Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
/ t 1964, január 36, vasárnap 3. oldal A kongresszusi előkészületek újabb lendületet -adnak népfrontbizottságok munkájának 4 tárgyalóteremből: A Hazafias Népfront harmadik kongresszusára készülünk. A társadalom minden rétegét átfogó mozgalomnak e nagy jelentőségű eseményét megyénkben is számos eszmecsere, széles körű és gondos szervező tevékenység előzi meg. Felmérés és számvetés ez az elmúlt négy esztendőről, s jövőbe tekintés, az új feladatok összegezése. Erről beszélgettünk Farkas József elvárssal, a Hazafias Népfront megyei titkárával. Szövetség — a szocializmus felépítésére — Nem a nagy szavak, hanem a tények mondatják velünk, hogy a párt népfrontpolitikája még soha nem volt olyan népszerű és széles körben, ismert, támogatott célkitűzés, mint éppen napjainkban. Ez természetesen így van megyénkben is, és nem véletlenül. Hiszen az a hatalmas társadalmi átalakulás, amelyet az MSZMP VIII. kongresszusa alig több mint egy esztendővel így határozott meg: leraktuk a szocializmus alapjait hazánkban — nálunk, Bács-Kis- kun megyében is végbement, s az elért eredmények kedvező feltételeket teremtettek a népfrontmozgalom munkájához. A nemzeti egység gondolata — ahogy a pártkongresszus kife- jézte: a társadalom valamennyi osztályának és rétegének összefogása, szövetsége a szocializmus felépítésére — mozgalmunk mögé sorakoztatta mindazokat, akik egyetértenek velünk az emberi jólét, a művelődés és haladás sokrétű programjának megvalósításában. — Megyénkben és másutt is ez elsősorban a gazdasági előrelépés támogatását, aktív segítését jelenti. S ha erre gondolunk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Hazafias Népfront különböző szintű bizottságai, aktivistái ott voltak mindenütt, ahol tehettek valamit sajátos feladataink érdekében. A telepítéstől a káderképzésig —■ Elég, ha csupán arra gondolunk, hogy nem egy helyen kezdeményezői, ösztönzői voltak népfrontbizottságaink a telepítési tervek végrehajtásának, s részt vettek — például Buga- con, Jászszentlószlón, Kecelem Kerekegyházán, Soltszentimrén és Kaskantyún — a telepítési hónap lebonyolításában. Ennek érdekében ankétokat rendeztek több száz főnyi résztvevővel Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán stb. Tapasztalatcsere-látogatásokat szerveztek az állami, a kísérleti és mintagazdaságokba, s a megyei titkárság révén a hegyaljai szőlővidékre. Ez azonban csak egy kis része volt a mezőgazdasági termelést előbbre lendítő tevékenységüknek. Beszélhetünk az állattenyésztést segítő vitákról, melyekre Hartán, Kecelen, Bácsalmáson, Városföldön és Kisszálláson került sor, vagy arról az agitációról, melyet a mezőgazdasági tanuló- képzés érdekében folytattak a kiskunfélegyházi. kiskunhalasi járás községeiben. Csak egy számadat ennek jellemzésére: bizottságaink 92 községben tárgyalták meg a mezőgazdasági szakemberképzés feladatait kibővített üléseiken. — E gyakorlati jellegű munkák során még közelebbi kapcsolatba kerültek a lakossággal, s alkalmuk nyílt megvitatni mindazokat a gondokat és elképzeléseket, amelyeknek figyelembe vétele előnyösen segítheti a tervek végrehajtását. Hogy a tudat is „lépést tartson“ Ha a szocializmus teljes felépítésére „szövetkeztünk” — mint ahogy így is van — se szövetségnek kerete a Hazafias t Népfront, akkor azt is látnunk fkell, hogy ennek tudatbeli felitételei is vannak. S az emberek szocialista öntudatának a gazdasági építőimunkában is igen nagy a fontossága. Nem akarjuk csupán a népfrontnak tulajdonítani az elért eredményeket, hiszen szorosan együttműködünk valamennyi társadalmi szervezettel a párt irányítása alatt, de vitathatatlan, hogy a Hazafias Népfrontban tevékenykedő aktivistáknak, a népfront bizottságainak jelentős érdemeik vannak a művelődés- politikai célkitűzések valóra váltásában is. Azon túlmenően, hogy különböző viták és megbeszélések szervezeti kereteit megteremtették, hathatósan közreműködtek például a felnőtt- oktatás elterjesztésében, az analfabétizmus felszámolásában, a klubok és művelődési házak életének kialakításában, az őszitéli programok tartalmasabbá tételében. Igen jelentős az a munka is, amit a szocialista hazafiasságra való nevelés területén, például a „Honismereti mozgalom” kiszélesítésében, szervezésében elértek. Az olyan akciókról, mint könyvbarát- mozgalom, könyvhetek stb. segítése nem is szólva. — Hosszú felsorolást igényelne, s ezzel mér bőségesen foglalkozott a sajtó, a községfejlesztés társadalmi segítésében való közhasznú tevékenység. Érdemes lenne elidőzni például a népfront alkotmányjogi, közjogi funkciójából adódó sokrétű feladatoknál is. Ez főként a tavalyi tanácstagi és képviselői választásoknál csúcsosodott ki, de ezzel egyáltalán nem ért véget, s jelenleg is számtalan formában jut kifejezésre a tanácstagok és országgyűlési képviselőink munkájában, s ennek szervezésében. Mind erről azonban talán majd más alkalommal, Az állampolgáré a szó — Végezetül hadd mondjam el, amiről napjainkban sokat beszélünk, hogy a Hazafias Népfront harmadik kongresszusának előkészületei — amelyek szorosan összefüggenek a már említett feladatainkkal — jól haladnak megyénkben. Február 1-én kezdődnek a falugyűlések es a nagyobb helységekben ezt megelőző körzeti népfrontgyűlések, amelyeken a lakosság legkülönbözőbb rétegeiből kijelölik, illetve megválasztják az új községi, járási népfrontbizottságokat, valmint a megyei értekezleten résztvevő küldötteket. Ezeknek a gyűléseknek a „menetrendje” a helyi javaslatok alapján már elkészült, s ha annak pontos betartásához — remélhetőleg — mindenütt ragaszkodnak, akkor február 21-ig be is fejeződnek. Közéleti eseménye lesz ez a falvaknak, városoknak, s az itt elhangzó javaslatok, észrevételek, az újjáválasztott bizottságok, az őket támogató aktivisták s a lakosság közreműködése révén bizonyára újabb fellendülést eredményeznek munkánkban. Segítve azt a nélkülözhetetlen tevékenységet, amely a szocializmus teljes felépítésében a népfront előtt áll, s amelynek összegezője, megfogalmazója lesz majd a Hazafias Népfront országos kongresszusa — fejezte be lapunknak adott tájékoztatóját Farkas József elvtárs, a megyei népfrontbizottság titkára. T. P. Szülői segédlettel TÖBB mint tíz fiatal, fiúk, lányok — akik közül a legidősebb is csak húszéves —« elhatározták, hogy megünneplik egyik társuk sikeres vizsgáját. A gyerek ipari tanuló volt és 1963. július 13-án az utolsó próbát is kiállta: felszabadult, segéd lett. Meg is kezdődött az ünnep előkészítése. Bort, likőröket vásároltak, s egyik este hét órakor kezdetét vette a házibuli A vendégfogadó Á. I.-né és tizenhat éves lánya volt, akik ketten laknak egy szoba-kony- hás lakásban Kecskeméten. Eddig nem is lett volna semmi baj, de a házban, ahol elkezdődött az éjszakai dorbézolás — mert nem szolid összejövetelről volt itt szó — többen is laktak. Köztük olyan gyári munkások, akik éjszaka pihenni akarnak, hogy másnap friss erővel állhassanak a gépeik mellé. A tizenegy fiatal hamarosan becsípett a tömény szesztől és a b'ortól, s alig telt el háromnégy óra, máris ki akarták rúgni a „ház oldalát”. A szoba szűknek bizonyult, kimentek az udvarra és ott folytatódott az egyáltalán nem szolid, „szórakozás”. Csapkodták az ajtókat, üvöltöztek, hangosan nyerítettek. ÍGY MENT ez éjjel két óráig, amdkíor G. I-.né hazatért a munkából. Nem tudta elképzelni. hogy mi történt a házban. Csendesen behúzódott a lakásába. bezárta az ajtót és lefeküdt. Aludni azonban nem tudott, mert az erősen ittas legénykék és leánykák továbbra is „szórakoztak” a szülő beleegyezésével, sót részvételével. A napi munkában kifáradt G. I.-né kiszólt, hogy kicsit csendesebben vigadjanak, mert aludni szeretne. Az ifjú emberek azonban nem hallgattak rá. letorkolták, hogy ne dirigáljon és hagyja őket békén. — Eredménytelen volt a kérésem, mert nem csendesedtek el — vallja G. I.-né a bírósági tárgyaláson. — Sőt az egy® fiatalember nekem is jött, mellbe vágott, mire én egy nagy pofont adtam. neki. Azt gondoltam, hogy ettől megjön az esze, de bicskát rántott. Ekkorra már a szomszédasszonyom, B. J.-né is kint volt, és az szaladt a házban lakó rendőrtörzsörmes- nek, K. I.-nak szólni, hogy jöjjön és segítséft. A rendőr ki is jött és az ő felszólítására aztán visszamentek a lakásba. — Én nem tudóik semmit mondani, mert éjszakai műszakban dolgozom — vall a másik lakó —, de másnap mesélte A.-né, hogy istenien szórakoztak. Ö mondta, hogy nagyon jól érezte magát, volt bor, likőr, jól be is csípett, hamar elaludt és nem tudja, hogy a fiatalok mit csináltak. Azt tudom, hogy ők jelentették fel G. I.-nét, mert állítólag megpofozta Á. R.-t, A TÁRGYALÁS során azonban ezt nem lehetett bizonyítani, és az eljárást megszüntette a bíróság. Ez azonban a kisebb része a dolognak. Érdekesebb és figyelemre \méltóbb, hogy egy szülő megengedi tizenhat éves lányának a bor, a tömény szesz mértéktelen fogyasztását, s hogy a többi szülők is beleegyeztek abba, hogy egy ilyen összejövetelre elmenjenek lányaik minden felügyelet és időbeli megkötés nélkül. Bizony Ä. I.-né megérdemelné, hogy ifjúság elleni bűncselekmény miatt felelősségre vonják, de nem ártana felfigyelni a gyámügyi hatóságnak a többi szülő „nevelési módszerére” sem. Nem vagyunk ellenségei az olyan összejöveteleknek, ahol a fiatalok szülők felügyelete mellett szolidan és kulturáltan szórakoznak, de az ilyen „házibuli” csak arra jó, hogy a züllés útjára juttassa a 15—16 éves lány oka, fiúkat. S éppen az az elgondolkoztató, hogy még az ilyesmihez is van „szülői segédlet”, Gál Sándor Modern Antaeus Mint gigászi marok, úgy szorítja a tájat a kéretlen-hívatlan, de tartósan nálunk telelő zord vendég, a fagy. Aki teheti, fedél alá húzódik, s az átforrósodott kályha mellől szemléli a zúzmara csipkézte panorámát. Itt, a jégpáncélos betonút tőszomszédságában mégis kesztyűtlenül végzik egész napos „szabadtéri” munkájukat a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz „homokbányászai”: Nemcsók István, Fekete János és idős Pesír István. Mind- már wl benjie a korban, de a „korel- nök” köztük a legutóbb említett, a termelőszövetkezet elnökének édesapja, a maga hatvannyolc évével. Ö egyébként ennek a közös gazdaságnak a legidősebb munkálkodó tagja. — Nyugdíjas ember miért nem marad otthon? — kérdezzük évőd- ve. — Jól jön az a kis „plusz” dohányra való! — indokol imigyen Pesír bácsi. Szeme aljára odafagytak a hidegmarta könnyek, bajuszára is apró jégcsapok tagadnak, .. Affiifeor tónálnd akarjuk a Kossuthtal, nyomban kiderül, hogy az előbbi indokolás csak alibi, kegyes csalás, hiszen — nem is dohányzik. Más „szenvedély” hát az, ami ebben a tájjka.s- ordító hidegben is már reggel 7 órakor ide parancsolja a homokbányába, a rögök közé, amelyek csaknem egy méter mélységben csonttá vannak fagyva. Szinte szikrázik a csákány, amint a sárga homoktalajba csapódik. Hár- man-négyen azért még így is kitermelnek napi 40—50 köbméter homokot, amelyet gumiskocsi szállít el a város különböző piaitgajn folyó építkezésekhez. Naponta és személyenként 1,6 munkaegységet írnak a javukra. A megrakott fogatot épp most indítják útnak, így hát mód van arra, hogy egy kis „fáj- rontot” tartsanak, bár a megszokott mozgás nélkül ilyenkor — mínusz 25 fok körül — nehezen lehet elienni. — Sose voltam én otthonülő ember — mondja István bácsi. — A nyugdíjas állapot sem jelent számomra tétlenséget. Jobban elszórakoztat ez a hasznos elfoglaltság; mintha otthon számolgatnám a mestergerendákat. .3,Antaeus, a mitológiának ez a rokonszenves alakja jut az eszembe róla: Antaeus, aki a monda szerint legyőzhetetlen volt mindaddig, amíg anyjával, a földdel kapcsolata volt. Pesír István, akinek élete során a földdel való törődés jutott osztályrészül, a nyolcadik évtized küszöbe felé közeledve sem tudja önmagát megtagadni. Munka nélkül nem élet az élet. még a nyugdíjasé sem — ez az ő megdönthetetlenül igaz és bölcs filozófiája. S ezt vallják le- győzhetetlenek ő és társai, a modern Antaeu- sok. valamennyien. Jóba Tito» Korcsolyázók A mozdulatok még bizonyta- i lanok, sutácskák. A vadonatúj, hosszú szárú cipőre felszerelt va- \ lódi műkorcsolyával büszkél- ) kedő kislány épp oly gyakran elhasal a jégen, mint a kucs- ; más, bakancsos kisfiú. De akkor j is örömteli szórakozás ez, még> pedig a javából a bácsalmási > gyerekek számára, akik a Vö- ; rösmarty Mihály Általános lskóla udvarán minden télen sa- * játkezűleg készítik ei maguknak \ a „koripályát”. A belépődíjból {összegyűlt összegek pedig az ’ iskola sportfelszerelésének gya- í rapodásában kamatoznak. (Pása* ’ tor Zoltán felvétek.^ i
