Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
Miivel piles Petőfi Sándor kortársától, Szász Károlytól Dienes And- íásig sokan foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy hol porladnak a költő csontjai, de megnyugtatóan a mai napig sem sikerült megállapítani. Az alábbiakban közöljük Koós Lajos tanulmányát, aki több éves munka során új nyomokra bukkant, illetve talán újra fedezett fel olyan bizonyítékokat, amelyek korábban a feledés homályába merültek. Személyesen is járt a segesvári csata színhelyén és Székely- kercsztúron, ahol Petőfi Sándor sírját gyanítja. Kutatásainak eredményei most először kerülnek a nyilvánosság elé: Ml VOLT AZ OKA, hogy mindeddig nem sikerült megtalálni a helyes nyomot? Bálint Dániel székelykeresztúri vállalkozó sok-sok igyekezete, Szittya Horváth Lajos ottani polgári iskolai tanár és mások bizonyító erejű érvelése miért nem került vizsgálat alá? Feltehetően ezeknek az ismeretlen, csak magánszorgalomból dolgozó és nem is hozzáértő kutatóknak véletlenül felfedezett eredményeitől féltek a tudományos hírnevükre hiú hivatásos irodalomtörténészek, Petőfi-kutatók. Viszont ezek az érvek elég nyomósak, „veszélyesek” lehettek; mi más késztette volna a Petőfi Irodalmi Társaságot arra, hogy a különös egyéb érdemeket felmutatni nem tudó Bálint Dánielt mégis a tagjai sorába vánmi lassza? S a vizsgálatra felküldött koponya miért került oda vissza, honnan elindult? A költő sírhelyének rejtélyét a jelenlegi állapotában a Segesváron felállított és szépen gondozott emlékmű úgy rögzíti, hogy Petőfi az emlékmű helyén levő közös sírban nyugszik. Mivel a nyitott kérdések között ez a feltevés látszott a leghelyesebbnek, az eddigi kutatás is azt fogadta el. De mi bizonyítja tudományos komolysággal azt a tényt, hogy Petőfit a csata után azonnal Csonta János fehéregyházi paraszt találta meg a csata színhelyétől nem messze az egyik kukoricásban és vitte be szekéren a Haller birtokra? Egy olyan nagy csata utáni állapotban, mint ami ott volt, egy békés célokkal közlekedő parasztnak nem lehetett olyan sürgős dolga, hogy éppen arrafelé vegye az útját. Ezenkívül más bizonyíték pedig a mai álláspont igazolására sehol sincs. AZ EDDIGI KUTATÁSOK bebizonyították, hogy Petőfi Székelykeresztúrról indult el Gyalókay századossal együtt a csatatérre és az ott eltöltött nap eseményei is részletesen fel vannak tárva. Megalapozottnak tekinthetjük tehát, hogy Petőfi, ha megsebesült, Székelykereszt- úrra is igyekezett vissza. A következő bizonyító erejű adatokkal alátámasztott feltevésem tehát a legvalószínűbb, bár természetesen széles körű vizsgálatoknak kell még igazolniuk. Eszerint Petőfi a csata után két huszár támogatásával sebesülten menekült, mégpedig Szé- kelykeresztúr felé, amerre a járást már ismerte. Bem és vezérkara is arra tartott. Éjjel érkezett meg — mondja Lázár Márton hiteles feljegyzése — Kereszt úrra, ahol a főtéren levő vendéglőben maga a feljegyzés szerzője rejtette el, az istállójában. Ott Petőfi reggelre meg is halt. Lázár Márton félt a rejtegetésért járó büntetéstől és Petőfit a kertjében temette el, titokban, de vázlatot készített a sír helyéről. Ennek alapján 1902-ben kiásták a csontokat és ünnepélyes gyászmenetben újra elhantol- ták a