Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-11 / 289. szám

Kétszázan tanulnak Kecskeméten a tanácstagok szabadegyetemén Megkezdték az alapozást Mint már közöl­tük, pár héttel ez­előtt a kecskeméti piacon hozzáfogtak a később kialakí­tandó vásárcsarnok építéséhez. Az el­árusító helyek szét­bontása után meg­kezdődött a terep- rendezés, pontosab­ban a korszerű üz­letház alapozásá­nak előkészítése. A tervek szerint — ha az időjárás kedvez­ne — az év végéig mintegy kétszáz-há­romszázezer forint értékű alapozási munkát végeznek el az építők. TÖBB MEQÉRTÉST Százezer forint Május elseje előtt történt a Megyei Kórház I. belgyó­gyászati osztályán. Az ápoló­nők a brigádmozgalomról be­szélgettek. Részt vett a tár­salgásban dr. Pintér Sándor adjunktus is, s azt javasolta — alakítsanak ők is brigá­dokat, úgy mint a munkások az üzemekben. — Itt a kórházban?... Ez szokatlan!... Hogyan és mi­lyen céllal? — kérdezgették egyszerre többen. , — Azért, hogy még jobban végezzék a betegápolást — válaszolta Pintér doktor. — Szívesen segítek maguknak, próbáljuk meg. De nemcsak 6 segített, ha­nem a kórház pártszervezete, szakszervezete, igazgatója is. Az I. belgyógyászat ápoló­női, takarítónői és tálalói két brigádot alakítottak. Az egyiknek Kátay Erzsébet, a másiknak Tétényi Rózsa lett a vezetője. Elkészültek a ver­senyszempontok, amelyek egytől egyig a betegápolás további javítását szolgálták. Volt abban szó a munkafe­gyelemről, a kórtermi rend­ről, a gyógy szerelésről, fecs­kendőtörések csökkentéséről, szolgálat átadásról, egyszóval mind arról, ami azt jelzi, hogy a betegápolás nem csu­pán foglalkozás, hanem hi­vatás. — A munka ünnepének tiszteletére kezdjük a ver­senyt május 1-én — hatá­roztak az újdonsült brigá­dok. Ezzel megkezdődött — mint később kiderült — na­gyon komoly vetélkedésük. Mindkét brigád 200—200 ponttal indult, a jó eredmé­nyekért pozitív, a hibákért negatív értékű pontokat kap­tak. A betegek mit sem-sejtet­tek az egészből, csak azt vet­ték észre, hogy még gondo­sabban bánnak velük, mint azelőtt. Több kedves újítás is szemükbe Ötlött. A kórter­mek ajtajaira például kis névkártyák kerültek, ame­lyekről leolvashatók voltak, a bent fekvő betegek nevei. Az orvosok arra figyeltek fel, hogy a lázlapok vezetése gondosabb, a vizsgálati anya­gok gyorsabban jutnak el rendeltetési helyükre, a mű­szerek még jobban ragyog­nak a tisztaságtól. A gazda­sági vezetők pedig azt ta­pasztalták, hogy kevesebb a fecskendőtörés, a felesleges gyógyszerfelhasználás, illetve annak helytelen tárolásából eredő kár. Mindez novembe­rig 30 ezer forint megtakarí­tást eredményezett az osztá­lyon, míg az előző év azonos időszakában 70 ezer forint túllépésük volt. A két összeg különbözete annyit jelent, hogy százezer forint megta­karítást is hozott a Kátay és Tétényi-brigád versenye fél év alatt. Ám ki tudná kifejezni an­nak értékét, amit a gondos­ság, szeretet jelentett a be­tegek számára. Forinttal mérni az ilyesmit nem lehet, mint ahogy azt is nehéz len­ne kiszámolni — pedig tete­mes összeget tenni ki —, gondosabb ápolással hány nappal rövidítették meg a betegek gyógyulásának ide­jét, s mennyit jelent ez fi­zetésben a gyógyultak csa­ládjának, vagy a népgazda­ságnak a termelésben. A versenyt Kátayék nyer­ték 623 ponttal 488 ellené­ben. Eredményhirdetés után Tétényi Rózsáék voltak, akik elsőnek gratuláltak a siker­hez a Kátay brigádnak. Fo- gadkoztak azonban, hogy a szakszervezeti vándorzászló, — a győzelem jelképe legkö­zelebb ő hozzájuk kerül. — Rendben van — vála­szolták Kátayék —, de most- már magasabb szinten foly­tatjuk a versenyt a Szocia­lista brigád cím elnyeré­séért... Nagy Ottó Felkerestük Csűri Ferencnét, a Hazafias Népfront kecskeméti bizottságának titkárát, hogy tá­jékoztasson bennünket a ta­nácstagok szabadegyeteméről, annak lényegéről, módszereiről és az előadások számáról, a tervbe vett témákról. — A korábbi években is volt Kecskeméten a TIT kere­tében ehhez hasonló tanfolyam, de nem szabadegyetem fox-má- jában. Megyénk más városai­ban, községeiben a korábbi ok­tatási forma még ma is meg­van és működik. A tanácstagok szabadegyetemét a városi ta­náccsal együtt a Hazafias Nép­front városi bizottsága és a TIT megyei szervezete hozta lét­re, hogy a megye székhelyén lakó megyei, járási és városi ta­nácstagok megismerkedhessenek az államhatalom és az állam- igazgatás alapvető kérdéseivel, amelyekre fel téllenül szükségük van ahhoz, hogy munkájukat meg­felelően elvégezhessék. — Mindenekelőtt azt szeret­ném elmondani — folytatja Csűri Ferencné —, hogy no­vember 21-én volt az első elő­adás, és ezt követően havon­ként, összesen hat hónapon át hallgathatnak értékes és érde­kes előadásokat. Az elsőt pél­dául dr. Berényi Sándor, a Budapesti Eötvös Loránd Tu­dományegyetem tanszékvezető docense tartotta a tanácsrend­szer kialakulásáról és fejlődé­séről hazánkban. A következő előadást dr. Varga Jenő elv­társ, a megyei tanács vb-elnöke tartja december 19-én. Itt a tanácstagok feladatairól, a költ­ségvetés előkészítésében és vég­rehajtásának megszervezésében végzendő munkájukról lesz szó. De a többi előadásra is csak azt mondhatom, hogy feltétle­nül érdekelni lógja a szabadegyetem hallgatóit. Szakembereik tájékoztatják a tanácstagokat az ipartelepítés kérdéseiről Kecskeméten, az ál­lam és a jog szerepéről a szo­cializmus és a kommunizmus időszakában, és így tovább. Az előadásoknak kétszáz hallgatója van, de a tanácstagokon kívül meghívottként vesznek részt az egyetem munkájában a végre­hajtó bizottság osztályvezetői és egyes főelőadói. — Egyébként a szabadegye­tem nem nyújt képesítést, csu­pán arra hivatott, hogy a ta­nácstagok munkáját megköny- nyítse. Ettől függetlenül azon­ban mindenki kap egy úgyne­vezett látogatási lapot, ame­lyen igazolják az előadásokon való megjelenését — fejezte be tájékoztatóját Csűri Ferencné. G. S. Tizenkét évvel ezelőtt a Tisza menti kosárfonók utó­dai közül tizenketten össze­fogtak és szövetkezetét alakí­tottak, hogy megmentsék őseik szép mesterségét és munkát, kenyeret biztosítsa­nak önmaguknak, családjuk­nak. Az új háziipari szövetke­zet központja egy pincehelyi­ség volt, ahol tégláról téglára lépkedtek az alapító tagok, hogy a talajvízben meg nefü- rödjenek. Egyetlen bútoruk egy kölcsönkapott konyha­asztal volt. Ma a község közepén saját épülettel rendelkeznek, a lel­tár 264 ezer forint értékű sa­ját vagyont tüntet fel. Ötven­három dolgozójuk között sok a csökkent munkaképességű, akik a szövetkezet jóvoltából előteremtik maguknak .a havi 1200—1500 forintos keresetet. Évi tervük most 1 300 000 fo­rint, ebből 700 ezer az export- termelés. A szövetkezet tagjai 70 hold földet adtak le a helybeli ter­melőszövetkezeteknek, de nem szakadtak el végleg a közös gazdaságtól sem. Az elmúlt, gazdasági évben például száz hold kukorica és fűszerpapri­ka megművelését vállalták. Paprikájuk 41 mázsa termést adott holdanként és a 200 ezer forintos tervet ötszörösére tel­jesítették. Ezek elmondása után az em­ber a legszebb együttműkö­désre következtet a háziipari és a mezőgazdasági szövetke­zetek között. Pedig nem így van. Csodálkozva halljuk, hogy a kosárfonók léte forog kockán húsz holdnyi, másnak alig alkalmas, füzesnek való földterület miatt. Jelenlegi füzesük a jövő évben vissza­száll a tsz-re, az újonnan kért területet még nem kapták meg. Ez a hullámtéren ■ levő föld az idén parlagon állt. 53 kosárfonó családnak pedig a megélhetést biztosítaná. És még csak földhiányra se na­gyon lehet hivatkozni, mert a szomszédos ötezer lelket szám­láló Alpáron a Búzakalász Tsz elnöke méltányolta az ottani kosárfonók kérését és átadta a kért 20 hold területet. A kétezer lakosú Tiszaújfalu 9700 holdas határa is tudná nélkülözni a kért 20 holdat, egy kicsivel több megértéssel, nagyobb jóakarattal. A segítségért a kosárfonók nem lesznek hálátlanok mert — mint mondják — tíz hold fűszerpaprika, vagy cukorré­pa díjtalan megmunkálását vállalnák cserébe. T. M. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő? Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztős ég: Kecskemét. Széchenyi tér l. oZám. Szerkesztős égj telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadsáe tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefon: 11-85. Indes: 25 065, Aposíagou láttuk ... ... ezt az éppen hogy csak tető alá hozott épületet, melynek kivitelezési költségeit a Megyei Szövetkezeti Központ biztosítja. A járási javító és szolgáltató vállalattal megkötött szerződés sze­rint a múlt hónapban már a rendeltetésének kellett volna átadni a földművesszövetkezeti áruházát, ám mint azt az építtetőtői hallottuk: Talán még ma is csak az alapozásnál tartana a kivi­telező, ha a szerződésben foglaltak ellenére nem gondoskodott volna építőanyagról a MÉSZÖV. Legújabban december 31-ben jelölte meg az átadási határidőt a javító és szolgáltató vállalat. De vajon ez-e a végső? A tehertaxi fürgén szalad és kanyarodik a városban. Néha egy- egy járókelő utána for­dul és csodálkozva jegyzi meg: Láttad? Nő vezette az autót. Érdekes. Rákosi Árpádné egyedüli női sofőr az autóközlekedési válla­latnál I Kecskeméten, de talán a megyében is. Még érdekesebb, ha eláruljuk róla, hogy nemcsak kedvtelésből ült a volán mögé, hi­szen már 1951 óta, vagyis 12 éve űzi ezt a mesterséget. — Valóban, nem szó­rakozni akartam, ami­kor ezt a hivatást vá­lasztottam — mondjaf — Abban az időben a férjem nagyon keve­set keresett, s a gyere­kek — egy fiam & egy lányom van — tanulni akartak, ahhoz pedig pénzre volt szükség. Letettem hát a gépko­csivezetői vizsgát és azóta szinte megállás nélkül szaladgálok az országutakon. Sok ezer kilométer van már a hátam mögött, kétszer kaptam jelvényt a bal­esetmentes vezetésért: egy bronzot és egy ezüstöt. ugyan majdnem el­ütöttem egy postást. Vagy ötven méterre haladt előttem az or­szágúton. Már arra gondoltam, hogy kido­A sofőrasszony Közben megy az autó. Ketten ülünk a vezetőfülkében, s amíg kerékpárosok, gyalo­gosok és szekerek mel­lett suhanunk el, a so­főrasszony magyaráz, de egy pillanatra sem veszi le a szemét az útról. — Tudja, így vezetés közben sok minden eszébe jut az ember­nek. Ennyi gyakorlat után már szinte reflex- szerűen mozdul a láb, vagy a kéz. Űgyszól- ván csak a szemet „köti le” a i vezetés, arra van a legnagyobb szükség, a jó szemre. Arra nem panaszkod- hatom. A múltkor bőm az indexet és elő­zök, amikor hirtelenül elém kanyarodott, ö nem vett észre semmit abból, ami mögötte történt, mert én még idejében fékeztem. Sok ilyen ember van ám. Látja, az a kerékpáros is, hogy tekergeti a kormányt. A szélvédő üveg mö­gött ott látom a Pe­tőfi Népe egyik aznapi példányát. — Milyen újságokat olvas? — Mindennap meg­veszem a megyei la­pot, délután pedig az Esti Hírlapot. Szere­tem tudni, hogy mi történik a világban. Egész nap van olvas­nivalóm, ha néhány percre megáll a kocsi lerakodás vagy felpa­kolás miatt. Nem min­denki van ám így. A múltkoriban szállítot­tam valakinek bútoro­kat. Nem volt idős, középkorú lehetett, de azt se tudta, hogy ki az a de Gaulle. Azt hitte, hogy valami fut­ballista. Hogy élhet így egy ember? Közben megérkez­tünk. A fürge kis autó pillanatokon belül megáll, Rákosi Árpád' né fiatalos mozdulat­tal száll ki a vezető­fülkéből, s már intézi is a lepakolást. — Szeretek segíteni Más gépkocsivezető csak ül a volán mel­lett. Én ezt nem tudom megtenni — mondja és már fent van a ko­csin, hogy leadogassa a holmit. Fél óra múlva ismét eltűnik a tehertaxi az autók forgatagában. Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents