Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-10 / 288. szám

VM53. äeecmSer W, lte<M Háztáji a tanya>i 1 ágban Zsana felé haladva csak tá­voli, a pusztában szétszórt ta­nyákkal találkozik a tekintet. Homokdombok lejtői, kis facso­portok, alacsony házak — ez jellemző a tájra. Látszatra sze­gény vidék. Látszatra! Mert ha alaposab­ban szétnézünk, mindenfelé lát­ni a libák és pulykák csapatait, amint a kopár legelők deres fü­vét csipkedik. Az egyik kerítés mellett süldők legelnek, odébb juhok, egy asszony pedig két tehenet terel a ház felé. Szem­mel látható tehát Zsanán a ház­táji állattartás. Hogy ez így van, abban Mészáros Antal, a községi tanács vb titkárának tá­jékoztatása is megszilárdít ben­nünket. Hízó és motorkerékpár — Négy termelőszövetkeze­tünk csak pár éve gazdálkodik, közös állattenyésztésük még nem érte el a kívánt szintet — mondja. — Még kevés a szarvas- marhájuk és sertésük, ám a juh annál több. Ezért a háztáji gaz­dálkodásnak nálunk fokozott je­lentősége van. Tudják ezt jól Zsanán. Olyan gazda, akinek nincs legalább egy tehene, ke­vés. Nem kis részük azonban kettőt, hármat is tart. Nem cso­da, ha községünk tejértékesítési tervét 130 százalékra teljesítette már eddig is. Más adatokkal is szolgál a ta­nácstitkár. Október végéig 156 százalékra teljesítette a község a hízóátadási tervét. A sertések nagyobb hányada a háztáji gaz­daságokból került értékesítésre. Ifjú Bárány Benő és idős Kom- lós Antal tíz-tíz. Dudás Mihály nyolc, Madok János ugyaneny- nyi, Nacsa József hat hízót adott át a felvásárlóknak. A tanyavilágban mindenki tart anyakocát, sokan többet is. Itt sem árt egy kis számvetés. A választási malacok ára az idén páronként 800—1200 forint között hullámzott. Nem megve­tendő tehát a szaporulatból adó­dó jövedelem sem. Legalább tízezer forint Dobos Jánosék tanyaházának gondosan bekerített udvara több mint egy holdon terül el. A motorzajra tucatnyi birka me­nekül az egyik sarokba. Távo­labb öt-hat sertés látható. A ba­romfiakat pedig, a libákat, puly­kákat, tyúkokat, megszámlálni sem lehet. A házigazda harminc év kö­rüli fiatalember, a Haladás Tsz tagja. — Legtöbb haszon a két te­hénből származik — válaszol ér­deklődésünkre. — Meg az anya­kocákból. Nyolc malacot érté­kesítettem az idén, összesen 3600 forintért. Az aprójószág haszna fel sem mérhető. A idén nem szerződött, de jövőre legalább 200 pulyká­ra akar megállapodást kötni, így takarmányt is kap, s az fmsz sem fizet kevesebbet, mint a piaci vevő. A tsz is segít. Két hold lege­lőt adott, amelynek egész évi igénybevételét egyhavi tej ára kifutotta. Számolgatunk. Kiderül, hogy Dobosék évi jövedelme a ház­táji állattartásból legalább tíz­ezer forint. De valószínű, hogy több. Sok gond, lefoglaltság van az állatokkal, igaz. A házigaz­dának azonban jut ideje arra is, hogy például motorkerékpá­ros tanfolyamra járjon. Családi munkamegosztás Kovács B. Gáborné két eladó lányával, Katival és Gabriellá­val él együtt. Szintén tanyán. — Nálunk nem lát semmit, már átadtuk az ötven pulykát, amire szerződtünk — mondja a háziasszony hamiskás mosollyal, minthogy a terjedelmes udva­ron látottak nem nagyon győz­nek meg mondata első felének igazáról. Majd elárulja, hogy 5200 forintot kapott az említett baromfiakért, melyeket jórészt hulladékon nevelt fel. A szorgalmas család a közös munkából is kivette a részét. Tíz hold kapást vállaltak az idén százalékos művelésre, a Haladás Tsz-ben. Általában ketten mentek a közös földjé­re, egyikük pedig a ház körül maradt. A családon belüli mun­kamegosztás eredményes volt. A következő tanyában Feke­te P. Antal az országúti forga­lomra panaszkodik, amely a ba­romfiak testi épségét általában nem tartja tiszteletben. Dehát az mégsem akkora kockázat, ami ne tenné kifizetővé a ház­táji állattartást. S hogy ez így van, bizonyítja az idén értéke­sített 30 pulyka, 35 liba meg ezer tojás. És a nyolc malac. ... Zsanán nem szorul bizo­nyításra a háztáji árutermelés jelentősége. HATVANI DÁNIEL Műszerészek A Szegedi Ruhagyár bácsalmási üzemének „Lenin” szocia­lista brigádja mindig versenyképes állapotban tartja a nagy teljesítményű varrógépeket. Legfontosabb vállalásukként, az al­katrész megtakarítással fél év alatt 36 ezer forint kiadástól mentesítették az üzemet. Többek közt ötletes módját kísérle­tezték ki annak, hogyan újítsák fel a varrógép legdrágább alkatrészét, a körforgót, melynek darabja 600 forint. Fent Gajdócsi Jánost, Somogyi Istvánt és Fölki Rezsőt látjuk. A vastag naplót lapozgatják, melyben az alkatrész-felhasználás, illetve megtakarítás ezernyi adatát feljegyzik. Lehotai Kálmán brigádvezető, Patocskai Mátyás és Zaám Mátyás brigádtag nem volt jelen a felvétel készítésekor. A lettek embere A mérnök Huszonkét év a Sébes- Körös mentén, négy év Miskol­con, hét év Baján — az annyi mint: harminchárom esztendő. 1959-ig ennyi időt töltött Ballai István jórészt főmérnökként, néhány évet pedig igazgatóként a vízgazdálkodás szolgálatában. S hogy ezen túl mit tett a köz javára, arra utalnak még ma is érvényes közéleti megbízatásai: Kilencedik éve megyei tanács­tag, elnöke a járási népfront- bizottságnak, aranyjelvényes bé­keharcos, és tagja — ez év nya­ra óta — az Országos Béketa­nácsnak. Nincs olyan népfront­rendezvény, olyan társadalmi akció, ahonnan 6 hiányozna. A TIT téli ismeretterjesztő elő­adásain évről évre százaknak adja át az öntözésben, vízellá­tásban, belvízvédelemben szer­zett évtizedes tapasztalatait, s a két háborút megért ember mély felelősségével és komolysá­gával viszi faluról falura — a járás határain túl is — a nyá­nyugdíjas ron megtartott magyar béke­kongresszus „üzenetét”, ott szer­zett élményeit. Ám szavain túl még most is munkájával bizonyít a legtöb­bet, habár 1959. augusztus 1-től nyugdíjas vízügyi mérnökként szerepel a hivatalos statisztiká­ban. — De csak a statisztikában — vallja — mert valójában még egyetlen „munkátlan” nap nincs mögöttem... A nyugdíjazást követő naptól egy éven át még régi munkahelyemet, a vízügyi igazgatóságot „patronáltam”, 1960 óta pedig a járás öntözési előadója vagyok. , A* egész idei esztendő sok örömet hozott az életembe. Gondolja el: a múlt évben még csak 1900 holdat öntöztünk a járásban, az idén 4200-at. Éppen most, ebéd közben meséltem a feleségemnek, hogy a herceg- szántói Lenin Tsz. amely az idén kapott egy öntözőgépet, csak a cukorrépa hatvan holdjá­ról 200 ezer forint többletbe­vételhez jutott, mert az öntözött répa 80 mázsával többet fizet- tett holdanként, mint az öntö- zetlen. No, nem is panaszkodha­tunk, mert úgy megnőtt az igény az öntözés iránt, hogy jö­vőre már 6500 holdra kell gépet, öntözőberendezést telepítenünk, hiszen a 25 „öntöző” tsz-hez újabb 13 társul. Olyanok, aki­ket már nem nekünk, szakem­bereknek kellett meggyőzni, meggyőzték őket az eredmé­nyek ... Errőil jut eszembe! Az idén egy sikeres kísérlettel is megajándékozott bennünket a véletlen. A bátmonostori Kos­suth Termelőszövetkezet 15 hol­das búzatábláján a tavaszon lu- eernafelülvetést végeztek. A fe- lülvetés nagyon száraz időben történt, így kedvezni ákarván a ..másodnövénynek” egyszer meg­öntözték. S gondolja el, mi tör­tént! A búza ezen a táblán hol­danként hét mázsával termett többet, mint a szomszédos táb­lán. — Jövőre már nagyobb mére­tekben hasznosítják a véletlen szülte kísérleti tapasztalatot, és A múlt hét második felében négytagú lengyel pedagógus­küldöttség járt megyénkben. A küldöttség vezetője Henryk Körmei, a lengyel közoktatás- ügyi minisztérium tantervi fő­osztályának vezetője, tagjai Lech Dmowski, a minisztériumi titkárság munkatársa, Michal Staszkow, a wroclawi vajda­sági tanács oktatási osztályá­nak vezetője és Stanislaw Ja- rantowski, a poznani vajdasági tanács oktatási osztályának munkatársa. A küldöttséget Kádasi László, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályának vezetője fo­gadta csütörtökön délelőtt. Tá­jékoztatta őket megyénk műve­szabályszerűen felkészülnek a kenyérgabona öntözésére is, mégpedig úgy, hogy műtrágyá­val dúsított csapadékkal öntöz­nek ... Hallgatom megfontolt, okos szavait, s közben elnézem ar­cát. mely felderül mindem ap­róbb eredmény felidézésére. Gyermek nem örül úgy merész álomból testet öltött játékának, mint ő a Kossuth-beliek tizen- ötször-hét mázsa búzájának, vagy a Lenin Tsz 200 000 forint­jának. Pedig ha papírra vetem, csak száraz, szürke számok. Ta­lán az olvasónak is. De neki, — s azoknak, akikkel együtt ezt el­érték — sokkal több annál, mint ahogy azt szóban el lehet­ne mondani. Milyen kár — gon­dolom, — hogy jövőre mindezt már nélküle kell csinálni. De Pista bácsi — mintha csak gon­dolataimban olvasna — meg­jegyzi: Tudja, sajnálnám éppen most abbahagyni a munkát, ezért örömmel engedtem a ké­résnek, s most van folyamatban a szerződésem további egy évvel való meghosszabbítása ... E. É. lődésügyének helyzetéről, vala­mint a legfontosabb gazdasági és társadalmi kérdésekről. Ez­után a lengyel vendégek a Fel­sőfokú Óvónőképző Intézetbe látogattak. A következő napok­ban jártak a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban és a gyógypedagógiai iskolában, a dunapataji tanyai hétközi ott­honban és az általános iskolá­ban, a Bajai Felsőfokú Tanító­képző Intézetben, a Tóth Kál­mán Gimnáziumban és a gyógy­pedagógiai iskolában. Minde­nütt hosszasan és igen közvet­lenül elbeszélgettek a nevelők­kel. Elmondották, hogy me­gyénk középiskoláiban és a meglátogatott intézményekben igen hasznos tapasztalatokat szereztek, s általában úgy lát­ják, hogy sikeresen láttunk hozzá az oktatási reform meg­valósításához. A lengyel vendégek szomba­ton délután utaztak el a megye- székhelyről. Országos felnőftoMatási konferenciák A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Pedagógusok Szak- szervezete és az Országos Peda­gógiai Intézet december 11—12 —13-án országos felnőttoktatási konferenciát rendez Budapesten az Építők Rózsa Ferenc Műve­lődési Otthonában. A háromna­pos tanácskozásnak több mint 300 részvevője lesz: budapesti és vidéki pedagógusok, akik a dolgozók iskoláinak munkáit irányítják, a különböző szaktár­cák felnőttoktatással foglalko­zó munkatársai és a tömegszer­vezetek képviselői. A dolgozók iskoláinak jelen­legi helyzetéről és a tovább' fejlődés útjáról Szalóki Lam­bert, a Pedagógusok Szakszer­vezetének titkára tart beszámo­lót, Lengyel pedagógus-küldöttség megyénkben a közbiztonsáa társadalmi drei önkéntes rendőr, termelőszövet­kezeti gazda nyomon követte a szekereket, s itt, a megyeszék­helyen leplezte le a tolvajt. December 2-án a kerekegyházi cukrászdában verekedést kezde­ményezett egy ittas fiatalember. A cukrászda alkalmazottai Pál József önkéntes rendőrt kérték meg, teremtsen rendet. A reni- tenskedő fél óra múlva az őr­szobán volt. SOROLHATNÁNK szinte vég­telenségig a különböző eseteket, amelyeknek megakadályozói, lé- leplezői éppen az önkéntes rendőrök voltak. Szívesen, ön­ként, valamennyiünk érdekében vállalták ezt a nemes, önfelál­dozó, a sokszor népszerűtlen feladatot. S ha már itt tartunk, említsük meg, hogy tevékeny­ségüket sokszor sem a községi tanács, sem az illetékes vállalat nem értékeli és ismeri el. Nem nyújtanak segítséget a szerve­zéshez, a kiválogatáshoz, pedig ez társadalmi kötelezettségük lenne. De menjünk tovább. Leg­többször rendőri szerveink, a körzeti megbízottak sem foglal­koznak rendszeresen ezekkel a társadalmi aktívákkal, ez pedig súlyos hiba, hiszen az önkéntes rendőr csak úgy tudja ellátni jól szolgálatát, ha feladatot, tá­mogatást kap. Jó munkájáért az önkéntes rendőr pedig részesül­jön elismerésben — ez a leg­kevesebb —, mert ez új tettek­re, jobb feladatvégzésre sar­kallja. A KÖZBIZTONSÁG társadal­mi őrei ők, az önkéntes rend­őrök. Szabad idejüket, család­juknak szánt drága óráikat ál­dozzák fel azért, hogy mások nyugodtan dolgozhassanak, szó­rakozhassanak, vagy éppen pi­henjenek. Megbecsülés, elisme­rés, tisztelet jár hasznos tevé­kenységükért. Gémes Gábor KECSKEMÉTEN és a járás­ban 452 köztiszteletben álló fia­tal és idősebb férfi vállalta ön­ként, hogy havonta 16 órái szentel a közbiztonság és a köz­rend védelmére. Ez a 16 őré azonban csak a kötelező, a; előírt szolgálat, önkéntes rend­őreink nem számolják a^ órá­kat, hanem munkaidőből ét azon túl is egyenértékű felada­tot végeznek azokkal, akik élet­hivatásuknak választották ; közrend védelmét. A falvakban a városokban egyaránt vigyáz zák a társadalmi személyi tu­lajdont, az ifjúság védelmét, le leplezik a tolvajokat, megaka­dályozzák a garázdaságot, se gítséget nyújtanak a lakosság­nak ott, ahol nincs rendőrőrs vagy körzeti megbízott. SZÉP ÉS TEVÉKENY társa­dalmi feladat ez, amely nem csak a rendőrség bűnmegelőzf és bűnüldöző munkáját segíti hanem egyre szélesebb rétege­ket kapcsol a társadalmi együtt élés szabályainak betartatásáén folytatott küzdelembe, ön kén te; rendőreink igen eredményeser dolgoztak ebben az évben. Áll jón itt erre néhány jellemzi példa. Earanyó János tiszakécs- kei önkéntes rendőr csoportpa­rancsnok legutóbb két garázdé fiatalembert, két tolvajt állítot elő. A két tolvaj közül az egyil többszörösen büntetett előéleti bűnöző volt. Baranyó munkájá­ban is példás ember. Brigádve zető a termelőszövetkezetben Kisfáiban nemrég 300 litei bort loptak egyik gazdától. A. gazda B. Kovács István önkén­tes rendőrhöz fordult. A kísér­leti gazdaság dolgozója nemcsak felderítette a tettest, D. Gy.-t hanem elő is állította. Fülöpházáról három kocsi szé­nát tulajdonított el T. I.-rn izsáki lakos és azt Kecskemétre hozta be eladni. Kovács Józsej

Next

/
Thumbnails
Contents