Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

S. oldal 1963. december 5, csütörtök Az ördög és a tízparancsolat A kecskeméti báb játszók sikere Pécsett Szellemes, ötletes, nagy mes­terségbeli tudással és művészi ízléssel készített film, amelyben az élet örömei elé szigorú tila­lomfát állító vallásos dogmatiz- must figurázza ki elragadó ^szentségtöréssel’’ Julien Duvi- vier, a kitűnő francia rendező. A film öt története az embe­ri gyengeségeket veszi célba megértő, bölcs humorral, finom lélektani mozzanatokkal, és az együttérző nevetettés szándéká­val. A fordulatos, pajzán kis epizódokból a néző megtudhat­ja, hogy miféle bonyodalmak támadhatnak abból, ha valaki a tízparancsolatot nem ismeri. Az első történet a női állhatat- lanságot példázza kaján mosoly- lyal, és egy vagyont érő nyakék­kel. A második hőse egy igaz­ságtevő kispap, aki úgy áll bosz- szút húga csábítóján, hogy le­löveti magát. A harmadikban Femandel látható, mint jóisten, a negyedik egy fiatalember tra­gikomikus hányódása igazinak vélt szülei és valódi anyja kö­zött. Az utolsó történet főhősei a tolvaj templomszolga, a köny- nyelmű ifjú banktisztviselő, és egy rablott pénzzel tömött ko­pott kis bőrönd, amelyről az utolsó pillanatban derül ki, hogy elcserélték. Az öt történetet mulatságos keret játék foglalja össze, amely­ben Michel Simon egy aranyos kedélyű, de szabadszájú portás szerepében remekel. Mellette olyan élvonalbeli színészek já­tékában gyönyörködhetünk, mint Francoise Ajjnoul, Micheliné Presle, Mel Ferrer, Alain Delon, Danielle Darrieux, Charles Az- navour és Jean-Claude Brialy. Az elmúlt héten Pécsett ren­dezték meg az I. Országos Báb­játékos Napokat. A fesztiválon — amely a tervek szerint év­ről évre ismétlődő eseménye lesz Pécs városának, fóruma az új, korszerű bábjátéknak, a ké­sőbbiekben pedig a nemzetközi bábjátékos találkozóknak — kulturális életünk neves kép­viselői nagy érdeklődéssel és fe­lelősségvállalással foglalkoztak 3 napon át hazai bábművésze­tünk kérdéseivel. A megfigyelők között a Művelődésügyi Minisz­térium, a sajtó és a megyei mű­velődési osztályok munkatársai is ott voltak. Az első napon Kamarás Re­zső, a Népművelési Intézet osz­tályvezetője „Bábjáték, a gyer­mekek művészeti nevelésének fontos eszköze” címmel tartott előadást, a bábirodalom-drama- turgia és műsorpolitika elvi és gyakorlati kérdéseit Híves Lász­ló ismertette. A következő na­pok délelőtti programját a dél­utáni bemutatókon látottakkal kapcsolatos vita töltötte ki. Hat csoport mutatkozott be a fesztiválon. Nagy tetszést vál­tott ki a karancsíkeszi gyermek- csoport folklorisztikus szem­pontból is igen érdekes, lako­dalmas népi játékával, egyszerű kukoricacsutkából készített báb­jaival. A Veszprém megyei és a debreceni gyermekcsoport játé­ka az ének tanításához, a zenei műveltség megalapozásához, az éneklés és a zene megszerette­téséhez nyújtott bábjátékospél­dát. Az ifjúsági és felnőtt csopor­tok színpadi igényű három elő­adása közül a kecskeméti 607. sz. Helyi­ipari Iskola bábszakkörének előadása osztatlan tetszést aratott a szakmai bizottságban és a né­zők körében is. Példamutatónak tartották, hogy ilyen korú fia­talokat — ami országos viszony­latban is kivételes jelenség — e művelődési forma együtt tart, alkotó kedvük játékos formá­ban, ilyen színvonalas produk­cióban nyilatkozott meg. Dicsé­rendő a szakköri tagok mun­kája, s Báron László szakkörve­zető tanáré, aki csoportját erre a színvonalra emelte. A csoport egyébként más bemutatókon már két aranyérmet nyert ez­zel a darabbal. Az előadások értékelésében a szakmai bizottság igen részle­tes elemzéssel mutatott rá az eredmények mellett az elkerü­lendő fogyatékosságokra is. A Megnőtt az előfizetők száma Kalocsán Az általános kulturális igények növekedését mutatja a mil­liókhoz egyszerre szólni tudó könyv, újság, folyóirat, rádió és televízió ugrásszerű elterjedése Kalocsán. Ebben az évben a könyvesboltban „Az én könyvtáram" sorozatra 227-en, a Jókai sorozatra 206-an, a Világirodalom remekeire 171-en, különféle sorozatokra és lexikonokra összesen 1100-an fizettek elő a vá­rosban. Az újságelőfizetők száma 4320-ra emelkedett, ebből leg­többen a Népszabadságra, a Kalocsa és Vidékére, valamint a Petőfi Népére fizettek elő. A rádió előfizetők száma 1961-ben 3150, az idén 3400, míg a televízió előfizetői az 1961-es 173-ról 675-re növekedett. Jelenet a filmből. torpanásban. Tudta, hogy a nők gyorsan olvasnak a férfiak sze­méből, s egy mélytüzű tekintet a legtöbb esetben hatásos. Éva azonban úgy ment el Sipos mel­lett, mintha észre sem vette volna. Kikerülte, rá sem nézett, vissza sem fordult... Sipos bement a szobájába, be­zárta az ajtót, aztán amilyen gyorsan csak tudott, átöltözött. Hófehér, tiszta inget, halvány­szürke nyakkendőt és elegáns, sötétszürke ruhát vett fel. Már az első vacsoránál hatással akart lenni a lányra. Le sem mosta az út porát, csak éppen a ke­zét, arcát lötykölte meg, hogy minél előbb készen legyen ... Tekintete végigfutott a szo­bán: modern franciaágy, modem szekrény, asztalka két székkel, az ajtó mellett a mosdó. Tiszta, kellemes minden. Sipos már in­dult volna, előbb azonban még gondosan bezárta a bőröndöket, betette őket a szekrénybe, az­tán azt is bezárta. Amikor ezzel elkészült, ki­ment a szobából, duplán rázár­ta az ajtót, s a kulcsot zsebre vágta. Igyekezett felvenni a kis­sé félszeg. ilyen helyen ritkán megforduló fiatalember modo­rát. Kényelmesen lebaktatott a lépcsőn. Már vége volt a televíziós ri­portnak, de a hallban most is ácsorgó, ténfergő embereket ta­lált. Ismerkedtek a hellyel, s kezdtek kialakulni kis társasá­gok. Sipos leült egy fotelbe, s on­nan figyelte az embereket. Évát nem látta. Nyilván kiment va­lahová, lehet, hogy sétál. Jó len­ne utána menni, gondolta. De vigyázni kell, nem szabad ajtós­tul rohanni a házba. Inkább majd úgy helyezkedik, hogy be­kerüljön Éva társaságába. És akkor aztán... Ez a lány még csinosabb a valóságban, mint fényképen. Micsoda szép szem­pillái vannak ... Nem lesz kel­lemetlen ez áz akció, annyi bi­zonyos. Csak sikerülne feléb­reszteni benne az emlékeket... Szereti a matematikát, a verse­ket és a velőscsontot! De el ne felejtse, ma este nyolc órakor be kell jelentkeznie, hogy meg­érkezett. A B. 26-os veszi majd az adást, és továbbítja kifelé. Hej, de ügyes ember lehet... Szeretett volna megismerkedni vele, bár tudta, hogy ez szigo­rúan tilos! Csoda pompásan megszervezte az ő fogadását, üdülését, biztosította a kapcso­latokat, megteremtette a flört feltételeit. Ügyes fickó! Sokáig nem háborgatták, és tulajdon­képpen semmi komoly dolga nem akadt. De most aztán jól megszaporodott a munkája. Jobb is talán, hogy ő, a különleges megbízatású hírszerző nem tud­ja, ki is az a B. 26-os. így még akkor sem ránthatná magával, ha nem bírná a kínzásokat egy váratlan lebukás esetén ... Sípost is, akárcsak a többi ügynököt, odakinn felkészítet­ték, hogyan kell viselkedniük, ha lebuknak és kínozzák őket. ö is elvolt erre készülve, s meg volt győződve róla, hogy ke­gyetlen óráknak nézne elébe, ha a kezükbe kerül... De hát ez egyelőre nagyon valószínűtlen! Olyan pompásan üdül itt, Lilla­füreden ... Ugyan, kinek jutna eszébe, hogy a lillafüredi Palo­ta Szállóban kémet keressen? Az elhárítók helyébe ő is nevetsé­gesnek tartaná ezt a feltétele­zést ... De azért a biztonság kedvéért benyúlt előbb a jobb, aztán a bal nadrágzsebébe, és megtapogatta a vegyipisztolyt meg a közönséges revolvert... A hideg vas nyugalmat, bizton­ságot adott neki. Nem fogja egykönnyen adni az életét... Előbb elintéz néhányat, aztán inkább magát is fejbe lövi, semmint hogy élve kerüljön a kezükbe, és végigszenvedje a kínzásokat... Egész biztosan kínoznák, megmondták oda­kinn. Sötét gondolatsorát Éva meg­jelenése szakította félbe. Végig­sétált a halion, aztán leült egy házaspár mellé az egyik do­hányzóasztalkához. Feltehetően már ismerték egymást, mert be­mutatkozás nélkül beszélgetni kezdtek. Sipos nem hallotta, hogy Éva mit mond, de félszem­sok kérdésre kiterjedő vitából többek között kicsendült az, hogy a serdülő ifjúság nem ta­lál hívatott vezetőket, akik ér­deklődését a bábjáték nemes szórakozást, önművelést és al­kotást biztosító műfajára irá­nyítanák, s újból hangot kapott az az elgondoolás, hogy a pedagógusokat képző in­tézményekben tanítsanak bábjátékot is. Sajnos, társadalmilag sem, de a pedagógusok között sem eléggé ismeretes a bábjáték szerepe az emberformálásban, ha pedig ezen nem sikerül változtatni, akkor hazai bábművészetünk előbb-utóbb elsorvad. Az amatőrbábjáték túljutott az ösztönösség fokán, de éppen a tudatosodás hozza magával a buktatókat is. Küzdeni kell a tájékozatlanság, a művészi ijténv hiánya ellen tanulással, a ssstír- mai ismeretek állandó gyara­pításával, mert aki kiáll a kö­zönség elé, az felelősséggel tar­tozik nézőinek. A bemutató előadásokon kí­vül a pécsi művészeti gimná­zium bábcsoportja újszerű tor­mási és rendezői felfogásban Arany: Bajú&z című költemé­nyét adta elő. Az Állami Báb­színház stúdióhallgatói pedig a Horatiusok és Curiatiusok cí­mű Brecht-alkotást vitték báb­színpadra. A kétféle felfogást tükröző darab kiegészítette a be­mutatók során nyert tapasztala­tot, hogy a bábművészet végtelenül sok formai eszközzel képes művészi mondanivalót ki­fejezni. A találkozó jelentőségét és szakmai színvonalát emelte, hogy a bábművészet, irodalom, zene, pedagógia, báb- és tv-ülm kiváló szakembereiből alakult Bábmozgalom Szakmai Tanácsa összefoglalta a fesztivál tanul­ságait és előremutató bírálatá­val komoly segítséget adott a bemutatkozó csoportoknak, va­lamint a 400 főnyi résztvevő­nek. Dr. Bakkay Ti bőmé Gondolatébresztő beszélgetés Yaíon lesznek-e elegen? ” Egy szürke hétköznapon, amikor a falusiak nehezen szán­ják rá magukat, hogy a munka után felöltözzenek, és elmenje­nek akár szórakozni is — nem­hogy író—olvasó találkozóra? A soltvadkerti községi könyv­tár „ünneplőben” várja a ven­dégeket. A rendezők: a helyi földművesszövetkezet vezetői, s különösen a könyvtárbeliek örülnek, hogy nemrég kapták meg az új bútorokat, s most valóban minden ragyog, szinte kelleti magát itt. Este hatra hirdettéik az elő­adást. Akkorra majdnem meg­telt a terem. Megérkezett a ta­lálkozó íróvendége: Tompa Bé­la’ a megyei tanács vb elnök- helyettese, az idén megjelent nagy sikerű, úttörőjellegű szőlé­szeti szakkönyv szerzője. Ljaa rendezők az előbb még " aggódtak is, hamarosan megnyugodhattak. Eljöttek meg­hallgatni az előadást a helyi kö­zös gazdaságok és a szakszövet­kezetek vezetői, a tanács, a ha­zafias népfront és a többi tö­megszervezet képviselői, vala­mint a jó hírű soltvadkerti bo­rok és gyümölcsök legjobb ter­melői. Körülülik a nagy asztalt, mel figyelte, mikor áll fel a vacsorához. Lassan újra megtelt a hall. Szakváriné, a kultúros előbújt az irodából, felállt az emeletre vezető lépcső harmadik fokára, csendre intette a vendégeket és ismertette az étkezési rendet meg a következő két nap prog­ramját. Elmondta azt is, hogy milyen sportfelszerelést tudnak adni a vendégeknek, s mikor áll rendelkezésükre a könyvtár. Közölte, hogy holnapra ismer­kedési estet terveznek, játékkal, tánccal. Ezt néhányan hangosan megéljenezték, főleg a fiatalok. Sipos megnézte óráját, öt perc múlva hét. Most kell vi­gyázni, mert mindenki megin­dul az étterembe .,. Felállt, de nem ment el a fotel mellől. In­nen jól szemmel tarthatta Évát. A lány is észrevette már Si- post, de közömbösséget paran­csolt magára. A jóképű fiú fel­keltette a figyelmét... S hogy hasonlít Pistára. A szája, a ha­ja! Csak a tekintete, a szeme más. Már akkor a szívébe vá­gott a szomorú emlék, amikor a folyosón meglátta. Nem mert ránézni. Vajon olyan okos, eszes, művelt is, mint ő volt? Nem. Nem lehet. Pista utolér­hetetlen ... De azért biztosan jól szórakoznak majd a két hét alatt. {Folytatjuk.) és néma figyelemmel hallgatják a bevezető szavakat: Olaszországi és ausztriai ta­nulmányút járói beszél a vendég. Két-háromszáz mázsás termést emleget, a gépi művelést, a gaz­daságosságot. Hogy gyengébbek azok a borok? — kérdezi. — ma a piacon ez nem hátrány, hanem előny. Hiszen egyre töb­ben vezetnek motorkerékpárt, gépkocsit, s azt kívánják a bor­tól, hogy inkább üdítő ital le­gyen, ne okozzon mámort. Azután meglepő adatok kö­" vetkeznek a szőlőtermés és a szőlő gyümölcsként való fogyasztásának kapcsolatáról. Ha kevesebb a termés, a statisztika szerint annál több szőlőt fo­gyasztanak az emberek. Milyen üzleti lehetőségek rejlenek eb­ben? Kitér az előadó az export kérdéseire, azután arról beszél, hogy milyen feladataink vannak a szőlőtermelésben a hegyvidé­ken és a Bács-Kiskun megyei homokon. Legtöbben talán észre sem ve­szik a hallgatók közül, hogy mint alakul át az előadás foko­zatosan beszélgetéssé. Először csak a vendég kérdésére felel valaki, majd mind sűrűbben kö­vetkeznek a közbeszólások. S Tompa Béla örül ennek, ö is jobban szeret vitatkozni, mint előadni — mondja később. Kü­lönben is ma már három elő­adást tartott, és csak azért jött el, mert nem akart kitérni a kedves meghívás elől. Az előadásra szánt idő már régen letelt, amikor még min­dig széles gyűrű veszi körül, végeszakadatlanul folyik az esz­mecsere. Az a felelősségérzet és szenvedélyes érdeklődés diktálja itt a szót, amit a vendég így foglalt össze: A mostani telepí­tések ötven év múlva is termést adnak. Jól gondoljuk meg, úgy telepítsünk, hogy ne szidjanak érte majd az utódaink. Az effajta beszélgetéseket joggal úgy szokták jelle­mezni: gondolatébresztő volt. Ha a vendég nem kezd bűcsúz- kodni — még este tíz órakor se ért volna véget. — r — 6 Az első automatikus úszó kavicsgyár A váci Duna-kanyarban befe­jezte próbaútját és megkezdte üzemszerű : munkáját az ország első automatikus óriási kotró­hajója. A szovjet hajóépítők szállították ezt a hatalmas úszó­kavicsgyárat a Folyamszabályo­zó és Kavicskotró Vállalat ré­szére. Az új kavicsgyár egymaga annyi munkát végez mint há­rom régi magyar kotróhajó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents