Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

1963. december 5, csütörtök 3. oldal TERJESZKEDNEK Mozgalmas csoport közepéből hívtuk el néhány percre Maros- fi Sándort, a Bácsalmási Ve­gyesipari Vállalat igazgatóját. Első kérdésünk természetesen az volt, mit építenek? — Amit itt látnak, ebben készáru- és anyagraktár, festő- és autószerviz-műhely lesz — mondotta. — Messzebb, a telep eleje felé, az új műhelycsar­nok épül. Kilencszázharminc négyzetméter alapterületű fé­rőhelyekkel gazdagodunk ebben az évben — saját beruházás­ként. Sem anyag-, sem készáru­raktárunk nem volt eddig... — Mint látjuk, arrébb, azok a vasszekrények is a szabad­ban vannak. — Igen, a kész bányászati öl­tözőszekrényeknek már csak ott jut hely. Év eleje óta más­fél millió forint értékben gyár­Kétmillió forint terven felül A Holt-Tisza partján, agya­gos dűlóúton bukdácsolt a gép­kocsi a vontatók és lovaskocsik vágta mély nyomokat kerülget­ve. A tiszaújfalusi Tisza Ter­melőszövetkezet gazdaságában Behány Péter elnök és Lénárt József, a pártalapszervezeí tit­kára kalauzolt bennünket. Bal­ról a zöld vetés süppedő gyep­szőnyegként takarta a földet, jobbról traktorok hasították a barázdákat. — Az őszi mélyszántás elő­nyei közismertek — mondta az elnök. — Sajnos, tavaly kevés volt a gép, és hamar beköszön­tött a fagy is. Az idén jobb az idő, s gondosabban felkészül­tünk a mélyszántásra. Hat trak­tort vásároltunk és 13 erőgé­pünk közül 9 kettős műszakban dolgozott. Az eredmény nem maradt el. Az ezerholdas mély­szántási tervet október 29-én teljesítettük. A következő állomás a tsz központja volt. Egyszerre töb­ben is újságolták, hogy az idei év várakozáson felüli eredmé­nyeket hozott. Negyvenhét hol­das fűszerpaprika-tábla 730 ezer forintot jövedelmezett, ami há­romszorosa a tervezettnek. Ku­koricából 34 mázsa az átlagter­més, de a réti földek 50 mázsát is megadtak. Cukorrépából 60 Mire jő a tűzhányó. mázsával termett több, mint amire számítottak. Tavaly még mérleghiányos volt a termelő- szövetkezet, idei eredményei arra mutatnak, hogy hat és fél millió forintos bevételi tervüket több mint 1,8 millióval szárnyal­ják túl. Minek köszönhető mindez? Lénárt József a gazdák szor­galmát és a vezetők hozzáérté­sét dicséri: — Behány Péter ez év elején állt gazdaságunk élé­re. Nem sajnálta az időt és fá­radságot, hosszasan elbeszélge­tett gazdáinkkal, kikérte a vé­leményüket, javaslatukat. Az adott szó kötelezte az embere­ket, és ami nem kevésbé fon­tos, tudták, hogy munkájuknak maguk látják hasznát. N. J. Képünkön: A Bácsalmási Vegyes­ipari Vállalat épülő készáru- és anyagraktára, festő- és autószerviz- műhelye. tettunk belőlük, vaslemezekből Eddig füstcső és mosdóállvány volt a fő profilunk, emellett építő tevékenység a lakosság részére. Ez évi 11 és fél milliós termelési tervünk azonban jö­vőre mintegy 4—5 rpillióval nö­vekszik, miután a Ganz-MA- VAG-nak végzünk kooperációs munkákat. — Akkor nemcsak több fé­rőhely, hanem több munkás­kéz is kell. — Huszonöt-harminc fős lét­számemelésre van kilátás, az új műhelyek mindenekelőtt a kinti részlegek összevonását teszik lehetővé. A bővítés jövő­re tovább folyik, már terve­zés alatt van egy 450 négyzet­méter alapterületű műhely, to vábbá trafóállomás, emellett 120 fős fürdő, öltöző, ebédlő. 1960-ban még én voltam itt az építésvezető — mutat a te­lep első műhelyépületére Ma­rcsii Sándor. — Aztán öten el­kezdtük a termelést, mint új vállalat. 1962-ben még csak építőipari részlegünk volt. Ma pedig itt tartunk — int az új és legújabb épületekre. Most már kétszázadmagával dolgozik — és igazgató. —th —n A sínek őrei Kis pusztai megálló a fe­hér felhős nagy ég alatt. Ide már minden messze. Távol lát­szik a város tornya, s az élet nyüzsgéséből semmi hang nem hatol idáig. A sín ezüst vonal­párja erre is, arra is kanyart vesz. Jobbra a nagy állomás felé, balra a látóhatár alá me­rülő síkságra. A megálló hiva­talos tekintélyét nem az elő] nyitott, bódészerű építmény ad­ja meg, hanem a vascölöpökre rögzített fehér tábla, s annak komoly fekete betűi: „Selymes.” A várakozó kopott téglapad­lóján száraz falevelekkel ját­szik a szél. Be-befúj és örvényt kavar belőlük. Sokáig ez az egyetlen észlelhető mozgás, a csendes, késő őszi határnak ezen a pontján. Egyszerre meg­elevenedik a selymesi megálló környéke. Két emberrel a háromkere­kű vasúti hajtány érkezik. A szótlan pályamunkások akku­rátusán legördítik a járművet a sínről, odébb tolják egy kis szilárd emelkedőre. Szerszámo­kat raknak a sín mellé, meg egy lehántott rönkfát. Míg tesznek-vesznek, hol a mesz- szeségbe figyelnek, amerről jöttek, hol a kezükbe vett szerszámok mozgásának, a rozs­daszínű sín peremének, élei­nek, csavarjainak szentelik fi­gyelmüket. Olyan odaadóan, mint ahogy az orvos vizsgálja betegét. Közben, nagyon ritkán, fél szókat váltanak, ök ennyi­ből is megértik egymást. Míg egyikük nekilát a hevedert oda­szorító hatalmas anyacsavar le- forgatásához, a másik a keze alá rendez. Olyan észrevétlenül, hogy a laikus csak utólag álla­pítja meg: ni, az a zömök, he­gyes vas, hogy került emennek a kezébe? Az érdekes szerszámmal jelet üt a sínheveder kerek lyu­kán keresztül a sínre, belülről. A véggel találkozó síneket ösz- szefogó heveder egyik felől csak két csavarral van még odarög­zítve. Most biztosan másik ket­tőnek fúrnak lyukat a sínbe. Harmadik társuk biciklin ér­kezik. Mikor lepakol, csodál­kozhat, aki figyeli őket, va­jon hogyan fért el a kerék­páron a sok, furcsa szerszám. Hamarosan egy visszagörbí­tett végű, kisablaknyi U-vasat tesznek a sínre úgy, hogy az kívülről a perembe kapaszko­dik. Belülről meg, a vason át­fektetve a rönkfát támasztják a sínhez. Erre a fára ül egyi­kük, miközben már a sín az U-vas közé iktatják a fur­fangos sínfúrót. Ennek függőle­ges vaskarját úgy mozgatja előre-hátra kezelője, mint a so­főr vagy pilóta a botkormányt Hosszú ötpercekbe kerül, míg annyi fénylő fémforgács hull a sín tövére, hogy a be nem ava­tott felfedezi, alakul már a lyuk. Egy kis igazítás a fúró hajtó­részén, egy kis olaj a túrái­hoz, és néha ismét egy-egy szó, amit csak ók fognak fel.' Az egyetlen szál utasról még csak véletlenül sem vesz­nek tudomást, azonkívül, hogy idejövetelükkor kölcsönösen mormogtak valami köszönésfé­lét. Lehet, hogy zavarja őket a tétlen ember kíváncsisága. Az, hogy nem szól, nem kérdez, csak bámészkodik mások erő­feszítésén. Ezzel előbb-utóbb igen így van mindenki. De ug- rasszuk ki a nyulat a bokor­ból. Mi lesz az első közölni valójuk, ha megtudják, hogy újságíró figyeli őket? Rövid be­mutatkozás. Huszka Ferenc* Molnár János, Sinkó András — mondják a nevüket, s hogy a kecskeméti pályafenntartáshoz tartoznak. Mintha megkönnyebbültek volna, hogy most már tudják* hova tegyék a volt ismeretlent. Egyikük derűsen ajánlja: — Azt meg lehet írni, hogy még ilyen primitív szerszámok­kal kell fúrni a síneket... A másik kettő a bazsalygását adja a közléshez. Nem köte- kedés, zúgolódás ez részükről, hanem barátságos exkuzálás. Mert, mint az előbbi folytatja: — Vannak már olyan gépek, hogy... Mit csináljunk? Min­denhova még nem juthat. Ne­künk evvel kell.. Azt azért meg lehetne említeni, ha ír rólunk, hogy ha a forgalmi dolgozók kapnak őszi forgalmi jutalékot, a pá­lyafenntartásiak is megérde­melnék. .. Aztán újra úgy viselkednek, mintha ott sem lennék. Az is lehet, hogy a munka hevében teljesen megfeledkeztek rólam... TÓTH ISTVÁN Az előbb még én is ott csúszkáltam az ól­mos esőtől jégpályává váLt utcán. Most azon­ban már szilárd padló van a talpam alatt, és az ablak mögül enyhe kárörömmel szemlél­hetem azokat, akik mindenre elszántan ereszkednek a tér csil­logó jégtengerére. • A kis utca felől há­zaspár közeledik. Az alacsony, szemüveges emberke erőlködéstől eltorzult arccal igyek­szik egyensúlyban tar­tani jól megtermett hitvesét. A sarkon az­tán bekövetkezik a tra­gédia. Velőtrázó sikoly, és jókora puffanás kí­séretében az asszony lecsücsül a földre. Szemüveges bará­tunk ijedten pislog szerteszét, hátha jön segítség. Hiába. Végül is neki rugaszkodik egyedül. — Hórukk-hó­rukk! Most emeld, most húzzad öregem! — Biztatom magam­A porrongyon sétáló lovag ban, mert végül is fel­támad bennem a férj! szolidaritás. Néhány kísérlet után végre si­kerül. A pár folytatja útját, és a férj feszült arcán látom, hogy mennyire retteg. A legközelebbi esés már végzetes lenne, hiszen az előbbi erőmutat­vány összes energiatar­talékát kimerítette. * Táskát lóbáló hangos gyerekcsapat száguld. Cipősarkuk hasítja a jeget. Öt-hat métert csúsznak egy nekifu­tásra. Még néhány ól- moseső, és a kecske­méti cipőbolt torony­magasan teljesíti éves tervét. * A járdán idős néni óvatoskodik. Minden lépés előtt a karján lógó szatyorba nyúl, és maréknyi fűrészport dob maga elé. Egy do­bás. egy tipegés. Néhány perc múlva már vagy öten ara­szolnak mögötte liba­sorban, egyszerre lép­ve, mint a katonák. Egy szolgálatkész fia­talember rövidesen át­veszi a szatyrot, élre- áil, és az embervonat most már gyorsabban folytatja útját. Éppen ideje. A Nagytemplom óráján már csak öt perc van nyolcig. * Az úttest szélén őszü­lő halántékú délceg lo­vag. Finom meghajlás­sal ajánlja fel szolgá­latait egy csinos kis kontyosnak. A tűsar­kon imbolygó hajadon habozás nélkül elfo­gadja az úr karját, aki magabiztos, ruganyos léptekkel vezeti át a túlsó „partra”. Még csak meg sem billen. De könnyű ne­ki. Egyik cipője lila, a másik kékcsíkos rongy­ba van burkolva. Bizo­nyára előrelátó hitvese szerelte fel reggel, fel­áldozva hőn szeretett férjéért legszebb por­törlő rongyait. * Végre megjelenik két nagy süvegű bácsi és egy talicskából homo­kot szór vékony csík­ban, átlósan keresztül a téren. A biztonságot jelen­tő arasznyi mezsgyén most két férfi közele­dik egymás felé. Az egyik már tíz méterről lengeti kalapját, a má­sik leereszkedő biccen­téssel fogadja a köszö­nést. Semmi kétség, főnök és beosztott ta­lálkozott itt. Most már egészen egymáshoz ér­tek. A mezsgye kes­keny és az udvarias beosztott szolgálatké­szen szökken félre zord főnöke előtt, mi­nek következtében hasra esik. De még a földről is bocsánatké- rően mosolyog. Hiába, közeledik az év végi prómiumosztás ideje. Békés Dezső í Karácsonyi ajánlat A vas- és műszaki kereske­delem a szakmához tartozó legtöbb cikkből bőséges áru­készlettel, gazdag választékkal várja a karácsonyi ajándékvá­sárlókat. A felkészülésről a Belkereskedelmi Minisztérium vas- és műszaki főigazgatóságán a következő tájékoztatást ad­ták: a rádiókészülékekből ren­delkezésre álló mennyiség és választék várhatóan kielégíti az igényeket. Megfelelő az ellátás a közkedvelt Orionton tranzisz­toros táskarádióból is. Elegendő a lemezjátszóval egybeépített vevőkészülék, valamint a mag­netofonnal kombinált rádió. Kaphatók tranzisztoros asztali, telepes rádiókészülékek és Tünde 2. jelzésű, műanyagdo­bozba épített zseb-rádiókészülé­kek is. A televízió-vevőkészülékekből rendelkezésre álló mennyiség a csúcsforgalomban is jó ellátást biztosít. Megszűnt a nagykép- emyős vevőkészülékek hiánya. Magnetofonokból nem iztosi- tott a várható kereslet kielé­gítése. A háztartási felszerelések kö­zül viszont mosógépből és por­szívógépből minden igényt ki - elégítenek. Az újfajta háztar­tási cikkek között említésre méltóak a karácsonyi vásána beérkezett külföldi hagymavá­gók, habverők, paradicsomsze- letelő kések, svéd, osztrák és NDK gyártmányú műanyag háztartási felszerelések. Kávéfőzőkből is több kerül forgalomba, az elektromos apu­sokból azonban nem látszik biztosítottnak a kereslet teljes kielégítése.

Next

/
Thumbnails
Contents