai életünk 1963-ban ír. CIKKÜNK korábban megjelent első részében az éves ranglistára felvett eredmények számával és a legjobb tíz átlag- eredményével foglalkoztunk, ösz- szehasonlítva azt a korábbi évek eredményeivel, E részhez kiegészítésként etdlítsük ’ még meg, hogy megyénkben 1963-ban ösz- szesen csak egy férfi atlétának sikerült I. osztályú eredményt elérnie, szemben az előző évvel, amikor még öt I. osztályú eredményünk volt. Ha nem is ilyen nagyarányú, de hasonló a visz- szaesés a II. osztályú eredményeknél. 1963-ban 17 férfi és 27 nő ért el II. osztályú eredményt. Az előző évben ennek körülbelül a kétszeresével sem voltunk megelégedve. Természetesen a fentieken kívül számos serdülő minősítésű atléta is akad, de azoknak a versenyzőknek, akik 18—19 éves korukban II. osztályú minősítést akarnak elérni, 15—16 éves korban már III. osztályú szinten kell lenniök. A csöppet sem vigasztaló tényeket tartalmazó statisztikai adatok után próbáljuk meg n hanyatlás okait kutatni. A sportág fejlődéséhez szükséges feltételeket négy kategóriára bonthatjuk, melyek külön- külön és együtt is elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az atlétika lépést tudjon tartani a többi sportággal. AZ ELSŐ feltétel a szakosztályok anyagi ellátottsága. A felszerelést, megfelelő nyári és téli edzéslehetőséget és versenyzési alkalmat értjük alatta, lényegében gyakorlatilag a sportkör viszonyát a szakosztályhoz. Csak egy példa, de a Kecskeméti TE atlétikai szakosztályának sorsa — mely sajnos azonos sok más szakosztály sorsával — megmutatja, mennyire viselik szívükön atlétikai szakosztályaikat a sportkörök elnökségei. Az 'említett szakosztály 1957- ben kezdett aktívan működni. A Kecskeméti Honvéd megszűnése után — amelynek versenyzői többnyire más városokból idevezényelt katonák voltak, utánpótlását pedig olyan iskolára alapozta, melynek tanulói is főleg nem helybeli lakosokból tevődtek össze — az utódnak, a KTE atlétikai szakosztályának, szinte mindent élőiről kellett kezdeni. Ennek ellenére 57 versenyzője volt az induló szakosztálynak, felszerelést kapott és 28 000 forintos költség- vetés felett rendelkezett. Egy ideig nőtt. terebélyesedett a szakosztály. A következő évben már 68 minősített versenyzőjük volt, és hogy. több versenyre tudjanak elutazni, a szakosztály tagjai lemondtak az utazások alkalmával az étkezésről. Az év végére az országos rangsorolásban a 112. helyről a 32-i-e kerültek és II. osztályú egyesületié lettek. A sportkör elnöksége azzal méltányolta a szakosztály sikereit, hogy a következő évben 5000 forintot levett a költségvetésből, mondván, hogy étkezésre nincs szükségük, ha önként lemondtak róla, a másik ötezer forintot pedig pályabér címén vették le a szakosztály költség- vetéséből. Ugyanekkor jelentkezett a másik baj is. Az új rendelkezések miatt a középiskolák többé nem adtak ki versenyzőket, így az utánpótlás vonala megszakadt. A felnőtt és már addig kiadott versenyzők lassan elfogytak. A legjobbak közül többen abbahagyták, egyetemre, főiskolára távoztak vagy katonai szolgálatra vonultak be. Csak 1960-ban több mint tíz nem középiskolás versenyző hagyta abba a versenyzést. mivel semmiféle felszerelést nem kapott. Az egyesület két legjobb versenyzője például kénytelen volt a saját pénzén szögescipőt venni —, ugyanakkor a KTE labdarúgószakosztályának ifjúsági csapata minden héten megkapta a kalóriavacsoráját. Tavaly, mivel a sportkpr nein kapta meg a kívánt állami támogatást, az atlétikai szakosztályt feloszlatta és költségvetését egyszerűen a labdarúgó-csapatéhoz csatolta — és senkinek sem jutott eszébe ezt a jogát kétségbe vonni. Lényegileg így van ez mindenütt. Az atlétikai szakosztályok a költségvetésükben előirányzott összeget nem kapják meg, mivel azt más célra, főleg a labdarúgó-szakosztályra költik. Nem jutnak felszereléshez. Kevés és elégtelen versenyzés miatt elvesztik t kedvüket. Sportolásuk céltalanná válik. A MÁSODIK feltétel a létesítmény. Megyénkben nyolc elfogadható atlétikai pálya van — ebből is három Kecskeméten. Még ezeken a meglevő pályákon is tapasztalható, hogy az atlétákat éppen csak megtűrik. Nem jutnak elegendő edzési alkalomhoz. Nincs megfelelő öltözőjük, tisztálkodási lehetőségük. A pályák berendezése is korszerűtlen, karbantartásuk gyatra. A téli edzésekről alig beszélhetünk. Atléták számára nincs hely a tornatermekben. A HARMADIK a szakember- kérdés. Kevés az edző. döntő többségük elkedvetlenedett. Jelentős részük csak edzeni hajlandó —, szervezői és egyéb munkát, mely jelen pillanatban talán az edzésnél is lényegesebb — nem vállal. Szép számmal vannak olyanok is, akik nem tartanak lépést a fejlődéssel. A