Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-13 / 291. szám
1963. december 13, péntek 5. oldal Pályaválasztási pillanatkép Úi szellem a régi iskolában Ax általános és a középiskolák legfelső osztályaiban megkezdődött már a vizsgálódás, ki milyen pályára készül, ki hová jelentkezik továbbtanulásra vagy munkára az iskola elvégzése után. A pedagógusok egyik 'egfontosabb feladata ezekben az osztályokban a pályaválasztási tanácsadás. Tájékoztatniuk kell a tanulókat a lehetőségekről, mérlegelni képességeiket és segíteni, hogy mindenki olyan hivatást válasszon, amelyre adottságai, hajlamai és szorgalma alkalmassá teszi. Alig egy-két éve indult meg szervezetten ez a munka, de ma már országszerte nagy gondot fordítanak rá az oktatásügy vezetői. Bács-Kiskun megyében Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese vezeti azt a bizottságot, amely ennek a feladatnak végrehajtására alakult: a megyei pályaválasztási tanácsadót. A tanácsadó támogatására pedig a megyei KISZ- bizottság külön munkatervet dolgozott ki. Hogy mennyire szükség van mindezekre, lássuk egy kis község példáján. A Kömpöci Általános Iskola nyolcadik osztályába tizennyolcán járnak. Nagy részük a környező tanyavilág lakója. Az osztály tanulmányi átlaga meglehetősen alacsony, mindössze két jeles- és három jórendű van közöttük. Az iskola egyik nevelője, Beregszászi István mondotta el nekünk, mennyire meglepődtek, amikor a járási művelődési osztály felhívására megkérdezték: ki mi akar lenni? A tizennyolc gyerek közül csak négynek volt határozott terve a nak szemben és kalamajkát csinálnak ... — Ügyesen kell csinálni! Takarítás után! Ha meg tudjuk állapítani a cipő formáját, előrejutottunk egy lépéssel... Pszt! Tudja, édes fiam, a zöld dió a legfinomabb befőtt... — váltott hirtelen témát Pálos, mert lépteket hallott a hegyi ösvényen. — Csak nem szabad elcukrozni. — Tessék majd leírni anyámnak a receptet! — vette fel az udvarias fiatalember stílusát Liszkai. — Biztosan örülni fog neki. — Természetesen. És karácsony előtt nem szabad felbontani. Addig érnie kell. Jó estét kívánok. Hová, hová ilyen későn? ' , — Jó estét. Hazafelé — válaszolta a szemben jövő erdei munkás.,. A két rendőrtiszt nemsokára egészen megközelítette a falu szélső házait. Az idegennel való találkozás után már szótlanul mentek egymás mellett, csak az ösvényre hajló ágakra ügyeltek, nehogy kiszúrja szemüket a sötétben ... Egy kis kétablakos ház előtt Pálos megállt, körülkémlelt, s halkan lenyomta a kilincset. A főhadnagy követte. A parasztház szobájában három nyomozó ült az asztal meljövőre! A többi a vállát vono- gatta: Majd csak lesz valahogy. Szinte hihetetlen, hogy tizennégy éves fiúk, lányok még soha nem ábrándoztak felnőtt korukról, még soha nem ötlött fel bennük, hol, milyen munkakörben dolgoznának legszívesebben, milyen foglalkozáshoz vonzódnak legjobban. Vagy ha felötlött bennük, az olyan távolinak, megvalósíthatatlannak tűnt, ami miatt nem is érdemes törnie magát az embernek és bevallania sem szabad, mert még talán kinevetik érte. De még meglepőbb, hogy ezek a falusi gyerekek otthon se kerültek szembe soha ezzel a kérdéssel. Azt hihetné az ember, hogy a szüleiket a legkevésbé sem érdekli a sorsuk, vagy pedig még tanácstalanabbak, mint a gyerekek. Az iskolában azonban már megkezdődött a nyolcadikos tanulók — és szüleik felvilágosítása. Eredményekről még alig beszélhetünk, de kezd kialakulni a kép. Aki tovább akar tanulni — 2—3 gyerek —, a kisteleki gimnáziumba jelentkezik. Oda jó a közlekedés, bejárók is lehetnek. A legutóbbi osztályfőnöki órán kettő azt mondta, hogy sofőr lesz, kettő pedig traktoros. A többiek talán elmennek ipari tanulónak. Az előző években legtöbben Szegedre és Kiskunfélegyházára kerültek így. A pedagógusok azonban most azon igyekeznek, hogy megértessék azokkal, akik otthon maradnának, vagy segédmunkásoknak mennének a városba — hogy tanuljanak ők is, válasz- szanak mezőgazdasági szakmát, s legyenek mezőgazdasági szakmunkások. A kis község terlett. Kártyáztak. Amikor Pálos belépett, mindhárman felugrottak. Istvánfi százados jelentett: — Őrnagy elvtárs, munka híján kártyázunk! — Azt látom... — egyenesedett ki az addig gömyedten járó zenetanár. Megropogtatta derekát, a sezlonra dobta sétabotját, aztán leült a szabad székre. — Kedvem lenne beszállni. De térjünk a lényegre, mert sietnünk kell vissza. Utánanéztek a lánynak? — Igenis, őrnagy elvtárs — mondta katonásan Istvánfi. — Egyébként nagyon érdekes eset. — Nocsak! — Ferenczi Éva, Ferenczi József honvédszázados húga. Miskolcon lakik a bátyjánál. A Lenin Kohászati Művekben dolgozik már másfél éve. Egyetemet végzett.' — Es a báty? — Ferenczi százados, a miskolci légvédelmi rakétaegység műszaki-vegyi parancsnóka. — Ejha! Ezt jól megszervezték! — csettintett Pálos. — Folytassa. — Ferenczi százados a Szovjetunióban tanult, nemrégen jött haza. A legtitkosabb műszaki rajzok, iratok, hajtóanyagminták az ő irodájában vannak elhelyezve. Hozzáférni ugyan vetkezetében előbb-utóbb nagy szükség lesz rájuk. Ha sikerül az idei nyolcadik osztályosokkal megértetni, hogy legalább valami határozott tervük legyen a jövőre, — akkor már nem volt hiábavaló a pályaválasztási tanácsadásra fordított munka. Ha pedig megnyernek közülük néhányat a mezőgazdaság számára, — azzal megtették a nevelők a lehető legtöbbet a község és a gyerekek érdekében. MESTER LÁSZLÓ Minden hónapban ízléses nyomtatvány adja tudtul Kalocsán a percnyi pontossággal feltüntetett művelődési programot. A műsorfüzet és a város 1963—64. évre szóló kulturális terve meglepően élénk, tartalmas kulturális élet kibontakozásáról tanúskodik. A különféle akadémiák és vegyes előadás- sorozatok mellett tág teret kaptak a művészeti nevelést elősegítő rendezvények. Ezekről tájékoztatott bennünket a városi tanács művelődési osztályán Dániel Géza, népművelési felügyelő. — Az Értelmiségi Klub és a könyvtár rendezésében megKez- dődtek a modem drámaestek és a művészeti szabadegyetem előadásai. Mindkettő nagy népszerűségnek örvend, a modem drámaestek legutóbbi előadásán a hallgatók száma meghaladta a 260-at. Még a környékbeli községek lakói is eljönnek meghallgatni Udvaros Bélának, a Kecskeméti Katona József Színház rendezőjének színvonalas előadásait. A tavalyinál eredményesebbnek bizonyult az Országos Filharmóniával és a művelődési házzal közösen szervezett felnőtt és ifjúsági hangverseny-sorozatunk is. Míg tavaly 110, az idén 170 felnőtt váltott bérletet, az ifjúsági hangversenyeken pedig 400 a bérletesek száma. Érdekes zenei ismeretterjesztő-sorozatot is indított a városi tanács művelődési osztálya, az ének-zenei általános iskolával karöltve. Az első előadás a zene kialakulásával foglalkozott, a másodikra a MÁV Szimfónikunagyon nehéz, de nem lehetetlen. Megnéztük ezt is ... — Beszéltek Ferenczi századossal? — Nem. Nem kaptunk rá parancsot. — Pedig ki kell hallgatni Ferenczi századost. Tudnunk kell, hogy mikor határozták el a lány lillafüredi üdülését... Egyébként is úgy néz ki a dolog, hogy őt is be kell avatni az ügybe. Az ő segítségével hamarabb végzünk... — Mikor legyein, őrnagy elv- társ? — Még ma éjjel! Valamelyikük bemegy Ferenczi századosért és kihozza. Ferenczi öltözzön civilbe! — őrnagy elvtárs megvárja? — Nem, visszamegyek. Tizenkettőre legyenek ott a Palotaszálló mögötti Forrás-barlangban. Csak maga jöjjön, meg Ferenczi! Semmi feltűnést! Az őrnagy töltött a vizeskancsóból, és ivott. Aztán folytatta: — Hogy állunk a Kemecseiüggyel? — Nem valami jól. Harminckét utast hallgattak meg, de jóformán egyik sem tud semmit. — Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fecske-terv rejtélyének megoldása megvilágítja majd a KeTöbb mint négyszáz gyermek második otthona az 1829-ban eredetileg kórháznak épült kiskunfélegyházi Kossuth utcai általános iskola. Kisebb átalakítások után 1850-ben adták át mai rendeltetésének, akkor lett iskola. A három utcára szolgáló, hosszú, földszintes épület az utóbbi évek folyamán külsőleg is nagy változáson ment keresztül: az apró „börtönablakokat” hatalmas ikerablakok váltották fel, az udvar felőli oszlopsorból üveges folyosót vasok mutatták be a közönség által kevésbé ismert zenekari műveket. A 13 előadásból álló sorozat részletesen ismerteti a különféle zenei stílusirányzatokat és képviselőiket. Azonban a dús és színvonalas műsorterv sem tudja feledtetni a sérelmeket, vagy legalább is azt az egyet, ami nagyon nyomja a kalocsaiak szívét. — Nagy örömmel szerveztük meg városunkban — mondja Dániel Géza — a filmbarátok körét, amelyet a TIT is jóváhagyott. Ekkor a megyei Moziüzemi Vállalat bejelentette, hogy ők rendeznek egy művészfilmsorozatot, az első négy előadást meg is tartották. Ezután abbahagyták az egészet, mert mint mondták, csak kísérlet volt. De 330-an váltottak bérletet, nem beszélve arról, hogy a város lakossága évek óta kérte a filmbarátok körének megalakítását. Most a mi tekintélyünk forog kockán, pedig mindent elkövettünk és igazán nem rajtunk múlott, hogy ez a nagy örömmel fogadott sorozat abbamaradt. A Moziüzemi Vállalat tett ugyan ígéretet, hogy talán januárban folytatják az előadásokat, de ez még bizonytalan. A kalocsai közönség pedig szeretne biztosan számítani rá és ennyit meg is érdemelne. Remélhetőleg eleget tesz kérésünknek a Moziüzemi Vállalat, hogy a jövőben semmi ne zavarja meg Kalocsán az örvendetesen fellendült, más városok elé is példaképül állítható kulturális életet. V. Zs. mecsei-ügyet is. A fiola legalább is ezt mutatja... — őrnagy elvtárs, nemsokára kezdődik az ismerkedési est... — figyelmeztette parancsnokát Liszkai főhadnagy. — Megyünk, Liszkai elvtárs. Tehát tizenkettőkor a Forrás- barlangban. Jelszó: Bíbic! — állt fel Pálos őrnagy, s visszazökkentette magát a zenetanár kissé görnyedt testtartásába. Fölvette a sétabotot, kezet fogott beosztottjaival, aztán Lisz- kaival együtt eltávozott. Amikor a hegyi ösvény végén már a függőkerthez értek, Pálos hirtelen megragadta a főhadnagy karját. — Oda nézzen! A toronyra! — suttogta alig hallhatóan. Valami fémes tárgy viliódzott a torony tetején, s mintha egy fél test nyúlt volna ki a padlás szellőző nyílásán. — Hát ez meg ki lehet? — suttogta ismét Pálos. De a főhadnagy annyira meglepődött, hogy nem is válaszolt. — Liszkai elvtárs, maga csak menjen be az Ismerkedési estre, aztán húsz perc múlva a szobámban találkozunk. Én megnézem magamnak azt az úriembert! — Egyedül, őrnagy elvtárs? (Folytatjuk.) rázsoltak, a régi padi ódeszkáit helyére pedig fényesre kefélt parkett került. Természetesen ezekkel a változtatásokkal sem veheti fel a versenyt kényelem dolgában az új József Attila iskolával, vagy Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. a még újabb Bajcsy-Zsilinszky Endre iskolával. Nincs tornaterme, politechnikai műhelye, napközis szobája, úttörőotthona — de a szellem, ami az öreg falak között honol, felveheti a versenyt a legkorszerűbb iskoláéval is. A tantermek itt is zsúfoltak, a tanulócsoportok létszáma meghaladja a negyvenet, valami különös jó érzés mégis hatalmába keríti itt a látogatót. Utolsó simítások. (Lakatos József felvételei) Harsányi Lajosné igazgatóval és helyettesével, Orr Júliával végigjártuk legutóbb az egész iskolát. A gyerekek maguk takarítják tantermüket, ápolják a virágokat. így jobban is ügyelnek a tisztaságra. Tanítás után megnéztük a tantermeket, nem látszott, hogy negyven gyerek töltötte ott fél napját. Mindenütt tisztaság, rend — annak a kitűnő nevelésnek az eredménye, amit ebben az iskolában kapnak a tanulók. Tudjuk, hogy a tanterv egységes, az oktatási reform is minden iskolát egyformán érint. Végrehajtásában azonban lehetnek egyéni, minőségi eltérések. A Kossuth utcai általános iskola méltán sorolható ebben a tekintetben a legiobHak közé. Tóth Miklós melöszö vetkezőié ben és szakszöA politikai könyvnapok úidonságai A Kossuth Kiadó országszerte megrendezésre kerülő politikai könyvnapjai alkalmából számos érdekes és hasznos könyv lát napvilágot. Ilyen például Az újságolvasók zsebkönyve, amely eligazít az újságok, a rádió és a televízió híreiben szereplő idegen szavak, fogalmak, intézmények között. Ilyen Leo Taxii: Szórakoztató biblia című szellemes, felvilágosító műve, ilyenek a különféle mezőgazdasági könyvek, Fehér Lajos Cikkgyűjteménye, valamint a világ mezőgazdaságáról és a háztáji gazdálkodásról szóló könyvecskék. Nagy érdeklődésre tarthat számot Albert Soboul francia történész kiváló munkája: A francia forradalom története. Julius Mader ismert német újságíró izgalmas riportregénye: „A sebhelyes gyilkos nyomában”, Hitler hírhedt ügynökének, Otto Skorzenynek életútját kíséri nyomon egészen napjainkig. Galabárdi Zoltán: A világ rendje című regénye a mai faluról szól, 1918 októberének eseményeit elemzi Hajdú Tibor történelmi művében: Az őszirózsás forradalomban. Szabadegyetem, modern drámaestek, hangversenyek Kalocsa művelődési programiában
