Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
1963. december 8, vasárnap 6. oldal „Jléqil&ti dlttnqídboL tök...” A mint már közöltük, Lu- ™ kácsi László és dr. Csépi Lajos „A kecskeméti posta története” címmel helytörténeti monográfiát készített. A lelkes kutatók hosszú hónapokon keresztül bújták a kecskeméti levéltár poros aktáit adatok után nyomozva. Munkájuk során sok érdekes feljegyzésre bukkantak. Néhány megsárgult levél „a két szomszédvár”, Kecskemét és Nagykőrös hosszú évtizedeken keresztül tartó torzsalkodásáról mesél. A tatár, török és rác dúlások idején még fegyverrel is segítette egymást a két nagy múltú város. De 1738- ban civakodássá fajult a testvéri jó viszony. A harag oka — mi is lehetett volna más nem- zetes főbíró uraimék korában — egy birtokviszály volt. Nagykőrös megszerezte a szomszédtól Szent Lőrinc-pusztát. Vége- hossza nem volt ettől kezdve az irigykedésnek, csúfolódásnak. V alamelyik csavaros észjárású körösi rímfaragó még versbe is szedte azt a hét átkot, melyet ő és polgártársai a szomszéd fejére kívántak: „Válljék dorombbá Benned a cimbalom, Csak darát őröljön Ne lisztet a malom. A nagytorony őre tegyen mindig álmos Sóstengerré váljék A Széktó, Csalános. Légyen dinnyédből tök A szőlődből zeller, Az esti vonat Járjon be csak véggel. Az „esti vonat” alatt a gyorsvonat értendő, amely abban az időben csak Kecskeméten állt meg és ez vérig sértette a körösieket. Amikor először állt meg a gyorsvonat a nagykőrösi állomáson, leszállt róla az egyik éppen Pestre utazó kecskeméti városatya és gyufát gyújtva te- kintgetni kezdett jobbra-balra. Világos nappal lévén az ünnepélyes alkalomra összegyűlt helybeliek egy darabig elképedve nézték ténykedését. Aztán megkérdezték tőle, hogy mit csinál. — Keresem, hogy hol van Nagykőrös — mondta a huncut kecskeméti és ezzel, mint aki jól végezte dolgát, visszaszállt a vonatra. Hogy mit kiáltottak utána, azt nem jegyezték fel a krónikások. Ma már mosolygunk a két ■ * szomszédvár viszályán. Pedig nem is olyan régen testvérek is hajba kaptak, egymásra emelték a baltát a birtokért. B. D. Sír a kislány Tiz-tizenegy éves kislány áll a piac Budai utcai bejáratánál. Garaböly van a karján, benne egy kisebb karfiol. All a kislány és sír keservesen, — mondhatni bőg, messze elhallik a jajveszékelése. A nép persze hamar körülfogja: Miért sírsz? Mi bajod? Eltévedtél? — Nem — feleli a gyermek —, nem tévedtem el, csak elvesztettem tizennyolc forintot, és most nem merek hazamenni, mert anyuka nagyon megver. Valaki szétnéz az összesereglett tömegen, zsebbe nyúl, kivesz egy forintot. Mindjárt utána azt teszik még páran, a többiek pedig sietve elszélednek. Egy asszony kézen fogja o kislányt. — Közel laksz? Gyere, hazamegyek veled, megmondom anyukádnak, ne bántson, igazán nem tehetsz róla, hogy valaki kilopta a kosaradból a pénzt. Az eléggé rendesen öltözött kislány nem megy a nénivel, hanem csak tovább bömböl és otthagyja a társaságot. Mintegy fél őrá múlva a Rákóczi úti nagy játéküzlet előtt bukkan elénk ismét. Megáll és ismét jajveszékel, sírja megint a panaszt: elvesztette a pénzt és nem mer hazamenni. Megint csak köréje