Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-23 / 18. szám

1964. január S3, csütörtök S. oldat A gépek visszahozzák őket... Jelenet a Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesének egyik leg­szebb műsorszámából. Hidas Frigyes: Concerto a szivárvány szí­neire című balettjében Árva Eszter és Tóth Sándor. A RÉGI TANÍTÓ A császártöltési általá­nos iskola igazgatói irodájában kivételesen nem az oktatásról, hanem a község művelődési helyzetéről beszélgetünk. Az igazgató — Glocker András, egyben a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke — a meglevő nehézségek ellenére is bizakodó. — Sokan az első kudarc után elkeserednek, abbahagyják a harcot — mondja. Helytelenül. Ha valamit igazán el akarunk érni, akkor türelmes, rendsze­res munkával meg kell talál­nunk azt a módszert, amely cél­ba vezet. Például a községi TIT- tagok összeállítottak egy 5—6 ismeretterjesztő előadásból álló sorozatot. A tsz-ek vezetői vi­szont kijelentették, hogy nem tudnak hallgatót toborozni, mert az emberek dohányt simítanak. Hagytuk volna abba az egészet? Az előadók vállalták, hogy ők mennek ki a tsz-ekbe, és míg a tagság dolgozik, megtartják az előadásokat. A sorozat már meg is kezdődött mind a három ter­melőszövetkezetben. A szakmunkásképzésnél éppen ennek a fordítottja történt. A három tanfolyamot az idén már összevontan tartják az általá­nos iskolában. A tapasztalat azt mutatja, hogy így a tagok ko­molyabban veszik a szakokta­tást, kevesebb a hiányzó is. A kihelyezett mezőgazdasági tech­nikum I. osztályába 34-en irat­koztak be. Hogy a tanuláshoz nagyobb kedvet kapjanak, meg­szervezték számukra a techni­kum előkészítő tagozatát. — Valamilyen formában min­denkihez meg kell találni az utat, mert eddig bizony mindig ugyanazok érdeklődtek a tanu­A szovjet nép 1941-ben ádáz küzdelmet vív a hitleri fasiszta betolakodókkal. Az egész világ haladó közvéleménye nyugtala­nul, de nem tétlenül szemléli ezt a háborút. A Chicagó szépe nevű ameri­kai teherhajó erős észak-keleti szélben fut ki a philadelphiai kikötőből, megrakva gyógyszer­rel, meleg holmival, az amerikai nép ajándékával. Ez a hajó azonban soha nem érkezik meg szovjet kikötőbe. Az északi tengeri szovjet fel- derítőknek csak a hajó kapi­tányát, kormányosát és a na­vigációs tisztet sikerül megmen­teni a tenger hullámaiból. A ha­jónak nyomaveszett. Talán meg­3. Szilveszteri emlék Ezen a Vízkereszt előtti ked­di napon Ferinek valahogy nem ment a munka. Mit tehetett ró­la, nem volt képes úgy odafi­gyelni, mint máskor. Szórako­zott. vagy mi az ördög ... Pe­dig tudja, veszélyes dolog az ilyesmi. Könnyen ottmaradhat egy-két ujja a présgép alatt .,. Feri gondolatai — mint mos­tanában annyiszor — újra csak ott időznek a szilveszteri mu­latságon, a Klapka György ut­cai munkásotthon szerpentinnel díszített termében, ahol kékre, zöldre, pirosra festett villany- körték hangulatos fényt szórtak a táncolókra. Mindig jól érzi magát a rá­kospalotai munkásotthonban. — Sohase hallani ott gorombásko­dást, mint a nyilvános ivókban. Az árak is szplídabbak, érde­mes odajárpi. Szilveszterkor a régi barátok jöttek