Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-10 / 288. szám

1963. december 10, kedd

I. oldal

Daloló, táncoló falu...

Mtc. HeitU is Utes.cseh

Priestley-v»gjáték a kecskeméti színpadon

Priestley az angol munkáspárti művészek jól ismert típusa, aki vitathatatlan írói értékei mellett mindig azzal érte el (talán ifjabb kori műveitől eltekintve) az egyenletesen nagy sikert főleg honfitársai körében, hogy azt adta az átlag angol polgárnak a kezébe szellemi táplálékul, amire annak pillanatnyilag a legnagyobb szüksége volt. Az ebéd utáni szu- nyókálás hangulatát mi sem készítheti jobban elő az angol kispolgár otthonában, mint egy jó Priestley regény, melyben előnyösen keveredik a könnyed, túlságosan nagy szellemi erőfeszítést nem igénylő szatirizá- lás a vérpezsdítőén izgalmas jelenetekkel, a detektívtörténe- tek meghökkentő fordulatainak izgalmával, vagy éppen varázslatos tájak egzotikumának az olvasó fantáziája elé való vetítésével. A koktél, amely így keletkezik, pillanatnyilag valóban üdítő ital, felvillanyoz, frissít, majd álomba ringat — olyan, amelyért érdemes pénzt áldozni. Akár úgy, hogy megveszi az olvasó a regényt, akár úgy, hogy megveszi a jegyet valamelyik jó londoni színház Pri- estley-előadására. Maga az angol kritika is bevallja, hogy sokat ártott Priestleynek a hajbókoló, reklámjellegű értékelés, mely egy-egy újabb művét, színdarabját fogadta. Ezt a darabját, melyet 1955-ben mutatták be Londonban, hasonlatos áradozó bírálat hozsannázta körül, megnyitván neki az utat a világ színpadaira, pedig Mr. Kettle és Mrs. Moon botrányos esete — az író eddigi színpadi műveinél is szűkösebben bánik a hatáskeltés eszközeivel, kevesebb az ötlet is, sekélyesebb a humor és — főleg általánosabb, elnagyoltabb a szatirikus ábrázolás. Az eset, amelynek tanúi vagyunk, nem valami harsányan döngő pörölycsapásokkal ostromolja az angol konvenciók ércfalát, inkább csak apróbb csengő kalapácsütéseket mért rá — mértéktartó és ízléses unalommal.

A történet egyetlen ötletre épül — amelyik tulajdonképpen nem túlságosan eredeti. (Nem is olyan régen szerepelt a filmvásznon hasonló angol vígjáték a kispolgár lázadásávajosn mit szól majd Tibi, hiszen akarva-akaratlanul már az első este közel került hozzá. Kellemes volt a tegnapi nap, és a megnyerő modorú fiú egy picit már beférkőzött a szívébe. Szereti a matematikát!

Sipos is tudta, hogyan kell köszönteni a lányt, akit meg akar nyerni magának. Finoman, túlzás nélkül megdicsérte praktikus öltözetét, néhány kedves szót szentelt a reggeli napfénytől szikrázó szőke hajának, aztán a madárcsicsergésről kezdett beszélni, mintha fontosabb közlendője nem is lenne. Pedig titokban még az ő hideggé edzett szívét is megfogta kissé ez a lány. S csakugyan, milyen szép ez a reggel. Mélyeket kell lélegezni, s a friss levegő vérré lesz az emberben. És ez a nagy nyugalom ... Mennyire vágyott erre éveken át. amikor a szolgálatszerű tanulás, gyakorlat már-már elviselhetetlenné vált számára. Milyen nagyszerű lenne most gondtalanul élni, nem gondolni semmire, senkire, csak élvezni a nagy nyugalmat, amely átöleli ezt az egész vidéket.

Az ügynök tulajdonképpen fel sem fogta, hogy gondolatban, érzésben most renitenskedik. Hiába, a nyugalom utáni vágyakozás nagyon erős lehet, ha az embernek nemigen adatolt meg a csendes, gondtalan élet, s főleg ha hiányzott a biztonságérzet, ami talán a legfontosabb. Mert mikor volt neki nyugalmad Utoljára talán akkor, amiről.) Mr. Kettle botránya azért sem mérhet kellő nagyságú csapásokat az angol életforma anakronisztikus jelenségeire, hiszen az egész történetet kiemelte az író konkrét társadalmi hátteréből valami mesebeli kisváros, mesébe illően elnagyolt vonásokkal ábrázolt néhány polgárának szereplése köti a tényleges emberi vonatkozásokhoz. Nem illik ilyen formában összehasonlításokat tenni, de az előadás közben vágyakozással gondol az ember a másik Priestley- vígjáték, a Váratlan vendég, vagy a Veszélyes forduló nagyszerűen megkomponált jeleneteire, gazdagon hullámzó ötleteire, elismerésre méltó színpadi fogásaira.

A rendezés sajnos, alig ad hozzá valamit a műhöz. Ahogy peregnek a jelenetek, az az érzésünk, mintha le is fogná a kínálkozó színészi eszközök alkalmazásában a szereplők kezét, tilalomfát állítva eléjük még olyan nyilvánvalóan humoros jeleneteknél is, ahol a helyzet szinte követelné az elevenebb, életteljescbb, mozgékonyabb, a figurák jellemzése tekintetében ötletesebb szereplői aktivitást. így aztán az egyébként jól exponált első felvonás igen unalmassá válik, s lassan csordogáló cselekményszálak megértésén túl alig kap a néző valamit, ami elszórakoztathatná az egyébként is sötét tónusú angol polgári otthont ábrázoló szobadíszlet falai között. Lovas Editnek nem sikerült megtalálnia azt a játékstílust', amely egységbe tudta volna hangolni a darab szétfutó szálait. Tempóvételei is kifogásolhatók, a szerepfelfogás, a szereposztás tekintetében is vitatható elgondolásainak helyessége.

Ez a visszafogott, tompított élű játék, mely gúzsba kötötte a színészi egyéniségek kibontakozását, bizonyos fokig eltorzította a Priestley-féle emberábrázolási módszereket. Szabályos, az életben ügyesen mozgó figurákat valamiféle különleges patologikus jellemvonásokkal ruházott fel, s azt az érzést keltette a nézőben, mintha nem is az angol élet fonákságai miatt lázadozna Mr. Kettle és Mrs. Moon, hanem valami beteges rögeszmének engedelmeskedne,

hogy elhatározza, hátat fordít az élet mindennapos, gépiesen ismétlődő „szertartásainak”, s elmenekül az őket fojtogató. környezetből.

A nagyon kis intenzitású lázongás objektív társadalmi indítékai helyett azok szubjektív, jellembeli indítékai felé tereli a rendezés a néző figyelmét. Márpedig nem az emberek, a darabban szereplő személyek a betegesek, hanem az a társadalom, amelynek keretei között bontakozik ki a két szabályos kispolgár, Mr. Kettle és Mrs. Moon históriája.

Néhány szót a színészi játékról! Magasan kiemelkedett az együttesből Priestley szándékainak világos megértése és a darab alaphangulatának megérzése szempontjából Dévay Kamilla alakítása. Delia Moon finom és választékos alakja, ha magán is viseli bizonyos fokig a téves rendezői elgondolásokból fakadó hiányosságokat, életteljes, érdekes és hiteles. Ba- racsi Ferenc valamivel' szürkébb és jellegtelenebb a kelleténél. Pedig színészi eszközei között egy egész sereg olyan adottságot ismerünk, melyek alkalmasak lettek volna Mr. Kettle színesebb, sokoldalúbb megrajzolásához. Elismeréssel kell szólnunk még Mezei Lajos alakításáról, Moon ingatlanügynök kissé együgyű jellemét nagyszerűen érzékeltette: Teljesen elhibázott alakítás volt azonban a Jánoky Sándoré, a zord atya, akit erősen operettas eszközökkel elénk állított, nem azonos Hardacre áruháztulajdonossal, mint ahogy Clinton bankigazgatót sem tudtuk felismerni Kölgyesi György játékában. Lengyel János színpadra lépésekor még nem érezte világosan Street rendőrfelügyelő jellemvonásait, a harmadik felvonás jeleneteiben azonban magára talált. Hasonló szereposztási tévedés Várhegyi Teri szerepeltetése, Göndör Klára és Budai László egészítette ki a darab nem túl nagy személyzetét.

Márton Aladár jelmezei tetszettek, Borosa István díszlete átlag színvonalon mozgott.

CSÁKY LAJOS

„Nincs szebb madár a fecskénél, a dávodi menyecskénél” — éneklik a színes népviseletbe öltözött lányok, miközben szaporán járják a híres dávodi ugrás csárdás lépéseit. A népi hagyományokban gazdag, és azokhoz hűségesen ragaszkodó Dá- vod büszke arra, hogy amerre táncosai jártak, még nem vallottak szégyent 6oha.

— A megye legjobb csoportja — mondja Jávor Mihály, a művelődési otthon igazgatója. — a szekszárdi táncfesztiválon kilenc megye versenyzői közül ők lettek az elsők, mint ahogy a kulturális szemle megyei bemutatóján is. Két csoportunk van, egy lány és egy vegyes, tőlük tanul az úttörőegyüttesünk.

Kora délután nehezen lehet megtalálni a csoport tagjait. Dolgoznak — legtöbbjük a tsz- ekben — és Karmó Erzsire is

megszököm az üdülőből. Csak sajnos, ritkán adódik rá alkalom — válaszolta.

— Titokban festőművész? — kérdezte tőié az egyik vadász.

— Nagyon szép képei vannak az igazgató úrnak — mondta ugyancsak gyatra németséggel Szakváriné, a kultúros.

— No, azért kiállítást nem rendeznék belőlük... — próbálta elhárítani a dicséretet Kovács.

— És hol fog festeni?

— Fenn a hegyekben.

A közelben álló Pálos, aki csak keveset tudott németül, mindössze azt értette meg, hogy Kovács igazgató a hegyekbe készül festeni. Neki azonban ez is sokat mondott... Hogy magára terelje a figyelmet, ismét dobolni kezdett a sétabotjával, s mint egy nyűgös kisgyerek, hangosan panaszkodott:

— Meddig kell még várni? Miért nem intézkedik az igazgató kartárs? — szólt oda Kovácsnak.

— Legyen türelemmel a kedves vendég, már csak néhány perc, az erdésznek rövidesen meg kell érkeznie.

— De még nem is ismerjük egymást... Pálos László zenetanár vagyok. Konzervatóriumi.

— Kovács — rázta meg az igazgató jó erősen a kisöreg lagymatag kezét. Pálos felszisszent:

— Hű, de erős keze van .;;

— Igazán nem tehetek róla.

(Folytatjuk.)

nagy nehezen találtunk rá az Augusztus 20. Tsz répaföldjén. Nyolc éve táncol a csoportban, és a legügyesebbek közé tartozik. A tsz-ben KISZ gazdasági vezető, tanfolyamot is végzett — munkahelyét nem cserélné fel mással, bár az „igazság kedvéért” hozzátette, hogy el sem eresztenék. Kedvenc időtöltése, szórakozása és öröme — a tánc.

— Elsősorban dávodi táncok szelepeinek a műsorunkban, az „ugrós” több száz éves eredetű — meséli szívesen — de számos délszláv és német táncot is ismerünk. Valamennyi táncot a hozzá illő ruhában mutatjuk be, ami a saját tulajdonunk.

A mama már hozza is a féltő gonddal rendben tartott öltözetet. A frissen vasalt, keményített bokorugró szoknya, a patyolat hímzett blúz olyan tiszta, mint a lakás minden szeglete. Az egész házon érződik a fiatalos külsejű mama szorgos keze nyoma.

— Hát igen — bólogat buzgón öltöztetés közben, — mi mamák őrizzük a népviseletet, az itteni szokásokat. Vigyázunk arra, hogy a lányok mindig rendesek, csinosak legyenek, ebben van a varázsuk — nevet hamiskásan. — Most már mindenki „iparosán” jár, pedig de szép is ez a viselet. Hát nem igaz?

Mennyire. És a népszokások, amelyeket kár lenne feledésbe borítani. Legnépszerűbb — és ez igazán érthető — a lakodalmak hagyományos megünneplése, amikor a fél falu népviseletbe öltözve táncol, énekel. A 8—900 személyes lakodalom Dá- vodon megszokott dolog, és azt is elárulták, hogy nem ráfizetés. Jókedvből aztán nincs hiány, hátha még a híres nótázó, az idős Szekeres Maris néni is a vendégek közé vegyül.

Közben Karmó mama megsúgja, hogv Erzsinek is akadt ám már vőlegénvjelöltje. Jóra- való fiú, az építőiparban dolgozik. De ennél többet aztán a pirosán szabadkozó leendő menyasszony nem hajlandó elárulni. Még az esetleges lakodalomra meghívandók számáról sem. A mama sokatmondó mosolyából azonban világosan kiolvasható: lesznek ott sokan.

Úgv legyen. Persze, azért a férjhez menésnek a tánccsoport se vallja kárát. És Karmó Erzsi szavai szerint — egy ilyen kitűnően összeforrt kollektívától megválni, nyolcévi munkát abbahagyni, egykönnyen nem is lehet... V. Zs.

kor anyja ölébe hajtotta a fejét, rúgták a lábam, még mindig S azóta? Amikor kiszökött Ma- erősen érzem a helyét — ma- gyarországról? Odakinn. a má- gyarázta a fiú. — Igazán ne ha- ról holnapra élés szörnyű létbi- ragudjon. hogy nem tudom oda- zonytalanságában? Ábránd volt adni... De ha kívánja, útköz- csupán e nyugalom. Vagy ami- ben készítek magának egyet, kor beszervezték ügynöknek, és — Á, nékem nincs szükségem kémiskolába került? Mindennap rá... Jól bírom a hegymászást, arra ébredhetett, hogy akcióra Maguk felé nincsenek is he- küldik. Aztán mi lett, amikor gyek, ugye?

átlépte a határt? Hiába győző- — A közelben nem nagyon dött meg újra és újra, hogy fi- vannak. Távolabb igen. Mife- gyelik-e, követik-e, felderítet- lénk csak kisebb dombok... ték-e — ellenfelet látott az ut- Nézze, itt az igazgató! — hívta cai járókelőkben éppúgy, mint fel a lány a figyelmét Kovácsra, az est sötét köpenyébe burko- S valóban, az üdülő igazgatólózó bokorban. Örökös viasko- ja sietett ki az ajtón. Csak esdás, örökös éberség. Az űzött téré ígérte visszaérkezését, de vad biztonságosabban pihenhet úgy látszik, előbb végzett Mis- meg egy bokor alján, ha elhal- kolcon. A szállóban senki sem nak a vadász léptei, mint ő. aki tudta, mikor érkezett meg. Kü- nem is hallja, csak sejti ezt az lön kulcsa volt, s észrevétlenül üldözést. Talán itt, talán most, fel tudott menni a szobájába, nemsokáig, csak néhány órács- Egyébként sem nagyon szerette, kára biztonságérzetet meríthet ha a vendégek megfigyelik, ebből a végtelenül nyugalmas merre jár, mit csinál. Kis kézikörnyezetből. És ebből a lány- táskát és egy palettát tartott a ból. Á, hiszen ezt is úgy kell kezében.

bevennie, ördögi rafinériával, — Járfás még mindig nem mint a hadsereg nélküli vezér- jött meg? — kérdezte Szakvá- nek a jól védett várat... rinétól.

De micsoda lírizáló hangulat- — Rá várunk. Nyolc kilóméba estem — rezzent fel Sipos, tért gyalogolni, beletelik jó két Láthatóan használt túrabakancs órába ...

volt rajta, rövid nadrág, koc- — De hát tudja, hogy ő veze- kás ing. És persze vele a turis- ti a csoportot... S a vendé- tabotja is. gek? ... Biztos már nagyon ideA lánynak egy pillanatra fel- ) gesek . .. tűnt, hogy milyen idegesen rán- — Hová, hová ezzel a palet- totta vissza a botot Sipos, ami- fával? — vették körül Kovács kor el akarta kérni tőle. igazgatót a nyugatnémet vadá— Hegymászásnál botot kell szók. használnom, mert két hónappal — Ez a hóbortom. Imádok ezelőtt, fut hallózás közben meg- festeni. Ha tehetem, mindig