Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-04 / 2. szám
W64. január 4, szombat S, oldat A megszilárdulás útja Hét termelőszövetkezeti elnök javaslatai Az új esztendő kezdetén Hogy a jó kívánság valóra váljon A gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeteik megszilárdításáról volt szó a kecskeméti városi párt-végrehajtóbizottság és a tanács vb legutóbbi együttes ülésén. Több meghívott közös gazdasági vezető is elmondta javaslatát ezzel kapcsolatban. A legsokrétűbben Ördög István és Szmolenszky László, a Vörös Csillag, illetve a Törekvés Tsz elnöke szólt hozzá a témához. Ügy véljük, javaslataik a megyeszékhely határában, s a szőkébb pátriánk más vidékein is gyengén gazdálkodó tsz-ek megerősítéséhez, valamint a jól működők eredményes tevékenységének fokozásához egyaránt segítséget ' jelenthetnek, ezért bővebben ismertetjük felszólalásukat. Az anyagi érdekeltség szerepe — Szövetkezeteinkben a jól végzett munka az előrelépés biztosítéka. A szövetkezeti gazdáik munkakedvének a fokozásában viszont nagy szerepe van az anyagi érdekeltség érvényesítésének — hangsúlyozta Ördög István. — Ügyelni kell azonban arra, hogy a jövedelmezésnél, a bérezésnél, aránytalanság ne keletkezzék, mert ez elveszi a hátrányt szenvedők munkakedvét, aláássa a munkafegyelmet. A Vörös Csillagban például korábban a szántás-vetésben dolgozó traktorosok ugyanannyi teljesítmény után háromszor annyit kerestek, mint a hasonló munkát végző fogatosok. Kétségtelen, hogy szakmai képzettségük, az értékes gépek iránti nagyobb felelősségük alapján több jövedelmet érdemelnek, de nem az említett arányban. Mi bérarányosítással oldottuk meg a problémát — mondotta. Az egyedi .takarmányozás haszna Az állattenyésztéssel kapcsolatban az elegendő takarmány- bázis megteremtést hangoztatta. A takarmányadagok meghatározásánál azonban egyedenként kell elbírálni az állatokat abból a szempontból, hogy milyen mértékben hasznosítják táplálékukat. A kecskeméti Vörös Csillagban e módszer alkalmazása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tavalyelőtti 1523-mal szemben az elmúlt évben háromezer literre növekedett a tehenek átlagos tejhozama. Ami a szövetkezeti vezetést illeti, náluk a különböző részfeladatok megoldásának irányításával, ellenőrzésével reszortfelelősöket bíztak meg. Pontosan megismertetik velük az egész éves termelési terv egységükre eső részét, s felelőssé teszik őket annak teljesítéséért. Évközben többször — általában havonta — elemzik e részlegek teljesítményeit, s így veszik elejét annak, hogy év végén a hibák tömkelegét kelljen megállapítaniok. Őszinte véleménycsere A gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek erősítésének egyik módjaként a tagsággal való őszinte véleménycserét említette Szmolenszky László, a másik kecskeméti tsz-elnök. — Nem szabad a tsz-ek vezetőinek -alaptalanul ígérgetniök — mondotta. — Meg kell győzniük a szövetkezeti gazdákat arról, hogy csak akkor — és olyan arányban — számíthatnak jövedelemre, ha — s amilyen mértékben — kiveszik részüket a közös munkákból. Jó brigádvezetőket Igen sok múlik azon, hogy jó brigádvezetőket válasszanak a tsz-ekben. Kádár elvtárs egy korábbi megállapítását is idézve Szmolenszky László amellett tette le a garast, hogy a rossz elnöknek vagy agronómusnak nem vallja úgy kárát egyik közös gazdaság sem, mint a kevésbé megfelelő brigödvezetök- nek. A kemizólás magasabb terméshozamokat és a munkaerő- hiány pótlását biztosító eredményességét is hangsúlyozta, de figyelmeztetett, hogy a szervetlen anyagok felhasználása a növénytermesztésben csak akkor biztonságos, ha az megfelelő szaktudással és korszerű gépek igénybevételével történik. Szakosított termelés Végezetül a gazdálkodás profiljának a helyes meghatározását, a termelés szakosítását említette hangsúlyozottan. A talaj- és egyéb adottságoknak legjobban megfelelő növény féleségek kisebb számban, de egyedenként nagyobb területen történő termesztése lehetővé teszi a jobb munkaszervezést, s azt, hogy a szövetkezeti gazdákat jobban kiképezhessék egy-egy növény szakszerűbb termesztésére. Mindennek a termelékenység növekedése, a nagyobb jövedelmezőség, végeredményben a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdulása az eredménye. T. I. II. A hosszúra nyúlt ünnepségsorozat is elfogy egyszer, akárcsak a mákos beigli. Másodi- kán -még álltak a gépek az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységében, az üresen ásító munkacsarnokokban csak a karbantartók és a leltározók lépése kongott. De ma az új esztendő harmadik napján már ismét átjárja az üzemet a munka lüktető árama. Hiányoztak a cimborák Kész! Emelheted! — rikkant karját magasba lendítve valaki, és a sínen futó daru szinte játékos könnyedséggel ragadja fel a vasgerendát. — Szokatlan-e a munka, így pihenő" után — állítom meg a húsz év körüli legényt a szerelőcsarnok ajtajában. — Jóból is megárt a sok — felel habozás nélkül Pólyák Imre. És mert — ravaszul — hitetlenkedve megcsóválom a fejem, utána teszi magyarázó- lag: — Tudja, hiányoztak már a cimborák. Harmadik éve dolgozunk együtt, megszoktuk egymást. — Talán nem jól sikerült a szilveszter, mással táncolt a Marika? — próbálom tovább folytatni a játékot. De Imre most már átlát a szitán és kivágja magát: — Nem Marika, hanem Ica, és nagyon jól éreztük magunkat. Hajnalig tartott a bál Lakiteleken. ’ Ezzel meghúzza a pufajka- kabátot szorító piros szigetelő- drótot és indul is tovább a dolga után. A pihenés, szórakozás után most már a munkás hétköznapok következnek. Hosszú hónapok múlva készül el az 1964. évi mérleg, de nem árt egy kis év eleji hajrá, hiszen a vállalat ez évi terve minden dolgozótól teljes erőbedobást követel. Ezt erősíti meg Benke János igazgató is 'néhány perccel később, amikor a vállalat ez évi feladatairól beszélgetünk. Több hús, tej — vasszerkezeiböl A halasi telep ez évben már tőlünk függetlenül dolgozik — mondja az igazgató. — De a kecskeméti üzemegység termelése — az előterv szerint — mintegy 15 százalékkal nő és ez 27 fnillió forint értékű árut jelent. — Mi teszi lehetővé a felfutást? — Egyrészt a termelékenység 4 százalékos emelése, másrészt a termékösszetételben beálló előnyös változás — veszd át a szót ‘Frühwirth Ferenc tervosztályvezető. — A profilrendezés idén már érezteti hatását. Ez évben először az összes lakatosipari vállalat közül csak mi gyártunk épület-vasszerkezetet. — Örülünk, hogy ránk bízták az épület-vasszerkezetek előállítását — kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth János főmérnök —•, de tisztában vagyunk azzal is, hogy ez nagy felelősséget jelent. Hiszen csak a termelőszövetkezetek részére 45—50 millió forint értékű is- tállófedél-szerkezetet gyártunk. Talán nem hangzik túlzásnak, hogy több húst, tejet jelent az országnak, ha jól dolgozunk. Hilencvenhárom• milliós kívánság — Feladataink évről évre nőnek, sajnos, a megvalósításukhoz szükséges eszközökről nem mondhatjuk el ugyanezt — így kezdte tájékoztatóját Csibrány Pál beruházási vezető. — Ügy tudom, hogy idén már bekapcsolódik a termelésbe a milliós költséggel épült szerelőcsarnok és az elmúlt évben tökéletesítették az úthálózatot is — vetem közbe. — Azt nem mondtam, hogy nem fejlődünk, hiszen az elmondottakhoz még hozzáveheti azt is, hogy gépparkunk felújítására másfél milliót fordítottunk tavaly, idén pedig csaknem háromszorosára növekszik ez az összeg. A nagy műhely- csarnok öltözőjét, zuhanyozóját 600 ezer forintos ráfordítással újítjuk fel. A forgácsoló üzem tökéletesítésére 1 millió 400 ezer forintot költünk. — De a dolgozók 50 százaléka még mindig szabadban dolgozik, akár esik, akár fúj. Nincs iparvágányunk, pedig havonta 1000 tonnányi anyag utazik keresztül az üzemen kétszer is. Először mint nyersanyag, azután mint készáru. És még mindig ott díszelegnek a telep közepén a baraklakások is. Mindez és még sok más megoldódna, ha testet öltene öt éve dédelgetett álmunk, az idén jóváhagynák a kért 93 milliót, amellyel elvégezhetnénk az üzem teljes rekonstrukcióját. Ezzel — az előzetes számítások szerint — 15 százalékos termelékenység növekedést érhetnénk el- BÉKÉS DEZSŐ (Folytatjuk.) Ráijesztés Ajánlott levelet küldött címemre az OTP megyei fiókja. Vegyesen nyomtatott és gépelt szövege az alábbiakat közli: „Felkérjük, hogy a rovatolt kölcsöne ügyében esedékessé vált hátralékos törlesztő részleteket a tárgyhavi részlettel együtt, amely összesen (innen gépelve): telektörlesztő részlet 12 360,— Ft, építésikölcsön-kamat 2485 Ft — (innen újból nyomtatva): tesz ki, levelünk keltétől számított 8 napon belül pénztárunknál, vagy a csatolt postai befizetési lapon befizetni szíveskedjék. Egyben közöljük, hogy e felhívásunk eredménytelensége esetén kénytelenek lennénk kölcsönét felmondani és annak behajtása iránt intézkedni.” Az a címzett, akiben e felszólítás olvasásakor nem hűl meg a vér, legalábbis lottó- nyertes, vagy az amerikai gyáros nagybácsi jogos örököse. Minthogy egyik kategóriához sem tartozom, bizony az első pillanatban kénytelen voltam megkapaszkodni a hozzám legközelebb eső bútordarabban. Hiszen a takarékpénztár és a közöttem levő — a KISZ-Iakásépítésrc vonatkozó — megállapodásban szó sem volt a fenti ösz- szeg megfizetéséről, így annak követelése tehát jogtalan. Nos, magyarázatért fordultam az OTP-hez. Megtudtam, hogy a 12 360 forint a negyven építtető által összesen befizetendő december havi telektörlesztő részlet. Minthogy a rám eső részt én már rendeztem, ez a része a felszólításnak nem vonatkozik rám. A 2485 forint szintén negyvenünkre vonatkozik, mint az összes építési kölcsön két százalékos kamata, s amiből rám 62 forint egynéhány fillér befizetendő összeg jut. Kiderült, hogy mind a negyven építtető ugyanilyen felszólítást kapott. — Ráijesztő rmcuszemek ez mindenesetre jó, üzleti etikettnek azonban annál kevésbé. Az utóbbi alatt a takarékpénztárnak az ügyfelek iránt tanúsított udvariasságát, tapintatát értem, amely mint követelmény — úgy vélem — nem „polgári csökevény”. niel. Megáll — nem áll meg? Az egyik délután a Kecskemétről Szeged felé 14 óra 14 perckor induló autóbusszal akartam utazni. Mielőtt azonban felszálltam volna rá, megkérdeztem Kecskeméten a forgalmi tiszttől, hogy megáll-e a busz a Kiskunfélegyházi úti megállónál? Nyugodtan felszállhatok — mondta — megáll. De, hogy még biztosabb legyek, a buszvezetőt is megkérdeztem, s ő is azt mondta, megáll. Mikor elindultunk, és a kalauznőnek megmondtam meddig kérem a jegyet, kijelentette, hogy a Félegyházi úti megállónál nem állunk meg, csak Városföldön. S hiába érveltem, hogy a forgalmi tiszt és a buszvezető is azt mondta: megáll a busz, a két- farint negyven filléres jegy helyett 12 forint 50 filléreset akart velem váltatni. Szerencsémre a busz a vasúti átjárónál lelassított. Ki akartam nyitni az ajtót, a buszvezet ■ úgy látszik, észrevette szándéké mat és megállt, mire én leszáll tam. Csak azt nem tudom, hogy forgalmi tiszt miért mondta ne kém — és a buszvezető is — hogy a kérdezett megállón; megáll a busz, ha végeredmér ben a kalauznőtől függ: Megáll, vagy nem áll meg? Piszmán József Kecskemét Böbe baba voltam Tizenöten jöttünk ösz- sze szilveszterezni. Mindannyian sógorok, komák, rokonok, amint egynémely hivatalban is szokás. Mikor Papp Laci elénekelte a rádióban, hogy „Jobb áliáról a bal áliára, (hejde!) bal áliáról a jobb áliára.. — már nálunk is magas légköri viszonyok uralkodtak. Markét nagyapa nyolcvan évét meghazudto- lóan cuppantgatott a kályha mellett, ahonnan legjobban lehetett látni a televíziót. „Asszony! Madarat tudnál belőlem csinálni, ha még egyszer te is képes volnál erre” — kiáltotta elvékonyodott hangon nagymamának, és a képernyőn kánkánozó balerinákra intett. Aztán szájához emelte az ötliteres de- mizsont, s le nem vette addig, míg nem segítettek neki. Az üveget ekkor sem engedte el. Ügy szorongatta ölében, mintha kisbaba lenne. — Ez az! Sose halunk meg! — rikkantott Orbán sógor és a hármas ruhaszekrény ajtaján ujjdörzsölős technikával nagybőgőzni kezdett. Belevágott a szokásos hallgatóba. Béfütyült minékünk a szentkúti búcsú. Ellopták a lovam — tüllem istrángostúl.,. Erre persze megkomolyodott a társaság és poharát mindenki magasra tartva zengedezett szent áhítattal. Majd új jelszó röppent fel. — Gyerekek! Be vagyok rúgva. Psota Irént most látom harmadik példányban a tévében. Megint aszongya, hogy Gonzálesz! — Irén! Irénke! — jajdult fel Miskei sógor, akinek a Psota-sze- rű nagydarab nők állnak közel szüjéhez, lévén hites párja filigrán teremtés. — Csavarjátok vissza! — követelte, mikor a nagy Psota tovatűnt a képernyőről. Markót nagyapó nedves szemmel csüggött a sógor szenvedélyén, újból demizscnt emelt, így nem reszketett annyira a hangja, mikor belekezdett monológjába. — Azok voltak a szép idők, gyerekeim, mikor a Sipöcz-konyháról ló- pejslit kaptunk karácsonyra. Micsoda jó étvágyam volt akkor!... Juj, vigyétek onnét azt a pulykasültet, látni se szeretem! — lendítette erélyesen karját az ebédlőasztal irányába. Minthogy el kellett engednie a demizsont, a drága bor nadrágjára kezdett folyni. — Vigyétek apátokat lefeküdni! — indítványozta bölcsen a nagymama, és ezzel mindenki mélységesen egyetértett. — Játszunk Futrinka utcát! — dobta be fiam, Gábris, aki nagyobb szerelmese a tévének, mint a másodikos olvasókönyvnek. ötlete szerfölött tetszett a dolgozóknak, s egy frissebb javaslatra nagy sorsolást csaptunk. A feleségem lett Mazsola, Markét nagymama a kakas — és így tovább, míglen engem is kihúztak. Én lettem a Böbe baba. Hiába tiltakoztam, hogy negyven éven túl csak Honthy Hannának áll jól az ilyesmi, meg aztán mi van bennem nőies? — vállalnom kellett. Bekötötték a fejem babos kendővel s azontúl böbésen kellett társalognom és mindent babamódra csinálnom. Például így: „Boba babának faj a hasukaja”, „Boba baba szaratna kemenne!” — ami magyarul annyi, hogy „Böbe babának fáj a hasi- kája”, „Böbe baba szeretne kimenni!” Ilyenkor öregje, fiatalja nagy lelkesedéssel vett kezelésbe. Lefektettek, masszírozták a hasam, vagy kijöttek velem, és nem kellett félnem a sötét téli éjszakában. Egy hátránya azért volt a játéknak. Mint Böbe babának azontúl csak kávéskanállal adogattak egy kis bort, majd mikor az óramutató éjfél felé közeledett, kitalálták, hogy márpedig gyereknek ágyban a helye. Még azt elviseltem valahogy, míg levetkőztettek a rokonok, de mikor Miskei sógor rajtam mutatta be, hogyan kell bepólyálni a kisbabát, isten bizony sikongattam gőgicsélés helyett. De legalább újjászületve kezdhettem az új esztendőt. Tóth ist»«* \