városszéli, — ahogy ott hívják — timafalvi temetőben. A sír fölé sírkövet emeltek, melyről a következő felirat olvasható; Itt nyugszik Petőfi Sándor, meghalt 1849. július 31-én. A felirat felett két kard és egy lant díszeleg. A sírkő természetesen még nem bizonyíték. Emelői nem hozzáértő kutatók, hanem a magánszorgalomból és lelkesedésből eljáró Bálint Dániel és Szittya Horváth Lajos. MÉGIS, mi tanúskodik Petőfi Sándor székelykeresztúri sírja mellett? Több sebesült honvéd menekült a fehéregyházi csatából Keresztúr, Udvarhely felé. Itt vé- detebb helyen voltak. így például Székelyudvarhelyen a katolikus temetőben nyugszik Bem apó vezérkari kürtöse, Kiss Ferenc. is, aki „Borsod—Mező- csáth-ban született és ott nyugszik Erdély kis hazában”, a sírkövén olvasható eredeti írás tanúsága szerint. Ezt a sírkövet is gondos kezek mentették meg a végleges pusztulástól: dr. Lévai Lajos tanár, lelkes kutató és dr. Ferenczy Géza, az udvarhelyi múzeum igazgatója, aki saját kezűleg egy talicskán tolta be a vezetése alatt álló múzeumba, hogy megmentse az utókornak. Az emlékezések és feljegyzések a fehéregyházi csatáról csali Petőfi utolsó szavairól és sebesüléséről szólnak. Viszont Lázár Márton, aki Petőfit eltemette és Bálint Dániel, aki az exhumálást végezte, hiteles feljegyzésekkel bizonyítják, hogy Petőfi útja egészen a timafalvi temetőig vezet. Ezt a tényt eddig semmiféle bizonyíték nem cáfolta meg hitelt érdemlően. Bálint Dániel és Lázár Márton feljegyzései a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Társaság utódjának tulajdonában vannak. Az okmányok Lázár Márton és Bálint Dániel igazát és a Pékár Gyula elnöksége alatt volt Petőfi Irodalmi Társaság mulasztását bizonyítják. Petőfi Sándor felesége, Szend- rey Júlia Székelyudvarhe- lyen a Flórián házban székelt osztrák katonai parancsnoktól, Heydte ezredestől a csata utáni napokban engedélyt kért arra, hogy férje sírját kutathassa. Tehát a nyomok őt is Kereszturra vezették. EDDIG a fellelhető bizonyítékok. De Lázár Márton feljegyzéseinek hitelét növelik megszületésük körülményed. Csak a halálos ágyán árulta el nagy titkát, mert hibásnak érezte magát, hogy nem mert Petőfi mellett szint vallani, s csak az istállójában rejtette el a nagy költőt. Bálint Dániel feljegyzéseiből pedig tudjuk, hogy ő többször kérte írásban az illetékeseket, de ígéretnél egyebet nem kapott a tudományos kivizsgáláshoz. Viszont azzal a ténnyel, hogy a Petőfi Irodalmi Társaság Bálint Dánielt tagjai sorába választotta, elismerte igazát, illetőleg talán ez is a huzavona egyik fogása volt. Mert nemcsak egyszerűen egy legendát akartak fenntartani, akik tudomást szereztek Bálint bizonyítékairól, hanem egyéni érdekeket is sérthetett az igazság kiderítése. A titok megoldása tehát a feledés homályába merült Mi a teendő? Az hogy a székelyudvarhelyi és a székely keresztúri múzeum vezetői vegyék gondozásba a timafalvi temetőben elhantolt ereklyéket. A Román és a Magyar Tudományos Akadémia pedig indítson vizsgálatot ebben az ügyben. A Bukarestbe szállított irattárak anyagából előke- resendők az exhumálásra vonatkozó engedélyek és jegyzőkönyvek. HA EZEK az okmányok az említett nyomókat helyesnek bizonyítják, akkor az ereklyéket ki kell ásni, hogy el lehessen végezni a kronológiai vizsgálatokat. S ha ezek a vizsgálatok is eredményt adnak, akkor tudományosan, véglegesen megállapítható lenne Petőfi Sándor sírjának helye. Hogy azután méltó síremlékkel tiszteljük meg a legnagyobb magyar költő emlékét. EvrSI évre Jobban ÜNNEP Karácsonyfa a téli ég, gyertyaerdő a sok csillag, Dunántúlról. Tiszántúlról megjöttek az atyafiak. Homlokukon dérkoszorú, vállukon lengő fenyőág, kopott küszöbön leverik patkójukról a tél havát. Csillagot szór a szeretet, három napig melegsznek, fagyban jártak a szegények, itthoni ágyban fekszenek. Fehér csöndesség havazik a mezőkön, állványokon. Fenyőágra szállt a béke, az egész világ rokonom. Lukács Miklós NEPMESE Volt egyszer az egész világ háborúval, fegyverzajjal, iszonyatos törvényekkel apáink apái ellen s beállított Toldi Miklós. Hetedhétországon túlról utak rongyos fellegében kisemmizetten, juss nélkül szegények szívével jött meg búját, baját felcserélni. Vállán forgószél parázslóit, hangjában csattanó villám. Bitangságtól kushadt árnyak csúfolták meg emberségét, tűrte, amíg csak tűrhette. Egyszer aztán, haj de rég volt, szembenézett a sötéttel, két keze ökölbe rándult s a nap rőt malomkövét a világ éjjelébe vágta. POLNER ZOLTÁN Jó híre van a Kiskunfélegyházi Művelődési Állandó Bizottságnak. Ügy ismerik a megyénél is, mint szorgalmasan dolgozó, mindig fontos kérdéseket vizsgáló bizottságot, amelynek a jegyzőkönyveit megkülönböztetett figyelemmel érdemes áttanulmányozni, mert értékes tapasztalatokat és hasznos javaslatokat tartalmaznak. Ezek a tapasztalatok és javaslatok többnyire tanulságosak nemcsak a helybeliek, hanem mások számára is. A februári választások után újjáalakult Kiskunfélegyházi Művelődési Állandó Bizottság kilenc tagot számlál. Az újjáalakulás nem jelentett különösebb személycserét. Az elnök, Mészáros László meg éppenséggel hosszú évek óta dolgozik már ott. Azzal kezdték a munkát, hogy egy-egy területre felelőst jelöltek ki. A politechnikai oktatás ügyeit Sallai Sándorra, a gyermekvédelmet Nagy Lászlóra, a szülői munkaközösséget, napközi otthonokat Balogh Lászlónéra bízták. Minden feladatkör hozzáértő és önálló felelőst kapott. Az állandó bizottság első nagyobb vállalkozása az volt, hogy bekapcsolódott a népi ellenőrzés vizsgálatába, amely az iskolák egészségügyi ellátását mérte fel. Foglalkoztak a politechnikai oktatás vizsgálatával, a város zenekultúrájának fejlesztésével, felmérték a tanterem-ellátottságot. Ezeknek a vizsgálatoknak eredményeit az illetékes felső szervek jól ismerik, a feltárt hibák kijavítása megtörtént, vagy folyamatban van. Itt most nem is annyira a szakmai vonatkozásokról szeretnénk szólni, inkább arról, hogy ezt a sokrétű, szerteágazó munkát hogyan tudták vállalni, és hogyan láthatták el. Az állandó bizottság tagjai egymagukban természetesen nem végezhettek volna ennyi mindent. A gyermekvédelemmel foglalkozó bizottsági tagnak például mintegy 39—40 társadalmi munkás segített rendszeresen. Hogy pontosabban fejezzük ki magunkat: segít. Mert a múlt év legfontosabb eredménye a kézzel fogható és jegyzőkönyvekben rögzített eredmények mellett az, hogy társadalmi aktívák az egyszeri felkérésre vállalt feladatok teljesítése után továbbra is megmaradtak lelkes, odaadó segítőtársai a bizottságnak. Látják, hogy olyasmiben kérték a segítségüket, amivel közérdekű kérdések tisztázását, a hibák feltárását, s kijavítását szolgálják. Az állandó bizottság tagjai tudják, hogy megbízatásuk fontos, közhasznú. S nem várják, hogy „majd kapnak feladatot”, hanem felelős, önálló vezetői munkaterületüknek. Mészáros László elnök elmondotta, hogy egy alkalommal valami okból Bozsó János: Magányos fa. el kellett halasztani a szokásos ülést. Két bizottsági tag is panaszt tett emiatt, írásban. Mert fontos bejelentésük lett volna, amire határozatot vártak. Az elnök maga is meglepődött, hiszen évekkel előbb — emlékszik — nem egy bizottsági tag örült volna ilyen esetben: egy üléssel kevesebb! ... A Művelődési Állandó Bizottság természetesen éves terv szerint dolgozik. Az elnök elkészíti a tervjavaslatot, és kiadja a tagoknak. Azok kiegészítik, javaslatokat fűznek hozzá, s azután viszik az ülés elé döntés végett. Ez mindenképpen célravezetőbb, mintha csupán egy-két ember műve volna az éves terv (mint ahogyan itt-ott szokás). Az 1964-es év legfontosabb feladatait a következőkben látják: A népművelés és az oktatás egy-egy területét mélyrehatóbban megismerni. Megvizsgálni, hogy a művelődési ház milyen módon adhatna nagyobb segítséget a városban a népműveléshez. Emellett bizonyos szemléletváltozásra törekednek. Régebben megelégedett az állandó bizottság azzal, hogy csupán megállapította a tényeket, illetve javaslatában felsorolta azokat az anyagi eszközöket, amelyek a helyzet megváltoztatásához szükségesek. De látják, hogy nem elég például tanterem- hiányról beszélni és megállapítani, hogy mennyire lenne még szükség, hiszen az építkezések nagy beruházással járnak, és a lehetőségek korlátozottak. Abban is segíteni kell, hogy a jelenlegi feltételek között eredményesebb munkát végezhessenek az iskolák. Ezért a jövőben több figyelmet szentelnek az olcsó megoldások kutatásának. Csupán egyetlen panasza van a Kiskunfélegyházi Művelődési Állandó Bizottságnak: a tanács végrehajtó bizottsága még nem tartja mellérendelt szervnek az állandó bizottságot. „Majd a vb elintézi” — kapják esetenként a választ olyan kérdésekben is, amelyek pedig rájuk tartoznak, és sürgős, hozzáértő intézkedést kívánnak. „Több bizalmat kérünk” — mondotta Mészáros László elnök. A Kiskunfélegyházi Művelődési Állandó Bizottság rá is szolgált erre a bizalomra. Sokoldalú tevékenysége valóban nagy segítséget jelent az állami szervek, a népművelési munka megszervezésében és kiterjesztésében. Jó példája a Kiskunfélegyházi Művelődési Állandó Bizottság annak, hogy egy ösz- szeszokott kollektíva mint dolgozik évről évre jobban. Pe- dig ma sem több bennük a lelkesedés, mint évekkel ez- előtt (hiszen akkor sem volt kevés), és talán nem is áldoznak több erőt, munkát feladataik teljesítésére. De jobban dolgoznak azért, mert okosan gyűjtötték és hozzáértően hasznosítják a tapasztalatokat, jobban szervezik meg tehát az elvégzendő munkát — és mind több aktíva segítségét veszik igénybe. M. L. Románc A színek zenitje fekete: valóság, gyász vagy ünnep. A neger feketén születik s van, aki ezért büntet. Ha néger fiúcska álmodik, világos arc ijeszti, szeretném azt a kisfiút anyásán ölbe venni. KATONA JUDIT HOL VAN PETŐFI SÍRJA?
