Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-13 / 291. szám

9. oldal 1963. december 13, péntek Befejeződött az ENSZ XVIII. közgyűlése Feszültség London és Washington között Francia—nyugatnémet erőpróba Brüsszelben Viharok az Olasz Szocialista Pártban NEW YORKBÓL ér­kezett jelentés szerint az Egyesült Nemzetek Szer­vezete XVIII. közgyűlé­se Politikai Bizottsága szerdán befejezte idei munkáját. A politikai bizottság három hónap alatt összesen 45 ülést tartott, s megalapítása óta összesen 1351-et. Az évi munka a nemzet­közi szervezethez méltatlan körülmények között ért véget. A szerdai utolsó ülésen a leszerelés­sel, a világűr felhasználásával és más fontos problémákkal kapcsolatos viták után a hideghá­ború hívednek sikerült elémiök, hogy határozati javaslat fogadtassák el az amerikai csapatok Dél-Koreában való maradásáról, s ezzel lénye­gében hatáskörébe nem tartozó funkciót látott el, beavatkozást tett lehetővé más országok bel- ügyeibe. Világos, hogy Korea egyesítése az érin­tett országok belügye és azt minden külső be­avatkozás nélkül maguknak kell rendezniük. A Biztonsági Tanács szerdán szavazott a portugál gyarmatok kérdésével foglalkozó határozati ja­vaslatról. A javaslat felszólítja a tagállamokat, ne szállítsanak olyan fegyvereket Portugáliának, melyeket a gyarmati területek lakosságának el­nyomására lehet felhasználni. A közgyűlés szer­dai ülésén határozatot fogadott el a gyarmati rendszer felszámolását sürgető korábbi ENSZ-in- tézkedésekről. A közgyűlés javasolja az úgyne­vezett különleges gyarmati bizottságnak, szor­galmazza a gyarmati rendszer felszámolását. Ál­lást foglaltak Dél-Rhodesia, Basutó-föld. Be- csuana-föld, Swazi-föld, valamint Brit-Guayana lakosságának önrendelkezési joga mellett. Kife­jezi reményét, hogy Nyasza-föld 1964. július 6- ra, Málta pedig 1964. május 31-re elnyeri füg­getlenségét. ELES vita támadt London és Washington kö­zött a kelet—nyugati tárgyalások kérdésében. Egybehangzó angol laptudósítások szerint John­son amerikai elnököt felmérgesítették azok a je­lentések, amelyek szerint Kennedy elnök halála után Nagy-Britannia elérkezettnek látta az időt, hogy a Nyugat részéről magához ragadja a dip­lomáciai kezdeményezést. Az angolok ugyanis nem beszélték meg Amerikával azt az elképze­lésüket. hogy a Genfben január 21-én megnyíló leszerelési értekezletet külügyminiszteri szinten kell összehívni. Angol részről később korrigál­ták ezt a kijelentést, de a visszavonulás csak taktikai jellegű volt, mert Buttler külügyminisz­ter december 5-én üdvözletei küldött Gromiko külügyminiszternek, és ebben kifejezésre juttat­ta, hogy szeretne vele találkozni. Londonban megjegyzik, hogy az angol és a szovjet külügy­miniszter találkozójára esetleg Genfben a lesze­relési tárgyalások felújítása alkalmával kerül­hetne sor. Washingtonban egyébként Johnson el­nök hivatalba lépése óta első ízben ült össze a minisztertanács. A nemzetközi helyzetet, az Egyesült Államok katonai erőviszonyait, az ame­rikai katonai költségvetést és a gazdasági élet EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN kilátásait vitatták meg. Johnson szerdán a Pen­tagonba is ellátogatott, majd beszédet mondott a hadügyminisztérium vezető munkatársainak. Biztosította őket, hogy semmiképpen sem óhajt­ja csökkenteni „az Egyesült Államok katonai vezető szerepét”. Utalt rá, hogy az USA-nak „halaszthatatlan feladatai vannak” két területen a Karib-tenger és Dél-Vietnam térségében. KÉT eredménytelen nap után az Európai Gaz­dasági Közösséghez tartozó országok földműve­lésügyi minisztered folytatták tanácskozásukat. Mint a hírügynökségek rámutatnak, ezúttal sem került közelebb egymáshoz Franciaország és Nyu- gat-Németország álláspontja. Az ellentétek lé­nyege abban foglalható össze, hogy Franciaor­szág, amely nagy mezőgazdasági feleslegekkel rendelkezik, minél előbb az árak alacsony szin­ten történő egységesítését akarja, hogy eláraszt­hassa a nyugatnémet piacokat, s ezzel a Közös Piac legerősebb tagja lehetne. A nyugatnémet kormány viszont, mely magas ártámogatásban részesíti a parasztokat és igényt tart szavaza­taikra, ki akarja rekeszteni Franciaországot a hazai élelmiszerpiacokról. A kommentárok egy­öntetűen hangsúlyozzák, hogy a francia küldött­ség nagy nyomást gyakorol az értekezletre. Az a vélemény, hogy az elkövetkezendő napokban mindent elkövetnek majd a franciák, hogy a Közös Piacon belül minél jobban elszigeteljék Nyugat-Németországot. Szakértők szerint a fran­cia ultimátum súlyosan fenyegeti a Közös Piac létét. A tárgyalásokkal egy időben súlyos presztízs­veszteség érte Bonnt. A szövetségi parlament ugyanis határozatot hozott Strauss volt hadügy­miniszter mentelmi jogának felfüggesztéséről. A bonni kormány jól ismert alakja a Spiegel-bot- ránnyal kapcsolatban olyan helyzetbe került, hogy nem odázható el felelősségének megvizs­gálása a jól ismert hetilap szerkesztőjének spa­nyolországi letartóztatása körül. VIHAROS ülést tartott szerdán este az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága. Bevezető­ben Pietro Nenni, a Moro-kormány új minisz­terelnök-helyettese lemondott a párt főtitkári tisztségéről, amelyet 1943 óta töltött be. mert a szabályzat értelmében pártfunkcionárius nem tölthet be kormánytisztséget. A központi bizott­ság Nennit támogató többsége hét jelöltet java­solt, Nennit és a központi bizottság kormány- tisztséget kapott és ezért szintén lemondott má­sik hat tagjának pótlásá-a. Ezután éles összecsapás zajlott le a balszámy és Nenni hívei között, mivel az előbbiek köve­telték, hogy hívják össze a párt rendkívüli kong­resszusát, utasítsák el a multilaterális NATO- atomerőt. A központi bizottság azonban elutasí­totta ezeket a követeléseket és megszavazta párt részvételét a Moro-kormányban. A szavazás megkezdése előtt a balszárny kénviselői tiltako­zásuk jeléül kivonultak az ülésről. Folytatta munkáját az SZKP vegyipari plénuma Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma csütörtökön folytatta Nyikita Hruscsov be­számolójának megvitatását. Elsőnek Vaszilij Kavun, a vi- nyicai terület (Ukrajna) „XXII. kongresszus” elnevezésű kol­hozának elnöke szólalt fel. El­mondotta, hogy a kolhozparasz­tok a plénum által javasolt programban a pártnak a mező- gazdaság haladásáról és a nép jólétéről való gondoskodását lát­ják. Vaszilij Ivanov, az észak­kaukázusi gazdasági körzet nép- gazdasági tanácsának elnöke hangsúlyozta: Észak-Kaukázus természeti kincsekben való gaz­dagsága lehetővé teszi, hogy 1965-re egyharmaddal növeljék a vegyipar termelését, s ezen belül 70 