Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-04 / 2. szám

W64. január 4, szombat S, oldat A megszilárdulás útja Hét termelőszövetkezeti elnök javaslatai Az új esztendő kezdetén Hogy a jó kívánság valóra váljon A gyengén gazdálkodó ter­melőszövetkezeteik megszilárdí­tásáról volt szó a kecskeméti városi párt-végrehajtóbizottság és a tanács vb legutóbbi együt­tes ülésén. Több meghívott kö­zös gazdasági vezető is elmond­ta javaslatát ezzel kapcsolat­ban. A legsokrétűbben Ördög István és Szmolenszky László, a Vörös Csillag, illetve a Tö­rekvés Tsz elnöke szólt hozzá a témához. Ügy véljük, javas­lataik a megyeszékhely határá­ban, s a szőkébb pátriánk más vidékein is gyengén gazdálkodó tsz-ek megerősítéséhez, valamint a jól működők eredményes te­vékenységének fokozásához egyaránt segítséget ' jelenthet­nek, ezért bővebben ismertet­jük felszólalásukat. Az anyagi érdekeltség szerepe — Szövetkezeteinkben a jól végzett munka az előrelépés biz­tosítéka. A szövetkezeti gazdáik munkakedvének a fokozásában viszont nagy szerepe van az anyagi érdekeltség érvényesíté­sének — hangsúlyozta Ördög István. — Ügyelni kell azonban arra, hogy a jövedelmezésnél, a bérezésnél, aránytalanság ne keletkezzék, mert ez elveszi a hátrányt szenvedők munkaked­vét, aláássa a munkafegyelmet. A Vörös Csillagban például ko­rábban a szántás-vetésben dol­gozó traktorosok ugyanannyi teljesítmény után háromszor annyit kerestek, mint a hasonló munkát végző fogatosok. Két­ségtelen, hogy szakmai képzett­ségük, az értékes gépek iránti nagyobb felelősségük alapján több jövedelmet érdemelnek, de nem az említett arányban. Mi bérarányosítással oldottuk meg a problémát — mondotta. Az egyedi .takarmányozás haszna Az állattenyésztéssel kapcso­latban az elegendő takarmány- bázis megteremtést hangoztatta. A takarmányadagok meghatá­rozásánál azonban egyedenként kell elbírálni az állatokat ab­ból a szempontból, hogy mi­lyen mértékben hasznosítják táplálékukat. A kecskeméti Vö­rös Csillagban e módszer al­kalmazása jelentősen hozzájá­rult ahhoz, hogy a tavalyelőtti 1523-mal szemben az elmúlt év­ben háromezer literre növeke­dett a tehenek átlagos tejho­zama. Ami a szövetkezeti vezetést illeti, náluk a különböző rész­feladatok megoldásának irányí­tásával, ellenőrzésével reszort­felelősöket bíztak meg. Ponto­san megismertetik velük az egész éves termelési terv egy­ségükre eső részét, s felelőssé teszik őket annak teljesítéséért. Évközben többször — általá­ban havonta — elemzik e rész­legek teljesítményeit, s így ve­szik elejét annak, hogy év vé­gén a hibák tömkelegét kell­jen megállapítaniok. Őszinte véleménycsere A gyengén gazdálkodó ter­melőszövetkezetek erősítésének egyik módjaként a tagsággal való őszinte véleménycserét em­lítette Szmolenszky László, a másik kecskeméti tsz-elnök. — Nem szabad a tsz-ek vezetői­nek -alaptalanul ígérgetniök — mondotta. — Meg kell győz­niük a szövetkezeti gazdákat arról, hogy csak akkor — és olyan arányban — számíthat­nak jövedelemre, ha — s ami­lyen mértékben — kiveszik ré­szüket a közös munkákból. Jó brigádvezetőket Igen sok múlik azon, hogy jó brigádvezetőket válasszanak a tsz-ekben. Kádár elvtárs egy korábbi megállapítását is idéz­ve Szmolenszky László amellett tette le a garast, hogy a rossz elnöknek vagy agronómusnak nem vallja úgy kárát egyik kö­zös gazdaság sem, mint a ke­vésbé megfelelő brigödvezetök- nek. A kemizólás magasabb ter­méshozamokat és a munkaerő- hiány pótlását biztosító ered­ményességét is hangsúlyozta, de figyelmeztetett, hogy a szervet­len anyagok felhasználása a nö­vénytermesztésben csak akkor biztonságos, ha az megfelelő szaktudással és korszerű gépek igénybevételével történik. Szakosított termelés Végezetül a gazdálkodás pro­filjának a helyes meghatározá­sát, a termelés szakosítását említette hangsúlyozottan. A talaj- és egyéb adottságoknak legjobban megfelelő növény fé­leségek kisebb számban, de egyedenként nagyobb területen történő termesztése lehetővé teszi a jobb munkaszervezést, s azt, hogy a szövetkezeti gaz­dákat jobban kiképezhessék egy-egy növény szakszerűbb termesztésére. Mindennek a termelékenység növekedése, a nagyobb jövedel­mezőség, végeredményben a szövetkezeti gazdálkodás meg­szilárdulása az eredménye. T. I. II. A hosszúra nyúlt ünnepségso­rozat is elfogy egyszer, akár­csak a mákos beigli. Másodi- kán -még álltak a gépek az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregy­ségében, az üresen ásító mun­kacsarnokokban csak a karban­tartók és a leltározók lépése kongott. De ma az új esztendő har­madik napján már ismét át­járja az üzemet a munka lük­tető árama. Hiányoztak a cimborák Kész! Emelheted! — rikkant karját magasba lendítve valaki, és a sínen futó daru szinte játékos könnyedséggel ragadja fel a vasgerendát. — Szokatlan-e a munka, így pihenő" után — állítom meg a húsz év körüli legényt a szere­lőcsarnok ajtajában. — Jóból is megárt a sok — felel habozás nélkül Pólyák Imre. És mert — ravaszul — hitetlenkedve megcsóválom a fejem, utána teszi magyarázó- lag: — Tudja, hiányoztak már a cimborák. Harmadik éve dolgo­zunk együtt, megszoktuk egy­mást. — Talán nem jól sikerült a szilveszter, mással táncolt a Marika? — próbálom tovább folytatni a játékot. De Imre most már átlát a szitán és ki­vágja magát: — Nem Marika, hanem Ica, és nagyon jól éreztük magun­kat. Hajnalig tartott a bál La­kiteleken. ’ Ezzel meghúzza a pufajka- kabátot szorító piros szigetelő- drótot és indul is tovább a dol­ga után. A pihenés, szórakozás után most már a munkás hétköz­napok következnek. Hosszú hó­napok múlva készül el az 1964. évi mérleg, de nem árt egy kis év eleji hajrá, hiszen a vállalat ez évi terve minden dolgozótól teljes erőbedobást követel. Ezt erősíti meg Benke János igaz­gató is 'néhány perccel később, amikor a vállalat ez évi fel­adatairól beszélgetünk. Több hús, tej — vasszerkezeiböl A halasi telep ez évben már tőlünk függetlenül dolgozik — mondja az igazgató. — De a kecskeméti üzemegység terme­lése — az előterv szerint — mintegy 15 százalékkal nő és ez 27 fnillió forint értékű árut je­lent. — Mi teszi lehetővé a felfutást? — Egyrészt a termelékenység 4 százalékos emelése, másrészt a termékösszetételben beálló előnyös változás — veszd át a szót ‘Frühwirth Ferenc tervosz­tályvezető. — A profilrendezés idén már érezteti hatását. Ez évben elő­ször az összes lakatosipari vál­lalat közül csak mi gyártunk épület-vasszerkezetet. — Örülünk, hogy ránk bízták az épület-vasszerkezetek előál­lítását — kapcsolódik a be­szélgetésbe Horváth János fő­mérnök —•, de tisztában va­gyunk azzal is, hogy ez nagy felelősséget jelent. Hiszen csak a termelőszövetkezetek részére 45—50 millió forint értékű is- tállófedél-szerkezetet gyártunk. Talán nem hangzik túlzásnak, hogy több húst, tejet jelent az országnak, ha jól dolgozunk. Hilencvenhárom• milliós kívánság — Feladataink évről évre nő­nek, sajnos, a megvalósításuk­hoz szükséges eszközökről nem mondhatjuk el ugyanezt — így kezdte tájékoztatóját Csibrány Pál beruházási vezető. — Ügy tudom, hogy idén már bekapcsolódik a termelés­be a milliós költséggel épült szerelőcsarnok és az elmúlt év­ben tökéletesítették az útháló­zatot is — vetem közbe. — Azt nem mondtam, hogy nem fejlődünk, hiszen az el­mondottakhoz még hozzáveheti azt is, hogy gépparkunk fel­újítására másfél milliót fordí­tottunk tavaly, idén pedig csak­nem háromszorosára növekszik ez az összeg. A nagy műhely- csarnok öltözőjét, zuhanyozóját 600 ezer forintos ráfordítással újítjuk fel. A forgácsoló üzem tökéletesítésére 1 millió 400 ezer forintot költünk. — De a dolgozók 50 százalé­ka még mindig szabadban dol­gozik, akár esik, akár fúj. Nincs iparvágányunk, pedig ha­vonta 1000 tonnányi anyag uta­zik keresztül az üzemen két­szer is. Először mint nyers­anyag, azután mint készáru. És még mindig ott díszelegnek a telep közepén a baraklakások is. Mindez és még sok más meg­oldódna, ha testet öltene öt éve dédelgetett álmunk, az idén jó­váhagynák a kért 93 milliót, amellyel elvégezhetnénk az üzem teljes rekonstrukcióját. Ezzel — az előzetes számítások szerint — 15 százalékos terme­lékenység növekedést érhetnénk el- BÉKÉS DEZSŐ (Folytatjuk.) Ráijesztés Ajánlott levelet küldött cí­memre az OTP megyei fiók­ja. Vegyesen nyomtatott és gépelt szövege az alábbiakat közli: „Felkérjük, hogy a ro­vatolt kölcsöne ügyében ese­dékessé vált hátralékos tör­lesztő részleteket a tárgyhavi részlettel együtt, amely össze­sen (innen gépelve): telektör­lesztő részlet 12 360,— Ft, építésikölcsön-kamat 2485 Ft — (innen újból nyomtatva): tesz ki, levelünk keltétől szá­mított 8 napon belül pénztá­runknál, vagy a csatolt pos­tai befizetési lapon befizetni szíveskedjék. Egyben közöl­jük, hogy e felhívásunk ered­ménytelensége esetén kényte­lenek lennénk kölcsönét fel­mondani és annak behajtása iránt intézkedni.” Az a címzett, akiben e fel­szólítás olvasásakor nem hűl meg a vér, legalábbis lottó- nyertes, vagy az amerikai gyáros nagybácsi jogos örö­köse. Minthogy egyik kategó­riához sem tartozom, bizony az első pillanatban kénytelen voltam megkapaszkodni a hozzám legközelebb eső bú­tordarabban. Hiszen a taka­rékpénztár és a közöttem le­vő — a KISZ-Iakásépítésrc vonatkozó — megállapodás­ban szó sem volt a fenti ösz- szeg megfizetéséről, így an­nak követelése tehát jogtalan. Nos, magyarázatért fordul­tam az OTP-hez. Megtudtam, hogy a 12 360 forint a negy­ven építtető által összesen be­fizetendő december havi te­lektörlesztő részlet. Minthogy a rám eső részt én már ren­deztem, ez a része a felszólí­tásnak nem vonatkozik rám. A 2485 forint szintén negy­venünkre vonatkozik, mint az összes építési kölcsön két szá­zalékos kamata, s amiből rám 62 forint egynéhány fillér be­fizetendő összeg jut. Kiderült, hogy mind a negy­ven építtető ugyanilyen fel­szólítást kapott. — Ráijesztő rmcuszemek ez mindenesetre jó, üzleti etikettnek azonban annál kevésbé. Az utóbbi alatt a takarékpénztárnak az ügyfelek iránt tanúsított ud­variasságát, tapintatát értem, amely mint követelmény — úgy vélem — nem „polgári csökevény”. niel. Megáll — nem áll meg? Az egyik délután a Kecske­métről Szeged felé 14 óra 14 perckor induló autóbusszal akar­tam utazni. Mielőtt azonban felszálltam volna rá, megkér­deztem Kecskeméten a forgal­mi tiszttől, hogy megáll-e a busz a Kiskunfélegyházi úti megállónál? Nyugodtan felszáll­hatok — mondta — megáll. De, hogy még biztosabb legyek, a buszvezetőt is megkérdeztem, s ő is azt mondta, megáll. Mikor elindultunk, és a kalauznőnek megmondtam meddig kérem a jegyet, kijelentette, hogy a Fél­egyházi úti megállónál nem ál­lunk meg, csak Városföldön. S hiába érveltem, hogy a forgal­mi tiszt és a buszvezető is azt mondta: megáll a busz, a két- farint negyven filléres jegy he­lyett 12 forint 50 filléreset akart velem váltatni. Szerencsémre a busz a vasúti átjárónál lelassított. Ki akartam nyitni az ajtót, a buszvezet ■ úgy látszik, észrevette szándéké mat és megállt, mire én leszáll tam. Csak azt nem tudom, hogy forgalmi tiszt miért mondta ne kém — és a