hozzátartozóikkal. Ott volt Badanti Tóni is. Mindenki jó hangulatban szórakozott. — lás iránt, akik eljárnak az elő­adásokra, a művelődési otthon rendezvényeire is. Tavaly be­fejeztük a felnőttoktatást, mert a középkorú lakosok nagy része elvégezte az általános iskolát. Most a tüdőszűrő-vizsgálatok­kal együtt pontosan felmértük az iskolai végzettséget is, majd meglátjuk, mi a teendő. Elsősor­ban az analfabétákat szeretnénk megnyerni a tanulás ügyének. Nem könnyű, de talán nem is lehetetlen feladat... Az elmondottakból ki­derül, hogy nagy gondot fordí­tanak Császártöltésen a művelt­ség alapjainak lerakására — az iskolai és a szakoktatásra. Ez most a legfontosabb, de azért nem hanyagolhatok el a nép­művelés egyéb területei sem. Mi akadályozza leginkább a Ha­zafias Népfront, a művelődési otthon és a pedagógusok felvi­lágosító, szervező, nevelő mun­káját? ■— Az érdeklődés hiánya. A Katona József Színház például nem tud nálunk előadást tar­tani, mivel a bevétel — a kis számú közönség miatt — na­gyon kevés. A községben régt, jellegzetes szokás a téli „ban- dázás”. Összejönnek egymásnál a rokonok, ismerősök, és kár­tyázással, beszélgetéssel, boroz­gatással töltik az időt. Nehezen tudjuk rávenni — főleg az idő­sebbeket —, hogy „bandázás” helyett mással foglalkozzanak. Kivételt képez a mozi és a te­levízió. Igaz, hogy a művelődési otthon tv-nézőinek száma csök­kent, de a tv-tulajdonosok szá­ma 36-ra gyarapodott. A széles­vásznú filmszínház látogatottsá­ga ellen sem emelhető kifogás, torpedózta az ellenség? Vagy a norvég partok közelében zá­tonyra futott A szovjet katonák mindent megtettek a hajó feldei ítéséért, mert semmiképpen sem akarták, hogy az értékes rakomány a fasiszták kezébe jusson. Csak egy ember, a hajó kapitánya tudott volna felvilágosítást adni a katasztrófa színhelyéről, ö pe­dig a hajónaplót és a térképe­ket elégette, majd fóbelőtte ma­gát. A szovjet felderítők pa­rancsnoka, Ljudov, a kapitány öngyilkosságában gyanús mo­mentumokat talált és nyomozni kezdett. A mindvégig izgalmas, fordulatos nyomozás során fény derül a Chicagó szépe titkára. Négytagú zenekar játszott. — „Honvéd banda szól a Stefáni — szól a Stefánián .. Eljött a telefongyári Beke Zoli is, akit néhány hete ismert meg a Magdolna utcában. Alig tud róla valamit — nem lehet kérdezősködni, ő pedig semmit nem mond el magáról. Milyen érdekes, mégis úgy érzi: Zoli máris közelebb áll hozzá, mint a régebbi barátai, a fűrésztelepi gyerekek. Magának se tudja pontosan megmagyarázni, miért vonzódik ehhez a bozontos szem­öldökű, recsegő hangú, egyálta­lán nem barátságos fiúhoz. Né­ha meghökkentő a modora. Mégis szereti a nyíltságáért, szókimondásáért. Egy esztendő­vel fiatalabb, mint ő. Amióta barátok — sokat beszélgetnek —. jobban megérti, miért rossz a munkások sorsa, miért vár naponta ötvenezer ember Si- ppcz-Ieve&re az éhségkonyhák előtt. — ötvenezer kap, százötven- ezer éhes marad — mondja Zoli és ez olyan hajmeresztőén vi­es a k az a baj, hogy a Mozi üze­mi Vállalat gyakran más fil­met küld, mint ami a plakáton szerepel. Legutóbb a nagy ér­deklődéssel várt Oldás és kötés helyett a Felfelé a lejtőn című filmet kapták meg, amelyet már kétszer játszottak a községben. Nem első eset, és könnyen le­het, hogy nem is az utolsó ... — Szóval moziba szívesen mennek, könyvet is elég szép számban olvasnak az emberek. A tavalyi megyei versenyen el­ső helyezést elért művelődési otthonunk munkája kifogásta­lan, mégis nehéz helyzetben van, mert a községből elmennek a fiatalok. Annak örülünk I ugyan, hogy a tavaly végzett nyolcadikosok 85 százaléka gim­náziumban, vagy technikumban tanul, ha pedig a középiskolát befejezte, akkor egyetemen. De nem jön közülük senki se visz- sza. így megy ez évről évre, a tsz-ekben idős férfiak dolgoz­nak, a munka zömét asszonyok végzik, az a néhány fiatal pedig géDen ül. A gép az a minde­nük. Sokat várunk a tsz-ek gé­pesítésétől, amely már ebben az évben megkezdődik. Ha más nem is, a gének biztosan visz- sznhqzzák a fiatalokat. Eredményele, gondok, re­mények és tervek. Milyen szer­teágazó. a nyugodt felszín alatt gyűrűző, ellentétes, de mégis csak a fejlődés útiát egyengető tényezők, indulatok hatják át, mozgatják nemcsak Császártöl­tés. de valamennyi községünk életét. Máról holnaDra nem le­het eredményeket felmutatni. De ott, ahol Glocker András szavai szerint türelmes, meggyőző munkával valósítják meg a mű­velődéspolitikai cölkitn^^eket — a siker sem marad el. Hiszen — a panaszok ellenére — csak mutatkoznak már első, bizalom- keltő jelei... V. Zs. Az 1962. december 13-án- fel- bocsátott „Relay—1” távközlő műbolygónak voltaképpen egy­évi üzemelés után automatiku­san le kellett volna állnia. A Relay—1 azonban úgy látszik, nem óhajt nyugalomba vonulni, mert máig is folytatja az adá­sok közvetítését, A váratlanul hosszú aktivitást azzal magya­rázzák, hogy a műhold belső hőmérséklete alacsonyabb, mint gondolták, és ennek folytán a vegyileg működő kikapcsolóbe­rendezés lassabban fejti ki ha­lágos, olyan tragikusan egysze­rű és természetes, hogy önkén­telenül ismételgeti magában. Apjától sokszor hall ezekről a dolgokról. De Badanti és Be­ke Zoli szavai világosabbak, élesebbek. Keresi Zoli társasá­gát. Minden együttlétük után új érzésekkel, gondolatokkal gaz­dagodik. Csak egy fiú van — Cigi a beceneve és a munkásotthonból ismeri —, akit nála is jobban kedvel. Az. mindezeken a jó tu­lajdonságokon kívül, vidám is, magával ragadóan nevetős, min­dig jókedvű. Feri, miközben ki­veszi a formát a prés alól, úgy érzi, sudár termetű lány alakja suhan el mellette. „Ilonka, Ilonka!” Ijedten körülnéz: nem hal­lotta-e valaki, hogy egy lány nevét emlegeti, nem is magá­ban, hanem félhangosan. A Baross téri tánciskolára gondol, ott látta először. Ami­kor bemutatkozott neki és fel­kérte, barátságosan nyújtotta a kezét. Kissé megrázta szőke fürtjeit, kedvesen mondta: Ka­szás Ilona. „Ilonka.. Az első randevún az István utcai cukrászdában tudta meg, hogy a Thököly úton, egy cipő­üzletben kiszolgáló. Édesapja z iskolareform kapcsán sok szó esik mostanában a falusi, tanyai közoktatás egyik s bizonyára legsúlyosabb, de sze­rencsére, átmeneti bajáról: a megfelelően képzett tanerők hiá­tását. A közvetítő berendezést oly módon gondolták kikapcsol­ni, hogy a főkábelbe elektroliti- kus oldatot szivárogtattak. A Relay—1 felbocsátásának első évfordulójáig összesen két­ezer tökéletesen sikerült közve­títést bonyolított le, ebből az interkontinentális televízió szá­mára 290 órán át közvetített. Még Kennedy temetését és Johnson elnök első kongresszusi beszédét is a Relay—1 közvetí­tette Nyugat-Európába, a Szov­jetunióba és Japánba. már régóta ott dolgozik. Kicsit pirulva elárulta: bolti szolga. Meg akarta kérdezni: Mi van ezen szégyellnivaló? Aztán még­se kérdezett semmit. — A tulajdonos megbecsüli — magyarázta Ilonka kérdezetle- nül. — Engem is apa kedvéért vett oda. Mindössze négyszer-ötször ta­lálkoztak. ö kérte Ilonkát, hogy töltsék együtt a Szilvesztert. — Hol? — A munkásotthonban. — A munkásotthonban? — A lány szabadkozott. Idegen neki ez a környezet, sose jártak ilyen helyen. Különben is, édesapja kórházban fekszik, gyomorfe­kéllyel operálták. A mama egy­általán nem akar szilveszterez­ni, a munkásotthonba pedig kü­lönösen nem menne el. De ő nem nyugodott. — Meglátja, milyen rendes társaság van ott — erősködött, — milyen családias lesz. Fogad­junk akármibe, hogy jól érzi majd magát. i. Hitte is nem is. hogy Ilonká­val szilveszterezhet. Az utolsó percig találgatta: eljönnek-e? Elképzelhető, hogy nagyot dob­bant a szíve, amikor az ajtón beléptek. Nem, ez talán nem is igaz! (Folytatjuk.) nyáról. Ez persze olyan baj, amit el kell tüntetni minél előbb: a pedagógusképzés és továbbkép­zés okos meggyorsításával. Ma­gyarul: a tanítók ne késleked­jenek tanárokká lenni, a kép­zetlen szükségoktatók pedig ha­ladéktalanul szerezzék meg a tanítói képesítést. A jólképzett pedagógus ma már politikai és társadalmi vo­natkozásokban is igen fontos és megbecsült tényezője a szocia­lizmus útján járó népi demok­ráciának. Nem úgy mint régen! Vala­mikor, csak egy normális em­berélettel ezelőtt is, hol volt még az ő képzettségük — és milyen alacsonyan állott az anyagi állapotuk! Érdemes le­jegyezni erről egy történetet, ha nem is vigaszképpen mos­tani bajainkra, csak emlékezte­tőül. Mert hovatovább már egé­szen elfelejtjük, mi volt régen. S ez különben is annyira ízes história — meg jellemző ada­lék a múlthoz. kitoriban még az öreg Garzó Imre, Kecskemét­ről Vásárhelyre elszármazott ki­váló tanár és gimnáziumi igaz­gató beszélte nekünk: — Amikor én idekerültem s végigtanulmányoztam az iskola növendékseregét, azt tapasztal­tam, hogy kél kisfiú az első gimnáziumi osztályban jóformán semmit se tud számtanból. Föl­kerestem a volt tanítójukat m tanyai iskolában s megkérdez­tem: — Matézisra nem oktatta a gyerekeket? Ezt felelte: — Nem. Először, mert nem tudom, mi az a matézis —, má­sodszor: a rongyos fizetésemért ha tudnám, se tanítanám. — Hát mennyi a fizetése? — kérdeztem. — Százegy forint egy évre. __ Q e kap a gyerekek után kü lön is valamit? — Hát igön: halvan krajcárt fejenkint, mög egy könyeret. — S hány növendéke van? — Huszonegy. De abból hat az én saját gyerököm. így hát csak tizenöt után kap­ta a fejpénzt... sgy A Kossuth Kiadónál je!ent meg HSyikolai Panov: Chicago szépe A „Relay T nem abar nvugalo nba vonu’ni

Next

/
Thumbnails
Contents