Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-07 / 286. szám

1963. december 7, szombat S. oldal Válaszolnak az illetékesek Ne mást hibáztassanak lapunk november 5-i szá­mában „Sürgős, nem sürgős, ki dönti el?" címmel közöltük a Dúnapataji Községi Tanács le­velét, amelyben panaszkodtak, hogy a helybeli óvoda felújítá­sának ügyében már 14 levelet küldtek az illetékesekhez, a ter­vező iroda mégsem vállalja a szükséges tervek elkészítését. A Cikkre választ kértünk á megyei tanács vb művelődésügyi osztályától. A művelődésügyi osztály közölte, hogy az épület életveszélyes állapotáról csak október utolsó napjaiban sze­reztek tudomást. Ezután a pénz­ügyi osztállyal folytatott meg­beszélés értelmében értesítették a Kalocsai Járási Tanácsot, hogy a felújításra százezer fo­rintot bocsájtanak rendelkezé­sükre. Levelünket pedig meg­küldték a megyei tervező iroda közvetlen felügyeleti szervének, a megyei tanács vb építési, köz­lekedési és vízügyi osztályának. Ezután megérkezett a tervező iroda válasza is, amelyben el­mondották, hogy júliusban ugyan felkereste őket a Duna- pataji Községi Tanács elnöke, de csak szeptember 23-án kap­tak tőle Írásbeli megbízást. Még aznap válaszoltak, s ismételten kérték, hogy — amint már a személyes megbeszélés alkalmá­val is megegyeztek — a megyei tanács építési osztályánál jelöl­tesse ki a tervezési munkát, mert az iroda csak az osztály által előírt tervezést végezheti eh A kijelölő levelet október 28-án kapták meg, s november 4-én, egy nappal a cikk meg­jelenése előtt közölték is a köz­ségi tanáccsal, hogy a munkát megkezdik. A harmadik válasz a cikkre a megyei tanács vb építési, köz­lekedési és vízügyi osztályától érkezett. Mindenben alátámaszt­ja az említett két levélben fog­laltakat. Eszerint! Az óvoda vezetői márciusban jelentették a községi tanács vb elnökének, hogy az épület élet- veszélyes. A vb elnöke Orosz Egon tervezőnek, a megyei ter­vező iroda dolgozójának adott — magánmegbízatást, aki július 1-én megküldött szakvéleményé­ben szintén életveszélyesnek nyilvánította az óvodát. Ezután került sor a tanácselnök elvtárs említett látogatására a tervező irodában —, de megbízólevelet csak szeptemberben küldött. A községi tanácstól a megyei tanács vb építési osztálya vi­feleségül menned, az mindig veled lenne — próbálta az őr­nagy viccei elütni a zsörtölődést. — Ezt már hallottam' Valami újabbat mondjál! — Igazán nem tudod megér­teni, hogy a szolgálat az szol­gálat? A tizenöt év alatt hozzá­szokhattál volna. — Sajnos, tizenöt évig pró­báltam. De én nem tudok hoz­zászokni. Folyton felborul min­den tervünk. Miért csak min­dig te? Mások nincsenek7 — De igen, vannak. Nekik ugyanúgy menniük kell, mint nekem... — Most is két hétre. Aztán megint... Mikor lesz már en­nek vége? — Azt hiszem, belátható időn belül nemigen. Most magyaráz­zam neked, hogy miről van szó? Igen, sajnos, el kell men­nem két hétre... — De miért kell neked min­dig ott lenned? Azt hiszed, csak te vagy az okos, nélküled már semmit sem tudnak megcsinál­ni? A Jancsika vár bennünket szombaton délután és vasárnap. Két levélben is megírta ... Másfél hónapja nem láttuk . — Ti azért lemehettek .. — Ti! Ti! Neked is jönnöd kellene... Na, de nagyjuk! Hány Inget készítsek? — Nem kell egy sem, Szont máig sem kapott levelet. Az osztály Madarász László elvtárstól, a megyei tanács vb- elnökhelyettesétől, valamint cik­künkből és a művelődésügyi osztály leveléből értesült a du- napataji óvoda állapotáról. Ek­kor adott utasítást, hogy a ter­vező iroda soron kívül végezze el a tervezést. — Véleményem szerint — irta szerkesztőségünknek kül­dött levelében Nagymarosi Kál­mán osztályvezető — a duna- pataji tanács vb elnöke követ­te el a legnagyobb hibát, amikor osztályomat, mint illetékest, egyáltalán nem kereste meg, holott az ügyben mi tudtunk volna egyedül segítségére lenni. Egyetértünk ezzel ■ véle­ménnyel mi is. AMINT már a tavalyi filhar­móniai hangversenyszezon vé­gén, a kecskeméti zenetanárok koncertjén megállapíthattuk, vá­rosunkban több olyan fiatal mu­zsikus él, akinek művészi fejlő­déséhez, tehetsége kibontakoz­tatásához fokozott szüksége len­ne — az egyéni gyakorláson és zenei önképzésen túl — a nyil­vánosság előtt való gyakoribb szereplésre. Ennek lehetősége mind ez ideig nem volt bizto­sítva, pedig közönségünkben megvan az egészséges érdeklő­dés a mindennapi életből és pe­dagógiai tevékenységükből jól ismert zenetanárok előadómű­vészete iránt is. A fél éve alakult fiatal mű- vészíklub még fiatalabb zenei szakosztálya célul tűzte ki, hogy a művészeket és a művészetek kedvelőit ne csak baráti talál­kozókon, hanem művészetükön át is közel hozza egymáshoz (hasonlóan a klub által rende­zett képzőművészeti tárlatok­hoz). ENNEK a minden tekintetben helyes gondolatnak a jegyében került megrendezésre hétfőn a városi művelődési ház színház- termében a kecskeméti zeneta­nárok hangversenye. A város zenei életének örvendetes fejlő­dését kell látnunk ebben, és ab­ban is, hogy az utóbbi időben szinte hétről hétre sorra kerü­lő filharmóniai rendezvényei? után a helyi művészek fellé­pését is nagy érdeklődéssel kí­sérte, és bőséges tapsokkal ju­talmazta zenekedvelő közönsé­— Most még neked áll fel­jebb? Mit fogsz felvenni? — Ügy értem, hogy itthonról nem kell... Maskarába bújok. Az asszony elmosolyodott. Egyszer látta a férjét elmasz- kírozva, s még akkor sem hitte el neki, hogy ő az, amikor a legmeghittebb családi dolgokat suttogta a fülébe ... Tulajdon­képpen megértette a férjét, hi­szen jól tudta, hogy ez a hiva­tása, s ebben a szolgálatban nincs reggel és este, nappal és éjjel; ha a parancs úgy szól, akkor menni kell. Azért mégis rosszul esett neki, hogy a hét végére tervezett programjuk is­mét felborul, és két hétig újra egyedül kell lennie a gyerekek­kel. ö is dolgozott, és ráhárult a négy gyerekkel járó minden gond, baj. Előfordult, hogy a férje hetekig csak vendégségbe járt haza, fehérneműt váltani. De az is megtörtént már. hogy hazaküldött ingért, alsónadrá­gért, mert még arra sem volt ideje, hogy hazaszaladjon ... Tiltakozott benne az asszony, az anya, noha titkon megér­tette ... A gyerekek vacsora közben elmesélték, mit láttak a tele­vízióban : helyszíni közvetítést Lillafüredről, az üdülőből. Nem tudták megérteni, hogy az ap­juk miért kapja fel a fejét; s Reggel 8 óra. Gitta —, Holló Margit, a kiskunhalasi fodrász­üzlet kozmetikai részlegének dolgozója — belebújik a fehér köpenybe és várja a szépülni óhajtó vendégeket. Ügyes, szak­avatott mozdulatokkal rakja fel a krémet a páciens arcára, aki — barátnője is egyben. Nusz Helga, a gyógyszertár asszisz­tense. Megindul rögtön a beszél­getés, amelynek forrása — mint mindig, ha két lány összejön — kiapadhatatlannak mutatkozik. — Gitta ebben az évben lett szakmunkás — tájékoztat Fehér Miklósné, a kozmetikai részleg vezetője — ügyes, szorgalmas, a vendégek szeretik. Kisszállás­ra is ő jár ki, ahol hetente egy­szer tartunk kozmetikai rende­lést. Egymásután érkeznek a ven­dégek, mindig akad szépítkező. günk. A hallgatóság soraiban szép számmal jelentek meg a tanárok növendékei, és azok szülei is, így a koncert hatása nevelési szempontból is kedvező lehet. ÁLTALÁBAN a produkción? színvonala és az est hangulata, nem utolsósorban pedig jó visszhangja arra enged követ­keztetni, hogy a továbbiak fo­lyamán — a tervek szerint éven­ként többször megrendezésre kerülő művészfklüb-koncertek hamarosan szerves részévé vál­hatnak Kecskemét, sőt az egész megye zenei életének. Körber Tivadar 50 éves a kecskeméti Városi mozi A városi tanács vb művelő­dési osztálya és a megyei mozi­üzemi vállalat vasárnap dél­előtt fél 10 órai kezdettel ünne­pi előadást rendez a kecskeméti Városi moziban a filmszínház fennállásának 50. évfordulója alkalmából. Az ünnepi műsor keretében bemutatják a Bács- Kiskun megyei Filmhíradó la­terna magica eljárással készült kisfilmjét, amelynek szereplői filmen és színpadon: Móricz Il­dikó és Pathó István, a Katona József Színház művészei. Ezután kerül sor a Kecskeméten forga­tott „Pacsirta” — című új ma­gyar film ősbemutatójára. miért szalad a telefonhoz... Csak amikor lecsillapodva visz- szatért a vacsorához, akkor merték megkérni, hogy enged­je el őket is Lillafüredre nya­ralni. Pálos megígérte, hogy a télen szerez beutalót, és ott fognak üdülni. — Mondom, hogy egészen biztos... — nyugtatta meg a kisfiút és a kislányt, de hirte­len olyan álmosság vett rajta erőt, hogy alig tudta nyitva tar­tani szemét... A gyerekek vissza akartak ülni a televízióhoz, de édesany­juk ágyba parancsolta őket. — Le kell feküdni. Különben is apátok egész éjjel nem aludt. Nem szabad bekapcsolni a te­levíziót. Mars mosdani, aztán fekvés... Fél óra múlva már sötét volt a Pálos-lakásban. Aludtak a gyerekek is, a szülők is. Éj­fél lehetett, amikor megszólalt a telefon. Az őrnagy azonnal felébredt, s a kagyló után ka­pott, hogy a csengő ne verje fel az egész házat. — Igen... — mormolta ál­mosan a telefonba. — Mikor?... Küldjenek kocsit... — válaszol­ta, most mér teljesen felébred­ve és lehalkítva a hangját. Felesége felemelkedett a két­személyes rekamién. (Folytatjuk.) Délután 6 órakor vége a mun­kának és a két barátnő teljes egyetértésben elindul a köny­vesbolt felé. — Otthon mindig szidnak, hogy „te örökké csak olvasol” — nevet Gitta válogatás köz­ben. — Igaz, ha olvasni kezdek, nagyon nehezen tudom abba­hagyni. Mindkettőjüknek jár a Mil­liók könyve — című népszerű sorozat. Ha pénzükből futja, szí­vesen vásárolnak könyveket. — Főleg klasszikusokat, Gitta a könyvesboltban éppen Turge- nyev elbeszéléseivel kacérkodik: „Mennyi könyv — sóhajtanak — legszívesebben mindet meg­vennénk, csak hét kell a pénz másra is. Ruhára, mozira, szín­házra ... Még egy búcsúpillantás a könyvektől roskadó polcokra és a két barátnő útja másfelé ka­nyarodik. Helga barátságos, mo­dern bútorokkal berendezett szobájában — saját keresetéből vásárolta — megkezdődik a ta­nulás. Helyesebben Gitta tanul — II. osztályos a gimnázium levelező tagozatán — Helga, aki már befejezte a középiskolát — csak segédkezik. Tanulás kő»- ben pedig pihentetőül jól esik egy kis képzeletbeli utazgatás. — Jövőre egy külföldi utat terveztem be — árulja el titkos vágyát Gitta, — Helga már járt Jugoszláviában, Romániában és én sem akarok lemaradni. Férjhezmenés? „ö, az nem szerepel a tervek között —' ki­áltják egyszerre, persze mind­járt hozzáteszik — nem azért, mintha célzás lenne, de főzni is tudunk. A család a megmond­hatója, hogyha vasárnap neki­látunk, pompás ebéd kerül ki a kezünk alól.” Nos, családtag szerencsére nem akadt a közel­ben, így aztán a mondottaknak lelkiismeretfurdalás nélkül hi­telt adhatunk. De két ilyen ki­váló háziasszony, ha nem is szándékozik férjhez menni, szó­rakozni azért szeret? — Természetesen! Esténként az állami gazdaság kultúrter­mébe járunk táncolni. Ott ad találkozót egymásnak a társaságra vágyó halasi ifjú­ság. És hogy melyik a legnép­szerűbb tánc? Talán mondani sem kell, hogy a — twist!... V adas—Pásztor í II míwészk'ub első hangversenye 2 18ARÄTNÖ 1 NAPJA... Nehéz ez a matematika! De ketten jobban meg lehet birkózni vele..,.. A könyvesboltban... Holló Margit, amint éppen barátnőjét szépíti.

Next

/
Thumbnails
Contents