buszvezető is — hogy a kérdezett megállón; megáll a busz, ha végeredmér ben a kalauznőtől függ: Megáll, vagy nem áll meg? Piszmán József Kecskemét Böbe baba voltam Tizenöten jöttünk ösz- sze szilveszterezni. Mind­annyian sógorok, ko­mák, rokonok, amint egynémely hivatalban is szokás. Mikor Papp Laci elénekelte a rádióban, hogy „Jobb áliáról a bal áliára, (hejde!) bal áliáról a jobb áliára.. — már nálunk is magas légköri viszonyok ural­kodtak. Markét nagyapa nyolc­van évét meghazudto- lóan cuppantgatott a kályha mellett, ahonnan legjobban lehetett látni a televíziót. „Asszony! Madarat tudnál belőlem csinálni, ha még egyszer te is képes volnál erre” — kiáltotta elvékonyo­dott hangon nagymamá­nak, és a képernyőn kánkánozó balerinákra intett. Aztán szájához emelte az ötliteres de- mizsont, s le nem vette addig, míg nem segítet­tek neki. Az üveget ek­kor sem engedte el. Ügy szorongatta ölében, mint­ha kisbaba lenne. — Ez az! Sose halunk meg! — rikkantott Or­bán sógor és a hármas ruhaszekrény ajtaján ujjdörzsölős technikával nagybőgőzni kezdett. Be­levágott a szokásos hall­gatóba. Béfütyült minékünk a szentkúti búcsú. Ellopták a lovam — tüllem istrángostúl.,. Erre persze megkomo­lyodott a társaság és po­harát mindenki magasra tartva zengedezett szent áhítattal. Majd új jelszó röppent fel. — Gyerekek! Be va­gyok rúgva. Psota Irént most látom harmadik példányban a tévében. Megint aszongya, hogy Gonzálesz! — Irén! Irénke! — jajdult fel Miskei só­gor, akinek a Psota-sze- rű nagydarab nők áll­nak közel szüjéhez, lé­vén hites párja filig­rán teremtés. — Csavar­játok vissza! — követel­te, mikor a nagy Psota tovatűnt a képernyőről. Markót nagyapó nedves szemmel csüggött a só­gor szenvedélyén, újból demizscnt emelt, így nem reszketett annyira a hangja, mikor belekez­dett monológjába. — Azok voltak a szép idők, gyerekeim, mikor a Sipöcz-konyháról ló- pejslit kaptunk kará­csonyra. Micsoda jó ét­vágyam volt akkor!... Juj, vigyétek onnét azt a pulykasültet, látni se szeretem! — lendítette erélyesen karját az ebéd­lőasztal irányába. Mint­hogy el kellett engednie a demizsont, a drága bor nadrágjára kezdett folyni. — Vigyétek apátokat lefeküdni! — indítvá­nyozta bölcsen a nagy­mama, és ezzel min­denki mélységesen egyet­értett. — Játszunk Futrinka utcát! — dobta be fiam, Gábris, aki nagyobb sze­relmese a tévének, mint a másodikos olvasó­könyvnek. ötlete szerfölött tet­szett a dolgozóknak, s egy frissebb javaslatra nagy sorsolást csaptunk. A feleségem lett Mazso­la, Markét nagymama a kakas — és így tovább, míglen engem is kihúz­tak. Én lettem a Böbe baba. Hiába tiltakoztam, hogy negyven éven túl csak Honthy Hannának áll jól az ilyesmi, meg aztán mi van bennem nőies? — vállalnom kel­lett. Bekötötték a fejem ba­bos kendővel s azontúl böbésen kellett társalog­nom és mindent baba­módra csinálnom. Pél­dául így: „Boba babá­nak faj a hasukaja”, „Boba baba szaratna kemenne!” — ami ma­gyarul annyi, hogy „Bö­be babának fáj a hasi- kája”, „Böbe baba sze­retne kimenni!” Ilyenkor öregje, fiatal­ja nagy lelkesedéssel vett kezelésbe. Lefektet­tek, masszírozták a ha­sam, vagy kijöttek ve­lem, és nem kellett fél­nem a sötét téli éjsza­kában. Egy hátránya azért volt a játéknak. Mint Böbe babának azontúl csak kávéska­nállal adogattak egy kis bort, majd mikor az óra­mutató éjfél felé köze­ledett, kitalálták, hogy márpedig gyereknek ágyban a helye. Még azt elviseltem valahogy, míg levetkőz­tettek a rokonok, de mi­kor Miskei sógor rajtam mutatta be, hogyan kell bepólyálni a kisbabát, isten bizony sikongattam gőgicsélés helyett. De legalább újjászü­letve kezdhettem az új esztendőt. Tóth ist»«* \

Next

/
Thumbnails
Contents