Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-25 / 20. szám
A harmadik év Zárszámadó közgyűlésen az izsáki Mező Imre Tsz-ben A tejszínű köd sűrű ölelésében szinte az utat sem látjuk. Aztán átbillenve a vasúti átjáró emelkedőjén, a köd függönye mögött is egyszerre ismerősnek tűnik a terep. A két évvel ezelőtt telepített 100 holdas gyümölcsös közeli fái sejtelmesen bontakoznak ki a homályból. Drótkerítés az ültetvény körül. Tavaly ilyenkor ez még nem volt meg. Az elmúlt télen is ilyentájt jártunk itt. Az izsáki Mező Imre Tsz gazdái akkor a második zárszámadó közgyűlésüké* tartották. Most pedig a gazdálkodás harmadik évének a lezárása céljából jöttek össze. A „formabontás“ Épp hogy csak elférünk a múltból itt maradt épület repedezett mennyezetű kultúrtermébe. Lassan elcsendesedik a hallgatóság, aztán Márki Kálmán elnök felkel az asztaltól, s mindannyian várjuk, hogy megkezdje a zárszámadási beszámolót... S ehelyett tíz jelentkezőnek a nevét kezdi sorolni, akik felvételüket kérik a szövetkezetbe. A vezetőség álláspontját szűkszavú, precíz tömörséggel ismerteti. A gazdák sorain morajlás fut végig. Aztán szavazás következik. A végeredmény: ötöt felvesznek, ötöt nem. Kétmilliós tartalék Az alcímben szereplő eredmény nem a véletlen műve ... Ez már a beszámolóban ismertetett tényekből következik. A tavalyi ötezer-hétszázötven forintTitkos vállalat Van egy vállalat a megyében, amelyik legalább olyan titkosan végzi a munkáját, mint valami „földalatti” szervezet. Igaz ugyan, hogy a telefonkönyvben, benne van a neve, de ez még nem jelent semmit, mert ha fel is hívja az ember a vállalatot, onnan semmit nem tud meg, csupán annyit, hogy „őket is irányítják”. A napokban szükségünk lett volna arra. hogy valaki — akiről írni akartunk —, milyen beosztásban dolgozik náluk, de végre mondjuk ki a nevüket: a Halértékesítö Vállalatnál, Baján, A vonal túlsó végén egy női hang a következőket mondta: — Igen, üt dolgozik nálunk, de sajnos nem mondhatjuk meg, hogy milyen beosztásban, mert „fentröl” olyan utasítást kaptunk, hogy semmit ne mondjunk meg senkinek, hanem majd ők, a központ tájékoztat. Kérem hívja fel budapesti központunkat. — Legyen szives a kiren- deltség-vezeiőt a telefonhoz hívni. — Kérem hiába hívom ide, mert ő sem tud mást mondani. Az illető itt dolgozik, de hogy milyen beosztásban, azt nem mondhatjuk meg. — Akkor az ön nevét legyen szíves elárulni. — Az teljesen mellékes, fin egy halértékesítö dolgozó vagyok és az elvtárs semmire sem menne a nevemmel. — De én. szeretném tudni, hogy kivel beszélek. — Egy halértékesítö dolgozóval. Vegye már tudomásul, hogy nem árulhatok el semmit. A központ azt az utasítást adta, hogy csak ők tájékoztathatnak bárkit és bármiről. így aztán nem tudtam meg semmit a „titkos” vállalatról. Azaz, hogy mégis: elárulták, hogy igen nagy bürokrácia uralkodik berkeikben, de hát fő az óvatosság. — dorgál — tál szemben az idén majdnem 12 .ezer forint a gazdák átlagos évi 'jövedelme. A munkaegység 40 forintot ér. Az elnök arcáról sugárzik az öröm, amikor erről beszél: — Emlékezhetnek rá, annak idején a tavasszal, szinte alig mertük megmondani, hogy milyen kevésre tervezhettük a munkaegységet. Többet tervezni nem állt módunkban... És hogy most ilyen eredményekről adhatunk számot, az annak köszönhető, hogy a tagság nem vesztette el a kedvét... Igen, az izsáki gazdákra jellemző szorgalom tette lehetővé, hogy az elmúlt évben majdnem 5 és fél millió forintra növekedett a közös vagyon, holott tavaly ilyenkor alig volt több 2 millió forintnál. Szőlőből és a gyümölcsből 4 és fél millió forint bevételre tettek szert. A tervezettnek a kétszeresére. És az új évet csaknem 2 millió forintos tartalékkal kezdhetik. Gondok és önbírálat — Voltak gondjaink is — említi Márki Kálmán. És máris sorolja: majdnem 9 ezer mázsa szőlőt szüreteltek, ennek elszállításához azonban nem volt elég fogat, s a vezetőség sem igyekezett megoldást találni. Hiányzott a szállítóedény is, a pince- gazdaság csak részben tudott segíteni. A gépek fölé még nem épült meg a szín, a szabad ég alatt telelnek. A traktorosok munkája sok kívánnivalót hagy maga után. Bosszantó, hogy egyetlen erőgép sem üzemképes, pedig a trágya hordásának most ienne a legfőbb ideje. Egyébként is a talajerő pótlásával „csehül” áll a szövetkezet. Az elmúlt évben 300 vagon szerves talajjavító anyagot rendeltek, ám eddig ennek jóformán csak a íelét kapták meg. Elismeri az elnök, hogy ő maga sem törődött eléggé az ellenőrzéssel. Rokonszenves ez a vallomás, mivel nem hat „meacul- pázásnak”, nem tetszeleg az önkritikusi póz képmutató palástjában. Olyan ember te Vállalás a napfényben Ám, amit az elnök elmulasztott, az ellenőrző bizottság pótolja. Egyik tagja, Jávorka Mihály olvassa fel a bizottság beszámolóját. Kiderül, hogy tavaly a gazdálkodás minden ágazatában alapos ellenőrzést végeztek. Volt is mit felróniuk bőven; a juhászaiban például olyan visszaélések történtek, amelyek a közösből való kizárással és több ezer forintos kártérítéssel végződtek. A gazdákat nem kell ösztökélni a hozzászólásra. Akad mondanivalójuk, javaslatuk, de hangot adnak jogos és jogtalan panaszuknak is. Például: szó esik arról, hogy a szőlő szállításában részt vett gazdák miért nem kapnak prémiumot. Az elnök megmagyarázza, hogy nem szerepelt a tervben, s ha ennek ellenére premizálnak, a munkaegység értékét kellett volna csökkenteni. Utólag azonban mégis megpróbálnak módot keresni a sérelem orvoslására ... Jócskán benne vagyunk már a délutánban, s az ablakokon egyszerre bevilágítanak a téli nap fénycsóvái. Ám a nagyobb világosságnál még nyilvánvalóbbá válik az épület kopársá- ga, s mintha csak a véletlen rendezné, az elnök arról beszél, hogy jó lenne itt, a Gedeon dűlő közepén egy orvosi rendelő, meg a kultúrtermet sem ártana helyrehozni. Vállalnának-e a gazdák egy kis társadalmi munkát? Hangos „igen”, a kezek egyszerre lendülnek a magasba. Odakünn, a havas messzeségben átívelnek az új gyümölcsös sorai. Hatvani Dániel Minőségvizsgálat L> .< wrf# Kellemes, savany- kás szag terjeng a helyiségben. Vagy tíz nagy hordóból áll a berendezés. A bátmonostori Kossuth Tsz savanyító üzemében vagyunk, amely jelentős bevételhez juttatja a közöst. Egész évben dolgoznak, mert sa- vanyítanivaló mindig akad: paprika, uborka, paradicsom, s jelenleg a káposzta. Nyáron juhtúrót is készítenek az üzemben. Képünkön Horváth Petemé és Horváth Józsefné a káposztát aprítja, Szegi István raktáros pedig ellenőrzi a munka minőségét. Egy lépéssel előbbre ÖRDÖG H Istvántól, a kecskeméti Vörös Csillag Tsz elnökétől érdeklődtünk: a jövedelemelosztásnak milyen formáit alkalmazták az elmúlt évben, ezek hogyan váltak be. s az idén mennyiben módosítanak rajtuk. — A szántóföldi és a kertészeti növények termesztését családi művelésben vállalták szövetkezetünk gazdái — mondotta. — A napraforgó, a kukorica és a burgonya termésének az egy- harmadát kapták meg részesedésként. A paradicsomból 40. az öntözéses zöldségfélék után 50 százalékos mértékben részesedtek, aminek értékét készpénzben kapták meg. A cukorrépa után mázsánként 3 forint és 1 kiló cukor, vagy az utóbbinak a vásárlói ára illette meg a művelésében részt vett gazdákat. Akinél a tervezett 150 mázsás átlag felett volt a terméshozam, az prémiumként egy helyett másfél kiló cukrot kapott. Dinnyéből 40 százalékos volt a részesedés. Látható tehát, hogy mennél intenzívebb volt a termesztett növényféle, a gazdák részesedésének mértéke is növekedett. A szőlő és a gyümölcs után szintén 40 százalékos pénzbemi részesedést fizettünk ki. Az új ültetvények művelését az állami hitelből készpénzzel dotáltuk. A traktorosoknál a gépállomások érvényben levő bér- kategóriáit alkalmaztuk. A pénzben! részesedés azért is ösztönző volt, mert hetenként került elszámolásra. — HOGYAN tükröződött az ösztönzés a termésátlagokban? — Míg 1962-ben hét és fél millió forint volt szövetkezetünk bevétele, addig tavaly a 12 és fél milliós előirányzatunkat is túlteljesítettük. A többi között paradicsomból 820 ezer forint bevételt terveztünk, s több mint egymillió forint jövedelemre tettünk szert. Az eredmény még kiemelkedőbb a dinnyénél, amit 70 holdon termesztettünk, s majdnem egymillió forint volt a belőle származó bevételünk. A szőlő és a gyümölcs jövedelme 171 százalékos volt a tervezetthez képest... EREDMÉNYESEK voltak az állattenyésztésben alkalmazott ösztönző módszerek is. A tehenészetben készpénzfizetést alkalmaztunk. A tej után literenként 40 fillért, ezenkívül egy tehén egy napi gondozásáért 1 forint 70 fillért fizettünk. A tehenenkénti tejhozam éves átlaga meghaladta a 3000 litert. Míg 1962-ben munkaegységre dolgoztak a gondozók, a tej hozam alig érte el a másfél ezer litert. A munka ösztönzése mellett természetesen nagy szerepe volt a korábbinál jóval kedvezőbb takarmányozási körülményeknek is. — Az idén hogyan fejlesztik tovább a jövedelemelosztás módszereit? — Tavaly a fogatosoknál és — a tehenészetet kivéve — az állattenyésztésben, valamint azoknál a munkáknál is, ahol a százalékos művelést nem alkalmazhattuk (például a takarmánynövények betakarításánál), munkaegységgel mértük a teljesítményt, helyette a készpénzfizetést alkalmazzuk. A növénytermesztésben és a kertészetben pedig marad a családi művelés — fejezte be nyilatkozatát a tsz elnöke. , H. 0. W9 Üzem a kamaszkorban A folyosókon végig kartondobozok gúlái sorakoznak. Ha két szembejövő találkozik, valamelyiknek oda kell lapulnia a dobozok oldalához, de csak óvatosan, mert a ládikák érzékeny holmit, magnetofonkészülékeket rejtenek. Egy ipari üzem fejlődését nem lehet az emberekre érvényes mércével, az évek számával mérni. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Telepe mindösz- sze kétéves múlttal dicsekedhet, de a folyosóra szorult készáru azt bizonyítja, hogy máris kamaszkorba lépett, kinőtte a kórházból üzemmé alakított szűk ruháját. — Nehezen férünk már itt — ezzel kezdi a beszélgetést Sinkó Imié telepvezető is, — Hogy érzékelni tudja, fejlődésünket, azt hiszem elég megemlítenem, hogy idei termelési tervünk mintegy háromszorosa a tavalyi tényszámnak. Az év végéig nem kevesebb, mint 18 ezer magnetofon készüléket adunk át a kereskedelemnek. Éppen ideje, hogy felépüljön az új szerelő, illetve alkatrészgyártó csarnok. Eredetileg 1962 augusztusát jelölte meg határidőül az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. De reméljük, hogy idén tavasz- szal végre befejezi, a munkát. — „Alkatrészgyártót” mondott Sinkó elvtárs. Ezek szerint idén bővül a munkakörük is? — Igen. Eddig főképpen szereléssel foglalkoztunk. Az alkatrészek 80 százalékát az anya- vállalat szállította. Az új műhelycsarnok elkészülte után ez is a mi feladatunk lesz — válaszol az igazgató, és a továbbiakban elmondja, hogy az idén megvalósuló bővítéssel befejeződik az ipartelepítés. Létszámuk a jelenlegi 307- ről 500 főre növekszik. Jövőre folytatják az üzem fejlesztését. Mintegy 100—150 millió forintos ráfordítással két év alatt kétezer főt foglalkoztató önálló üzemmé növekszik a telep. A jelenlengi Calypso és Koncert mellett a negyedik negyedévben már Junior típusú magnetofont is készítenek, és aztán egymás utón rátérnek a Stúdió készülék, az úgynevezett riportmagnetofonok és diktafonok gyártására. — Jelentős fejlesztésről, új gyártmányokról hallottam itt most. De vajon javul-e a készülékek minősége is? kérdezem beszélgetésünk végén. — Ezt a kérdést sokan feltették már, ha nem is közvetlenül nekünk, de a kereskedelem alkalmazottainak — mondja az igazgató. — Bátran kijelenthetem, hogy a Calypso minden, tekintetben felülmúlja elődjét, a Mambót. Nem jó az, ba az ösz- szeszerelés helyétől száz kilométerre gyártják és meózzák az alkatrészeket. — Ezt erősíti meg Parádi Imréné, az egyik szocialista brigád vezetője is néhány perccel később, amikor felkeresem a számlálóműhely dolgozóit. — Sok bosszúságot okozott nekünk tavaly az, hogy hibás alkatrészeket kaptunk — panaszolja. — Számtalanszor kellett szétszedni a teljesen kész számlálószerkezetet, hogy rájöjjünk a hibáikra. Ha az alkat* részeket is itt készítjük, jelentősen javul majd készülékeink minősége. Szabó Anna, a szak- szervezeti bizottság titkára adathalmazt zúdít rám, amikor a szakszervezet munkájáról érdeklődöm. Alig győzöm papírra vetni a 11 szocialista címért küzdő brigád elmúlt évi eredményeit, a kézilabda-, asztalitenisz- és sakk- szakosztály és az 1096 órás társadalmi munkát, amelynek nyomán új sportpálya született, és virágdíszbe öltözött az üzem környéke. — Ha itt nem lehet munkaversenyt és „Olvass, tanuljJ” mozgalmat szervezni, akkor sehol — adok hangot önkéntelenül is gondolataimnak, amikor a ragyogóan tiszta műhelyekben végignézek a fehér galléros lányokon. Hiszen ez a fiatalok üzeme. Hetes Dezső
