Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-28 / 302. szám
1963. december 28, szombat 5. oldal Pályázatot hirdet a KISZ Beszélgetés a filmről ♦ Elektra Negyedik esztendejében jár az Ifjúság a szocializmusért mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség legkiválóbbjainak mozgalma. A részvétel feltételei között fontos helyet foglal el a kulturálódás, a művészetekkel való ismerkedés, a művelődés — a József Attila olvasómozgalomtól egészen a művészi alkotó munkáig, -igen sokféle formában. Ennek a célnak jegyében a KISZ megyei bizottsága — közösen a Hazafias Népfront megyei titkárságával, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályával, a Szakszervezetek megyei Tanácsával és a MESZÖV- vel pályázatot hirdet öt kategóriában: néprajzban, irodalomban, fotoművészetben, zenében és képzőművészetben. Pályázni csak olyan munkákkal lehet, amelyek az 1963—64. évi kulturális szemle ideje alatt készültek, s más pályázaton nem szerepeltek. A pályázat megyei jellegű, csak megyénk lakosai vehetnek rajta részt. A legjobb műveket a kulturális szemle megyei kiállításán mutatják be május 15-e és június 15-e között Kecskeméten. A megyei bíráló bizottság fenntartja magának a jogot, hogy a pályázati díjakat megossza, vagy megfelelő mű híján ne adja ki. A NÉPRAJZI pályázaton bármilyen néprajzi tárgyú, nyomtatásban meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó művel részt lehet venni, valamint népi díszítő-művészeti és háziipari alkotásokkal. Pályázhatnak egyéniek, vagy szakkörök egyaránt, bármilyen terjedelmű munkával, vagy bármennyi darabból álló kollekcióval. Az írásbeli pályaműveket jeligével, a népi díszítő-művészeti és háziipari készítményeket kísérő jegyzékkel ellátva kell megküldeni. AZ IRODALMI pályázaton mai témájú jelenettel, egyfelvo- násos színdarabbal, kisregénynyel, verssel, novellával, drama- tizálással lehet részt venni. A pályaműveket jeligével kell ellátni. A FOTÓPÁLYÁZATON egyé- niek és szakkörök vehetnek részt. Az előbbiek négy darab, legalább 18X24 centiméteres fekete vagy színes (nem színezett) képpel. A szakörök legalább 5 tag egy-egy képből álló kollekciójával. A kollekciót kísérőjegyzékkel kell éllé' ;i. A képek hátoldalán feltüntetendő a beküldő neve, lakcíme, a kép címe és sorszáma. A ZENEI pályázaton úttörő- és ifjúsági tömegdalokkal, népdalfeldolgozással, több szólamú kórusművekkel, hangszerszólókkal és rövid zenekari művekkel lehet részt venni. Előnyben részesülnek az új szocialista családi és társadalmi ünnepek alkalmával előadható művek. A KEPZÖMÜ VESZETI pályázat kiterjed a képzőművészet minden ágára, de főképp grafika, rajz, illusztráció, festmény, akvarell, kisplasztika beküldésére számít a bíráló bizottság. Tanulmányokat és csendéleteket nem vesznek figyelembe. A pályázók legfeljebb három művet küldhetnek, lehetőleg kiállításra alkalmas formában. Képzőművészeti szakkör a tagok legsikerültebb műveiből összeállított kollekcióval is pályázhat. A művek hátoldalán fel kell tüntetni a pályázó nevét, életkorát, pontos lakcímét, és a mű címét. Pályadíjak: a fotopályázat kivételével valamennyi kategóriában az I. díj 800 forint, II. díj 600, III. díj 400 forint. A fotopályázat I. díja 500 forint, II. díja 400, III. díja 300 forint. A pályázatokon a művészeti ágakkal nem hivatásszerűen foglalkozók vehetnek részt korhatár megkötése nélkül. A pályaműveket a KISZ Bács-Kis- kun megyei bizottságához (Kecskemét, Szabadság tér l/a.) kell beküldeni legkésőbb 1964. május 1-ig. Visszavágás R eggelenként találkozom velük a lajosmizsei vasútállomáson, mint régi ismerősökkel. Mindhárom „jóképű srác” ez vitathatatlan, s az a kis berzenkedés, amivel mindenki tudomására adják, hogy ők már nagyfiúk, egészen jól áll nekik. Iskolások még, gimnázisták, talán a nyáron érettségiznek. Kecskemétre járnak a Katona József Gimnáziumba, látom a sapkájukon levő jelvényről. Egy csinos kislány magakelletően libben el előttük. A fiúk megtorpannak. Szinte földbe gyökeredzik a lábuk. De ez csak egy pillanatig tart, s máris a kislány után lépnek, csillog a szemük, mosolyog a szájuk. Az egyik jó hangosan megkérdezi a másik kettőtől: — Mi a véleményetek a futóműveiről? — Tipp-top p! — hangzik a válasz. — S a hárija? A színe? Meg ahogy libben? — Tökéletes! A harmadik, a •* hosszú, a trapéznadrágos, csettint a nyelvével. — Szóval... hullaklassz dög! Most a kislány torpan meg egy pillanatra, de aztán meglibbenti bronz- vörös haját és fellép a vonatra. El is feledtem volna az egészet, ha másnap — ugyancsak a reggeli vonatnál — nem folytatódik az előző napi „kis történet". A trapéznadrágos egyedül jelent meg az állomáson. Két társa — úgy véltem — késett. Jött a kislány is, ő viszont nem egyedül, hanem a barátnőjével, aki szintén csinos, bájos. Elhúznak a trapéznadrágos melleit, s ekkor ezt mondja barátnőjének a kislány jó hangosan: — Ó, nézd csak, milyen hulla-klassz mamlasz ez a srác! — S hangosan kacag. A fiú tátott ** szájjal néz a kát lány után és látom, elvörösödik. Meglepődésében, mérgében vagy szégyenében, nem tudom. De annyi bizonyos, hogy jól megkapta a magáét! Dékány Ida Az ajtóban megjelentek a többiek. — Hány pettye van egy katicabogárnak? — kérdezte most már hangosan Pálost a fiatalember. — Hét. — Hogy lehet az, hogy minden katicabogárnak hét pettye van? — Miért szürke minden szamár? — szólt közbe nevetve Járfás, aki szintén hallotta az egyetemista kérdését. — És miért hatszögletű minden méhviasz? — Igen, a természet törvénye ... — toldotta meg Pálos. — Indulunk? — Megyünk, megyünk! — válaszolta az erdész. A csoport — lehettek vagy huszonötén — gyorsan felkapaszkodott a hegyi ösvényre. Sipos és Éva most is együtt mentek. El sem tudták volna képzelni őket külön-külön. Közvetlenül az erdész mögött lépkedtek, akinek egy kétcsövű vadászpuska volt a vállán. Nemsokára fakitermelő munkásokkal találkoztak. — Láttunk egy vaddisznócsordát. Járfás elvtárs! — mondta az egvik az erdésznek. — Hol? — A katlanon túl, a szarvaskői út mellett... Ha idejében fölérnek a gerincre, talán még csőre kaphatják... — mutatta az utat baltája nyelével az erdőmunkás. Járfás azonnal tolmácsolt a németeknek. A vadászok izgatottan kémleltek az erdő mélyébe. Aztán úgy nekilódult a kis csoport, mintha nem felfelé. hanem legalábbis lejtőnek tartottak volna. Pálos és Liszkai a sor végére maradtak. Kihasználták az alkalmat: — A fényképek elkészültek? — Igen, azt mondják, hogy jól sikerültek. Meg fog lepődni — intett Sipos felé a fejével Liszkai főhadnagy —, ha meglátja a képet mint tárgyi bizonyítékot ... Jól dolgozott a szerelőnk — nyomta meg az utolsó szót... De ismét abba kellett hagyniuk a beszélgetést, mert Kurt Müller, a német vadász cipőfűzője kibomlott, s lemaradt a többiektől. így Pálosék is beérték, s ettől kezdve együtt mentek tovább. — Sprechen sie deutsch? — szólt Páloshoz a vadász, miután kifújta magát. — Nur ich spreche ein wenig ... — válaszolt Liszkai Pálos helyett. — Kár — mondta a német —, de azért fordítsa le az úrnak, hogy nagyon fárasztó ez az út... Liszkai lefordította a vadász szavait. Az őritagy, aki szintén igyekezett fáradtnak mutatkozni, bólogatott... — Hallom, hogy ön zenetanár ... — Igen, az vagyok — válaszolta Pálos az újdonsült tolmács segítségével. — Én már jártam Magyarországon, amikor katona voltam... — Igen? ái- kérdezte közömbösen az őrnagy. — A visszavonulás idején ... Eey hónapig laktam Sátoralja- úihelven . . Járt már ott? — Ismerem a várost. . — Szép, ugye? Itt a szállodában vannak sátoraljaújhelyiek, tegnap beszélgettem velük — árulkodott akaratlanul is a német. Pálosnak hirtelen eszébe jutott vitéz Kertes ügye, amellyel a felszabadulás utáni években oly sokáig foglalkozott. Azelőtt sohasem járt Sátoraljaújhelyen. Nyomoznia kellett vitéz Kertes után, s ezalatt sok ismerősre, barátra tett szert a városban. Hetekig a rendőrkapitányság kis vendégszobájában aludt, bár azt aligha lehet alvásnak nevezni. Néhány órára ledőlt, de még akkor sem pihenhetett a sok poloska miatt. Éjjel-nappal dolgozott. Lehet, hogy ez a vadász ismerte vitéz kertest? Ha egy hónapot ott töltött, akkor feltétlenül ismernie kellett. Ha pedig ismerte, s nem kiáltott fel, dinikor megérkezett a szállodába, helytelen a feltevése... Pálos ugyanis logikai kapcsolatot talált az egykori DEF-pa- rancsnok és a B. 26-os személye között... Kiáltások verték fel gondolataiból. A csoport élén haladók, mint valami vad indiánok, utána eredtek a völgyben rohanó csordának. Velük szaladt Járfás is. — Lőni! Lőni! — kiabált németül Járfás a külföldieknek, hogy el ne szalasszák a vaddisznókat. Dörrentek a fegyverek, mint a géppuska. Az egyik vad fájdalmasan felüvöltött, s láthatóan lemaradt a csordától. Járfás is lekapta válláról a puskát, s a vadászokkal együtt a disznó után rohant. A sebesült állat Két és fél ezer év távolából izzik fel viharos szenvedéllyel Euripidész remekmívű tragédiája. Döbbenetes rajza a szeretet és a gyűlölet béklyóiban vergődő emberi léleknek, szuggesztív erővel fejezi ki az érlelődő bosz- szúvágy a megtorlás és az ezt követő iszonyat tragikumát. hagyományos pózai, a kórus stilizált beállításai nem hatnak zavaróan, sőt szerves részét képezik a darabnak, amely forrong a szenvedélyektől. Ez a sistergő tűz üvöltő, fájdalmas lobo- gással csap fel Agamemnon és Klütaimnésztra meggyilkolása jeleneteiben. Az indulatokkal Euripidész tragédiája több az Agamemnon család szörnyűséges történetének egyszerű leírásánál és az Elektra megfilmesí- tőjének, — Michael Kakoyan- nis görög rendezőnek — érdeme, hogy dicséretes hűséget tanúsított a mű szövege és szelleme iránt. Sőt, ma is eleven mondanivalóját erőteljesebben juttatta érvényre azáltal, hogy a cselekményt szabad ég alatt, valóságos környezetben játszatja le. Mükénében, Argoszban. ahol a táj Euripidész óta semmit sem változott. A palota, ahová a trójai háború győztes hadvezére, Agamemnon belép a híres Oroszlánok Kapuján, ugyanaz ahol Atreusz fiai éltek hatalmas falak és teraszok között. A kopár völgyet pedig ma is pásztorok, parasztok, feketébe öltözött asszonyok lakják, csakúgy mint két és fél ezer évvel ezelőtt. Ebben a környezetben, amely egy nép arculatát és örökkévalóságát tükrözi, páratlan fenséggel árad szét a modern és az antik szépséget csodálatosan egyesítő tragédia. A szereplők már nem bírta erővel, ledőlt a földre. Valaki még egyet belelőtt, s a vad végleg kimúlt. Mire a többiek odaértek, a nyugatnémet vadász, aki először eltalálta, már az állat tetemén hasalt, s várta, hogy vadász szokás szerint felavassák... Az üdülők kíváncsian nézték, vajon mi fog következni. Az erdész elmagyarázta, hogy az a vadász, aki először lő valamilyen állatot, avatásra kerül... Bicskát vett elő, levágott egy gallyat, megtisztította, majd odalépett a vaddisznón hasaló vadászhoz. — Hubertus, a vadászok védőszentje nevében felavatom a vaddisznőlövés mesterét! — mondta teljes komolysággal Járfás, és egy jó csípősét húzott a vadász fenekére, miközben a többieket, akik még nem láttak ilyet, a nevetés fojtogatta. Ezután minden jelenlevőnek ki kellett próbálnia, hogy mit bír el egy vadász nadrágja... A külföldi, bármilyen derekasan tűrte is az avatást, a huszadik ütésnél már feljajdult. De nem kímélték, mindenkinek meg kellett forgatnia az avató pálcát... A szertartás végén aztán előkerültek a pálinkás kulacsok. Az üdülők nevetve tárgyalták, vajon érdemes-e vaddisznót lőni. Járfás körbe adta kulacsát, hogy a többiek is igyanak, a külföldiek azonban nem követték a példáját, ök fizették meg az árát, ők is fogyasztják el... (Folytatjuk.) együtt a természet is féktelenül elszabadul, vihar tépázza a földre omló asszonyok fekete fátylait, az apja sírja felett zokogó Elektra körül megfordul az égbolt. Az élményhez, amelyet a film nyújt, nagyban hozzájárul Irene Papas kimagasló színészi teljesítménye. Irene Papas, a legendából kilépett Elektra, akit szenvedés marcangol és bosszú- szomj. Tekintetében gyűlölet lángol és tünékeny, csendes szomorúság. De a film minden egyes szereplője azt példázza, hogy nem elérhetetlen magasságban trónoló hősök ők, hanem érző, szenvedő, egyszerű emberek. Aleka Katseli Klütaim- nesztrája sem a megtestesült gonoszság maga. Bűne az öregedő asszony elszánt és kegyetlenül önző ragaszkodása a szánalmasan zsugorodó élet múlandó élvezeteinez. A hol komor, hol buja szépséggel előtűnő hellasi táj, a kitűnő szereplőgárda, a ragyogó felvételek és a zene, amely árnyalatnyi pontossággal követi a tragédia mozzanatait — mind részesei a sikernek, annak, hogy a film közvetlen kapcsolatot tudott teremteni a régmúlt és a jelenkor között. Mert az Elektra nemcsak filmre ültetett antik tragédia, hanem mélyenszántó modern dráma is. A zsarnokság elleni harc örök és halhatatlan szimbóluma. És abban az országban készült, ahol a nép szívében ma is olthatatlan tűzzel lángol a zsarnokok elleni gyűlölet. V. Zs. Hazaérkezett Kodály Zoltán Kodály Zoltán hazaérkezett Moszkvából. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Sárai Tibor, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára, valamint a Művelődésügyi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt V. A. Guszev és G. I. Turjanica, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa és első titkára. Az Orszáps Filharmónia gazdag hangversenyprogramot állított össze az új évre. Januárban hazánkba érkezik Igor Bezrodnij szovjet hegedűművész, aki Budapesten, Békéscsabán és Kaposvárott is szerepel. Manfred Scherzer német hegedűművész szintén januárban érkezik Magyarországra, s Pécsett a Filharmóniai Zenekar hangversenyén lép fel.