Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
1964. január 5, vasárnap 3. oldal Hároméves szakkör Immár három év óta működik eredményesen a kiskunfélegyházi termelőszövetkezetek elnökeiből, főagronómusaiból és főkönyvelőiből alakult mezőgazdasági szakkör. Éves munkatervük alapján olyan kérdésekről hallgatnak előadásokat, s tartanak vitát az elhangzottak felett a szakköri tagok, amelyek valamennyi tsz közös gondjai. Igen nagy érdeklődésnek örvend például „A kenyérgabona termesztésének belterjesítése: kenyérgabona-problémánk megoldásának útja” című előadás, amelyet a kiskunfélegyházi Lenin Tsz főagronómusa tartott. Hasonlóan jól sikerült és eredményes volt dr. Urbányi Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia Állattenyésztési Kutató Intézete professzorának az állattakarmányozás időszerű kérdéseiről megtartott előadása. A mezőgazdasági szakkör — úgy is, mint vitafórum — kétségkívül egyik fontos eszköze a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdításának Kiskunfélegyházán. Dr. Laczkó Tibor macsony, tőidbe süppedt tanyák' — száz-kétszáz méternyire egymástól. Sívó homokbuckák, ítt-ott csenevész szőlős- parcellakkal. És mindez húszezer holdon. Ez Balotaszállás. De nemcsak ez. Már több száz holdra rug a Kiskunhalasi Állami Gazdaság itteni kerületének nagyüzemi szőlője. Visszahajtott vesszők milliói a betonoszlopok végelláthatatlan erdejében. Lánctalpas gépek, talaj- egyengetés. Ez is Balotaszállás. Amilyen a táj, olyanok az emberek — vélekedik Kovács Kálmán, a kerület mezőőre és párttitkára. — Ez alól én sem vagyok kivétel — mondja, s a zsebéből előhúz egy nylonba csomagolt kék karszalagot. Rajta felirat: Önkéntes rendőr. Ne gondolja — kezdi —, hogy az itt élők hajlamosabbak lennének a lopásra, mint a más községbaliek. De elhiheti nekem, hogy az emberek egy részét meglehetősen nehéz volt rá> "m liT i*uHrrrn&ríúaA^) Fejlődésünk kulcsa Szemünkben még mindig őrizzük az újévi jókívánságok képét, melyet a szép és kedves kiállítású üdvözlő lapok, kártyák, piros, arany, vagy fekete, betűi közvetítettek. Fülünkben ott csengenek a pohárköszöntöhöz fényesített külön óhajok, remények: „Ne legyen olyan kemény teletek az építkezésekhez, mint tavaly...” — „Legyen sok napfény új szőlőitekre.” — „Kapjatok elég esőt a kapásokra.” — „Az idén Tie öntse el földjeiteket a Duna árja.” A sok szerencsekívánat most is megmelegíti a szívünket, de tudjuk, hogy azokból még nem lesz cipő, új lakás, élelem a kamrában. Minden reményt, jókivánságot csak a munka vált valósággá. Jól tervezett, szervezett és okosan irányított tevékenykedésünkkel azután a szerencsét is magunk mellé kényszerítjük egész éven át. Az 1964-es esztendő első napjaiban legidőszerűbb arról szólnunk, hogy további fejlődésünk kulcsa azoknak az ezreknek a kezében van, akik a munkát irányítják. Hazánk túljutott a nagy strukturális változásokon, falun és városban kialakultak az egységes szocialista termelőviszonyok; újjáválasztottuk tanácsainkat; átszerveztük iparunkat, amely ennélfogva is nagyobbodott, korszerűsödött, több ezer új foglallcoztatottal erősödött megyénkben is; tsz-eink továbbjutottak a nagyüzemi fejlődés útján. A Vili. párt- kongresszus, illetve a megyei pártértekezlet erre az évre is jó, reális célkitűzéseket szabott. A különböző szinten vezető gazdasági és politikai vezetőkön, gyárigazgatókon, tsz- elnőkökön, könyvelőkön, ag- ronómusokon, közigazgatási embereken a sor, hogy szakértelmükkel, fantáziájukkal, határozottságukkal, a demokratizmus légkörében vezessék a tömegeket a tervek teljesítésére. Nemcsak azért van szükség korszerűbb, racionálisabb vezetési módszerekre nálunk, mert eszközeink, lehetősége- | ink szerények, hanem, mert ezt korunk is megköveteli s az ennek megfelelő legfejlet- ebb társadalomba közösségi társadalom nem engedi meg magának a vezetés fogyatékosságainak állandósulását. Most, az esztendő indulásakor minden eddiginél nagyobb figyelemmel tekintse át feladatait, munkaterületeit a vezetés minden szintje. Ehhez, hogy úgy mondjuk, az indítás is megvan. Amikor újév küszöbén búcsúztunk 1963 sikereitől, erőfeszítéseitől, egyúttal mérleget is vontunk iparban, mezőgazdaságban, kulturális téren egyaránt. Az ipart tekintve: — ha adós is maradt ~az építőipar a tervteljesítéssel, ha voltak is üzemek, melyek nem tudták behozni első negyedéves lemar adásulcat, megállapíthatjuk, hogy mindez nem a munkáskollektíva akaratán, lelkesedésén múlott. Ipari vezetőink mind a sikerekből, mind a szerényebb eredményekből tanultak. Az üzemvezetés, ipargazdaság is új módszereket, állandó törődést, korszerű gyártástechnológiát, nagy műszaki ismeretet, következetességet igényel. Régi tudáskészlettel, rutinból vezetni már nem lehet a mi időnkben, ha nem akarunk lemaradni, elavult cikkeket drágán termelni. Mezőgazdasági szakembereinknek a zárszámadás munkálatait is ki kell használniuk annak tanulmányozására, milyen vezetési módszerek hozlak jó jövedelmet a tagságnak, de annak a felderítésére is, hogy számos jó gazdasági adottságokkal rendelkező szövetkezetünk miért nem képes utolérni magát, miért olvadnak el kezdeményezései? Tanácsi, termelőszövetkezeti, népművelési vezetők legyenek rajta, hogy a téli napok, esték gazdag programú szaktanfolyamai növeljék a tagok nagyüzemi tájékozottságát, hiszen ez a szövetkezeti demokratizmus erősödésének nélkülözhetetlen útja. Kisbirtokos szemmel néző, kisparcellás tapasztalatokkal gondolkodó tsz-gazda nem tud eredményesen beleszólni a közös dolgaiba a közgyűlésen, ami pedig a demokratizmus gyakorlásának legfontosabb szerve. Vezetőink az év első napjától az utolsóig legyenek a szocialista vezetési elv, a demokratizmus centralizmus gyakorlati megvalósítói. Kérjék, igényeljék a munka végrehajtóinak véleményét, javaslatait; minden döntés előtt engedjenek nyílt teret a tanácskozásnak, vitának. Csak így következik be, hogy a másik oldalon a vezetettek is számon kérik a végrehajtást, a határozatok valóra váltását. Továbbhaladásunk soros láncszeme a vezetés színvona Iának emelése. Tóth István szoktatni az állami vagy a közös vagyon tiszteletben tartására, vagy éppenséggel a védelmére. Ez természetesen tíz évvel ezelőtt sokkal nagyobb gond volt, mint most. A szegénység eltűnt ugyan — az alkalom viszont megmaradt. Kovács Kálmán a rendőrség segítségére sietett. A rendőrség körzeti megbízottja, Jáger István törzs- őrmester egyedül képtelen uralni a húszezer holdas határt. Ahogy a nagyüzem tért hódított, úgy lett a rend védelmének a feladata is egyre több irányú. Pár évvel ezelőtt már Busch János, a gazdaság igazgatója kérte a járási rendőr- kapitányságot: jó lenne létrehozni egy önkéntes rendőri csoportot. Mi sem volt könnyebb, hiszen ekkorra már Kovács Kálmán is kiválogatta a maga „kádereit” — az állandó brigádmunkásokból meg a traktorosokból. A kerület körzetében nyolcán vagyunk kék karszalagosok. A község körzetében is vannak hatan. Én vagyok a csoport vezetője, s ez a megbízatás jó összhangban van foglalkozásommal. A parancsnok úgy osztja be embereit a szolgálatra, hogy az a szabad idejükbe essen. Hogy mennyi ideig tart? Ez mindig a szolgálat jellegétől függ. Négy, nyolc vagy tíz óra. A betakarítás idején pedig egyszerűen nem lehet meghatározni. Tavaly 54 táblában volt a kukoricánk, 18 kilométeres körzetben. A szállítás nem mindig tudott lépést tartani a töréssel. Fokozott figyelemre volt szükség. Az egyik kukoricatolvaj után két napig nyomoztam. Hű, de nehéz volt! Képzelje, kora reggel kint járok a földeken, a tengerinek nincs híja. Csepegett az eső, hát nyugodtan hazatértem. De jönnek ám tizenegy óra tájban, hogy valaki elcsent egy szekérderéknyi kukoricát. Roppant bosszantott a dolog, máris rohantam kifelé. Vizsgálom a nyomot, szerencsére még nem mosta el az eső. Megállapítottam, hogy az illető tornacipőben volt. Nézem a keréknyomot. A jobb hátsó gumis kerék vulkanizált. Elindultam a nyomon. Egy darabig meghatározott irányba haladt a tolvaj, de aztán elkezdett csalinkázni a dűlőuta- kon. Jó néhány vargabetűt tett, amíg zsákmányával betért ; kisszállási határban levő tanyájára. Közben kérdezősködtem, ‘ így két nap alatt rábukkantam a delikvensre. A kukoricát természetesen visszaszállíttattam vele, őt meg átadtam a rend-, őrségnek. Volt egynéhány „különös esemény”, ami összefügg azzal, is, hogy az országhatár alig húsz kilométerre van innét. Mé- | száros János útkaparó a csoport legidősebb tagja. Az ő nevéhez fűződnek az izgalmasabb események. Hiszen a munkahelye — az országút. ... Az út melletti bolt előtt negyven év körüli, csapzott, több napja nem borotválkozott férfi száll le egy női kerékpárról. Bemegy, kérdik tőle, mit j kér, ő nem szól, csak a kenyér j felé mutogat. Ügy látszik, sü-1 ketnéma. A boltos levág egy i fél kilónyit a vekniből, kéri a pénzt. Az illető vonakodva szed I elő néhány cseh koronát. Különös vita támad, amelyre a bolt! előtt dolgozó Mészáros János is j felfigyel. A dolog gyanús, az illetőt bekíséri a kerület köz- j pontjába, s üzen a körzeti rend- j őrért. Rövid motozás után elő- j kerül egy papír, rajta az út- irány: Kiskunfélegyháza, Kis- j kunmajsa, Balotaszállás, Kele- : bia. Kétség nincs, a „süketné-1 ma” a határ felé igyekezett. Va- j laki szerbül szólítja, az illető oroszul válaszol. Nosza, máris hoznak egy „orosz tolmácsot”, de kiderül, hogy oroszul sem tud. A rendőrkapitányság aztán megállapította a vándor kilétét: lengyel állampolgár, valami rossz fát tett otthon a tűzre. Disszidálni akart, nem sikerült. Régente itt nem múlt el anélkül tánculatság, hogy néhány embert ne szállítottak volna a halasi kórházba — élet- veszélyes sérüléssel. A rend önkéntes őreinek itt is helyt kell állniuk. Ilyenkor veszik hasznát a havonta megtartott tanfolyamon gyakorolt judofogásoknak. A környékbeli községekből összeverődött fiatalok vérmesebbjei is kezdenek megszelídülni az utóbbi időben, nem utolsósorban a rendesen szóra- kozók kiközösítésétől kényszerítve. Nagy segítség ez a karszalagosoknak. A lakosság a húszezer holdas határban is biztonságban, nyugodtan akar élni, s így az önkéntesek száma valójában sokkal több mint nyolc. HATVANI DÁNIEL 4s út esztendő kezdetén Hogy a jő kívánság valóra váljon ni. Laczi Endrével, az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat kecskeméti gyáregységének szakszervezeti titkárával nehéz szót váltani. Szinte percenként nyílik az ajtó és minden látogató más problémát hoz. — A túlórákat szeretném tisztázni ... — Ráérsz néhány percre? ... — A szabadságom miatt jöttem ... — így kezdődnek a mondatok. Veterán a csatasorban Szálfatartású idős ember lép be az ajtón. — Erő. egészség! — köszön katonásan és a szakszervezeti titkár olyan szívélyes örömmel siet elé, hogy azonnal látom, becses vendég itt a látogató. — Sebestyén Józsi bácsi, sokszoros újítónk — mutatja be az érkezőt. — Az év végi hajrában ő is csatasorba állt, pedig már régen nyugdíjas. — Mindig öregítik az embert, legszívesebben el is temetnék — dörmögi haragosan az öreg, de szemét mosoly fényesíti most is. Nyugdíjastársaihoz hasonlóan megbecsült ember az üzemben. Nem is alaptalanul. Tüskés bajuszát 80 küzdelmes év deresí- tette és tiszteletet parancsol mozgalmi múltja is, hiszen 1913 óta kommunista. Tizenkét évet töltött a vállalatnál, számtalan fiatal tanulta meg keze alatt a szakma csínját-bínját és szere- tetét. A 18 millióért — Július 31-én még 18 millió forint tervlemaradásunk volt — emlékezik Bakos Péter párttitkár. — összehívtuk a párt és gazdasági vezetőket, valamint a szakszervezet aktivistáit. Intézkedési tervet dolgoztunk ki közösen, amelyben meghatároztuk a legfontosabb teendőket. Épületszerkezeteket, víz- és gőzvezeték-csöveket gyártunk. Késedelmünk súlyos, problémái, okozott volna az építőknek is. Segítségül hívtuk nyugdíjasainkat és vezető állású műszaki dolgozóink nagy része is megfogta a szerszám nyelét a napi nyolc órai munka után. És aki Féllg-meddiff eresztelenül, illetve igen vékonyka eresszel tervezték — mint képünkön is látható — Kecskemét egyik legmodernebb épületét — az Arany János utca 10. sz. alatti bérházat. Tervezői ugyanis azt gondolták, hogy kies hazánkban ezután már nem esik sok hó, vagy esetleg — mert modern korban élünk — a Meteorológiai Intézetnél meg lehet rendelni a hó mennyiségét. A tél azonban — csúf játékot űzve — túlteljesítette hőtermelését — (nem úgy mint egyes vállalataink éves tervüket) —, s ennyit már az új bérház túlmodern palatetőzete és vékonyka — könnyen befagyó csatornái már nem bírtak el. Ha kicsi az eresz, jó lesz az ablakpárkány is — gondolták a jégcsapok —, legalább innen csöpögve könnyebben lehet a járdákat jégpályává változtatni. Ügy véljük — ha már a meteorológia mégsem olyan megbízható hószállító — jobb lenne a házakat mégsem félig-meddig er-esztelenül tervezni. —l/o— eddig talán kételkedett a munkaverseny mozgósító erejében, arra most alaposan rácáfoltak szocialista brigádjaink. A Csomó-. Marton-, Bene- és Szappanos-brigád rendszeresen túlteljesítve tervét, magával ragadta a többieket is. Ezt a szellemet kell állandósítanunk és akkor biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj az ’idei tervünkkel sem. A Gagarin-brigtíd vezetője Szappanos Mihály, a Gagarin- brigád vezetője nagy tréfacsináló hírében áll. Szája szögletéről még akkor sem hervad le a mosoly, amikor azt mondom neki, hogy úgy hallom, idén abbahagyják a versenyt, mert keveslik az év végi jutalmat. — Azért aztán igazán nem hagyjuk abba — mondja —, hiszen ha több lenne, talán be is csípnénk a brigádtalálkozón. Így viszont megelégszünk a süteménnyel, feketével és nem háborognak az asszonyok. Búcsúzóul egy kérdés: — Mit vár az új esztendőtől a Gaga- rin-brigád? — Teljesítményünk járjon magasan mint a rakéta, de a fizetés „röppályája” se legyein alacsonyabb. BÉKÉS DEZSŐ KÉK KARSZALAGOSOK
