Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-14 / 292. szám
1963. december 14, szombat S. oldal Weinträger Adolf vaskúti pedagógus-festőművész legújabb alkotásait mutatja be a bácsalmási művelődési házban. Képünk a festő műtermében készült. (Bálint Zoltán felvétele.) Mivel Petőfi ósdi ntár Együttműködés Kiállítások, tárlatok Bácsalmáson Gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a közelmúltban a Bajai Türr István Múzeum és a bácsalmási művelődési ház között. A két kulturális intézmény vezetői megállapodtak abban, hogy a Türr István Múzeum anyagából Bácsalmáson is kiállításokat, tárlatokat rendeznek. Az első ilyen közös rendezvényre az elmúlt hónapban került sor, amikor a Baján nagy sikerrel zárult Oltványi Imre emlékkiállítást a neves író, publicista szülőhelyén, Bácsalmáson is bemutatták. Dr. Sólymos Ede, a Türr István Múzeum igazgatója, népes közönség jelenlétében ismertette az író munkásságát és azoknak a műalkotásoknak eredetét, amelyeket Oltványi Imre, a bajai múzeumnak ajándékozott. Néhány nappal később Miskolczy Ferenc bajai festőművész a bácsalmási gimnazisták számára szervezett tárlatlátogatáson tartott előadást a XX. század magyar festészetének irányzatairól, rendkívül nagy érdeklődés mellett. A bácsalmási művelődési ház és a Türr István Múzeum közös rendezésében kerül sor a fiatalon elhunyt kiváló bajai festőművész, Nagy István műveinek kiállítására. Később bemutatkoznak Bácsalmáson a bajai képzőművészeti csoport tagjai — közöttük Weinträger Adolf — festményeikkel. Kiállítja legújabb alkotásait a két ismert bácsalmási festő: Kábái Károly és Soós József, s újból szerepel a kiállításon a bácsalmási fafaragó népművész, Nagy Péter is. K. A. Négy emléktáblát avatnak jövőre Kecskeméten A Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat kőfaragó üzemében jelenleg négy új emléktábla készül. Az egyiket Kacsóh Pongrác Nagykőrösi utcai szülőházán helyezik el, az új autóbuszállomás környékén elhelyezendő tábla pedig Noszlopi Gáspárnak állít emléket. Az egyik Kaszap utcai ház falán szintén tábla hirdeti majd az első ipari termelőszövetkezetek emlékét, s a városi tanács könyvtár felőli oldalára kerülő tábla Móricz Zsigmond kecskeméti tartózkodásának emlékét hirdeti. I ró-olvasó találkozóra ' mentek barátaim egyik kózségii nk kulturális központjába, melyet nevezzünk ezúttal Twist Clubnak. Szivük sebesebben vert, mikor a nagy előadóteremet dugig megtöltő közönséget meglátták. Csak akkor hagyott alá lelkesedésük, midőn megtudták, hogy a háromszázfőnyi gyülekezet csupán a hagyományos pacalvacsorára jelentkezett. Az író-olvasó találkozó színhelyéül egy kis társalgó szoba jutott. — Nem baj, így is jó — nyugtatták meg egymást barátaim. Soha nagyobb vész ne érje az irodalmat. Kis szobácskábán férnek meg az igazi nagy gondolatok. Alighogy elfoglalták helyüket, már is megérkezett az első öt vendég, azaz olvasó. Előrebo- csájtjuk, ez az öt hallgató aztán végig megmaradt ötnek. Illendőképpen várakoztak egy kicsit, hátha a nagy teremből is átszivárognak páran. Elvégre különböző a gyomrunk; vannak, akiknek pont pacalpörkölt után esik jól az irodalom. D ehát itt nem voltak ilyen berendezésű emberek. A szomszédból csak a szagok szivárogtak át. Maradt a néhány író és néhány olvasó. Éppen elkezdődött a meghitt csevegés, mikor szintén illőképen bekukkantott a kulturális intézmény egyik exponense. — Emésztenek az elvtársak, emésztenek? — érdeklődött nyilt szívvel. — Nem, elvtárs. író-olvasó találkozót tartunk. — Oszt maguk írták, amit olvasnak? — Természetesen. — Nagyon katonás! Hanem hallják-ei Ismerik ugye Petőfinek „A Tisza” című versét? Igen?... Na ennek örülök... De elvtársak, nekem az a meglátásom, hogy azon modernizálni kellene már egy kicsit. Olyan ósdi hangú ... No, csak szórakozzanak ... éleményét nemhogy egészen egyéninek, de „eredetinek” is találtuk, összeadtuk, ami kicsi egyikünk, másikunk fejében van, és itt-ott átcsiszoltuk a Petőfi-verset. írja meg ismerősünk, megfelelő lesz-e ebben a modorban korszerűsíteni a költeményt? Bevágta a szundit a nap — twist! Lestoppoltam a Tiszánál — twist! Hol a kis Túr belesiet, Az jó vendég, aki fizet, Mint mikor a gyerek szopik — twist! Vagy egy másik szakasz. Túlnan vélem, átellenben — twist! Élmunkáslány pipiskédéit — twist! Míg termoszát merftgette, Az anyámat emlegette, S átkiáltott: „Kopj le rólam! — twist! Twíiist! — th — n Már itt van valahol. Pálos feje fölött... Most fordul az utolsó kanyarba ... Az őrnagy még jobban a falhoz lapult. Aztán a folyosó fényében. kissé féloldalt, Inkább háttal, mint profilból, feltűnt Kovács igazgató szálas alakja. Az őrnagynak sok minden nem tetszett Kovács viselkedésében, ez a találkozás mégis váratlanul érte. Kiszáradt a torka. — Most mit csináljon, utána menjen? Vagy nézze meg a padlást? Be van zárva. Megvárta, amíg az igazgató a folyosó végére ér. aztán előlépett rejtekhelyéről. Kovács lefelé tartott... / * Liszkai már várta az őrnagyot a szobájában, és egyáltalán nem volt meglepve, amikor Pálos elmesélte a történteket. — Ne haragudjon, őrnagy elvtárs, de én sejtettem ... Különösen viselkedik ez az ember ... Az a táska sem tetszik nekem, amit folyton magával cipel... Meg ez a festészet... Valami nem stimmel körülötte. — No. ma jd utánanézünk ... De ne csak őt figyeljük mert akkor könnyen zsákutcába fut-' hatunk Egyébként a padlásszobán Wertheim-zár van ... — Az őrnagy elgon>’n1kodott. — Most én b negye'- S'poshn és magamra zárom az ajtót. Három perc alatt végzek. Ha bárki jönne, álljon vele szóba, és tartsa fel. Jó hangosan beszéljen, hogy meghalljam. Ha véletlenül Sipos jönne, csináljon úgy, mintha valamit a szobájában felejtett volna, és induljon vissza. Ne szóljon hozzá, csak köhögjön egyet. Én elbújok a szekrény mögé ... Minden úgy történt, ahogyan megbeszélték. Miután megbizonyosodtak, hogy Sipos és Éva odalenn szórakoznak, Pálos álkulccsal kinyitotta az ügynök szobáját, és már benn is volt. Felkattintotta zseblámpáját. — majd a fehér felzőporral telehintette a parkettát. Aztán kis szelencét vett elő, meg egy fúvókat, és valami színtelen vegyianyaggal telefújta a porral meghintett részeket. A parketta egy perc múlva ugyanolyan sárgás fénnyel ragyogott, mint előbb. A fehér pornak látszólag nyoma sem maradt... Az őrnagy már éppen az álkulcs után nyúlt, hogy ismét kijusson, amikor meghallotta Liszkai hangját: — Jól szórakoznak odalenn? Ma este még táncolni szeretnék magával ... — A férjem leüti a derekát — válaszolta egy női hang, — amelyben Pálos felismerte a nászutas fiatalasszonyt. — Hát majd odalenn találkozunk ... — Fájdalomcsillapítóért szaladtam fel, rettenetesen fáj a fejem — hallatszott egyre távolabb a nő hangja. Pálos tudta, hogy a fiatalasszony a második emeletre megy. Várt még egy pillanatot, aztán villámgyorsan, kinn termett a folyosón. Gyorsan fordult kezében az álkulcs. Ha valaki a következő pillanatban szembe találkozik vele, már semmit sem fedezett volna fel, mert a zenetanár nevető arccal sietett a lépcsőház fordulójánál álló egyetemista felé. — Gyerünk már, fiatalember, mert lassan vége lesz a mula- tásnak ... S valóban, odalenn javában állt a bál. Táncoltak és ittak. Csak a három juhász ült most is a hallban, és pipázott. Őket nem érdekelte a zene. A portással beszélgettek. Pálos és Liszkai Siposék közelében kerestek maguknak helyet. Sipos most is Évával táncolt, s rosszallóan vette tudomásul, amikor Liszkai odament és lekérte tőle a lányt. Visszaült a helyére. A zenetanár kis idő múlva odasétált hozzá. — Megengedi, hogv ide üljek magukhozz Jobban szenetek a fiatalok: között... ilyenkor az Rosszul értelmezett takarékosság 4 Kecskeméti Országos Nevelőintézetnek — 164 félárva és árva gyermek otthonának — október óta nincs orvosa. Az előzmények a következők: Az idén január 1-ig az intézet a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozott. Az intézeti orvosi teendőket dr. Dekov Ivánné látta el másodállásban évek óta, közmegelégedésre. A szerződése értelmében ezért havi 600 forint honoráriumot kapott. Január elsején a megyei tanács hatáskörébe került az intézet. A művelődésügyi osztály ebben az évben a körülményeken már nem változtatott, az 1964-es év tervezésében azonban a Pénzügyminisztérium költségvetési tájékoztatója alapján elrendelte, hogy az orvost heti hatórás kötelezettséggel a fizetése fél százalékának megfelelő óradíjért szerződtessék a jövőben. így ezentúl hozzávetőlegesen háromszáz forint lehet a honorárium összege. Dr. Dekov Ivánné azonban nem kötötte meg ilyen feltételekkel a szerződést és az intézet orvos nélkül maradt. Komonyi Lászlótól, a nevelő- intézet igazgatójától és Csere Dezső gazdaságvezetőtől az ügygyei kapcsolatban a következő felvilágosítást kaptuk: A Pénzügyminisztérium költségvetési tájékoztatója csak irányelv, de nem jogszabály érvényű rendelet. Míg a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartoztak, engedélyt kaptak, hogy kifizethessék a hatszáz forintot. Nagy fizetésű orvos ugyanis nem vállalta ezt a munkát, mert nincs rá ideje, kis fizetésű pedig azért nem, mert lényegesen több kötelezettséggel jár, mint amit a tájékoztató ekkora létszámra előír. Elmondottá*«, hogy a heti hat óra valóban nem elég. ősztől tavaszig sok a meghűlés, és súlyosabb esetek is előfordulnak. Tavaly a vérhasjárvány idején dr. Dekovné két hétig egész nap>on át az intézetben tartózkodott, mert csak így láthatta el a sok beteget. Most plédig be kell küldeni a gyerekeket, ha nem fekvő betegek, a körzeti rendelőintézetbe, ahol különben is nagy a zsúfoltság, és órákat kell várniok. Legjobban mégis az aggasztja az intézet vezetőit, hogy ezentúl elesnek a betegségeket megelőző állandó orvosi felügyelettől. A körzeti orvos ezt nem köteles elvégezni, p>edis ahol ilyen sok gyerek van, nélkülözhetetlen. Kerestek más orvost, de senki sem hajlandó megkötni a ember szíve is megfiatalodik egy kicsit... — Egész nyugodtan .. . Tessék csak helyet foglalni. Mindjárt hozok egy széket... — készségeskedett Sipos, és székkereső körútra indult. Pálos közben megfigyelte a cipőjét. Viszonylag kisméretű, kissé hegyes orrú. fekete cipőt Viselt. Könnyen felismerhető, gondolta az őrnagy. — Nagyon néz ide a kicsike... — mondta huncutul a visszaérkező Síposnak, és Éva felé intett. — Magát keresi a szemével... — Helyes lány... Értelmes. Amolyan feleségnek való ... — Csak nem? Ilyen rövid idő alatt? — No, csak úgy... Egyébként csakugyan tetszik ... Gondolom, maga is észrevette ... — Le sem tudná tagadni... Közben a tánc véget ért, és Szakváriné, a kulturos lépett fel a dobogóra. — Akinek kedve van a társasjátékhoz, nyújtsa fel a kezét — kiáltotta jó hangosan, hogy mindenki hallja a teremben. ' A vendégek összenéztek, majd végül is sok kar emelkedett a marisba. (Folytatjuk.) szerződést, hiszen tudja, hogy a benne foglaltaknál nagyobb kötelezettséget kell vállalni a valóságban. Még az a szerencse — mondották —, hogy jelenlegi körzeti orvosuk, dr. Juhász György, amennyire lehet, pótolja az intézeti orvost. Ő is benéz hozzájuk hetenként többször. Ha lakója van a betegszobáknak, mindennap. De szerződést kötni ő sem hajlandó, hiszen valóban csak a szükséglettől és idejétől függően foglalkozhat az intézettel. Beszéltünk ezután dr. Dekov Ivánnéval is. Miért bontotta fel a szerződést szeptemberben, holott január 1-ig megkapta volna a nagyobb honoráriumot. Az említetteken kívül elmondotta, hogy az ápolónőt ért igazságtalanságok • miatt. ő ugyanis gyakran adott olyan utasítást az ápolónőnek, ha szükségesnek látta, hogy maradjon benn a betegekkel éjszakára. Vagy „lecsúsztatja” majd, vagy megkapja túlórában — ígérte, s ezt jogos követelésnek látta annak ellenére is, hogy az ápolónő az intézetben lakik. Amikor azonban az ígéret beváltására került sor, ezeket a túlórákat nem ismerték el. Sőt, minisztériumi utasításra hivatkozva, a nyári szünetben az ápolónőt a varrodában dolgoztatták. Efeletti felháborodásában bontotta fel dr. Dekov Ivánné a szerződést, a rendelet életbe léptetése előtt. Emiatt hagyta ott az intézetet az ápolónő is, s azóta kórházban dolgozik. Végül Parádi Olgához fordultunk, a megyei gyermekvédelmi tanács felügyelőjéhez. Ö viszont azt mondotta, hogy a nevelőintézet igazgatójának kimutatása szerint az ápolónő tavaly 48 napot nem dolgozott — mert nem volt egyetlen betege sem. ezeken a napokon. (De hiszen az ápolónőt nem lehet felelőssé tenni azért, ha nincs beteg, legfeljebb azért, ha van! Azonkívül dr. Dekov Ivánné ilyen napikra is adott neki munkát a tisztaság és a megfelelő óvintézkedések érdekében.) A rendeletet végre kell hajtania — mondotta Parádi Olga _ felelő s érte anyagilag is. Megemlítette, hogy más intézetek ennél is rosszabb helyzetben vannak. A bajai középiskolás diákotthonban például 165 tanulóra nem tudnak orvost szerződtetni, az ápolónő^ pedig havi 200 forintért 25 óra munkára van kötelezve. A többi diákotthonban még erre sincs lehetőség. \em ntontlh cun mást: rosszul értelmezett takarékoskodás az ilyen rendelkezés szülője. Ott, ahol ennyi gyerek van együtt, többet kell áldozni az egészségügyi követelmények biztosítására. S ott, ahol olyan magas képzettségű, jó hírű orvos vállalja az intézet egészségügyi ellátását, mint a kecskeméti nevelőotthonban dr. Dekov Ivánné, lehetővé kell tenni a képzettségének, lelkiismeretességének és munkája minőségének am—m elismerését. Mester László Szoviet és magyar filmművészek találkozója A moszkvai Barátság Házában a szovjet fővárosban tartózkodó magyar filmmű részek és szovjet filmművészek baráti találkozóján levetítették a moszkvaiaknak Bacsó Péter rendező első játékfilmjét, amelynek címe: Énekek éneke. A film az ifjúság kérdésével foglalkozik és Moszkvában meleg fogadtatásra talált. Grigorij Rosalj és mások a találkozón hangsúlyozták, hogy a magyar filmművészet az utóbbi evekben jelentős sikereket ért el. Erről tanúskodnak a nemzetközi filmfesztivál ikon szerzett díjak, ezt mutatja a magyar filmek nagy népszerűsége külföldön.