százalékkal az ásványi műtrágya gyártását. A gazdasági körzetben hatal­mas vegyipari központokat léte­sítettek. A. Pelse a Lett Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára reálisnak értékelte azt a Nyikita Hruscsov beszá­molójában megszabott feladatot, amely szerint a balti köztársa­ságoknak a mezőgazdasági ter­melésben el kell érniük a skan­dináv országok színvonalát. A műtrágya és egyéb vegyi­anyagok alkalmazása lehetővé teszi Svédország és Finnország mezőgazdasági termelésének utolérését, sőt túlszárnyalását. Ezzel a korszerű gazdálkodás­sal évente 100—120 millió púd gabonát, 1 600 000 tonna tejet, és 150—200 ezer tonna húst adhat­nak a népgazdaságnak terven felül. Nyikolaj Szemjonov Nobel- díjas akadémikus felszólalását az elméleti kémia és a termelés közötti kapcsolat kérdésének szentelte. Hangsúlyozta, hogy minimá­lisra kell csökkenteni azt az időt, amely alatt a tudományos felfedezés eljut a termelésben való alkalmazásig. Az akadé­mikus megjegyezte, hogy az el­méleti kémia egyes területein a szovjet tudomány túlhaladta az Egyesült Államok tudományos szintjét. Szocialista országunkban min­den lehetőség adva van a leg­korszerűbb vegyipar megszer- vezésehez — mondotta Szemjo­nov. Példaképpen megemléke­zett a sebességi repülés, a raké­tagyártás és az atomenergetika egyes bonyolult problémáinak gyors megoldásáról. Hasonló szervezési módszereket alkal­mazva megteremthetjük a világ legkorszerűbb vegyiparát — hangoztatta. Az SZKP plénumának visszhangja a nyugati sajtóban A nyugati sajtó is bőven fog­lalkozik az SZKP Központi Bi­zottságának plénumával. Poli­tikusok és közgazdászok nagy érdeklődéssel követik a plénum munkáját. Angliában különösen megnö­vekedett az érdeklődés a szocia­lista országokkal való kereske­delem fejlesztése iránt. Az Economie et Politique című francia folyóirat mező- gazdasági szakértője óriási je­lentőséget tulajdonít a szovjet vegyipari fejlesztési program­nak. „Akik örültek a szovjet me­zőgazdaság viszonylagos nehéz­ségeinek — fűzte hozzá a szem­leíró —, jobb lenne, ha elgon­dolkoznának az ismertetett ada­tokon, mert a valóság hamaro­san elkeserítheti őket.” Eddig 320000 font került meg LONDON (MTI) Szerdán egy titokzatos telefo­náló értesítette a Scotland Yar­dot, hogy Dél-London egyik legforgalmasabb útvonalán egy nyilvános telefonfülkében meg­találhatják a nagy vonatrablás két és fél milliós zsákmányának egy részét A rendőrtiszt szóval tartotta az ismeretlen informá­tort, s eközben megállapították, tartózkodási helyét, majd az odasiető detektívek őrizetbe vették az illetőt. A bejelentő ál­tal megjelölt telefonfülkében a rendőrség valóban kettő, egy és ötfontos címletű bankjegyek­kel tömött; postazsákot talált A pénz — mint megállapították — valóban a postavonatról származik. A pénztári mérleg: eddig 320 000 font került meg az elrabolt 2 600 000-ből. Szerdán egyébként megkezd­ték az előző este izgalmas haj­sza után elfogott Roy James, a „Menyét” kihallgatását. James tagadja bűnösségét, de egyelőre nem adott magyarázatot arra, hogyan került birtokába a nála megtalált 12 000 font sterling, miért bújkált álnéven és kor­szakán növesztésével miért pró­bálta elváltoztatni külsejét. A rendőrség „alvilági” érte­sülések alapján állítólag már nyomában van Bruce Reynolds- nak, a múlt héten letartóztatott John Daly sógorának is. Ügy tudják, hogy kedden este Rey­Roldsnak egy találkán kellett volna megjelennie, a rendőrség figyelte a szóbanforgó helyet, de a jelek szerint Reynolds az utolsó pillanatban „szagot ka­pott”. Hajósán háború Európa és as I S 4 hösott Az Egyesült Államok és Európa közt fenyegető hajózási háború feszült légkörében kezdi meg londoni tanácskozásait ti­zenegy európai hajósnemzet köz­lekedésügyi minisztere, hogy tiltakozzanak az Egyesült Álla­mok hatóságainak egyoldalú ön­kényes beavatkozása éllen más országok hajósvállalatainak üz­leti ügyébe, amelyek díjszabá­sai felett ellenőrzést akarnak gyakorolni. A Daese Sera című olasz lap hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unió programja „a jelenlegi es jövendő lehetőségek rendkí­vül reális elemzésének eredmé­ny® . Az Olasz Kommunista Part lapja, az Unitá hangsú­lyozza: „A Szovjetunióban még sohasem fektettek be ilyen óriá­si összegeket olyan termelési ágakba, amelyek nincsenek köz­vetlen összefüggésben a nehéz­iparral.” Az Avanti úgy véli, a vegyipar gyorsított üte­mű fejlesztése olyan tényező, amely „forradalmasítja a szov­jet ipart”. , A belga Cité idézi a Hrus­csov beszámolójában közölt sta­tisztikai adatokat és megálla­pítja, hogy a Szovjetuniónak valóban korlátlanok a lehető­ségei valamennyi gazdasági ág fejlesztésére. A lap kiemeli az előterjesztett program békés jellegét. A Hufvudstatsbladet című finn lap hangsúlyozza, hogy a vegy­ipar fejlesztésére szánt össze­gek kolosszális méretűek és a Hruscsov által javasolt terv „korszakalkotó jelentőséggel bírhat”. Rehabilitáfható-e a „Big D”...? Egyes nyugatnémet la­pokban sorozatban jelen­nek meg cikkek a dallasi szellem közvetett védelmé­ben. A Frankfurter Allge­meine Zeitung például idé­zi Texas, s benne Dallas dicsőséges múltját, amely mindenkoron „az amerikai lélek” eleven megtestesítője volt. Itt, a fáma szerint, az első szó, amit a gyere­kek kiejtettek, nem „ma­ma-papa” volt, hanem ez: „Éljen a Big D” — vagy­is „Éljen a Nagy Dallas!” Hans Habe a Stern hasáb­jain a „félelem földje” né­ven emlegeti Texast. Eb­ben az US államban, s „fő­városában”, Dallasban, az emberek többsége fél. Félt már Theodor Roosevelt idejében is, hiszen az el­nök, akkor, éppen ezért ígérte meg nekik a félelem nélküli élet szabadságát. De vajon mitől félnek az egyszerű texasi emberek? Hans Habe — ha diploma­tikusan fejezi is ki magát — egy céltudatos, terroris­ta, reakciós kisebbség ak­tivitásának tulajdonítja ezt. Érdemes tehát a texasi kulisszatitkok néhány jel­legzetes vonásával megis­merkedni. Ezek a vonások nemcsak Texas, hanem az US úgynevezett déli álla­mainak portréjához is hoz­zátartoznak. Uralkodó szín bennük a reakció, amely irtózik minden haladástól, s amely annyira elember- telenedett már, hogy az élet értelmét egyedül és kizárólag az — üzletben látja. Kik és miként uralkod­nak tehát Dallasban és Te­xason? A Le Monde cikkírója azt állítja, hogy a jenki szél­sőjobb „politikáját” főleg két személy dolgozza ki a maga agy trösztjével: az egyik a Los Angeles-i D. B. Lewis — a kutya eledel gyártásával foglalkozó nagyüzemi tröszt elnöke; a másik a titokzatos Mister X., akit sűrű homály takar, annyit tudnak csak róla, hogy előkelő dallasi polgár. Ez a rejtelmes „politikai geng” elgondolkoztatóan aktív, s ami még izgal­masabb jelenség: hatalmas anvagi eszközökkel ren­delkezik. Nem csoda, hogy a legkiválóbb szervező te­hetségeket tudja a maga szolgálatába állítani. Enge­delmes eszközükké tették — sok más között — az FBI volt ügynökét, Dán Smoot rádiószpíkert, aki­nek „agyakat és szíveket megmozgató” rádiókom­mentárjait 32 rádióállomás közvetíti: milliók és milliók hallgatják. A déli államok titokza­tos politikai gengjének ép­pen nem takargatott „po­litikai vonala” főbb voná­saiban a következő: „Ki kell lépni az ENSZ-ből”, „Erőszakkal meg kell dön­teni Fidel Castro kormá­nyát”, „Vád alá kell he­lyezni Earl Warren főbí­rót, a legfelső törvényszék elnökét”, „Támogatni kell a John Birch társasagot”, „Az egyházaktól az állami hivatalokig mindenütt be­furakodtak a kommunisták — ki kell irtani őket!” A leírhatatlan hangnemű „Dan Smoot jelentések” olyan légkört teremtettek az egvszerű emberek köré­ben, hogy szinte fuldokol­nak benne. Vad hisztéria uralkodik a „lelkeken”, s ezt a hisztériát óriási dol­lár-injekciókkal frissítik a nap minden órájában. Hon- nét származik azonban eh­hez a reakciós propagandá­hoz a sok pénz? A jenki gyárosok adják. Nyíltan. Kérkedve. Megtá- madhatatlanul. És „ártatla­nul”. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy a saját üz­leti tevékenységük reklá­mozásáért fizetnek a szó­ban levő 32 rádiónak. A „Dan Smoot jelentések” előtt, vagy közvetlenül azo­kat követően — vagy ép­pen a szövegbe iktatva — óriási publicitást jelent a reklám. Több mint 2000 nagyiparos és nagykereske­dő pénzeli tehát a déli emberirtó reakciót. Az agresszív reakció azonban nem lenne sem reakciós, sem agresszív, ha beérné a legális jövedel­mekkel. A titokzatos „Mis­ter X.”, és a még titokza­tosabb „politikai geng” érti a módját annak is, miként kell pénzt szerezni. A New Orleans-i Amerikai Konzervatív Társaság pél­dául olyan pénzbeszedő­vel rendelkezik, mint az „anyatigris”-nek becézett Phoebe Courtney. — Ez a modern útonálló Me earthy iskolájában nőtt fel és egyetlen kérő szavára „ön­ként és bőkezűen” adako­zik a város apraja-nagyja. Mindenki, akinek van fél- tenivalója. Ugyanilyen személyiség Virginiában a hírhedt Way­ne Poucher. És az ő méltó társa a texasi Billy James Hargis. De nem marad el mögöttük a „Heti keresz­teshadjárat” elnevezésű rá­dióadás főkommentátora« Charles A. Willoughy tá­bornok sem. Ez a „derék katona” a koreai véreng­zéseiről nevezetes Mac- Arthur hírszerző főnöke volt. Az iszonyat járt a nyomdokain« Nem véletlen hát, hogy se szeri, se száma az USA déli államaiban a terrorista szervezeteknek. De még ezek közül is kiemelkedik vadságával a John Birch társaság, az ezüstingesek szervezete, az Amerika őr­zői, az amerikanizmus ke­resztes harcosai stb. Kár lenne kerülgetni a szót: fasiszták ezek. V életlen-e hát, hogy a legújabb amerikai elnök­gyilkosság éppen Dallas­ban történt? Más kérdés az, hogy rehabilitálható-e mag. Dallas? Nos, ami az egyszerű embereket illeti, ezeket nem kell rehabili­tálni. De ami az ameri­kai demokrácia, az embe­ri haladás és a béke ellen­ségeit illet — ezeket soha, semmiféle mesterkedés, semmiféle hatalom — ne— rehabilitálhatja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents