Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-13 / 291. szám

1963. december 13, péntek 5. oldal Pályaválasztási pillanatkép Úi szellem a régi iskolában Ax általános és a közép­iskolák legfelső osztályaiban megkezdődött már a vizsgáló­dás, ki milyen pályára készül, ki hová jelentkezik továbbta­nulásra vagy munkára az isko­la elvégzése után. A pedagógu­sok egyik 'egfontosabb feladata ezekben az osztályokban a pá­lyaválasztási tanácsadás. Tájé­koztatniuk kell a tanulókat a lehetőségekről, mérlegelni ké­pességeiket és segíteni, hogy mindenki olyan hivatást vá­lasszon, amelyre adottságai, hajlamai és szorgalma alkal­massá teszi. Alig egy-két éve indult meg szervezetten ez a munka, de ma már országszer­te nagy gondot fordítanak rá az oktatásügy vezetői. Bács-Kiskun megyében Ma­darász László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese vezeti azt a bizottságot, amely ennek a fel­adatnak végrehajtására alakult: a megyei pályaválasztási ta­nácsadót. A tanácsadó támoga­tására pedig a megyei KISZ- bizottság külön munkatervet dolgozott ki. Hogy mennyire szükség van mindezekre, lássuk egy kis köz­ség példáján. A Kömpöci Általános Iskola nyolcadik osztályába tizen­nyolcán járnak. Nagy részük a környező tanyavilág lakója. Az osztály tanulmányi átlaga meg­lehetősen alacsony, mindössze két jeles- és három jórendű van közöttük. Az iskola egyik nevelője, Be­regszászi István mondotta el nekünk, mennyire meglepődtek, amikor a járási művelődési osztály felhívására megkérdez­ték: ki mi akar lenni? A ti­zennyolc gyerek közül csak négynek volt határozott terve a nak szemben és kalamajkát csi­nálnak ... — Ügyesen kell csinálni! Ta­karítás után! Ha meg tudjuk ál­lapítani a cipő formáját, előre­jutottunk egy lépéssel... Pszt! Tudja, édes fiam, a zöld dió a legfinomabb befőtt... — váltott hirtelen témát Pálos, mert lép­teket hallott a hegyi ösvényen. — Csak nem szabad elcukrozni. — Tessék majd leírni anyám­nak a receptet! — vette fel az udvarias fiatalember stílusát Liszkai. — Biztosan örülni fog neki. — Természetesen. És kará­csony előtt nem szabad felbon­tani. Addig érnie kell. Jó estét kívánok. Hová, hová ilyen ké­sőn? ' , — Jó estét. Hazafelé — vála­szolta a szemben jövő erdei munkás.,. A két rendőrtiszt nemsokára egészen megközelítette a falu szélső házait. Az idegennel való találkozás után már szótlanul mentek egymás mellett, csak az ösvényre hajló ágakra ügyeltek, nehogy kiszúrja szemüket a sö­tétben ... Egy kis kétablakos ház előtt Pálos megállt, körülkémlelt, s halkan lenyomta a kilincset. A főhadnagy követte. A parasztház szobájában há­rom nyomozó ült az asztal mel­jövőre! A többi a vállát vono- gatta: Majd csak lesz valahogy. Szinte hihetetlen, hogy tizen­négy éves fiúk, lányok még so­ha nem ábrándoztak felnőtt korukról, még soha nem ötlött fel bennük, hol, milyen mun­kakörben dolgoznának legszíve­sebben, milyen foglalkozáshoz vonzódnak legjobban. Vagy ha felötlött bennük, az olyan tá­volinak, megvalósíthatatlannak tűnt, ami miatt nem is érdemes törnie magát az embernek és bevallania sem szabad, mert még talán kinevetik érte. De még meglepőbb, hogy ezek a falusi gyerekek otthon se kerültek szembe soha ezzel a kérdéssel. Azt hihetné az ember, hogy a szüleiket a leg­kevésbé sem érdekli a sorsuk, vagy pedig még tanácstalanab­bak, mint a gyerekek. Az iskolában azonban már megkezdődött a nyolcadikos ta­nulók — és szüleik felvilágo­sítása. Eredményekről még alig beszélhetünk, de kezd kialakul­ni a kép. Aki tovább akar ta­nulni — 2—3 gyerek —, a kis­teleki gimnáziumba jelentkezik. Oda jó a közlekedés, bejárók is lehetnek. A legutóbbi osztályfő­nöki órán kettő azt mondta, hogy sofőr lesz, kettő pedig traktoros. A többiek talán el­mennek ipari tanulónak. Az elő­ző években legtöbben Szeged­re és Kiskunfélegyházára kerül­tek így. A pedagógusok azonban most azon igyekeznek, hogy megér­tessék azokkal, akik otthon ma­radnának, vagy segédmunká­soknak mennének a városba — hogy tanuljanak ők is, válasz- szanak mezőgazdasági szakmát, s legyenek mezőgazdasági szak­munkások. A kis község ter­lett. Kártyáztak. Amikor Pálos belépett, mindhárman felugrot­tak. Istvánfi százados jelentett: — Őrnagy elvtárs, munka hí­ján kártyázunk! — Azt látom... — egyenese­dett ki az addig gömyedten já­ró zenetanár. Megropogtatta de­rekát, a sezlonra dobta sétabot­ját, aztán leült a szabad székre. — Kedvem lenne beszállni. De térjünk a lényegre, mert siet­nünk kell vissza. Utánanéztek a lánynak? — Igenis, őrnagy elvtárs — mondta katonásan Istvánfi. — Egyébként nagyon érdekes eset. — Nocsak! — Ferenczi Éva, Ferenczi Jó­zsef honvédszázados húga. Mis­kolcon lakik a bátyjánál. A Le­nin Kohászati Művekben dolgo­zik már másfél éve. Egyetemet végzett.' — Es a báty? — Ferenczi százados, a mis­kolci légvédelmi rakétaegység műszaki-vegyi parancsnóka. — Ejha! Ezt jól megszervez­ték! — csettintett Pálos. — Foly­tassa. — Ferenczi százados a Szov­jetunióban tanult, nemrégen jött haza. A legtitkosabb mű­szaki rajzok, iratok, hajtóanyag­minták az ő irodájában vannak elhelyezve. Hozzáférni ugyan vetkezetében előbb-utóbb nagy szükség lesz rájuk. Ha sikerül az idei nyol­cadik osztályosokkal megértet­ni, hogy legalább valami hatá­rozott tervük legyen a jövőre, — akkor már nem volt hiába­való a pályaválasztási tanács­adásra fordított munka. Ha pe­dig megnyernek közülük néhá­nyat a mezőgazdaság számára, — azzal megtették a nevelők a lehető legtöbbet a község és a gyerekek érdekében. MESTER LÁSZLÓ Minden hónapban ízléses nyomtatvány adja tudtul Kalo­csán a percnyi pontossággal fel­tüntetett művelődési progra­mot. A műsorfüzet és a város 1963—64. évre szóló kulturális terve meglepően élénk, tartal­mas kulturális élet kibontako­zásáról tanúskodik. A különféle akadémiák és vegyes előadás- sorozatok mellett tág teret kap­tak a művészeti nevelést elő­segítő rendezvények. Ezekről tájékoztatott bennünket a városi tanács művelődési osztályán Dániel Géza, népművelési fel­ügyelő. — Az Értelmiségi Klub és a könyvtár rendezésében megKez- dődtek a modem drámaestek és a művészeti szabadegyetem elő­adásai. Mindkettő nagy népsze­rűségnek örvend, a modem drá­maestek legutóbbi előadásán a hallgatók száma meghaladta a 260-at. Még a környékbeli köz­ségek lakói is eljönnek meg­hallgatni Udvaros Bélának, a Kecskeméti Katona József Szín­ház rendezőjének színvonalas előadásait. A tavalyinál ered­ményesebbnek bizonyult az Or­szágos Filharmóniával és a mű­velődési házzal közösen szerve­zett felnőtt és ifjúsági hangver­seny-sorozatunk is. Míg tavaly 110, az idén 170 felnőtt váltott bérletet, az ifjúsági hangverse­nyeken pedig 400 a bérletesek száma. Érdekes zenei ismeretterjesz­tő-sorozatot is indított a városi tanács művelődési osztálya, az ének-zenei általános iskolával karöltve. Az első előadás a zene kialakulásával foglalkozott, a másodikra a MÁV Szimfóniku­nagyon nehéz, de nem lehetet­len. Megnéztük ezt is ... — Beszéltek Ferenczi száza­dossal? — Nem. Nem kaptunk rá pa­rancsot. — Pedig ki kell hallgatni Fe­renczi századost. Tudnunk kell, hogy mikor határozták el a lány lillafüredi üdülését... Egyéb­ként is úgy néz ki a dolog, hogy őt is be kell avatni az ügybe. Az ő segítségével hama­rabb végzünk... — Mikor legyein, őrnagy elv- társ? — Még ma éjjel! Valamelyi­kük bemegy Ferenczi százado­sért és kihozza. Ferenczi öltöz­zön civilbe! — őrnagy elvtárs megvárja? — Nem, visszamegyek. Tizen­kettőre legyenek ott a Palota­szálló mögötti Forrás-barlang­ban. Csak maga jöjjön, meg Fe­renczi! Semmi feltűnést! Az őrnagy töltött a vizeskan­csóból, és ivott. Aztán folytat­ta: — Hogy állunk a Kemecsei­üggyel? — Nem valami jól. Harminc­két utast hallgattak meg, de jó­formán egyik sem tud semmit. — Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fecske-terv rejtélyének meg­oldása megvilágítja majd a Ke­Több mint négyszáz gyermek második otthona az 1829-ban eredetileg kórháznak épült kis­kunfélegyházi Kossuth utcai ál­talános iskola. Kisebb átalakí­tások után 1850-ben adták át mai rendeltetésének, akkor lett iskola. A három utcára szolgáló, hosszú, földszintes épület az utóbbi évek folyamán külsőleg is nagy változáson ment ke­resztül: az apró „börtönablako­kat” hatalmas ikerablakok vál­tották fel, az udvar felőli osz­lopsorból üveges folyosót va­sok mutatták be a közönség ál­tal kevésbé ismert zenekari mű­veket. A 13 előadásból álló so­rozat részletesen ismerteti a kü­lönféle zenei stílusirányzatokat és képviselőiket. Azonban a dús és színvonalas műsorterv sem tudja feledtetni a sérelme­ket, vagy legalább is azt az egyet, ami nagyon nyomja a kalocsaiak szívét. — Nagy örömmel szerveztük meg városunkban — mondja Dániel Géza — a filmbarátok körét, amelyet a TIT is jóvá­hagyott. Ekkor a megyei Mozi­üzemi Vállalat bejelentette, hogy ők rendeznek egy művészfilm­sorozatot, az első négy előadást meg is tartották. Ezután abba­hagyták az egészet, mert mint mondták, csak kísérlet volt. De 330-an váltottak bérletet, nem beszélve arról, hogy a város lakossága évek óta kérte a film­barátok körének megalakítását. Most a mi tekintélyünk forog kockán, pedig mindent elkövet­tünk és igazán nem rajtunk múlott, hogy ez a nagy öröm­mel fogadott sorozat abbama­radt. A Moziüzemi Vállalat tett ugyan ígéretet, hogy talán ja­nuárban folytatják az előadá­sokat, de ez még bizonytalan. A kalocsai közönség pedig sze­retne biztosan számítani rá és ennyit meg is érdemelne. Re­mélhetőleg eleget tesz kéré­sünknek a Moziüzemi Vállalat, hogy a jövőben semmi ne za­varja meg Kalocsán az örven­detesen fellendült, más városok elé is példaképül állítható kul­turális életet. V. Zs. mecsei-ügyet is. A fiola leg­alább is ezt mutatja... — őrnagy elvtárs, nemsokára kezdődik az ismerkedési est... — figyelmeztette parancsnokát Liszkai főhadnagy. — Megyünk, Liszkai elvtárs. Tehát tizenkettőkor a Forrás- barlangban. Jelszó: Bíbic! — állt fel Pálos őrnagy, s vissza­zökkentette magát a zenetanár kissé görnyedt testtartásába. Fölvette a sétabotot, kezet fo­gott beosztottjaival, aztán Lisz- kaival együtt eltávozott. Amikor a hegyi ösvény végén már a függőkerthez értek, Pá­los hirtelen megragadta a fő­hadnagy karját. — Oda nézzen! A toronyra! — suttogta alig hallhatóan. Valami fémes tárgy viliódzott a torony tetején, s mintha egy fél test nyúlt volna ki a pad­lás szellőző nyílásán. — Hát ez meg ki lehet? — suttogta ismét Pálos. De a fő­hadnagy annyira meglepődött, hogy nem is válaszolt. — Lisz­kai elvtárs, maga csak menjen be az Ismerkedési estre, aztán húsz perc múlva a szobámban találkozunk. Én megnézem ma­gamnak azt az úriembert! — Egyedül, őrnagy elvtárs? (Folytatjuk.) rázsoltak, a régi padi ódeszkáit helyére pedig fényesre kefélt parkett került. Természetesen ezekkel a vál­toztatásokkal sem veheti fel a versenyt kényelem dolgában az új József Attila iskolával, vagy Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. a még újabb Bajcsy-Zsilinszky Endre iskolával. Nincs torna­terme, politechnikai műhelye, napközis szobája, úttörőotthona — de a szellem, ami az öreg falak között honol, felveheti a versenyt a legkorszerűbb isko­láéval is. A tantermek itt is zsúfoltak, a tanulócsoportok létszáma meghaladja a negyve­net, valami különös jó érzés mégis hatalmába keríti itt a látogatót. Utolsó simítások. (Lakatos József felvételei) Harsányi Lajosné igazgatóval és helyettesével, Orr Júliával végigjártuk legutóbb az egész iskolát. A gyerekek maguk ta­karítják tantermüket, ápolják a virágokat. így jobban is ügyel­nek a tisztaságra. Tanítás után megnéztük a tantermeket, nem látszott, hogy negyven gyerek töltötte ott fél napját. Mindenütt tisztaság, rend — annak a kitűnő nevelésnek az eredménye, amit ebben az is­kolában kapnak a tanulók. Tudjuk, hogy a tanterv egy­séges, az oktatási reform is minden iskolát egyformán érint. Végrehajtásában azonban le­hetnek egyéni, minőségi eltéré­sek. A Kossuth utcai általános iskola méltán sorolható ebben a tekintetben a legiobHak közé. Tóth Miklós melöszö vetkezőié ben és szakszö­A politikai könyvnapok úidonságai A Kossuth Kiadó országszerte megrendezésre kerülő poli­tikai könyvnapjai alkalmából számos érdekes és hasznos könyv lát napvilágot. Ilyen például Az újságolvasók zsebkönyve, amely eligazít az újságok, a rádió és a televízió híreiben szereplő idegen szavak, fogalmak, intézmények között. Ilyen Leo Taxii: Szórakoztató biblia című szellemes, felvilágosító műve, ilyenek a különféle mezőgazdasági könyvek, Fehér Lajos Cikkgyűjte­ménye, valamint a világ mezőgazdaságáról és a háztáji gaz­dálkodásról szóló könyvecskék. Nagy érdeklődésre tarthat szá­mot Albert Soboul francia történész kiváló munkája: A francia forradalom története. Julius Mader ismert német újságíró iz­galmas riportregénye: „A sebhelyes gyilkos nyomában”, Hitler hírhedt ügynökének, Otto Skorzenynek életútját kíséri nyomon egészen napjainkig. Galabárdi Zoltán: A világ rendje című re­génye a mai faluról szól, 1918 októberének eseményeit elemzi Hajdú Tibor történelmi művében: Az őszirózsás forradalomban. Szabadegyetem, modern drámaestek, hangversenyek Kalocsa művelődési programiában

Next

/
Thumbnails
Contents