sereglenek, megint akad egy-két ember, aki igyekszik valami kis pénzecskével kárpótolni, a többiek otthagyják, mások ismét melléje lépnek és vigasztalni próbálják. De ekkor egyszerre a másik oldalról lihegve siet ide és tör utat a sajnálko- zók között egy fiatal nő, igen rendes küllemű mama. Haragos és keserű arccal kap a kislány keze után, aki erre megszeppenve rántja össze a nyakát. — Haszontalan kölyök! — kiabál magából kikelve a nő. — Mór megint ezt a disznóságot csinálod!... Hazudik ez, kérem, nem vesztett ez el egy fillért se, ezt a komédiát rögtönzi már nem első és nem második esetben, így szerez pénzt, az ördög tudja, mire!... Az én gyermekem, s nem bírom belőle kiverni ezt az elvetemült rosszaságot!. .. Szégyenkezve, keserű haraggal ci- bálja haza a gyermekét. sgy ta parancsnokát Istvánfi százados. Végigmentek a rádióstermen, a falakon viliódzó vörös- és zöld fényű lámpák, műszerek mellett, aztán megálltak az egyik kalitkánál, ahol egy civilruhás rendőr ült, fején hallgatóval. Istvánfi és a százados a kis asztalról felvett egy grafikont, és odaadta Pálosnak. — Nézze, őrnagy elvtárs. a hullámvonalak nagyon szabálytalanok. Nyilvánvaló, hogy az adás hegy közelében történt. — Lehetséges ... Hol a szöveg? — Hozom. Pálos átfutotta a gépelt papírlapot. Mindössze három mondat állt rajta: „Fecske biztonságban van. Vételi lehetőség jó. Futárküldeményt megkaptam.” — Hát ebből nyilvánvaló, hogy Kemecsei halála és a Fecske-ügy összefügg... — dörzsölte az állát Pálos. Elővette cigarettatárcáját, és rágyújtott. — őrnagy elvtárs. . A cigaretta ... — Ja, persze... Gyerünk ki — mondta, és zsebre vágta a papírlapot. — De azt is elárulja ez a rádiógramm hogy a B. 26-os már látta Fecskét... — És ha Fecske a rádiójával jelentkezett be nála? — Igaza van ... Miért nem oltják le ezek éjszakára a villanyt a folyosókon? — csapott át más témára, majd odalépett a villanykapcsolóhoz, és lekattintotta. Istvánfi tudta, hogy parancsnoka csak azért beszél másról, ipert ezalatt valamin töri a fejét. — Ha ennek a B. 26-osnak lenne egy kis esze, távol tartaná magát Fecskétől. De azt hiszem, hogy már csak a kíváncsiság is ráveszi, hogy megnézze magának... De szeretném elolvasni azokat a futárutasításokat ... Felkészültek a beosztottjai? — Igen. — És a többiek? — ők is. — A rádiós kocsit nehogy ittfelejtsék. .. Mi a véleménye, nagyon meg fog haragudni a kis Liszkai, ha felkeltjük, és közöljük vele, hogy mégsem holnap, hanem most utazunk? — Nem hinném — mondta bizonytalanul a százados. — Lelkes gverek... — Hát akkor küldjön ki érte valakit. T átnom kell. milven a terep, s főieg. hogy mit csinál Az első szeminárium Így idény elején még döcögősen megy. Ábel Tibor szeminárumveze- tő kérdésére nehezen jönnek a válaszok. Felemelkedik ugyan néhány kéz, de mindig ugyanazok jelentkeznek. A többiek hallgatnak, nem érdektelenül ugyan, sőt nagy figyelemmel, de arra, hogy meg is szólaljanak, s összefoglalják az anyag egy-egy részletét, nem mernek vállalkozni. Megszokott dolog ez az alapfokú szemináriumokon. Lassan melegednek bele a szóba a hallgatók, hiszen az anyag is új, meg a beszéd se kenyere legtöbbjüknek. Később