Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-04 / 2. szám

Január 31-ig lehet felentkezni

a* Országos Mezőgazdasági Kiállításra

Ez év augusztus 28. és szeptember 20. között megrendezésre kerül Budapesten az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A hatvanötödik kiállítás fő célja: bemutatni a legkiválóbb üzemi, termelési, tenyésztési és kutatási eredményeket, valamint a gyakorlatban bevált új, s az eddiginél gazdaságosabbnak bizonyuló eljárásokat, módszereket, gépeket. Jelentős szerephez jutnak tehát a mező- gazdaságban hasznosnak mutatkozó újítások is.

A megyei tanács vb mező- gazdasági osztálya a kiállítási iroda által megküldött jelentkezési lapokat, szabályokat, utasításokat, plakátokat már továbbította a járási és városi tanácsok mezőgazdasági osztályaihoz. A közös gazdaságoknak

Kitágult a választókörzet határa

NEGYEDSZER választottak tanácstagnak a legutóbbi választások alkalmával. Körzetem Baja belvárosában van, ahol viszonylag rendezettek az utak, jó a közvilágítás, kielégítő a vízellátás, tehát kevesebb az általánosan jelentkező probléma. Itt élek gyerekkorom óta. Mindenki ismer, s úgy érzem, választóim bizalommal fordulnak hozzám gondjaikkal. Eszerint egész kényelmes tisztségnek tűnhet a tanácstagi munkám. Mert mit kell tennem ezen felül? Marad az időnkénti családlátogatás, a félévenkénti beszámoló, hat-nyolc tanácsülésen való részvétel és néhány fogadónap.

Talán ennyi is elég lenne, ha már ott tartanánk, hogy minden körzetben rendezett és kielégítő a munka. Itt azonban még nem tartunk. Ezért a pártmunkámmal is igyekszem segíteni a tanács és a tanácstagtársaim munkáját.

VÁROSUNK I. kerületében, ahol 38 tanácstag él és dolgozik, négy éve vagyok párttitkár. A választások előkészítése idején, a jelölő gyűléseken ismertem meg alaposabban annak a városrésznek a problémáit, ahol több mint nyolcezer választó él. A sok jó javaslat, a jogosan felvetett észrevételek ébresztettek arra, hogy a pártmunkámban csak akkor állhatok helyt igazán, ha a területi pártszervezetünk a politikai irányítás mellett segíti a tanácstagokat, különösen az újonnan választottakat.

A pártalapszervezet vezetőségével elhatároztuk, hogy a harmincnyolc tanácstagunkat negyedévenként meghívjuk és együttesen is megvitatjuk a választókörzetek gondjait, tennivalóit. Alapszervezetünk minden egyes tagja pedig pártmegbízatásként segíti lakóterületének tanácstagjait. A gyakorlatban azt jelenti ez, hogy a kommunisták járnak élen a társadalmi munkában, s erre a szomszédokat, az utca, az egész választó körzet lakóit is mozgósítják.

Városunkban az idén csak a mi körzetünk területén több kilométer járda épült, főleg ott, ahol már nagyon régen hiányoltuk: a külső városrészeken. IAtni is öröm volt az ott élők régi vágyának valóra válását.

EREDMÉNYEINK kezdetiek, de nagyon biztatóak. A tanácstag nincs egyedül, napról napra közelebb kerül a választóihoz. A nagyobb feladatok megvalósításában elmosódnak a választó- körzetek határai, mind jobban kibontakozik az egység, összefogás az egész város érdekében. Ma a járda építésére fog össze a párttag, a tanácstag és a körzet valamennyi lakosa, holnap nagyobb feladatokat oldunk meg közösen.

így bővült ki a szűk tanácstagi körzetem, és a viszonylag kevés fáradsággal elvégezhető tanácstagi munkám így terjedt ki az egész városrészre. így osztozik az alapszervezetünk a 38 tanácstag munkájában és lett részese az elért eredményeknek. S mi több: nincs és nem is lehet válaszfal a pártós a tanácsi munka között. Sokat jelent ez a jövőben ránk váró sok és nem is mindig könnyű feladatok megoldása szempontjából. Bagó János

ugyanis — január 31-ig — hozzájuk kell benyújtani jelentkezésüket, elsőfokon történő elbírálás és továbbítás végett. Még e hónap első felében megalakul a megyei kiállítási bizottság, amely másodfokon bírálja el a kiállításra történő jelentkezéseket. Harmadfokon az országos kiállítási szakbizottság hoz döntést, s erről április 30-ig értesíti a megyei kiállítási bizottságot.

A kiállításon részt vehetnek a mezőgazdaság valamennyi ágában kiváló eredményt elérő állami gazdaságok, kutatóintézetek, vállalatok és intézmények, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, termelőszö- ve.ikezeti csoportok, valamint azok gazdái, továbbá az egyéni termelők és tenyésztők. Benevezhetnek olyan ipari üzemek, vállalatok, személyek is, akik a mezőgazdasági termelést elősegítő új eljárásokat, gépeket, eszközöket dolgoztak ki, s azok alkalmazása sikerrel járt.

A jelentkezések elfogadásának mértéke megyénkben hasonló lesz, mint a legutóbbi kiállítás alkalmával. Járásonként átlagosan hét közös gazdaság benevezése kerül elbírálásra. A kiállítás résztvevői szállítási, valamint utazási kedvezményt kapnak. Az utóbbiban a kiállítás látogatói is részesülnek.

A látogatók szervezése is megkezdődött a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályán. Az IBUSZ-szal már folynak a tárgyalások a különvonatok, buszok és hajók indítására vonatkozóan.

PETŐFI NEPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja:

a Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat..

Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség:

Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16.

Szerkesztő bizottság 10-38. Belpolitikái rovat: 11-22. Kiadóhivatal:

Kecskemét, Szabadság tér 1 /a. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint.

Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-8S. indes: 25 9*5.

Január hatodikon nyereménybetétkönyv-sorsoiás

Az Országos Takarékpénztár január hatodikén Budapesten a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házában rendezi meg a nyereménybetótkönyvek 1963. negyedik negyedévi sorsolását. A húzáson a december 29-ig váltott betétkönyvek vesznek

részt. Minden ezer betétkönyv közül huszonöt nyer. Ezzel egy- időben tartják a nyereménybetétkönyvek 1963. évi úgynevezett fő sorsolását is, amelyen minden tízezer betétkönyv közül egyet sorsolnak ki az évi átlagbetét ezer százalékával.

Segítségre várnak

Szánalmas látvány a széles hóborította határban poroszkáló. táplálék után kutató nyúl, a falu szélén óvakodó éhes fogoly- csapat, vagy éppen az országutak szélén tanyázó fácáncsalád A máskor oly fürge, az ember közeledésére hirtelen tovarebbenő, iramodó mezei vadaknak kemény megpróbáltatás a tél. S milyen különös —, ösztönük most az emberlakta környékre hajtja őket. Tőlünk várnak segítséget.

Megyénk vadásztársaságai szervezetten gondoskodnak területük vadállományának etetéséről. Kis madáretetőket fabrikálnak az általános iskolások, úttörő pajtások, s a disznótoros zsiradékból sokfelé jut a hasznos, apró énekes madárkáknak. Mégis elkelne még több segítség is, hiszen javában tart a tél. soká lesz még tavasz.

Ilyen a fácánsors télen! Az országút menti árokparton feszült várakozással állnak modellt a fotoriporter lencséje előtt a kiéhezett fácántyúkok.

A máskor oly virgonc, szemtelen kis veréb élő szobrocska a karón. Mintha búskomoran a te! elmúlásáról gondolkozna ...

Ötvenmillió forint

Nemrégiben Izsákon megbeszélést tartott az ottani közös gazdaságok vezetőiből álló tsz- tanács, amelynek során elemezték a tavalyi áruértékesítési terv teljesítését. Kitűnt, hogy az öt izsáki közös gazdaság több mint 50 millió forint jövedelemre tett szert — a tervezett 27 millióval szemben.

A hatalmas összegnek csaknem a fele a Sárfehér Tsz-é. A teljesítés aránya is ebben a gazdaságban a legnagyobb, jóval meghaladja a 200 százalékot.

Az év végi számvetésből kitűnt, hogy az összes bevétel nagyobb része — 26 millió forint — a borszőlő értékesítéséből adódik. De jelentős hányadot, több mint 19 millió forintot képvisel az étkezési exportszőlőként értékesített sárfehér is. Így a tsz-ek szőlőből származó összes jövedelme meghaladja a 45 millió forintot.

A hollói*

Hatalmas füstbokrok lobognak a házak kéményénél, s mint nagy, lusta varjak szállnak el a hóval borított falu felett. Pufaj kásán, csizmásán öltözött emberek ropogtatják a havat az utakon, gyerekek sietnek hazafelé az iskolából. A nagy kucsmából csak az orruk hegye látszik ki. A kacskaringós kis utcákon alig találjuk meg D. Kovács Gábor bácsi házát, s amikor az utazástól és a keresgéléstől jól átfázva bekanyarodunk az udvarra, felgyíirt ingujjban, hajdan fejjel jön felénk a kis köpcös ember a húszfokos hidegben. Ö lenne hát D. Kovács Gábor, a böllér.

— Megfagy ebben a hidegben — jegyezzük meg fogvacogva, s közben bemutatkozunk.

— Ugyan kérem, én reggel öt órától így dolgozom. Nemcsak az idén, hanem már évek óta. Most éppen itt a szomszédban „halt meg” egy kolbásznak való. Van még pár percnyi munkám, addig menjenek be az elvtársak egy kicsit melegedni.

A csöppnyi szoba ban újabb meglepetés fogad bennünket. A széken magnetofon, mellette két lány fáradozik azon. hogy szalagra vegye a rádió egyik műsorát.

— Jaj, ne itt üljenek már le, hanem a tiszta szobában, mindjárt meggyújtom a tüzet —, s már megyünk is a nagylány után. Alig ülünk le a lányszobában — három lány van a háznál — már meg is jelenik Gábor bácsi. — Egy tányéron kóstoló. Amíg koccintunk a vörös „lélekmelegítővel”, Ilonka, a legnagyobb lány szorgoskodik körülöttünk, s tálalja elénk a kolbászt, ami tegnap még röfögött. A sarokban dühösen pattog a kis vaskályha.

— Hány disznót vágott már le az idén — fordulok a keménykötésű böllér felé, alá serényen töltögeti a kar- cost.

— Hárt vagy húszat átsegítettem a másvilágra, illetve az ólból a kamrába vagy a füstölőbe. Persze, ez csak az idén volt, ami kezdetnek nem rossz. Nem ritka az olyan esztendő, hogy százat is levágok egy télen. De mit mondok? A csúcsot a kétszáz disznóval tartom, mert ez volt a legtöbb, amit levágtam egy szezonban. Persze, akkor még fiatalabb voltam, jobban bírtam a munkát. Most már érzem, hogy ötven

esztendő elszaladt. Hej, de sok jó disznótort lebonyolítottam. Még Budapestre is feljártam egy időben. Persze, a városi ember más. Itt falun; ha azt mondom, hogy a borsót adják ide, most a paprikát, hagymát, már kapom is. Ott meg — akkor jutott eszükbe, hogy ez sincs, az sincs, amikor már kéne. Az esti vonattal azért csak haza tudtam jönni.

— Hány disznó szaladt már el, vagy ugrott ki a lángoló szalma alól — kérdezem.

— Hájjá, ilyet ne gondoljon rólam, mert összekötjük a bajuszt — horkan fel tettetett sértődöttséggel, s mindany- nyian jót nevetünk.

— Mekkora volt a legnagyobb hízó. amivel megbirkózott?

— Volt nekünk vagy három évvel ezelőtt egy 324 kilós, amivel tartom is a községi rekordot. Hol van a fénykép gyerekek? — fordul a dívány felé. de csak Ica van ott, mert a kicsi, az úttörőműsort veszi magnóra a másik szobában. Azt mondja, kell az expedícióhoz. Perceken belül megkerül a fénykép. A vízilónak is beillő hatalmas állatot disznótoros hangulatban kuporogja körül a család. A képet nézeaetve

Illyés Gyula verse jut eszembe: „Megettünk téged kismalac, nyakon szúrt a szegény paraszt...” Akkor még kismalac volt és szegény paraszt. Most alig van olyan — ha van is azért van, mert kevesen vannak rá —, hogy száz kilón alul lenne a hízó, de nem ritka a kétmázsás sem.

— Sok családnál két disznót is levágok egy télen. Az egyiket november végén, a másikat pedig úgy februárban — mondja Gábor bácsi és távolabb húzódik a pirosló kis kályhától. — Negyvenöt óta, de különösen ötvenhat után nagyon elszaporodtak a disznótorok. Ha hiszi, ha nem, egyszerűen nem győzöm. Még ha fiatalabb 'lennék, akkor talán, de így... már nem megy.

Elbúcsúzunk a kedves emberektől, mert a böllémek holnapra is megvan a munkája. Felgyűrt ingujjban kísér ki bennünket a nyikorgó havon. Férfias kézszorítását még akkor is érzem, mikor már eltűnt egészséges arca a lassan földre ereszkedő esti szürkületben. A kémények változatlanul pipálják a súlyosan bodrozódó füstöt, a meleg szobákban pedig újabb és újabb kolbásznak való fölött mondják ki a halálos ítéletet.

Gál Sáadot