jelenlegi kis létszámú edzői gárda nem képes megoldani a versenyzők létszámának növelését és a szakosított edzéseket. UTOLJÁRA HAGYTUK a társadalmi munkások és versenybírák megoldatlan kérdését. A felsorolt hibák egy jelentős része abból fakad, hogy nincs a sportágnak elegendő lelkes barátja. áldozatkész társadalmi munkása. Nincsenek a sportkörökben olyan emberek, akik szem be- szállva a szakosztály-sovinizmussal, kivívnák a megközelítően egyenlő elbírálást. Ha ilyenek voltak is —, lehetetlenné tették őket, kitúrták a Vezetésből. Legtöbbjük kénytelen volt feladni a harcot és visszavonult. A megyei szövetség is társadalmi munkások hiányával küzd, de eddig a feladatait meg tudta oldani, köztük egy igen nehéz és felelősségteljés munkát: az országos vidéki bajnokság megrendezését. Ha előbbre akarunk jutni akkor az atlétika régi barátainak újból csatasorba kell állniuk, hogy a sportág szekerét a kátyúból kimozdíthassák. Kevés a versenybíró is, és a meglevők szakképzettsége is sok kívánnivalót hagy maga után. Szinte bevett szokás, hogy egy 10 órára hirdetett versenyre negyedórás-félórás késéssel jönnek. Számukon, szakképzettségükön és hozzáállásukon feltétlenül javítani kell. Az itt felsoroltak jellemzik megyénk atlétikai életét. Mindaddig, míg ezeken a bajokon segíteni nem tudunk, nem juthatunk előbbre. Bízzunk benne, hogy az illetékesek az ügyhöz méltó buzgalommal és a súlyos bajokhoz illő eréllyel látnak az akadályok elhárításához. ADAMIK FERENC A világ leglelkesebb futballistái Grönlandban az éghajlati viszonyok miatt nagyon rövid a futballszezon. de ez cseppet sem zavarja a helybelieket. Pár héttel ezelőtt az egyik csapat élete kockáztatásával nagy hóviharban indult el Upernivikbe és a 80 kilométeres nehéz út után idejében érkezett a mérkőzésre. A csapat dán edzője meg is jegyezte, hogy a labdarúgás leg- odaadóbb hívei kétségtelenül a grönlandiak. /V MEtlÖL Változatlanul nagy a bare az élen Pénteken este 9 óráig hat játszma fejeződött be a 11. fordulóból, ebből négy végződött döntetlenül. Szabó nagymester az állandóan döntetlenre játszó Prameshuberrel került szembe, és az osztrák versenyző most is megszerezte a fél pontot. Bi- lek indiszponáltán játszott, és ismét vereséget szenvedett, ezúttal Damjanovicstól. A legfiatalabbak rangadóján Hort nyert Gheorghiu ellen. A függő játszinak közül Hecht előnyösebb állást épített ki Pachman ellen, az Attard—Tringov játszma döntetlen színezetű. A függőjátszmákat vasárnap délelőtt fejezik be. ♦ A jövő héten, kedden vagy szerdán érkezik meg Kecskemétre Jaroslav Sajtar, a FIDE alelnöke, aki egyben a 3. számú kecskeméti zónaverseny elnöke. Fehér Sándor elvtárs, a ren- dezőblzottság elnöke kérdésünkre elmondotta, hogy január 31-én, pénteken lesz az utolsó versenynap. Az esetleges függőben maradt játszmákat február 1-én, szombaton délelőtt fejezik be, majd szombaton délután 6 órakor a megyei tanács v. b. kultúrtermében ünnepélyes eredményhirdetésre és díjkiosztásra kerül sor. * A verseny állása a 11. forduló után: 7 pontos: Pietzsch, 6.5 pontos: Tringov (1), Bilek, Damjanovics, Hort: 6 pontos: Pachman (1), Szabó, Matano- vics, Bednarski, 5,5 pontos: Hecht (1), Gheorghiu, Clarke, 4.5 pontos: Langeweg, 4 pontos: Prameshuber, Bhend, 0,5 pontos: Attard. * A vasárnapi párosítás: Langeweg—Gheorghiu, Bilek— Hort, Clarke—Damjanovics, Szabó—Pietzsch, Tringov—Prameshuber, Pachman—Attard, Matanovics—Hecht, Bhend— Bednarski. L ANGEWEG-et, a hosszúra lőtt holland versenyzőt az első átásra inkább kosárlabdázónak, nint sakkozónak néznék, ö az •gyetlen versenyző, aki — mijei a sorsolásnál az 1-es szánó t húzta — mindig ugyan- izon az asztalon játszik. Az •ddig elért 4,5 pontja szép tel- esílmény. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a labdarúgó NB II. sorsolását a január 30-i, csütörtöki számunkban közöljük. AEOHMEDES AZONNAL JELENTÉST TESZ KNÁLyÁNAM //. KISHONNAK. isjía -ars®' TE CSALÓ ÖTVÖS, AK! NBG ZEOS kosonajásól tS EL- Lopnád azasanvat, npsáp- denecnéo,post tsévt EJIZASASSASSA /TELTELEK. SZEKBNCSÍO AKCMtMEÜSTÉNEK KÖSXÖNMETBO! KÖZBEN*» KÁSÁSA ASMA kötelezlek, ¥OSY Í/ZSA El A KOSON ÁT, OS MOSZ SZÁNASAANSÓL !(• TRINGOV bolgár nemzetközi nagymester — mint jó taktikus — csak a „félidő” után tört az élre. de úgy látszik, hogy most már ott is tud maradni, bár az utolsó négy fordulóban sem lesznek könnyű ellenfelei. HECHT, az NSZK fiatal versenyzője a verseny első részében szerepelt jobban. Vágya a 7,5 pont, és az ezzel járó nemzetközt mesteri cim megszerzése már aligha sikerülhet, bár — Pachman ellen nyerésre áll. NDK-ban élő édesanyja is Kecskeméten tartózkodik, hogy fia jó szerepléséért szurkoljon.