aztán, az év második felében már olyan parázs viták kerekednek, hogy a szemináriumvezető alig győzi visszaterelgetni a gyakran mellékvágányra futó hozzászólásokat. Tizennyolc hallgatója van a marxizmus-leninzmus alapismereti tanfolyamnak Kömpö- cön. A második foglalkozásról — amikor ott jártunk náluk — mindössze ketten maradtak távol, ők is igazoltan. Kömpö- cön is — mint ahogy szerte a megyében tapasztalhatjuk — sokatmondó bizonysága az emberek politikai érettségének, tudásvágyának, hogy a hallgatók mintegy fele a pártonkívü- liek közül kerül ki. Egyikük, Börcsök Jenő, hivatalsegéd a tanácsházán. Korábban már elvégezte az időszerű kérdések tanfolyamát. Azt mondja: — Húsz éve dolgozom a tanácsházán, illetve a tanácsnál. A többiek jöttek, jelentkeztem én is ... — Megkérdeztem miért hallgatott. — Üj ismeretek ezek nekem, nem tudom még kifejezni magam. De tanulni így is sokat tanulok... barátunk. Messziről mindig nehezebb megítélni... — Az igaz... Pálos a szobájában kiemelt a szekrényből egy nagy bőröndöt. A titkárnő készítette oda. Még az este kapta meg a technikai osztálytól, a szükséges úti holmikkal. Az őrnagy összehúzta a függönyöket, aztán vetkőzni kezdett. Már csak egy alsónadrág volt rajta, amikor váratlanul visszaérkezett Istvánfi. Meghökkent a parancsnoka láttán, de Pálos nem zavartatta magát. — Jöjjön csak. Segítsen öltözni. És szóljon fel a hatodikra, hogy jöjjön le valaki maszkírozni. .. Istvánfi buzgón segített az őrnagynak, és sok bajlódás után vésül is elkészültek. Megérkezett Liszkai főhadnagy is. frissen. mozgékonyán. Nem.látszott rajta, hogv az ágvból rántották ki. Igaz. ő délután egyszer már felkészült, akkor azonban holnapra halasztották az utat Most mMs éjjel kerekednek fel! Az ügyeletes fodrász segédletével felkerült a paróka is Pálosra. úgvhogv rá sem lehetett ismerni. Szürke bajusza, őszülő Pártonkívüli Benkovitsch István is, az Üj Élet Termelő- szövetkezet könyvelője. Tavaly nem vett részt a pártoktatásban, mert képesített könyvelői tanfolyamra járt, de azelőtt hallgatott már alapfokú előadássorozatokat. — Jövőre nekivágok a mérlegképes könyvelői tanfolyamnak — mondja — s addig, hogy felhasználjam az időt, ide járok. Tudom, hogy aki nem tanul, lemarad. A legszorgalmasabb és a legfelkészültebb hozzászóló ezen a foglalkozásom a szemináriumvezető felesége, Ábel Tiborné tanítónő volt. Látszott, hogy nem kezdő már. Az előző években a pedagógusok ideológiai továbbképzésén vett részt. Ide talán a férje miatt jelentkezett? — Akkor is jöttem volna, ha nem ő a szemináriumvezető, egyszerűen nem akartam kihagyni ezt az évet, jövőre ugyanis a Pedagógiai Főiskolára jelentkezem. Bizonyára segít a férje, hogy olyan jól tudja az anyagot? — Nem, nem tudjuk egyeztetni az időnket... De ha valamibe belekezdek, akkor szeretem alaposan elvégezni. Meg nem is szeretnék lemaradni a férjemtől — elmosolyodik — De azért persze segít, ha kérem .; : Végül hallgassuk meg a szemináriumvezetőt : — Először van nálunk mar- xizmus-leninizmus alapismereti tanfolyam — mondotta Ábel Tibor elvtárs. — S nekem sincs sok tapasztalatom még. A hallgatók, meg úgy látom, valamiféle felelésnek tekintik még a haja, elváltoztatott arca, meg- gömyedt alakja idegenné tette. Annyira, hogy Istvánfi századosnak a kapuban állő őrszemnél igazolnia kellett Pálos őrnagyot ... 12. Harmat ülte meg a növényeket ebben a kora reggeli órában. Éjszaka óriási vihar tombolt, zúgott, csattogott az égbolt, de amilyen gyorsan jött, el is múlt. Alig esett valami. Harmatos reggel köszöntötte a korán ébredő üdülőket, és a külföldi vadászokat. Feketerigók fütyültek. Sokan oda húzódtak a függőkért melletti fákhoz, és hallgatták a napot köszöntő madárdalt. Csak a külföldi vadászok nem bírtak magukkal... Lökdösődtek, mint a gyerekek, s oly hangosan beszéltek, hogy hangjuk felhallatszott a szobákba, és sokakat felébresztett Éva és Sipos ott álltak a teraszon. Várták, hogy megérkezzen a túravezető. A három juhász benn ült a hallban. Már akkor ott pipáztak szótlanul, amikor a kirándulásra készülődő csoport el=ő tagjai lejöttek j (Folytatjuk.) foglalkozást, hiányzik belőlük a vitakészség. Igen, úgy vettük észre, hogy a felkészülésnél is inkább csak arra törekedtek, hogy megtanulják az anyagot, s el tudják mondani. De ha valamit nem értenek eléggé, vagy kételyük van, nem kérdezik meg itt, a szemináriumon még egyszer. — Ezen kell legelőször segítenünk, természetesen. Akkor biztosan sokkal sikeresebb és mozgalmasabb szemináriumot tarthatunk ... Aggályom Is van — fűzte hozzá. — Ügy látom kifutunk az időből. Ha szabályosan, kéthetenként tartjuk a foglalkozásokat, még áprilisba is belenyúlik a tanfolyam. Pedig márciustól már nehéz együtt tartani az embereket falun ... Tapasztalatokban tehát igencsak gazdag volt az első szeminárium Kömpöcön a vezető és a hallgatók számára is. De bízhatunk benne, hogy hamarosan eredményesebb is lesz. M. L. Pórul járt »iccsfestő... A Kecskeméti Városi Tanács művelődési osztálya már régóta szemmel tartotta Kürtösi Flórián Izsáki üveges és képkerete- zöt, aki mellesleg „maszek” giccsfestéssel és terjesztéssel is foglalkozott. Feljelentésük alapján a kecskeméti járás szabálysértési előadója — november 26-án — végre jogerős ítéletet hozott: 3000 forint pénzbírsággal, vagy 30 napi elzárással büntette Kürtösi Flóriánt. A büntetés, valamint az új giccsellenes rendelet, — amelynek értelmében „műalkotásokat engedély nélkül lakásán, vagy műtermében, (műhelyében), csak a Képzőművészeti Alap, továbbá a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja hozhat üzletszerűen forgalomba” — remélhetőleg a jövőben kedvét szegi megyénk giccsfestőlnek. Legalábbis fontolóra veszik, hogy milyen kockázatokkal járhat minden ilyen — a dolgozók hiszékenységére és zsebére alapozott — tisztességtelen spekuláció. Mert művészetellenes munkálkodásuk most már nemcsak a jő ízlésű emberek felháborodását váltja ki. hanem törvénybe ütközik. Sőt, másfajta következményekkel is járhat. Kürtösi Flóriánnak például még arra is nyomatékosan felhívták a figyelmét, hogy ha tovább folytatja ártalmas tevékenységét, bevonják tőle az iparengedélyt. Mivel nem szakmába vágó munkával foglalkozik. Kürtösi Flórián egy a sok közül. Mindazokat, akik nem okuljak a példáiéból, itt az ideje a fejlődés útjából félreállítani...
